Nemrég megjelent a Netflixen egy új, négy részes zenei doksi: Ladies First: A Story of Women in Hip-Hop. Ez alkalmat ad arra, hogy beszéljünk a női rapperekről, akik a hiphopot formálták, nota bene konkrétan részt vettek a létrehozásában. Ez a tény valahogy mindig szőnyeg alá lett söpörve.
Ladies First: A Story of Women in Hip-Hop | Official Trailer
Ez a cikk egyszerre bocsánatkérés és gatyába rázás. A téma túl összetett, hogy átfogóan tudjuk részletezni, és túlságosan átpolitizált, hogy ne úgy tűnjön, egy hímsoviniszta, tetejébe rapper fazon beszél a nőkről.
A múlt női árnyéka
A hiphop játékba, a férfiak ágyéka, a múlt női árnyéka mindig rávetül erre a tájékra. A kicsit kecskerímes old school rímjátékot csak azért szőttem bele, mert egy mondatban is össze lehet foglalni a lényeget. Amikor anno a hiphop egy szabad, laza, megfelelési kényszerektől mentes, és üzlet nélküli játék volt, nagyon sok lány mozgott a környékén. Hangsúlyozom, hogy nemcsak a rappelésről beszélek, a breaktánc (b-boy, b-girl unite tonight), graffitiben ugyanúgy ott voltak a lányok is. Lásd Lady Pinkről szóló cikkünket. Most ez kicsit romantikusan, már-már giccsesen fog hangzani, de igenis volt a korai hiphopban egyfajta „gyerünk együtt mindenki” hangulat. Erre a dupla számoktól, az egymásra válaszolgatásig millió egy példa található.
Beat Street: Us Girls (Can Boogie Too)
You Boys (Can Boogie)
Ha a hip férfi, akkor a hop nő!
A bocsánatkérés arra értendő, miszerint a nők a kezdetektől fogva jelen voltak, csak a rap harsány, erőszakos változata elvitte a rivaldafényt. A zeneipar eléggé elhallgatta és marginalizálta a nők rapzenéhez való hozzájárulását, így könnyű a hiphopot fiúklubnak tekinteni. Az erőszakról, a szexről, a férfiasságról szóló dalszövegek által uralt térben a nők jobb esetben a hódítás tárgyaként, rossz esetben egyfajta értéktárgyként, termékként szerepeltek. A „szukák” a rapperek kellékei voltak a kocsi és az aranylánc mellett. Egyébként ez a bitch-csé degradálás nemcsak a hiphop sajátja, ez a társadalom általános hozzáállása volt. Szikora Robi „gidácskái” szintén ilyen szerepet töltenek be. A nők csak dekorációk Robi csikidámos művészetéhez. Na, de vissza a fő csapáshoz!
A női hiphop arctalan volt, a történeteiket nagyrészt figyelmen kívül hagyta még a zenei újságírás is. Ám a műfaj kezdeti napjaiban, mikor a kritikusok múló hóbortként csúfolták a hiphopot, a női rapperek ott voltak. Ez fontos fegyvertény.
A Netflixes sorozat egy mondatban: „Hoppácska, mi is itt voltunk és még csak kreditet sem kapunk!”
Ez a raptörténeti igazságszolgáltatás igazán kijár. A hiphop kezdettől fogva a történetmesélésről szólt. És sajnos, ahogy a bulvár népszerűbb, mint Shakespeare, a férfi rapperek véres, szexista sztorijaira is többen voltak kíváncsiak. A sorozat nem emeli ki, hogy valójában a női szexizmussal tértek újra vissza a nők is. Az mennyivel jobb. Arra hivatkozni, hogy nekünk is lehet, az nem érv. Sha-Rock, és Roxanne Shanté, MC Lyte, Queen Latifah nemcsak korai női rapperek, hanem JÓ MC-k, ez egyáltalán nem mindegy. Az adott korban oda lehet állítani őket bárki mellé.
A gatyába rázásról csak annyit, hogy a doksi, azért ügyesen elhallgat dolgokat. A hip-hop, az beatmakin, DJ kultúra is. Ebben bizony elég haloványak voltak a lányok. Ez azért is nagyon fontos. Mert a fő érv a férfiak rapben való előretörése mellett, hogy agresszivak, nagyszájuak, és kiharcolják a helyüket. Na de a beatmakerség, meg pont arról szól, hogy otthon a négy fal között teszel csodát. Sőt a beat- producerkedést szlengbe „cooking-nak” is hívják. Hol vannak a csajok, akik tudnak főzni?
