Szárnyas oltárok és szárnyaló beszélgetés, tisztán és őszintén, egyenes kanyarokkal, látszólag céltalanul a cél felé. A hallható Tripo után megjelent nekünk látható alakban is. Még nem érinthető, de olvasható.
Tripóval készült interjú nem várt mélységeket, és a mai napig visszahullámzó, és újra és újra felbukkanó gondolatokat hozott. Van, amit nem lehet elmondani, azt látni kell. Ez a látható verzió, főleg a képek miatt. A podcast a teljes verzió. Ne csak halld, lásd is!
Miért festesz?
Mostanában mindenkinek azt mondom van egy gyerekkori álmom. Egy nagy belmagasságú fehér épület, egy galéria, ahol én szép hosszú hajjal állok, teljesen kivarrva farmerkabátban, az épület előtt egy motor, mellettem egy szép lány. Ezért festek.
Exhibicionistának tartod magad a festészeten kívül?
Szeretem, ha az utcán megnéznek. Szeretem, ha azt érzik, hogy jó kisugárzásom van. Szeretek magamat kihúzva, zenét hallgatva nagyokat sétálni. Most a Pozsonyi utcában lakom, így hosszú kifutóm lett.
Hogyan határoznád meg a stílusod?
Három részből áll össze a stílusom:
1. szeretem a rézkarcokat, metszeteteket,
2. Pollock technikája, mint inspiráció,
3. popkultúra.
A pop-art, a rézkarc és Pollock fröcsögtetési technikája kapcsolódik össze a stílusomban.
Neopop-artnak hívom, amit képviselek.
Kik az aktuális kedvenceid és/vagy örök kedvenceid?
Pollockot pont nem kedvelem, csak az intuitív technikáját. Sok tetováló művészt nézek. Magyarok közül Nemes Marci, graffitiben Jason Revok, Nychos, Tristan Eaton.
Egyre inkább a képek korában élünk, egyre többen képekkel kommunikálnak, fejlődik az emberek vizuális világa vagy nem?
Az agy és a látás 3 dimenzióra van berendezkedve. Nem hiába van 2 szeme az embernek, hogy térbe tudja rakni. A kétdimenziós vizuális fogyasztás lefárasztó, és az agyi szinapszisok se alakulnak. A mai világ egyik leggonoszabb dolga a kétdimenziós pixelek. Az agy nem erre van programozva.
Hogyan kerültél kapcsolatba a művészettel? A korai inspirációidra vagyok kíváncsi, amik a vizuális berkek felé vittek.
Én gyerekkorom óta tudom, hogy festőművész leszek Ez elég korén kialakult, első osztályos voltam, mikor megnyertem egy rajzversenyt. Másfél literes Sió-üdítőitalt nyertem. A kép témája: egri nők az ostrom alatt pisivel öntik le a törököket.
A tanulás mit jelent számodra?
Eléggé rendszerellenes vagyok, mind az oktatási, mind az államszervezettel kapcsolatban. Én soha nem tanultam rajzolni, tanítottak rajzolni. De az eszközkészletem én fejlesztettem ki. A tanulási folyamat a lélek mélyebb rétegeinek megismerésével függ össze.
Magányos-e a festő? Hol lép be a közösség a művészet világába?
Általában egyedül dolgozok. A festés magányos tevékenység. Bár sok barátom van, mégis sokszor rettentően magányos vagyok. Nem találkozok munkahelyen emberekkel, nincsenek szociális tevékenységeim. Sok ember nem is tudja, hogy a munkahelyi viták, érintkezések is milyen fontosak.
Régebben nagyon sok monokróm, egyszínű képet csináltál, ma sok színeset? Mi ennek az oka?
Gyerekkoromban Székely Edit festőművészhez egy fát rajzoltam, félig fekete-fehér, félig színes, azt mondta ez nem működik. Kicsit bizonyítási vágy is volt, hogy mégis működik. Szar vagyok színezésben, az érzésből felfröcskölt színekre megyek rá majd fekete kontúros rajzokkal.
