Elmyr de Hory alias Hory Elemér eredeti nevén Hoffmann Elemér Albert festő, de lehet ezen a néven jobban ismered: Picasso, Dalí, Modigliani, Chagall, Matisse. Sejthetitek, hogy akkor valójában mivel is foglalkozott.
Hory-val kapcsolatban azonnal le kell szögezni, hogy nem egy szimpla hamisító volt. A legtöbb csaló, ügyesen másolja a technikát, de maga szintjén ötletszegény, középszerű festő. Hory viszont tehetséges volt a maga jogán, csak nem lett híres. A pénzt viszont szerette, és megtalálta a módját, hogyan kösse össze a festést a hasznossal. Mások bőrébe bújt. Nem műveket másolt, hanem ismert művészek modorában önálló alkotásokat hozott létre, és mivel a képeket gyakran nem is szignózta, a hamisítást nehezen lehetett rábizonyítani. Picassóról az a legenda járja, hogy az egyik Hory-hamisítványt saját munkájaként fogadta el.
1946 és 1967 között egyes becslések szerint közel ezer, mások szerint több ezer hamis festmény kerülhetett ki a kezei alól.
1946 és 1967 között egyes becslések szerint közel ezer, mások szerint
több ezer hamis festmény kerülhetett ki a kezei alól.
Az élete legalább annyira filmvászonra illő, mint a színek, amivel hamisította a múltját is. Autodidaktaként kezdett festeni még Budapesten, majd a nagybányai festőtelepen tanult, aztán feltűnt a müncheni Akadémián is. Az 1920-as évek közepén Párizsba költözött, és Fernand Légernél képezte tovább magát.
Eleinte önálló felfogású és stílusú művészként igyekezett érvényesülni, ennek elősegítésére vette fel az Elmyr de Hory nevet. Bár az 1926-os párizsi Őszi Tárlaton kiállították egyik festményét, munkáira nem figyeltek fel, és megélhetési nehézségekkel küszködött. A kávéházi asztaltársaságokban számos ismert és sikeres képzőművésszel barátkozott össze – többek között André Derainnal, Dalíval, Matisse-szal, Picassóval.
Modigliani volt a kedvence, mármint őt szerette leginkább hamisítani. A legtöbb cikk, nem meri leírni, hogy mekkora a becsült aránya a Modigliani képek esetében. Van, aki azt állítja, hogy 20 százalék is lehet, mindenesetre az egész modern festészetben nagyon durva az aránya a Hory hamisítványoknak.
Akkora biznisz a műkereskedelem, hogy akiknek érdekeltségei vannak benne, nem bolygatják. Hory azt mondta, aki megmondja, hogy melyik az eredeti és melyik a hamis Modigliani, amit ő festett, annak fest még egyet, merthogy több év távlatából még ő is össze szokta keverni őket.
Rossz ütemben pont a világháború előtt jött vissza Magyarországra. Innentől egy szörnyű időszak következett az életében. Többször börtönbe került, de nem azért mert hamisított, hanem először azért mert meleg, majd azért mert zsidó volt.
A börtönkórházból szökött meg, így nem vitték el haláltáborba. Hory egy olyan karakter volt, aki azt is túltolta, ami önmagában is elég drámai. Szüleiről azt terjesztette, hogy arisztokrata nagykövetek, és a Holokauszt áldozatai.
Aztán kiderült, hogy pont a kevés túlélő között volt édesanyja és a testévre.
1947-ben New Yorkba költözött, és nagyjából innentől kezdve fő tevékenységévé a festményhamisítás vált. Ennek ellenére az igazán komoly hasznot a közvetítők aratták le a képei eladásából. 12 évet élt az államokban illegálisan. Végigjárta a keleti és nyugati partot egyaránt, aztán Mexikóban még rövid ideig börtönbe is került, egy máig átláthatatlan gyilkossági üggyel kapcsolatban.
Saját elmesélése szerint a trükközései egy eredeti Picasso vázlatrajzzal kezdődtek, amit eladott. Majd szabadon értelmezve lemásolta és újra meg újra eladta. „Annyi év kemény munkája és sikertelensége után, öt perc alatt rajzoltam egy Picasso vázlatot, és fél évig éltem az árából Párizsban. Te nem éreznéd ezt hatalmas kísértésnek?”