Ladies First: A Story of Women in Hip-Hop
Nem szeretném elmesélni a sorozatot, inkább egy kis seregszemlét tartanék a FeMC-k között. Nagy hiba lenne őket egy kalap alá venni. Mos Def sem éppen Young Thug. Azonban magáról a sorozatról is mindenképp érdemes pár szót ejteni pro és kontra. Az első, hogy nézd meg. A 3. rész a legfontosabb. Itt tényleg elég sötét kulisszatitkok derülnek ki. Van egy, amivel azért foglalkozom külön, mert a sorozat alapnak veszi, hogy ismered. A sztori tényleg elég hard. A lényege, hogy Dr. Dre Dee Barnes-t, egy filigrán kis műsorvezetőt, egy albummegjelenési buli előtt megtámadta és durván elverte. Dre testőrei gondoskodtak arról, hogy senki ne tudja megvédeni a csajt. Ez nem egy lájtos csicskalángos volt, Dre a falba verte a hölgy fejét. Az ok az volt, hogy akkor még senki nem tudta, de Ice Cube távozni készült a bandából. Dee Barnes egy interjú olyan részletét tette adásba, amely bemutatta a feszültséget Dre és Ice Cube között.
Kihívták a rendőrséget, majd 1991. január 28-án a hajnali órákban Dre ellen elfogatóparancsot adtak ki. Akkoriban testi sértéssel vádolták. Ezt ügyvédei javaslatára elismerte, ami 2500 dolláros pénzbírsággal, továbbá a kórházi költségek kifizetésével járt. Dre-t két év próbaidőre, valamint közmunkára ítélték. Ma ebből millió dolláros per lenne, és erről szólna minden sajtóorgánum. Ehelyett azt történt, hogy még Dre-nek állt feljebb és bosszút állt: elérte, hogy feketelistára került a csaj a zenei iparágban. Nem Dre, a csaj! Dre életműdíjakat kap. Szóval ez tényleg elég cink sztori.
Pro és Kontra
Akad néhány dolog, ami rossz a sorozatban. Kezdjük ezzel, aztán a jó részletekkel folytatjuk.
Syreeta Gates üvöltözik. Fodor Ákos költőt tudom idézni. „Hogyha nem ordít: ő maga se hallja meg a saját hangját.”
Ha van valami, ami idegesítő számomra, és remélem nem leszek hímsoviniszta disznó, a fejhangon üvöltöző csajok. Érdekes megfigyelni, hogy milyen kontrasztban van Shanté sztorizgatásaival és MC Lyte lazaságával. Ez a csaj valami hiphopszakértő, de kicsit túl sokat sápítozik. A másik, ami zavaró, az elkenések. Magyarán a férfi oldal ostoba suttyóságait felnagyítják, a butácskább női MC-k primitívségét pedig megpróbálják kozmetikázni. Ja, igen, és Tierra Whack sokkal okosabb, mint amilyennek tűnik ebben a sorozatban. Ő egy nagyon rafkós rapper.
A doksi legnagyobb hibájának tartom, hogy elkendőzte mennyire nincsenek női beatmakerek, és emellett az egyik legnagyobb old school aduászt, az ESG-t, meg sem említette. Kihagyni a négy Scroggins nővért, akik ezt a korai hiphopra ható zseniálisan minimál kortalan zenét csinálták. Uhh, ember, hiba! Ez South Bronx-sztori.
ESG: UFO
Íme pár téma, ami végre fókuszba került. Többek között Sha-Rock hatása. Jól mondja ő maga. Már akkor itt volt, amikor még egyetlen rapszám sem volt rögzítve. Amikor a hiphop még csak az utcán létezett. Az a nő egy legenda. Kool Herc és Grandmaster Flash mellett nyugodtan lehetne őt is emlegetni, mert nemcsak alapító atyák, hanem alapító anyák is voltak. A Funky 4 + 1 néven ismert egyik első hiphop crew tagjaként a korai mixtape-eken előadott rapstílusa olyan jelentős későbbi szupersztárokra is hatott, mint MC Lyte és DMC a Run-DMC-ből.
