Ismered azt az érzést, amikor elveszel egy ingyenes vagy bármilyen újságot, és az első dolgod, hogy megnézd, milyen Kázmér és Huba vagy Garfield vagy egyéb van benne? Főleg a mai túlpolitizált időkben, ha már a telós hírolvasás közben amúgy is felpörgetted a vérnyomásod, nincs több tény (tény, hahaha) információra szükséged. Valami csemegére vágynál, vagy egyfajta pár másodperces kilépőre. A kis pár kockás képregények modern napi imák, rítusok. Én pár jobban sikerültet ki is szoktam tépni és elrakom.
Sajnos a biztonsági játékos szerkesztőknek (vagy nevezzük teljesen befásult, félművelt kapcsolatrendszer-építőknek) mindegy, hogy milyen képregény van az utolsó oldalon, csak azt tudják, hogy kell annak is lennie a horoszkóp és a sporthírek mellett. Bár Garfield szuper, Kázmér és Huba (eredetileg Calvin és Hobbes) filozofikus mélységű, vannak mások is. Sőt, a 3 kockás birodalom igazi mesterei sajnos ritkán jutnak el hozzánk. Don Martin az isten. A jobbján ül a te kedvenced, de a balján Nikolas Gurewitch tartja a kezében a Perry Bible Fellowshipet. Erről lesz szó a mai misén.
Ösztöndíjas rajzok ösztönlényekről
A Perry Bible Fellowship (rövidítve PBF) Nicholas Gurewitch képregénye. Először a Syracuse University, The Daily Orange című újságjában jelent meg 2001-ben. Itt tanult ugyanis a szerzőnk. Az egyetemi magazinok jóval szabadabbak, jó terep a kísérletezésre. Egy interjúban Gurewitch elmondta, hogy a címet „egy valódi templomtól kölcsönözték, egy Perry nevű helyről Maine-ben”.
Nicholas Gurewitch 1982. március 9-én született Canandaiguában, jelenleg a New York állambeli Rochesterben él. A Syracuse Egyetemre járt, ahol filmezést tanult, de „leragadt” a forgatókönyv rajzolásnál. Hál’ isten!
A képregényei három-négy panelből állnak, váratlan képzettársítások, és a morbid, szürreális, ironikus fekete humor jellemzi őket. A gyakori témái közé tartozik a gyermekkori konfliktusok, a vallás, a szex, a háború, a sci-fi, az öngyilkosság, az erőszak és a halál váratlansága (mondjuk nem tudom, hogy tud-e a halál jókor jönni).
2006-ra a képregényeit már közölte a The Guardian, a brit Maxim, a New York Press, a bostoni Weekly Dig, a Portland Mercury és a The Baltimore City Paper, The Chicago Reader, Forbes, The Verge.
Egy 2007-es interjúban Gurewitch kijelentette, hogy a PBF-ből él. 2008. február 18-án Gurewitch bejelentette, hogy visszafogja magát, hogy ne romoljon a színvonal. Korábban a heti megjelenésből, rendszertelen időszak lett. 2021-ben még mindig frissül random időközönként. Azt hiszem, erre lehet mondani, hogy megcsinálta. Tulajdonképpen akkor rajzol, amikor kedve van és megél belőle.
A képregény egy Eisner, két Ignatz és három Harvey-díjat is nyert. Az Eisner a képregények Oscarja, a többit ezen analógia alapján fogd fel cannes-i Pálmának, és berlini Arany Medvének. Ennek ellenére nálunk alig ismert. Dante nem tér ki rá, de valahol létezik a Pokol azon bugyra, ahol a magyar rádió zenei szerkesztői, és a sablonos újságszerkesztők égnek kénköves kínokban. Gurewitch képregénye ugyanis megérdemelné, hogy itt is tudjunk róla. Hiszen tulajdonképpen (fura) ingyen örömet ad nekünk.
A The Perry Bible Fellowship művészete szinte történetenként változik. Leggyakrabban a képregények leegyszerűsített, golyófejű emberi figurákat tartalmaznak, ami alig több mint egy fehér smiley-száj és szem az arcon. Más történetek nagyon színesek és aprólékosan részletesek.
Néha a művészi stílus a storyline-on belül is változik. Egyes képregénycsíkok olyan híres illusztrátorok stílusát utánozzák, mint Shel Silverstein, Edward Gorey és Robert Crumb, amit az olyan széljegyzetek tesznek nyilvánvalóvá, mint például a „Apologies, R. Crumb”.
