Ha nem szeretsz olvasni, a cikk egy mondatban: A legtöbb szám a fociról rapzene. Ez az igazság.
Ha érdekel miért, akkor a cikk végén választ kapsz. Ez volt az összefoglaló. De te is tudod az összefoglaló nem ér fel a meccsel.
Első félidő.
Előszó.
-Te szoktál imádkozni?
– Dehogy szoktam! – jött a válasz
-Márpedig szoktál. Láttalak a magyar-német meccs alatt, az összes létező szentet és démont segítségül hívtad. Német anyák csuklanak a mai napig is, annyit emlegetik őket.
Mit tud ez a focinak becézett vallási aktus, amiért így bevonja az embereket a bűvkörébe? Mi ez a modern rítus, ami összeköti a népeket? Összeköti, de egymás ellen is hergeli. Újrajátsszuk a sztereotípiáinkat. Csakhogy a franciák, németek, angolok elvesztették tipikus szerepeiket. A bevándorlás, a gyarmatok népe megváltoztatta a sakktáblát. Azt hinnéd, hogy ezzel megváltozott a sporthoz való viszony, de nem, pont ez a zseniális a labdarúgásban. Mindenki arra teszi a hangsúlyt, hogy elüzletiesedett, ami igaz is, de ritkán beszélnek a családias hangulatú közösségképző klubokról. Mert van ilyen, nem csak az izomszagú ultrák spártai csoportjai. Ritkán beszélnek arról, hogy a sport, mint beszédtéma, ismeretlen embereket is közel tud hozni a közös szenvedély miatt. Egy-egy játékos, aki maga is bevándorló vagy a szülei, egy másik bevándorlónak példakép, nézd én is onnan jöttem, ezek mi vagyunk. Aztán ne felejtsük el az EA sport FIFA 22. részénél tartó játékát se, ami bátran ki lehet jelenteni, hogy az egyik legnépszerűbb konzolos és számítógépes időtöltés. Ez hatalmas marketing a labdarúgásnak, mert messze a legnépszerűbb digitális csapatjáték. Mondjuk azt sem értem, hogy ez is miért a kanadaiaknak jutott eszébe, na mindegy!
Előzmény: Miért van és miért nincs?
A cikk apropóját a nyilvánvalón túl, hogy nemrég még a labdarúgó Európa bajnokság lázában égtünk, az adta, hogy ez képet ad egy szociográfiai struktúráról is, ami a sport szerepét határozza meg egy adott társadalomban.
soccer vs. football
A feltevésem arra alapult, hogy tudtam, kevés amerikai rapszám foglalkozik a kosárlabdával vagy az amerikai focival. Ha szerepel is, a játékos neve gyakran csak metafora, vagy azzal viccelődnek, hogy furcsa a kiejtése, mint a Sonics játékosának Detlef Schrempfnek. Ami amúgy két számot is kapott.
Ha okoskodni akarsz, akkor igen tudom, hogy Masta Ace két albumon keresztül is foglalkozott az amerikai focival, de ő egy ritka kivétel. Az amerikai hozzáállást ezekhez a dolgokhoz legjobban a Pretty Lights More Important Than Michael Jordan című száma adja, amiben tulajdonképpen egyáltalán nem beszélnek Jordanről, mert egy instrumentális szám, csak használják a nevét, hogy felkapd a fejed.
Pretty Lights – More Important Than Michael Jordan
Amerikában, bár hatalmas hagyománya van a csapatsportoknak, de az NBA, NFL, NHL, MLB mind mesterségesen felépített keretrendszerű franchise-ok. Ennek köszönhetően, sokkal szabályozottabb, strukturáltabb, mint a FIFA például. A játékosok is kevesebb pénzeket keresnek. Nem organikusan nőtt ki, az NBA mindenképp, szinte erőszakosan, más ligák kárára lett létrehozva. Az amerikaiak az egyetemi, középiskolai csapatjátékok szintjén jobban megélik az igazi közösséghez tartozást.