MC Sha-Rock: Mother of the Mic’
MC Lyte nemcsak az egyik első női rapper, hanem az egyik első rapper, aki okos. Aki valami többet akar kihozni a témából, mint a buli és még több buli. Lyte sosem volt light. Én úgy fogalmazom ezt meg: túl korán jött. Lírai precizitása, valamint, hogy az öncenzúrát elutasította, igazi rapperé tette. Csakhogy ő nem bugyuta szexizmussal érdemelte ki a Parental Advisory címkét a cuccaira, mint a 2 Live Crew, hanem mert megmondta a tutit. Akkor még a zeneipar nem tudott ezzel mit kezdeni.
A másik érzékeny téma a meleg nők. Ugyanis ha annak idején Da Brat vagy Queen Latifah elmondja, hogy a saját nemükhöz vonzódnak, a fekete közönség is kilökte volna őket. Ez elég hard téma, de így van. Szintén a pozitívumok mellett szól, hogy kiemelték Yo-Yo-t. Ő is valahogy a feledés homályába merült, holott az egyik olyan előadó, akit úgy tudok hallgatni, hogy közben nem érdekel, nő-e vagy férfi. Egyszerűen jó.
Továbbá ő az egyik első női rapper, aki nyíltan kiáll a feminizmus mozgalma mellett, és határozottan politikus. Ami miatt persze nem lett popribanc. Zenéjének nagy része érinti a nők egyenjogúságának szükségességét, és elítéli a rapben a gyakori szexizmust és nőgyűlöletet. Yo-Yo Ice Cube pártfogoltja, ami külön jó pont Cube-nak.
Yo-Yo: IBWin’ Wit My Crewin’
Girl power és görl púder
A cikk második felében azt gondoltam egy kis rendet kéne vágni a női MC-k seregében. Nem mondvacsinált, hanem rapstílus által mutatott kategóriákat lehetne itt felállítani. Egyszerűen lehetetlen mindenkit bemutatni, aki fontos, és ez jó, mert azt jelenti sok jó női MC van. Másfelől Európa is annyira erős, hogy külön elemzést érdemelne több ország is. Spanyolországról írtam már. De Anglia is extra erős. Little Simz, Ms. Dynamite, Lady Sovereign, Enny, Lady Leshurr és a többi, egy külön cikket érdemel.
A kategóriák arra vonatkoznak, hogy egyszerűen nem szeretem ezt a női MC kifejezést. Most valaki vagy jó vagy rossz. Ez ennyire egyszerű. De ahogy férfiként is lehet a gengsztersztorikkal és azzal házalni, hogy ötször meglőttek, úgy van, aki a seggrázással hódít. Aztán vannak olyan karakterek, mint Princess Nokia, aki egy kaméleon. A létező összes kategóriába be lehet emelni, és mindben jó. Egyszerűen minden száma más, és ő is más emberré alakul.
Princess Nokia: Tomboy
A Geminiben elmagyarázza, hogy miért ilyen. Ezen sokszínű átalakuló művészet nagyon ritkán látható férfiaknál, ez tényleg egy női attribútum.
Princess Nokia: Gemini
Régi jók és új jók
Ízlésről lehet vitatkozni, de vannak olyan MC-k, akiknek az egész zenei alteregójuk rendben van.
A csajrapnek létezik egy olyan szintje, ami túlmutat a jelzőkön. Az alábbiakban felsorolt MC-k tényleg nagyon jók. Igazából érteni kell hozzá kicsit angolul.
Ladybug Mecca, Bahamadia, Jean Grae, Akua Naru, Tierra Whack, Angel Haze, Gavlyn, Snow Tha Product, Missy Elliot, Leikeli47.
Ők túlmutatnak a többieken. Angel Haze erőssége, hogy tökéletes énekes. Ő a női Mos Def, ha kell rappel, ha kell, énekel. De Missy Elliot is több kategóriába befér, mert egyszerre újító is.
Angel Haze: The Eulogy
Bahamadia ft. K-Swift & Mecca Starr (Prod. By DJ Premier): 3 The Hard Way
Jean Grae, Akua Naru, Ladybug Mecca a Digable Planets-ből, vagy akár Bahamadia sokak számára alap cuccok. Nagyon fura kimondani, de nem lettek igazán sikeresek. Ez azért nagyon szomorú, mert elképesztően rappelnek.
Bahamadia Philadelphia egyik első prominens feMC-je. Kevésbé bombázó, mint kortársai, de verbálisan meg a saját flow-jába hazavág mindenkit. Bahamadia debütáló albuma, az 1996-os Kollage azonnali klasszikussá vált, ráadásul a legelső nagylemez, amelyet társproducerként és teljes egészében egy női rapper rakott össze. Akua Naru rapper Connecticutból származik, egy teljesen szabad művészi fenoména. Neki világsztárnak kéne lennie, de tényleg. Naru különösen sikeres Európában, ahol 2008 óta él.
