Nemzetközi híreink következnek. Nő a hiphop Spanyolországban.
Nincs esélyegyenlőség a spanyol hiphopban, mert esélyed sincs a latin csajrepperekkel szemben. Szeretnénk létrehozni egy segélyszervezetet a spanyol férfi rapperek számára, ugyanis az Ibériai-félszigeten a hiphopnak a „nő” lett a társadalmi neme. A sztereó szinte csak lány típiát sugároz.
Fel kell zárkóztatni a férfiakat, légy szíves küldd el címünkre, a nem használt bézbóz sapkádat, és kosármezedet, hogy a spanyol fiúkat meg tudjuk segíteni a rapperré válás terén. Várjál, ne siess, ezt most tisztázzuk le. Ez nem egy a csajok is rappelnek, s jaj de aranyosak cikk. Meg nem is egy játsszunk egyenlősdit, felzárkóztatósat, és az internet minden zegét-zugát felkutatva, találjunk női előadókat cikk. Spanyolországban az a helyzet, hogy lassan több a lány rapper, mint a fiú.
A hispán lányok valamiért teljesen beleszerettek a hiphopba, és nem félik művelni azt. Ami a legjobb az egészben, hogy vágják mi a stejsz, vagyis comprende. Nem aranyosak, hanem ragadozók. Saját stílusokat alakítanak ki és páran zavarba ejtően profik. Ilyen, amikor valami organikusan alakul át a szemünk láttára. Látom a jövőt, ahogy az elnyomott macho spanyol rapperek állami támogatásért folyamodnak, hogy mentsék meg őket az amazonok hadától. Adjunk lehetőséget a férfiaknak is.
Ha egy isteni képességű szuperlénnyel találkoznék, aki három megválaszolhatatlannak tűnő kérdésemre is választ adna, felcsillanna a szemem. Az emberiség nagy valószínűséggel életfogytiglanra ítélne, mert erős a gyanúm, hogy két kérdést elpazarolnék. Miért van annyi megmagyarázhatatlanul sok japán lánypunkzenekar?
És miért van ilyen indokolatlanul sok spanyol lány rapper? Tetejébe nagyrészt jók is.
Tényleg nehéz választ adni rá. Egyfelől adódna a könnyű megoldás, hogy lazulnak a stílushatárok, meg utat tört a feminizmus, de Európában a franciáknál, németeknél a politikai divatok mindig hamarabb pörögnek ki, szóval ott miért nincs ennyi specifikusan lánybázisú banda? Azért is érdekes ez a spanyol feminin rapnyomulás, mert ezt nem láttam jönni, semmi nem indokolta. A spanyol hiphop nem volt erős az öreg kontinensen. Követem az európai hiphopot a kilencvenes évek óta, nem a spanyolok a zászlóvivők. Az angoloknak például több szinten is saját vonaluk van. Jelen pillanatban az USA legnagyobb raptrendje az angol drill másolgatása.
Aztán eleve a drum’n’bass is a hiphop dobok felgyorsításából nőtt ki. A franciák annyira egyediek, hogy szintén egyedi hangzásokat alakítottak ki, meg ott a szinti electro zenének olyan a hiphopra is kiható kultúrája van, hogy szerintem benne van a francia alkotmányban, hogy kötelező használni. A svéd, német, holland produkciókról annyit, hogy annyira trenddiktálók, hogy a svéd Yung Lean a mostani cloudtrap trend egyik előzménye, a holland Urban Dance Squad (ez egy rapmetál gitárzenekar neve) hamarabb csinált olyasmi Rage Against the Machine-hoz hasonló zenét, mint Zack de la Rocháék. A svéd Clawfingerbe, Looptroopba most bele sem megyek. Szóval a spanyolok akkor ehhez képest a kanyarban sem voltak. Nem beszéltem spanyolul, de éreztem, hogy ezek ragrímek valószínűleg nem a spanyol költészet csúcsai. Ellenben az újvonal folyékonyan beszél rappül is.
Mennyiségben és minőségben, mind az angol francia, német, de svéd, holland vonal is erősebb volt a spanyolnál. Izgalmasabb összetettebb produkciók. Az olasz hip hopot nem véletlenül nem írtam, az ugyanabban a gyermekbetegségben szenvedett mint a magyar: jópofáskodás, geszti-kannibál gyermekmondókák, vagy műgengszter kópiák sorjáztak. A Vatikánban jó helyre imádkoztak, ma már szuper az olasz rap is.
Ha valaki szereti a latino hiphopot, és vágja a szenyoritákat is, akkor kérdezhetné miért nem USA?
Spanyolországban 46 millió ember él, USA-ban meg lassan 330 milla, és tetejébe az a rap őshazája,
de messze nincs ennyi latino női MC, szlengnevén FeMC.
Gavlyn, Reverie, Princess Nokia, Snow tha Product, stb. El tudnám sorolni fejből a jobbakat, de csak a katalán vonzáskörzetben lassan több aktív latin női mc van, mint az USA-ban összesen. Egészen kis városoknak is komoly felhozataluk van. Nem tudom az okát. Vagyis valószínűleg ez egy élő, friss kultúra. Amerikában meg még mindig nagyon maszkulin és erőszakközpontú a hiphop. A feltünedező lány MC-k hamar kikopnak nem lesz belőle hatás és mozgalom. Santa Salut mondja egy interjúban, hogy ellenben a spanyolországi rapközeg befogadó, és amikor bénázott biztatták, ne adja fel.
De milyen is volt anno Spanyolország mint közeg? Nem ideális.