Legjobban talán azzal lehet szemléltetni a különbséget, hogy az európai játékosok talán tudattalanul is mindig becézve (Barca, Juve) beszélnek a csapatukról. Az amerikai ligákban meg nagyon gyakran a teljesen személytelen franchise szót használják. Igen, én vagyok annyira beteg, hogy a netflixes Jordanről szóló The Last Dance sorozatban kimondottan számoltam hányszor mondják a játékosok a saját csapatukra hogy „Bulls” vagy „franchise”. Egészen durva hogy szinte csak akkor használják a „Bulls” vagy „Knicks”, „Spurs” stb. csapatneveket, ha meg akarják különböztetni, hogy értsük melyik csapatról beszélnek. Nálunk egy csapatra nagyon kevesen mondják, hogy franchise, mi ezt egy McDonald’sra mondjuk.
A társadalom hat a focira, vagy a foci a társadalomra?
Egyébként az európai kosárlabdának is más a szurkolási módja, mint Amerikában. A YouTube-on sok videó van, ahol Európában játszó kosarasok beszélnek, hogy meglepődnek, milyen agresszió, de egyben őrült szeretet is veszi körbe a csapatokat. Ha a szociológus énem előveszem, az igazi kérdés a társadalom. Vagyis ez a kérdés, hogy a társadalom vagy a foci?
Dél-Amerikában szintúgy őrület folyik a stadionokban. Egy Maracanãban tartott meccs légköre extatikus hevület, vallási révület, tömegcirkusz, háború. Ez az egyéb sportok környéken történő szurkolást és hozzáállást is befolyásolja. Más a sztenderd. Ugye most aki ebbe beleásta magát, annak a klasszikus mantrája, hogy a dél-amerikaiak lazábbak, hevesebb vérmérsékletűek, más a temperamentum, mint az angolszász jellegű Észak-Amerikában.
Viszont akkor mi a helyzet az angolokkal, skótokkal, akiknél otthon hatalmas focikultúra van? Bátran lehet mondani, hogy heves temperamentummal.
Az angol huligánok Európa legsuttyóbbjai (Oroszországot nem igazán sorolom Európába), a megtörtént bűnesetek alapján ez tény.
Ez a kultúra miért nem ért át az USA-ba? De a francia, vagy német bevándorlókat is mondhatnám, mert ők is, a spanyolok mellett, nagy labdarúgónemzetek. Egyébként a focimérkőzéseken (soccer) való feldobom magam típusú színészkedés sem. Nem tudom a válaszokat én sem, de érdekelne egy alapos kutatás erről.
Mielőtt elhagynánk az amerikai kontinenst, egy speciális sporttörténeti szóelemzést tegyünk meg. Soccer, football, rugby, american football. Na az úgy van, hogy sok angliai rugby, rugger csapatnak is football club a neve. Szóval ennyiben nem furcsa az amerikai football.
De ha ez nem lenne elég, van olyan angol foci csapat, aminek rugby club a neve. Mert a kezdetek kezdetén a két sport nem vált el annyira. Ha idáig tudtál követni, akkor emelünk a téteken. Brazília három legnagyobb labdarúgócsapatából kettőnek evezős klub a neve. (Clube de Regatas do Flamengo, Corinthians Paulista). Szóval semmin nem kell meglepődni.
A politika a fociban kapufa, de a focipolitika is kaphatna piros lapot. Modern vallási rítusok is lehetne a cikk címe. A labdarúgás igazából rajongás, közösség, csoportdinamika, ragaszkodás, állásfoglalás, szerelem, vallás.
Minden van benne, dráma, színház és pénz, pénz, pénz, mint a háborúban.