Leikeli47 egy stílusikon is. Nehezen vagyok meggyőzhető, hogy a magyar Tiah nem tőle koppintotta le az egészet. Ha kitalálsz egy maszkos karaktert, nem írod be a google-ba csekkolni van-e még ilyen. Nem túl életszerű. Nem hinném, hogy nem vették észre, bár ki tudja. Mondjuk akkor a rapszínvonalát is illene „másolni”. Ja, azt nem lehet. A titokzatos símaszkos hölgy 2014 óta van jelen a zenei világban, amikor is F**k The Summer Up című dalával mutatkozott be. Jay-Z az elsők közt rakta fel a női rappert a Spoty/Tidal lejátszási listájára, de ha ez nem lenne elég elismerés, olyan előadók hívták meg vendégszerepelni, mint Skrillex vagy Diplo. Sajnos nem lett igazán népszerű, pedig a zenéi is egyediek, nem trendeket követ.
Jean Grae a 90-es években már a New York-i underground ismert szereplője volt. Kicsit hasonlóan, mint El-P, aki szintén nem az első zenéivel futott be, de mindenki azonnal elismerte. Grae ma is a kortárs indie-szcéna oszlopos tagja, részben partnerével, Quelle Chris-szel folytatott izgalmas együttműködésének köszönhetően. Grae-t rendszerint a kritikusok kedvence jelzővel szokták illetni. Több magazin adott maximumpont-közeli értékelést a cuccaira. De mondom, hozzá érteni kell angolul, nem magyar 50 Cent-rajongóknak való. Kifogásolhatatlan lírai képességei miatt a számos nagyágyú, például Talib Kweli, Jay-Z, Masta Ace és Black Thought is a kedvenc emcee-jeként említette. Hangsúlyozom, nem a kedvenc női, hanem a kedvenc, úgy általában.
Legendák, szupersztárok, istennők
Sha-Rock, Roxanne Shanté, MC Lyte, Da Brat, Eve, Gangsta Boo, Salt-N-Pepa, Queen Latifah, Lauryn Hill, Missy Elliot (igen itt is). Ezzel kellett volna kezdenem, de a fiók legélesebb késeit vettem előre. Most nézzük a legnagyobb késeket, két kategóriára bontva.
Az egyik a korán kelők. Queen Latifah és MC Lyte ráállt egy új stílus kis dombocskájára, ami mára egy zenei Mount Everest lett. Ők a múltjukból is megélnek. Latifah királynő, így nemcsak egy színésznő. Ő olyan, mint Ice-T, jókor hozott meg jó döntéseket, miközben a pedigréje mindvégig kiváló maradt.
A New York környéki Native Tongues tagja volt, olyanokkal, mint a Jungle Brothers, a De La Soul és a A Tribe Called Quest. A Native Tongues kollektíva társadalmilag tudatos, nagyrészt pozitív, magas színvonalú tartalmairól volt ismert. Az olyan dalok, mint a Ladies First és a U.N.I.T.Y., amelyek a családon belüli erőszakot, az utcai zaklatást és a nők közötti koalícióépítés szükségességét tárgyalják, a változás erőteljes hangjává tették. A Just Another Day is mega track.
Queen Latifah – U.N.I.T.Y.
Da Brat igazából a szegény ember Queen Latifah-ája, de ő két albumával halálra kereste magát. Ez egyébként kiváltképp érdekes, hogy kit tartunk mi sztárnak és kit nem.
Attól a pillanattól kezdve, hogy a kritikusok először belekóstoltak Lauryn Hillbe az 1994-es Fugees albumon, a Blunted On Reality-n, sztárként emlegették. Ezt Wyclef Jean maga is elismerte, ezt az 1996-os The Score egyik verzéjében: „The magazine said the girl shoulda went solo/The guys should stop rapping/Vanish like Menudo.” („A magazin azt mondta, hogy a lánynak szólókarrier kell/A srácoknak abba kellene hagyniuk a rappelést/el kell tűnniük, mint Menudo.”) Lauryn Hill igazából egy all star zenei jelenség. Énekes, rapper, slam poetry, mindent csinál és mindben jó.