2007-ben megjelent egy nagyobb lélegzetű nyomtatott gyűjteménye Sweeto ezredes tárgyalása és más történetek címmel. Sweeto ezredes a sütemények királya, és a csokoládék ellen harcol. Mint tudjuk, édességnek lenni sem fenékig tejfel, jobb ha vigyázol a mogyoróidra!
Már megjelenése előtt, az előrendelések miatt, a könyv az egyik leggyorsabban eladott képregény lett az Amazon.com-on, aminek következtében a Dark Horse Comics kiadó első példányszámát 36 000-re növelte, és a terjesztés felgyorsítása érdekében kinyomtatta a könyvet belföldön (tehát made in USA), azóta három nyomtatásban jelent meg. Furcsa érdem, hogy az Egyesült Királyságban Gurevitch könyve lett a legnépszerűbb kiadvány a Dark Horse Comics-tól.
Ted Rall 2006-os médiaelemzésében Gurewitch-et és a The Perry Bible Fellowshipet, a „webképregény-jelenség” egyik sztárjának nevezte, és azt mondta, hogy „a számteches geekek, és technokraták körében elterjedt népszerűségéből ugrott át a mainstream nyomtatott médiába.” Sokan amúgy nem is tudják, hogy egy Perry Bible Fellowship-részt olvasnak, a mémek gyártói, pofátlanul és jelzés nélkül lopják el a rajzait.
A sok dicséret mellett egy kis kritikát is kerestem: Eric Burns, a Webcomics bírálója, 2008-ban azt mondta, hogy „A Perry Bible Fellowship egy olyan képregény, amely felforgató fekete humorral operál, és túl sok erőszakot tartalmaz. Gurewitch mestere ennek… A probléma az, hogy ez egy olyan kút, amelyet túl könnyű kiszárítani. Húsz vagy harmincszor, rémülten nevetni fogunk. Aztán az emberek megszokják, érteni fogják a mechanizmusát. Végül nem lesz hatása.”
Csak (hogy a kritikus humor kritikusának kritikusa legyek) azért, mert érted, hogy egy szőke nős, vagy rendőr viccnek mi a tematikája, attól még nem lesz kevésbé vicces.
Nem elég megfejteni a formát, hanem azt meg is kell tölteni tartalommal.
Magyarán Gurewitch-ben nem az a lényeg, hogy fekete humor, hanem hogy vicces. Kinek jut eszébe, hogy azt a zsigeri élményt, amikor gyerekként (és néha most is) az orrodba turkálva megtalálod a fikagöröngyöt és kipiszkálod, összekösse a felfedezés élményével és Indiana Jones-szal?!
Túl a négy panelen
A The Perry Bible Fellowship online verziója mellett létezik „PBF almanach” nyomatott verzióban. Aztán a Notes on a Case of Melancholia, or: A Little Death című könyve is említésre méltó. Az 2020-as Melankólia a halál megszemélyesítéséről szól: a halál pszichológushoz jár, és hasonló létértelmezési paradoxonokat vet fel a mű.
Gurewitch a Daisy Garden Story Time nevű program kifejlesztésén is dolgozott a Comedy Centralnak, bár a műsort végül nem készítették el. Nicholas egyébként a komikus, és a Last Week Tonight írója, Dan Gurewitch unokatestvére.
A mai világban úgy kell a fekete humor, mint egy falat (mérgezett) kenyér. A gagyi politikai korrektség minden viccet kiirt, áramvonalasít, a senkit és semmit nem tisztelő fekete humor a képregények világába menekül vissza.
Nagyon olcsó megoldás egy szerzőt csak a morbid vagy faragatlan viccei miatt elővenni. Perry Biblia szakköre viszont tartalmaz mélyebb, és magadban továbbgondolható szellemes ötleteket is.
Mivel szerzőnk bekategorizálhatatlan, ezért csak felvillantjuk néhány arcát. Keresd meg a saját kedvenceid! Jó böngészést! És ne feledd, nem ciki, ha néha turkálsz az orrodban, te egy kutató jellem, egy felfedező vagy!
Aki próbálkozott már a társas együttéléssel, az ismeri ezt az érzést.
Istenek harca
Négy rajzban elmondja a három órás Tarkovszkij film( Stalker) fő problémafelvetését.
Ennél feketébb humor kevés van
Azért van
Az olvasás a tudás felszabadít (vagy nem)
Vállald önmagad