A foci közösségi tér. Mindenki megmutatja ott magát. Ezért nem lehet (sajnos) politika nélkül értelmezni. Eleve nemzeti válogatottakat, elképzelt karaktereket jelenít meg. Egy hazugság az a mondat, hogy vegyük ki a politikát a labdarúgásból. Eleve a tulajdonosok, vagy a csapat hagyományai is sokszor kötődnek társadalmi osztályokhoz, politikai nézetekhez. Nem célom aktuálpolitikai diskurzusokba belefolyni, de azt nem lehet nem észrevenni, hogy szinte mindenki szeretné azt a hatalmas nyilvánosságot, ingyen reklámot, amit a labdarúgás adhat. Maga a labdarúgás szervezetei is politikai nyomás alatt vannak, hiszen struktúrájukból fakad, hogy muszáj kommunikálniuk, és az se mindegy kitől kapjak a pénzt. Cikkemben az alulról szerveződő, spontán érzelemnyilvánitással foglakozok. A legtöbb felsorolt zenész, akár szimpatikus akár nem, hiteles. Autentikusan képviseli a csapatát.
Régen és most.
Avagy hogy mit gondolsz te a focis számoknak és mi a valóság.
A klasszikus szurkolói rigmusok és a huligán skandálások, bekiabálások sosem fognak megszűnni. Aki vigyázni akar gyermeke porcelán lelkére, az angolkisasszonyok intézetébe vigye. Igen, a közösségben megélt szabadságérzés, a társadalom lazító, kiengedő mechanizmusainak egyike a stadion anarchikus légköre. Ezt érdemes megtapasztalni akkor is, ha néha káoszba csap át. Hagyományosan a punk, skinhead és egyéb gitárzenekarok csináltak futballhimnuszokat. Ennek a legnagyobb klasszikusa a Football Coming Home. Aktuálisan Football Coming Rome. Sorry anglikánok! Nagyon jól adja vissza a csoportos éneklés hangulatát a Puma Hardchorus Puma reklámsorozata. A török ska zenekar Athena is hozza a klasszik vibe-ot. Talán a legjobb magyar focidrukker szám az Auróra ETO indulója. Tisztánlátás végett hozzá szeretném tenni, hogy az ETO-nak drukkolok. De ha mutatsz jobbat, akkor is ez a jobb.
Érdekes megfigyelni, hogy régebben a labdarúgással kapcsolatos zenei számokat jellemzően baloldali zenekarok készítették. Ezt azért lehet ilyen markánsan kijelenteni, mert a diszkográfiák többi száma ezt szépen kirajzolja. Ma már a foci kétfelé vált. Van egy pop vonulat, és van a náci gyanús huligán zene.
A rap, ezek között képez egy sajátos hullámot, itt is, ott is beleér. Igen van jobboldali faskó rap is.
De addig is, amíg eljutunk oda a legnagyobb klasszikus balról, beelőz.
Rap és foci gólgyanús párosítás.
A rapzene, vagyis a hiphop, kapcsolata a focival újkeletű, de nagy szerelem. Nincs semmilyen sport, ami a közelébe érhetne és rejtély számomra is, hogy mi ez a mánia. Fontos leszögeznem, hogy csupán szemezgettem, vagyis ha hiányérzeted van, vagy valamelyik kedvenc számod kimaradt, akkor megértelek. Tehát itt nem az a helyzet, hogy érdekességként kerestem pár focis rapszámot, hanem hogy ez egy tendencia. Ha kosaras vagy hasonló rapszámot akarnék találni, azt keresnem kéne. De az európai hiphop és a labdarúgás egy love story. Talán ennek az oka, hogy maga az amerikai, de egyáltalán világszerte a trapper divatba is bekerült a focimez, és szűkebb szárú focista melegítő.
„You never walk alone”
A szünet előtt a hosszabbításban egy információ-gól a tudathálóba. Kevesen tudják, hogy a tán leghíresebb csapatszlogen, a Liverpool induló is magyar gyökerekből nőtt ki. Molnár Ferenc 1909-es Liliom című színműve szolgált alapjául. Ezt az 1945-ös brit Carousel musical dolgozta fel, ennek egyik betétdala a világháborús időszakról szóló „Soha nem vagy/jársz egyedül” sorban kicsúcsosodó dal.