Sok alternatív, underground zenész vagy színházi ember panaszkodik, hogy nem érdeklik az embereket az eredeti alkotások. De mit mondhatnak a kortárs festők, szobrászok, médiaművészek? Ti tulajdonképpen még ebben a közegben is mostohagyermekek vagytok. Mit gondolsz erről?
Pont most fogom leadni az Insta és Facebookkal való foglalkozást, lesz, aki átveszi.
De ha 420 like-ot kapok 4:20-kor, az vicces. Van megfelelési kényszerem.
Tini graffitis voltam, aki sátánt üvöltve maga alá hány, most meg „művész úr” vagyok.
Én magamnak tanultam meg magam.
Mit gondolsz, a magyar művészek mennyire vannak felkészülve egy külföldi bemutatkozásra? A magyar művészet mennyire állja meg a helyét külföldön?
Ez egyszerű dolog. Pénz. Külföldön van pénz, itthon nincs. Tetejébe Magyarországon strukturális rombolás is folyik állami szinten. Sajnos kevés a külföldre való kilépés lehetősége. Borbás Robert tetoválóművész világhírű. Nemes Marci is ismert, ez engem is büszkévé tesz.
Gyakran nyilatkozol meg a zenével kapcsolatban. Vannak örök kedvenceid?
Ha zene lennél, milyen stílusú zene lennél?
Zenei általánosba jártam. Vivaldin, Bachon, Beethovenen nőttem fel. Azon múlott, hogy nem lettem zenész, hogy rossz a ritmusérzékem. Slipknot: Before I Forget; Duality. Hiphopot is sokat hallgatok. A hiphop olyan nekem, mint egy mocskos embernek a mosakodás. Spirituális élményeim gyakran idekapcsolódnak.
A drum ’n bass-t is szeretem, az az én ritmusom, olyan mintha megérkeznék.
A tudatmódosító szerek és a művészet, mit gondolsz ezekről? Kell a művészethez a „sajátos” ihlet?
Bár régebben a gyertyát 3 végén égettem, nem szeretek semmilyen szer hatása alatt festeni. Szétviszi a fókuszt. A látásomra nagyon nagy hatással van bármiféle kábítószer. Legdurvább és legszebb élményeim is LSD hatása alatt voltak. Mostanában már nem tolok semmit. Az agyam a legjobb tudatmódosító szer.
Ha négy-öt napig semmit sem tolok, akkor akármivel foglalkozom, az gyorsan megvalósul. Ezért nekem van egy pozitív spirálom, ami lehet babona, de működik. Megmondom őszintén, én azt gondolom, az érettségi mellé 18 éves korában mindenki kapjon egy kutyát és LSD-zzen be. Tapasztalja meg, milyen bugyrai vannak az agyának! A legjobb tripjeim a bad tripek, akkor tudod meg ki vagy valójában.
Ha erre rájössz, akkor egy idő után el tudod hagyni a drogokat. De a drogok veszélye, hogy menekülő útvonalak. Például a füvezés jó stressz ellen, de nálam hoz is néha stresszt. Én soha nem hallucináltam, ezért akartam kipróbálni az LSD-t. Ayahuasca szertartáson is vettem részt. A drogok kinyitnak kapukat, de azokat be is kell tudni csukni, mert különben huzat lesz. Én áttértem arra, hogy a művészetemmel nyitom meg és csukom be ezeket a kapukat.
Mi az oka, hogy néha teljesen beledobod magad a mélyvízbe, az életbe, máskor meg elvonulsz a világtól?
Mi az oka ennek a kettősségnek, kilengésnek benned?
