A fehér férfiak már 30 éve nem tudnak ugrani. Szóval harminc éves lett a White man Can’t Jump, vagyis a Zsákolj, ha tudsz!
A filmet 1992. március 27-én mutatták be az Egyesült Államokban, aztán világhódító útjára indult. Bár sok helyen nem játszották a mozikban, a Ponyvaregényhez hasonlóan a videótékák tették halhatatlanná a streetball klasszikust.
2017-ben bejelentették, hogy készül a remake. A projektet Kenya Barris, az ABC „Black-ish” című műsorának alkotója írja és készíti. A film producere a Brooklyn Nets játékosa, Blake Griffin, valamint a Carolina Panthers és a NY Jets korábbi centere, Ryan Kalil is. Márciusban bejelentették, hogy a hiphop sztár, Jack Harlow fogja játszani Harrelson szerepét. Az eredeti film színészei nem igazán értik minek is remaket csinálni, miért nem egy újat hasonló témában. „Szerintem, egy remake-et kellene csinálnunk, hogy felvehessük a versenyt azzal, amit csinálnak” – mondta viccelődve Wood Harrelson. „Remake a remake ellen.”
A fehérek ne ugráljanak?
A klasszikus felvetés lényege, miszerint feketék zsákolni tudnak, a fehérek kintről, hárompontos vonalról erősek. A mai NBA amúgy a mesterlövészekről szól, a hárompontos vonal tüzérségei döntik el a meccseket. De nem is a technikai okfejtés itt a lényeges, hanem a csipkelődés, és a humor, ami végigkíséri a filmet.
Kevés film van, ami ennyit tett a rasszizmus ellen.
Mire gondolok?
Ebben a filmben nincsen felmondva a kötelező „szeressük egymást gyerekek” lecke. Mindenki emberi, se nem jó, se nem rossz. A csipkelődések, oltások sokkal életszerűbbek, mint amikor a színészekkel szájba rágatják a „törikönyvet”.
A pezsgés és a kémia a két főszereplő között kitapintható. A nyelvi replikázos válaszolgatások, bekóstolások az egyik legnagyobb erénye ennek a filmnek, nem csak energiája és szellemisége miatt (a szereplők többsége tehetséges verbális improvizátor), hanem eredetisége miatt is. A csipkelődéseik egy része spontán freestyle, azért tűnik úgy, mintha a való életet látnád, mert ez az is volt. Persze egy jelenetet többször vesznek fel, de a szereplők gyakran átírták a szövegkönyvet és azt mondták, amit élőben akkor gondoltak.
Két hónapos kosárlabda tábor volt a színészeknek, de Woody Harrelson tényleg tudott kosarazni, van korai filmje is, ahol kosarazik, és amúgy is. Snipes alapjai a küzdősportokból jól jöttek, de a valóságban Harrelson volt, aki passzióból is járt le dobálni, és kosárrajongó is volt.
Fontos látni, hogy itt olyanok a vágások, hogy tényleg látod, ezek a srácok tudnak dobni és játszani. Ezért sportfilmként is oké, meg brománc, átverés hegyek, heistfilm, és vígjáték keverék. Csipetnyi mindenből, a titok a részletekben rejlik.
Nem a sztori a lényeg, hanem ahogy elmeséled
A „White Men Can’t Jump” egy streetballfilm pár kosárlabdázóról, akik körbe szívatják egymást. A cselekmény leírása nem adja ki ennek a filmnek sava-borsát, ami lényegében a nyelv és az időzítés, és a váratlan fordulatok adagolása.
A film Los Angeles szabadtéri kosárlabdapályáin játszódik, a Venice Beach-en, a Crenshaw negyedben, Wattsban, és bárhol, ahol pénzért fogadnak a játék kimenetelére. A főszerepben Wesley Snipes egy fekete kosaras, aki elvesztette a régi munkáját, és Woody Harrelson pedig egy fehér „vidékiman”, egy redneck, hillbilly fickó a városon kívülről, aki málészájú fizimiskáját, használja arra, hogy lépre csalja az áldozatait egy pénzben feltett játékra. A srácok közül egyik sem pusztán a játék élvezete miatt foglalkozik a kosárlabdával. Snipes azért csinálja, hogy pénzt keressen (felesége és gyerekei vannak), Harrelson pedig szerencsejáték függő.