Fogadni mernék, hogy nálunk Só és Pepa hatalmas sztár, mert mentek a rádióban számaik. Ellenben Gangsta Boo sokkal nagyobb legenda. (RIP) Sajnos nemrég meghalt. Az USA-ban mindenki ismeri Memphis királynőjét! Jóval azelőtt, hogy olyan előadók, mint NLE Choppa és Moneybagg Yo uralták volna a színteret, a Three 6 Mafia volt a Horrorcore és a trap úttörője a városban, Gangsta Boo pedig a női rapper, aki a Project Pat és Juicy J mellett ellopta a show-t. Ahogy a trap naggyá nőtt, a helyi legendából világszintű hivatkozási alap lett.
Missy Elliott koronáját nem is tudom kell-e fényezni. Nem túlzás azt állítani, hogy a déli származású Missy megváltoztatta a játékot, mind a stílus, mind a zene, mind a raptechnikája miatt, amely egyedülálló. A boom bap-arcok sokszor haragszanak rá, de az tény, hogy Timbalanddal, még Pharrellék előtt megtörték a New York-i boom bap és a West Coast G-funk-hangzást. Mindezt Virginiából, az ismeretlenből. Le a bézbólkalappal előtte!
Girlboss
Csajok, akik úgy nyomják, mint a legkeményebb arcok. Ez hardcore hiphop a javából. Rah Digga, Young M.A, Azealia Banks, Paula Perry, Remy Ma, Rapsody, Sa-Roc, Yo-Yo, Heather B és lehetne folytatni a sort. A My kinda Nigga tökéletes példa. Egyáltalán nem érzed úgy, hogy Heather B. kilógna a sorból, pedig azért az M.O.P az M.O.P
Heather B feat M.O.P.: My Kinda Nigga
Lady Wu-Tang: Protect Ya Neck
Noha kicsit sértő és pejoratív lehet ez a kategorizálás, ezek a rapper csajok általában jók, sőt, aki a listán szerepel, mind az. Fogom még mondani, hogy közel sincs mindenki felsorolva, hiszen nagyon sok női MC van, de észre lehet venni tendenciákat. Ha valaki nagy csajrapszaki, lehet megfordult a fejében a szexi klipekben akár kedvesnek is tűnő Azealia Banks mit keres ebben a kategóriában és miért nem a következőben. Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy fpasikat szokott elverni, és távoltartási végzés is van ellene. Pszichó kategória nincs, de akár lehetne is.
Queen B…
Itt a kifejezés nem a méhkirálynőre utal annyit segítek. Ez egy nagyon amerikai, nagyon bulvár, nagyon hatásvadász zóna. Lil Kim, Foxy Brown, Trina, Lakeyah, Nicki Minaj, Saweetie, Cardi B, City girls, Megan thee stallion, GloRilla, Lola Broke, Latto, Lizzo,. Tulajdonképpen az USA slágerlisták teteje. Nagyon nagy a merités, nem soroltam fel mindenkit, ez a legerősebb tendencia most Amerikában. Minden csaj ribi rapper akar lenni? Alapvetően engem nem zavar ha valaki oltári suttyó, mindent kirak és ezzel pénzt keres. Ellenben van egy tendencia ami sokat elárul a kortárs médiáról is.
Mivel most nagyon népszerű téma a nőmozgalom, erőnek erejével akarnak ezekből a kis kapitalistákból feminista ikonokat csinálni, vagy legalább összekapcsolni valami pozitív női énképpel. Ez egy nagyon veszélyes terep.
Bárki, aki alapszinten beszél angolul, érti ezeket a szövegeket, azért nézhet nagyokat.
Hát, ez lett a vége, ha az a verseny tárgya ki nagyobb ribi.
A fő baj nem a girlboss hozzáállással van, hanem a pénz megszerzésének elég sajátos módjaival. Ez pedig az, hogy add el magad, termék vagy. Az nem önmegvalósítás, ha a zeneipar, vagy a szexipar terméke vagy. Aztán azt se felejtsük, hogy ez csak a szép lányok biznisze, ezt is elég álságos a női nemre vonatkoztatni. A szó, amit keresünk, a prostituált, a teljes elidegenedés. Érdekes, hogy amikor Marx ezt leírta nem pont erre gondolt, de egy furcsa csavarral még is bekövetkezett.