A taps példázata. A két kéz eltávolodik, majd közeledik és közeledik. És csattan. Taps. De csak akkor lesz megint taps, ha a két kéz megint eltávolodik, az ember kicsit el- és visszavonul. Ez a párkapcsolatokra is igaz. Kell teret adni a másiknak, és néha meg nem kell hagyni neki. Ez ellentmondás, de jól értsd! Ez olyan, mint a légzés, egyszer kilélegzel, egyszer belégzel. Ha csak közel, ha össze van zárva a kezed, az már ima. Ezek a kiugrások olyanok, mint a hullám. Hullámzik az ember. Hullámzás, maga az élet. A hullámzás nagyon félre van értve. Visszacsatolva, így tanulok. Látom a hegyet, látom a völgyet. Isteni matek. A legszebb algoritmus.
Milyen terveid vannak a jövőre nézve? Hogyan látod magad öt év múlva?
Több utat tudok elképzelni magamnak. Már mondtam az álmom az interjú elején, de el tudom magam képzelni tanárként, polgármesterként is. Szeretnék önzetlenül adni. Nemrég egy ukrán barátnőmmel beszélgettünk. A szentek elvonultak barlangokba, hogy ott halljanak meg egy nagyobb cél fele haladva. Nehéz igazából önzetlennek lenni igazából, de könnyű kimondani. Szeretnék még mélyebben belemenni a spirituális utamba. Szeretném teljes mértékben magaménak tudni a testemet és lelkemet. Szeretnék teljesen magabiztos lenni. Szeretném a megfelelési kényszeremet ledolgozni, a saját vízióimat megvalósítani. Szeretnék saját magam hite lenni saját magamban.
Van valamilyen vallási nézet, szemlélet, iskola amit követsz ?
Elmondom, hogy miben hiszek. Sok bullshit spirituális könyvet nem veszek komolyan, nem erre fűzöm fel az életem. A spirituális fejlődés taoista nézőpontomból. Ha eleget meditálsz, először egy kismacska leszel. Alvás, evés, ürítkezés, néha játék. Ha eleget vagy macska, akkor faág leszel. Hagyod, hogy teljesen a rendszer része legyél. Ha sokat vagy faág, kő leszel. Ha eleget voltál, kő, használati tárgy leszel, öntudatlanul is hasznára vagy az embereknek. De lehetsz egy öntudatra ébredt ősrobbanás is.
Mi az, ami leblokkol, és ami lelohaszt?
Pánikbeteg vagyok, szorongok. Rengeteg olyan információ éri az embereket, amit nem akar. Van olyan hogy zavarnak egyáltalán az emberek. Ez egyben válasz az egyik első kérdésre is megint, hogy annyira vagyok exhibicionista, mint amennyire introvertált. Zavar az, amikor tervezek valamit és nem csinálom meg, ha a saját elvárásaimnak nem tudok megfelelni. Képbe akarok lenni magammal, úgy hogy képeket csinálok. Képmutató vagyok, képeket mutogatok, úgy hogy nem szeretek képmutató lenni.
L’art pour l’art vagy akarsz hatni a világra?
Nem akarok még egy Feldmár lenni. Amikor írok valamit az internetre, az pillanatnyi vélemény, helyzet, vagy a képeimhez kapcsolódnak. Most elkezdtem kitalált történeteket írni. Vajon tudnak-e az emberek azonosulni velük, követni engem? Ez is egy furcsa megfelelési kényszer, amivel magamnak akarok valamit felmutatni.
Eposzt kezdtem el írni. Különböző istenségeket találok ki. Jellemrajzokat írok. Őskaraktereket kitalálni. Az összes istenség a környezetemben megtalálható emberek tulajdonságaik összessége. Létező jellemrajzok alapján, amikhez bonyodalmakat találok ki.
Melyik a kedvenc saját istenséged?
Egy amerikai japán maffia család tagja. Gyerekként rájön, hogy ő egy japán boszorkány istennő, Aki ráébredt ősi önmagára.
Gyakran jársz le vidékre, zsákfalvakba festeni, közösséget építeni. Tudsz mesélni erről, milyen közelről látni azt a világot, amit csak néha és a tévében lát az ember?