A néhai kritikus, Roger Ebert azt mondta, hogy ez „nem egyszerűen egy kosárlabdafilm”.
Ez az egyik legkedveltebb sportfilm. Nem véletlen.
A film tudatos építkezését mutatja az is, hogy ez nem csak a fekete, fehér sztereotípiákat áttörő mű, hanem férfi vs. nő sablonokat is lebontogató alkotás. Benne van hogyan (nem) oldanak meg problémát férfiak, és hogyan a nők. A nők tanítják meg a férfiaknak, hogy a verseny helyett az együttműködés néha kifizetődőbb, és a felelősségteljesebb gondolkodás nagyobb perspektívát ad.
Casting sztorik
Billy Hoyle (akit Woody Harrelson játszik) szerepére Kevin Costner és Charlie Sheen is fel volt kérve.
Wesley Snipes (Sidney Deane): a fekete színészek közösségében az a hír járta akkoriban, hogy minden elérhető színészt behívtak próbajátékra. Kevesen tudják, de Tupac Shakur is elindult a castingon, de alacsony volt és eltanácsolták. Amúgy Woody Harrelson 177 cm magas, Wesley Snipes 1,75 cm.
Az 1986-os Vadmacskák amerikai focis filmben Snipes és Harrelson már játszottak együtt.
Woody Harrelson (Billy Hoyle): „Bementem a castingra, ott volt egy labda, felkaptam és a büntetőről 5x egymás után bevertem. Aztán iszonyat flegmán megkérdeztem, hogy dobjak még vagy kezdjük a castingot. Igazából iszonyatot blöfföltem. Persze szoktam kosarazni, de nagyon ritkán verem be 5x egymás után. Valójában magam sem hittem el. Onnantól kezdve el lettem könyvelve, hogy én baromi jól játszom. Pedig töröm a játékot én is. Az edzőtáborban feltörölték velem a padlót. De ennyit tesz az első benyomás.”
Profi játékosok a filmben
Duane Martin bár leszerződött a New York Knicks-hez, de soha nem játszott NBA-meccsen. Ellenben sok kosaras filmben tűnt fel. Hárlemi ziccer, Zsákolj, ha tudsz! stb. Cylk Cozart is hasonló kategória. Az igazi nagy név Marques Johnson volt. Már az egyetemen az UCLA sztárja volt, majd a Bucks-ban játszott. Ötszörös NBA All-Star. Őt azért is fontos megjegyezni, mert egyben a film kosaras hitelességéért felelt. Másfelől tudod ki a Snipes meg a Harrelson? Persze! Csakhogy ezt 1992-ben nem nagyon tudta senki. Akkor bizony Marques kiöregedett NBA-játékosként nagyobb név volt, mint a két kezdő színész. A filmre a korai időkben kitüntetetten írták rá a nevét.
Az edzőtábor
Az edzőtáborról a színészek
Snipes: „Ez egy nagyon ego-korrekciós élmény volt számomra. Azt hittem sportember vagyok, akkor értettem meg a sportintelligenciát.”
Harrelson: „Megalázó volt és kőkemény.”
Marques Johnson (Raymond): „Woody először is nagyon jófajta küzdős -gym rat- kosárlabdázó volt. Nagyon jól védekezik, ami sajnos a filmben nem volt kidomborítva. Emellett vaj keze van kétes szitukban. Wesley Snipes nagyszerű sportoló, ha vitás ügyünk lett volna a pályán, valószínűleg összecsomagolt volna minket, de nem egy nagy kosárlabdázó, de nagyszerű sportember.”