A húsbolt nyitva van, és a termék csábító. A lélekkel mi lesz? Hát nem tudom. Végül is folyton arról beszélnek ezek a csajok, hogy nagyon sok pénzt keresnek, akkor fog jutni pszichiáterre is. Ezt minden rosszindulat nélkül lehet előre jelezni. Sajnos ez egy nagyon erős és lagalább annyira ijesztő tendencia. A hiphopból popzene lett. A hatásvadászat nagy mellekkel és kerek fenekekkel meg tökéletes lépesméz a népbutításhoz. Persze van, akinek ez szórakoztató, lelke rajta.
City Girls: I Need A Thug
Lakeyah: Real B*tch
GloRilla: Lick Or Sum
Létezik a kategóriának egy nehézsúlyú énekesmadara is, Lizzo. Az a vicces, hogy egyszerre fricskát is csinál a zsánerből. Ennek ellenére nála sem lehet tudni mi mellett foglal állást. Legújabb zaklatós botrányai miatt azért lehet sejteni. De ő legalább nemcsak a nyelvét, hanem az anyanyelvét is művészien használja.
Lizzo: Truth Hurts
A másik fura szerzet Doja Cat, de róla külön kategóriát kéne elnevezni. Lizzo-val és Princess Nokia-val egyetemben legalább rendelkezik a humor és szellemes punchline-ok adományával. De egy Doja Cat punchline-ra 100 puncsoló lány jut.
Doja Cat: Rules
Latinák
Mivel már elég hosszú így is a cikk, ha nem lennének kiemelkedően jók az amcsi latino csajok, megúsznám a témát. De a helyzet az, hogy kiemelkedően jók. Gavlyn, Reverie, Princess Nokia, Nitty Scott, Rico Nasty, Snow Tha Product, 070 Shake, és vannak még páran kimondottan izgalmasak. Valójában sokkal bátrabbak és bevállalósabbak, mind a témákat és mind zenéket tekintve. Snow Tha Product meg Nokia más kategóriában is volt már említve, de aki így rappel, az messze kategóriák felett van. Saaay b*tch!
Snow Tha Product: Say B*tch
Gavlyn & DJ Hoppa: We On
A műfajhatárokat és bármit hajlító rapper, Rico Nasty, a hiphop egyik legizgalmasabb előadója. Ő, akárcsak Tierra Whack, bátran kísérletezik különféle zenékkel.
Rico Nasty: OHFR?
Nők a dobok mögött
Számomra is érdekes kérdés, hogy miért nincs sok női beatmaker. Mit nem éreznek be a csajok? Ugyanis női zenész nagyon sok van minden hangszeren. A dobgépet nyugodtan fogd fel hangszernek. Jó kezekben az. Világszinten is elég kevés az olyan csaj, aki beatmakingben otthon van.
A koreai Tokimonsta, vagy Georgia Anne Muldrow, a német Melbeatz (Kool Savas csaja és fő beatmakere) a francia Coucou Chloe jutott hirtelen eszembe, aki prominens. Lehetne még találni, de sokszor azért mást jelent a producer és a beatmaker. M.I.A., Lauryn Hill, Missy Elliot, Erykah Badu, Bahamadia, Janelle Monáe határozott elképzelésekkel rendelkeznek, de berendelik a zenéket elsősorban. Azt nem mondhatom, hogy azért nem csinálnak a csajok beateket, mert nem szeretik, hiszen itt van a cikkben vagy 100 csaj, aki szétrappeli a számait, de zenét mégsem nagyon gyártanak. Ez tényleg egy érdekes kérdés.
Georgia Anne Muldrow:Mufaro’s Garden
Tokimonsta
COUCOU CHLOE — Gecko
Egy biztos, sokáig a lányok ebben a zenei stílusban táncoló dekorációként funkcionáltak, most kiléptek az árnyékból. Másrészről ahogy a hiphop egyre populárisabb lett, megjelentek a kiadók által legyártott csinos raptermékek is. A lista, amit felsoroltam, közel sem teljes, csak felvázoltam a női hiphopkontinens rapkörzeteit, amik között van azért átjárás. Sok érdekes karakterre nem jutott most idő. Az Arrested Development női MC-je vagy Patra és a jamaikai hatás is megérne egy vudumisét. Zárásnak egy klasszikus. Tán ez volt az első szám, ahol a lányok összefogtak egy összamerikai rappelésre. És milyen jól tették!
Queen Latifah, Yo-Yo, TLC, MC Lyte, Nefertiti, Salt-N-Pepa, Patra, Meshell Ndegeocello – Freedom