Őszintén beszél róla, hogy 10-15 dollárokért tudta eladni az amúgy nem rossz képeit. Van egy egészen furcsa dolog is vele kapcsolatban, hogy mivel imádta a kocsmázásokat, a partikat és dörgölődzött is híres festőkhöz, gyakran ott volt amikor azok terveikről ötleteikről beszéltek mások társaságban. Különböző okokból, ezekből néhány festmény soha nem is készült el. Vagyis néhány igen, amit Hory festett meg az adott festő stílusában. Na, ezeket tényleg lehetetlen kibogarászni az adott híres festő életművéből, mert annyira illik bele. Szokták is mondani bizonyos giccsre, hamisítványokra hogy túl jók. Hory túl jó. Kifinomult esztétikai ízléssel képes mások műveit lemásolni, illetve stílusukat utánozni.
„Annyi év kemény munkája és sikertelensége után, öt perc alatt rajzoltam egy Picasso vázlatot,
és fél évig éltem az árából Párizsban. Te nem éreznéd ezt hatalmas kísértésnek?”
A másik dolog hogy Ő maga nem írta alá a képeket, ami jogilag fontos szempont, mivel pusztán egy másik művész stílusában festeni nem bűncselekmény. Azt a közvetítők tették meg, állítólag. Pablo Picasso, Henri Matisse, Amadeo Modigliani, Pierre-Auguste Renoir, Edgar Degas, Alfred Sisley, Moïse Kisling, Claude Monet és Henri de Toulouse-Lautrec festményei esetében derült ki, hogy van Hory változat.
1961-ben Ibiza szigetén telepedett le, ahol saját villát építtetett magának. Nagyvilági életet élt, partikat adott számos hírességet látva vendégül (Marlene Dietrich, Ursula Andress és egyéb hírességek). 1974-ben Orson Welles F for Fake (H mint hamisítás) címmel még filmet is forgatott róla, melyben Hory saját magát alakította, azonban nem csak filmen örökítették meg már életében. Az életéről szóló: Hamisítás! Korunk legnagyobb művészeti hamisítója, Elmyr de Hory címmel könyvet író szerző Clifford Irving maga is hamisító volt.
Mind a mai napig számos múzeumi és magángyűjteményben őrizhetnek olyan világhírű művész nevéhez kapcsolódó alkotást, amelyet valójában Hory Elemér festett.
Időnként ma is lelepleződnek hamisítványai, s ezek száma nagyobb is lehetne, ha a sok rosszat sejtő múzeum és magángyűjtő nem vonakodna alaposabb vizsgálatnak alávetni azokat a műveket, melyekre a gyanú árnyéka vetül. Maradjunk annyiban, valójában tudják. Egészen elképesztő, hogy akkora hírneve van ebben a világban, hogy a hamisítványait is hamisítják, szakértők jó néhány olyan Hory replikaként eladott művet ismernek, amiknek valójában nem ő a szerzője. Ma már Hory hamisításait önmagukért is gyűjtik.A gazdag képkereskedők, és tulajdonosok tartottak is tőle, mert gyaníthatóan az őt ért támadások miatt bosszúból egy eredeti Chagall-ra is mondta azt, hogy azt ő festette. Így nem csak az fogta be a száját, aki nem szeretett volna szégyenkezni a felső tízezer sznob tagjai előtt, hogy hamis képet vett, hanem az is, aki nem akarta, hogy a méregdrága valódi festménybefektetése hamisítvány gyanúba keveredjen.
Azt tudni érdemes, hogy Horytól függetlenül sok képkereskedő amúgy is lenyeli inkább, ha hamisítványt ad el. Ha ilyen hírbe keveredik és kiderül, hogy ilyen képei is vannak, akkor a vevői tartózkodnak, majd elpártolnak tőle. Így viszont a csalók tovább tudnak dolgozni. Hory módszereit ma is használják.
A Made You Look: A True Story About Fake Art cimű Netflix doku pont ennek a sumákolás spirálnak járt utána. New York talán legnívósabb galériája, a Knoedler & Co. 165 év kereskedési praxis után zárt be, mert olyan mennyiségben gyűltek fel a hamisítási botrányok körülötte.
Elmyr nagyon őszintén beszél az úgynevezett szakértőkről, a művészeti vezetőkről „a nagy színlelőkről”, ahogy ő mondta: „Ezek valójában ahhoz értenek, hogy társadalmi pozíciót szerezzenek maguknak, vagy szorgos kapcsolatépítők, akik pénzt gyűjtenek a művészeti intézmények számára. A művészeti tudásuk elhanyagolható. Pont a finomságokat nem látják, ami alapján én látok, ami alapján csinálok egy alkotást valaki stílusában. Matisse bizony töredezetten, hezitálva húzza a vonalakat, ezt érteni kell.”