Az sem semmi sztori, ahogy Raymond megkapta a szerepet. Egy vitát kellett eljátszania Snipes-szal. Ő erre készült, és a fodrász apjától hozott eszközt, és a vita hevében előkapott egy klasszikus borotvapengét, és nekinyomta Wesley-nek. A rendező azonnal leállította a castingot. Raymondot elküldték. De ez egy teszt volt, kíváncsiak voltak, hogy tényleg dührohamai vannak a palinak vagy csak ennyire jól adta elő. Mivel nem balhézott, már egy fél óra múlva felhívták, hogy övé a szerep. Csak annyit mondtak: Legközelebb kérj kellékborotvát.
Neked a divat mondja meg, hogy szívat
A filmnek az is jót tett, hogy bár a főszereplők Nike-ban voltak, ez nem egy idegesítő brandingelt film, ahol teljesen életszerűtlenül csak egy márka termékeit hordják a pálya ördögei.
Íme néhány a filmben viselt, mára klasszikussá vált cipők közül. Nike Air Command Force (Woody), Nike Air Flight Lite (Snipes), Adidas Artillery, L. A. Gear Catapult mind klasszik nyolcvans évek vége, kilencvenes évek eleji csukák. Olyan finomságokat is érdemes észrevenni, amit inkább az utcai kosárpályákon játszók értenek igazán. Hogy Jordan V, VI-ban a film két olyan szereplője volt, aki fakezű, de felhájpolt cipőben vagizik. Ez klasszik pózer feszengés. Általában akik lemennek dobálni nem a Jordanjükben mennek le. Nemcsak azért, mert vigyázol rá. Szinte minden kosaras leviszi néha pályára is tesztelni a legdrágább cipőjét is. Punci, aki nem viszi le és csak sétáltatni viszi le a Jordanét a kocsmába. De pályára, ha nem vagy atom spíler, ezt érezni kell, nem veszed fel a Jordant, mert nem nyomod olyan jól. Ezt érteni kell. Nem állítod be magad topnak, és nem vagizol. Ezt nem tudom jobban elmagyarázni, de aki játszik, érti. Ez nemcsak szerénységről vagy álszerénységről szól, hanem a tiszteletről is.
Partner in crime
Pár szó Woody Harrelsonról. Woody testvére Brett profi motorkerékpár-versenyző. Édesapja Voyde Charles Harrelson hivatásos szerencsejátékos volt. Charles Harrelson 1979-től 2007-ben bekövetkezett haláláig életfogytiglani börtönbüntetésben volt, mert megölte John H. Wood kerületi bírót (Woody sokat lobbizott apja érdekében).
Woody Harrelson támogatója és aktivistája több marihuánát és a kendert legalizáló csoportnak. 1996. június 1-jén Kentucky állambeli Lee Country-ban letartóztatták, miután jelképesen elültetett négy kender vetőmagot.
Snipes gyermekkora óta gyakorolja a harcművészeteket, fekete öves hapkidoban, kickboxolt is (saját szavaival testedzésként), de járatos többek között capoeirában is. Snipes kedvenc hobbija amúgy a motorozás. Annak ellenére, hogy fekete öves harcművész, a színész mélyen elítéli az erőszakot. Snipes amúgy Bronxban nőtt fel, de ennek ellenére sosem volt balhés arc, és kerülte is az ilyen szitukat.
Ennek ellenére 2010-ben elítélték három évre adócsalásért. Amit részben tényleg le is ült. A színész 1999 és 2001 között egyáltalán nem fizetett semmilyen jövedelemadót. 15 millió dollárt nem fizetett be 40 millió dollár után. Woody és Snipes négy filmben is szerepeltek együtt: Vadmacskák, Pénzvonat, Zsákolj, ha tudsz!, Ilyen a boksz. A Zsákolj, ha tudsz! sajátos humorával és kendőzetlenségével kiemelkedik mind közül. Csak az eredeti szinkronnal nézzétek, van puhított „mama kedvence” szinkron is. Csak a csípős szósz a jó.