Egy dolog közös a kicsi cigány falukban és a nagyvárosban a drogdílerek. Meg a polgármesterek. A polgármesterek nagyon befolyásolják az adott település hangulatát is. A drogdíler drogdíler, a stróman stróman. Ez kicsiben ugyanolyan, mint nagyban. Nincs pénz. Kevés a lehetőség. Néha alapvető dolgok nincsenek.
Nincs ablak, áram, villany, víz. Nagyon nagy buborékban élünk mi itt Budapesten. Szeretek elmenni Budapestről. Minél kevesebb igénye és elvárása van az embernek, annál nagyobb szeretetet tud adni. Ezek az emberek néha 10-en laknak egy szobában. Elképesztő sorsok. Ha foglalkozunk a gyerekekkel, új impulzusokat kapnak. Nem vagyunk jobbak senkinél, csak más dolgokról is hall, mint az ő buborékja. Fest velünk, szóba kerül a hexameter, a rapzene, bármi
Nagyon el vagyunk kényelmesedve. Nem a politikával van a baj, az emberek ülnek a munkahelyeiken és csinálják a semmit. Nem gondolunk a másikra. Engedjük, hogy olyan emberek legyenek a politikusaink, akik szintén a semmit csinálják. Az a legnagyobb baj itthon, hogy kurvára nem gondolunk a másikra. Nagyon kevesen vagyunk, akik igen. Somogyszentpálon nagyon kedves egyébként a polgármester, van közös nevező. Aki tudja és teheti, menjen el akármilyen civil szervezethez, és építsen közösséget!
Mi az, ami pozitív energiákat ad át neked?
Anyukám, a húgom, a kiskutyám. Margit-sziget és a Duna. Három dolog nyugtat meg. A séta, az elvonulás, és a másik ember megértése. És ha tudok hatni valakire pozitívan.
Van olyan kérdés, amit soha nem tettek fel neked, és szeretted volna, ha felteszik?
Egy beszélgetés sokszor ezer szálon fut, és ha a szálak jól kapcsolódnak, az olyan lesz, mint egy pulóver, komplex, egész. Melegít és lehet rajta aludni is. Nincs igazán. De talán az, amit magamnak szoktam feltenni? Megéri ez az egész? Hosszútávon mi lesz? Maga az élet mi? Én nagyon ki vagyok attól a szótól, hogy engedd el. Ha szakadék szélén lógsz bármibe belekapaszkodsz.
Számomra a léleknek, és az egész világban mindennek, meg van a helye. A lélek is olyan, mint egy üres lakás. Minden tapasztalás egy újabb bútordarab. Ha megtelik a lakás, néha ki kell szortírozni a dolgokat. Kicsit elütve a kérdés élét. Mi az, amit nem kérdeztek meg? Hogy van-e barátnőm? Nincs! Csak ha lányok is olvassák az interjút! (Tripo itt viccel)
Azt vettem észre, nagyon sokszor állatokat ábrázolsz és ritkábban embereket? Mi ennek az oka?
Számomra mindenki egyfajta állat. Eszik, iszik, szarik, baszik. Az állatok tudnak feltétel nélkül szeretni. Ezért kicsit többre tartom az állatokat, mint az embereket. Ezért rajzolok több állatot, mint embert.
Utolsó kérdésem: van-e kedvenc, klasszikus istened?
A JÓISTEN. Hívő ember vagyok. A bal kézfejemen egy „fókusz” és egy „hit” tetoválás van. Hiszek Istenben, de saját magamban is, a belső mennyországban is, és ennek a kibontásában a külvilág felé. Egyik kedvenc történetem: a Hawaii őslakos polinézek, menehunék. Ha a két törzs tagjai találkoztak, nem szóltak egymáshoz, hanem egyből lefeküdtek (nem pejoratívé), aludtak, álmodtak egyet közösen. Az első találkozás egy közös álmodás volt. Utána beszéltek. Ahány csillag van az égen, annyi gondolat. Minél többet nézed a csillagokat, annál több új csillagot fedezel fel. Egy ég van és sok csillag. Egy nagy tudat van.