Egészen bátran mondhatni pofátlanul hamisított, izé alkotott. Állítólag Matisse-ből csinált egy sorozatot. 15 vázlatot ugyanabból, de ugyannak az arcképnek 15 változatát kicsit másképp, más színekkel, részletekkel. Ilyet csak maga az igazi festő csinálna, aki kísérletezik, félbehagy, újrakezd, másikat csinál. Mintha lenne 15 félkész Matisse-od. Elmyr Hory-nak, hogy hogy nem, véletlenül volt, khmm, 15 Matisse vázlata, és ha már volt, hát akkor eladta, ne porosodjanak a padláson.
Az volt a már művészien őrült, l’art pour l’art Hory-ban, hogy ismeretlen kisebb festőtehetségeket is szívesen hamisított. Olyanokat, akiknek a képei eladásából nem jött be annyi, hogy igazán megérje. Közeli ismerőseinek azt mondta, egyszerűen azért, mert szereti az adott festőt. Vagy arra bazírozott, hogy netán később befutnak a kismesterek is? Bizonyos festőket, saját bevallása szerint babonából nem hamísított, de nem mondta el, hogy kik ezek. Ibizán imádta a köznép, mert úgy gondoltak rá, mint egyfajta Robin Hoodra, aki becsapja a gazdagokat, és túljár az eszükön. Hory egyszerre élvezte a népszerűséget és szabadult volna tőle.
A humora és cinizusmusa is elképesztő volt. Egyszer azt mondta: „Soha senki nem látta, hogy csinálom ezeket a képeket, soha senki nem látta, hogy eladom. Lehet, hogy csak egy öreg meleg pasi vagyok, aki szeret a figyelem középpontjába lenni. Én a XX. század egyik nagy mítosza vagyok. Sosem fogjátok megtudni az igazat.”
Bécsben található a különleges Fälscher Museum/Hamisítványok Múzeuma.
Ott találhatunk Hory Elemér képeket is. Azt állítják a bécsiek, hogy a kortárs műkereskedelem nagyjából 60%-ban a hamisítványokról szól, Picasso, Matisse, Dalí műveiről például mostanra senki nem tudja megmondani, hogy eredetiek vagy hamisak. Nem kis részben azért, mert saját maguk is annyi reprodukciót, szignált másolatot adtak ki, hogy követhetetlen az egész.
Hory életének utolsó éveire döntő hatással volt egy 1969-es ibizai találkozás. Ekkor futott ugyanis össze az akkor mindössze 20 esztendős Mark Forgy-val. Forgy idővel Hory mindenesévé, halála után pedig örökösévé, többek között mintegy 300 munkájának birtokosává vált.
Hory a festmények mellett valószínűleg iratok hamisításával is foglalkozott. Spanyolország végül hosszas huzavona után kiadta volna Franciaországnak.
Már vizsgálat folyt ellene, amikor állítólag önkezével véget vetett életének 71 éves korában. Halálával kapcsolatosan érdekes megnézni a felvételeken ezt az élettel és kedvvel teli öregurat, aki vágyik Rióba, ahol megjegyezném nincs kiadatás, és hopp meghal.
Azt tudni kell, hogy szeretett mesélni, sztorizgatni, imádta, hogy híres lett, sok embernek szúrhatott ez szemet. Titokban halálos mennyiségű altatót vesz be, majd a fiatal pasi, akivel együtt él mégis beviszi a kórházba ahol nem tudják megmenteni. Ez is zavaros.
Egyesek úgy vélik, hogy a kiadatás és a büntetőeljárás elkerülése érdekében hamisította halálát, de soha nem találtak érdemi bizonyítékot az állítás alátámasztására.
Azt, hogy ki is volt Elmer Hory, akinek nevei élete során: Louis Cassou, Joseph Dory, Joseph Dory-Boutin, Elmyr Herzog, Elmyr Hoffman, E. Raynal. Elmyr de Hory, Elmer Hoffman, Elementer, baron de Hory, Haury, Hury, baron Raynal, Raynor, Raynol, Rainol, comte de Herzog, baron de Boughady, von Bonhyday, Boundiy, Elmyr Lazlo, Dauray, Boutin, Cassou Robert, Cassou Charles, Louis Curiel, Curiel Charles nehéz lenne kibogozni.
