„De gustibus non est disputandum”, avagy „az ízlésről nem lehet vitatkozni”. De Simon Bailly tényleg az egyik leg-leg-legizgalmasabb kortárs (francia) grafikus és illusztrátor. Munkáival a nemzetközi sajtót és a luxusmárkák világát is meghódította. Az 1993-ban született alkotó képei hidat képeznek a klasszikus francia–belga képregényhagyomány és a kortárs, szatirikus vizuális történetmesélés között. Nosztalgikus retrofuturizmus, tűpontos kompozíciók és intellektuális humor: nála mindez együtt van. Hiszed, ha látod? Lásd.
Egy oroszlán Lyonból
Simon Bailly a franciaországi Gienből származik, jelenleg Lyonban él és alkot. Vizuális neveltetése már gyerekkorában elkezdődött: édesanyja rajongott a gyermekirodalomért, így képeskönyvek között nőtt fel. Kedvence Tomi Ungerer A három rabló című könyve volt, de Tintin kalandjai is végigkísérték a gyerekkorát, csakúgy, mint René Magritte szürrealista világa. A rajzolás iránti elköteleződését aligha kellett külön ösztönözni: saját elmondása szerint soha nem is gondolt arra, hogy mással foglalkozzon.
Szakmai alapjait az École supérieure d’art de Lorraine (ESAL) képzésén szerezte, ahol 2015-ben diplomázott. Tanulmányai után szinte azonnal fejest ugrott a mély vízbe: a Libération és a Le 1 számára kezdett dolgozni. Képeinek egyik nagy erőssége, hogy összetett társadalmi, politikai vagy gazdasági témákat is képes egyetlen pontos és humoros vizuális metaforába sűríteni. Munkái később a The New York Times és a The New Yorker hasábjain, illetve címlapjain is megjelentek.
Pasztell-disztópia
Bailly képei mintha egy elvarázsolt kastély torzítótükrén keresztül mutatnák a világot. Pasztell-disztópia és hétköznapi abszurd: minden meg van tekerve és a feje tetejére állítva. Stílusát látva az embernek az az érzése, mintha egy párhuzamos univerzumba csöppenne.
Munkáiban a retrofuturizmus a „tiszta vonal” hagyományával találkozik. A ligne claire képi nyelvéről már jó pár cikkünkben írtunk. Érdemes néha elveszni a francia vizuális tengerben. Még a képzavar is kottazűr, mert manyifik a szilvalé. Most kapkodod a fejed? Ez egy kicsit mágnásmiskás volt, de ne zavartasd magad: ez egy franciás cikk, itt mindent lehet. A világ három legnagyobb vizuális atomhatalma közül az egyik francia. És rendre le is dobják.
Bailly is merít a Hergé, a Tintin alkotója által híressé tett formanyelvből: tiszta kontúrokkal, jól elkülönülő színfelületekkel és könnyen áttekinthető kompozíciókkal dolgozik.
Képein a szürrealizmus, a popos színvilág és a szatíra találkozik: a mindennapi abszurditás,
a politika és a gazdaság egyaránt helyet kap ezekben a pasztellszínű disztópiákban. Karakterei
gyakran rezignáltan, fásultan vagy épp értetlenül szemlélik a körülöttük zajló furcsaságokat.
Bailly egyik nagy erőssége, hogy képes összetett társadalmi kérdéseket egyetlen letisztult, könnyen érthető vizuális metaforába sűríteni. Munkássága hidat képez a Daniel Clowes-féle alternatív képregényvilág és a szélesebb közönségnek szóló alkalmazott grafika között. Nemzetközi elismertségéről a megbízói névsora is sokat elárul: a már említett amerikai lapok mellett a The Washington Post és a Financial Times számára is készített illusztrációkat.
A sajtón túl a divat és a luxusipar is felfedezte magának: dolgozott már a Hermès, a Valentino és a Porsche számára, portfóliójában pedig a Louis Vuittonnak készült munkák is szerepelnek. Tervezett limitált kiadású bankkártyát a Helios számára, sőt a francia posta, a La Poste Eiffel-tornyot újragondoló, NFT-vel összekapcsolt bélyegsorozatának grafikáját is ő jegyzi. Emellett gyerekkönyveket is illusztrál.
Belépés a Baillyverzumba
Bailly egyik illusztrációja azzal a popkulturális összeesküvés-elmélettel játszik el, amely szerint a holdraszállást Stanley Kubrick rendezte meg egy filmstúdióban. Az ehhez hasonló tréfák nem állnak távol tőle: képein a valóság rendre különös fordulatot vesz. Személyes munkáihoz gyakran egy dokumentumfilm vagy egy újságcikk adja a kezdőlökést. A hétköznapi témából aztán valami egészen más születik.
Az ehhez hasonló tréfák nem állnak távol tőle. Munkáihoz gyakran egy dokumentumfilm vagy egy újságcikk adja a kezdőlökést. A hétköznapi témából aztán valami egészen más születik.
Bailly a francia életérzés megszállottja. Noha a Szilícium-völgynek és New York-i lapoknak is dolgozik, a magánéletben ízig-vérig francia maradt: egy alkalommal azt nyilatkozta, hogy alkotói energiáját a jó minőségű kézműves kenyér, a sajtok és a vörösbor tartják egyensúlyban.
Hogy ráérezzünk a Baillyverzum működésére, elég néhány képét megnézni, azonban igazi zsenije a könyveiben látszik csak igazán, melyek tökéletesen bemutatják, miként képes egy illusztrátor klasszikus irodalmat vagy bonyolult, tudományos és popkulturális kérdéseket modern, vizuálisan lebilincselő formába önteni. Nézzük, mit tud ez a világ, ha lapozni is lehet benne.
Utopia
A francia L’Agrume kiadónál 2019-ben megjelent Utopia Simon Bailly egyik legambiciózusabb önálló vállalkozása: Thomas More (Morus Tamás) 1516-os klasszikusának szabad, az Utópiának modern vizuális adaptációja és egyben újragondolása.
A történet középpontjában Thomas, a király írnoka áll. Kapcsolatuk az uralkodóval sokáig a kölcsönös megbecsülésen alapul, ám egy nap minden megváltozik: Thomas ellenzi a király új kastélyának felépítését, amely adóemeléssel járn Az uralkodó lázadó, kritikus hangvétele miatt elűzi. Kalandjai során eljut Utópia szigetére, ahol a hercegek és a parasztok egy asztalnál étkeznek, az aranynak nincs értéke, és mindenki a közösség javáért dolgozik harmóniában él a természettel. A király haragja azonban idáig is elkíséri: katonákat küld utána.
A könyvben nyüzsögnek a finom, humoros részletek és Hergé (Tintin) munkássága előtti vizuális tisztelgések. A letisztult, kissé melankolikus képek izgalmas emberi kalanddá formálják az elvont filozófiai és politikai kérdéseket. A fiatalabb olvasókat a történet sodorhatja magával, a felnőtteknek a részletek és az áthallások adnak újabb felfedeznivalót.
Ha azt hitted, itt megült a babérjain, tévedsz: tizenkilencre lapot húzott, és 2021-ben kiadta a Scienceflixet.
ScienceFlix – a popkultúra és a tudomány zseniális fúziója
A La Martinière Jeunesse gondozásában 2021-ben megjelent ScienceFlix közös vállalkozás: Hamza Garrush, Aness Garrush és Kevin Razy szövegeihez Bailly készítette az illusztrációkat. A kötet alcíme rögtön elárulja, mire számíthatunk: mit mondanak kedvenc sorozataid a társadalmunkról?
A koncepció egyszerű, de annál izgalmasabb: a könyv a mai tinédzserek és fiatal felnőttek vizuális nyelvét – a streamingszolgáltatók (mint a Netflix) felületeit, sorozatok trendjeit és a popkultúrát – hívja segítségül, hogy komoly tudományos kérdéseket és jelenségeket magyarázzon el. Bailly ezúttal ehhez ad képi világot. A moziplakátok stílusát idéző illusztrációk, a sci-fi klisék kifigurázása és a modern infografikák keveredése miatt a könyv egyszerre működik vizuális művészeti albumként és hatékony oktatási segédanyagként. A karakterek rezignált, kissé fásult arckifejezései itt is visszaköszönnek, finom humorral ellenpontozva a grandiózus tudományos teóriákat.
Simon mondja: nézd meg!
Simon Bailly bebizonyította, hogy a múlt századi képregényes formanyelv a 2020-as évek digitális zajfertőzésében is friss és elemi erejű maradhat. Ha közelebbről is megismernéd a világát, nézz körül a hivatalos weboldalán vagy az Instagram-profilján.