Átugorhatod a következő szakaszt, ha utálsz olvasni. A végén vannak a csajok, zenék meg a fiesta. Ha mégis érdekel, csapj bele.
Az előzmények
1933-ban, a gazdasági válság csúcspontján a jobboldal került hatalomra. Visszavonta a demokratikus intézkedéseket, a tömegmegmozdulásokat brutálisan leverték, a növekvő feszültség és erőszak miatt az 1934-35-ös időszakot csak „két sötét esztendőként” emlegették. 1936 januárjában a különböző baloldali erők összefogva megnyerték a választásokat. A jobboldal nem törődött bele a vereségbe, a megosztott ország lángba borult. 1936-ban megkezdődött a modernkor legvéresebb polgárháborúja, a második világháború főpróbája. 1936-39-ig tartott a polgárháború. Közel egymillió ember halt meg. Szisztematikusan kivégezték a baloldalt. Fél millió körül volt az emigráltak száma. Buñuel is ekkor menekült el. Salvador Dalí a konzervatív Franco oldalára áll. Ha van ország, ahol sokan nem szeretik Dalít az bizony Spanyolország.
Spanyolországban 35 éven keresztül nyílt katonai diktatúra volt, a gazdaság csak 1960-ra heverte ki a veszteségeket, a társadalom teljesen még ma sem. A monarchiát ugyan 1947-ben visszaállították, de Franco élete végéig irányított mindent. 1973-ig töltötte be a kormányfői, 1975-ben bekövetkezett haláláig az államvezetői tisztséget. Nálunk is vannak politikai ellentétek, de Spanyolországban a baszkok és a katalánok két nép, akikre sok mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy spanyolok, és mindig is ott éltek, és eleve van egy durva törésvonal az értékrendek mentén is. Ezért a spanyol zenében mindig is erős fájdalmak törtek fel, gyakran politizálnak. A magyarok úgy érzik túlpolitizált a közélet, de vannak országok, ahol még jobban az. A turistaváró napfényes Barcelona, meg az ibizai bulik csak egy része ennek az országnak, ha belemész, a vékony máz alatt régi ellentétek feszülnek. Andalúzia meg maga az arab világ, annak minden hatásával.
A kilencvenes években a spanyolországi hiphop más volt,
mint a latin-amerikai. Politikailag sokkal tudatosabb.
Politikailag sokkal tudatosabb. Meglepő lehet, de hiányoztak a latinos táncolható elemek. Abban az időben a spanyolországi hiphopot mélyen befolyásolta a new yorki sztíló, mint a Wu-Tang, D.I.T.C, Nas, meg a bronxi latin rapperek, Big Pun, Terror Squad. Míg Latin-Amerikában a rapkultúra Kaliforniából szivárgott le Mexikóig, majd még délebbre. Röviden úgy is mondhatnánk Spanyolország eastcoastos volt, Latin-Amerika westcoastos.
A kétezres évektől történt egy érdekes változás. Latin-Amerika is spanyol-rap öntudatra ébredt ilyen szinten is. Az internet elterjedésének, és az intenzív kulturális transzfernek köszönhetően, megismerték, és megszerették a spanyolországi, ó-hazai cuccokat. Az eastcoastnak először Spanyolországba kellett mennie, hogy onnan visszajusson Latin-Amerikába.
Ez annyira így van, hogy Mexikót leszámítva ma már keresned kell, hogy westcoast hangzású dél-amerikai hiphopot találj. Trendi reaggeton, trap, vagy eastcoast boombapet fogsz találni. Mondjuk ki, a dél-amerikai underground hiphop is eastcoast betonhangzása mellett tette le a voksát.
Brazília egy külön történet, a portugál nyelv a favella, baile funk és egyéb sajátosságok és őrületek miatt. Ne feledd a Sepultura is brazil. Brazília nagy metálos ország is. Ha már szóba került Dél- Amerika meg kell említeni a chileieket: Ana Tijoux, világsztár, akitől Makiza néven is találsz számokat. Lizz, nehéz megfogalmazni, Ő egy japán hentai, felnőtteknek szóló fétis animéből előlépő spanyol future rap. Exhibicionizmus Lizz esetében tényleg érdekes mintsem sablonos. A saját egyénisége és lelkivilága sajnos nem teljesen YouTube-kompatibilis, mert rendre letiltják a klipjeit. Ha az insta–oldalát megnézed megérted miért.
Honnan ered mégis ez a lány invázió?
Természetesen az interjúkban a mostani lány rapperek is említenek, klasszikus spanyol rapcsapatokat, mint a 7notas7colores, a Violadores del Verso, vagy Payo Malo és hasonlók. Ezen túl, viszont mint apró patakok, amik összefolynak, és folyóvá válnak három női eladó lesz megkerülhetetlen. Az első, Ojos de Brujo nem is tekinthető hiphopnak, hanem modern spanyol etnozene amire scratch-elnek, effekteznek. Viszont mutatja a spanyolok nyitottságát az új iránt. Ennek van folytatása a mában is, a Ketekalles banda formájában, ami a számokba rendszeresen épít be rapbetéteket. Természetesen a Ketekalles is csak lányokból áll.
A dominikai származású, de 8 éves kora óta Spanyolországban élő Arianna Puello tekinthető az első lány rappernek, aki nem ilyen R’n’B cukrozásban érdekelt.
Ezt most így kell leírnom. Ő igazából nem baszakodott, kimaxolta a rappelést. A számai ma is bangerek
Bár a jég megroppantója Arianna Puello, aki tényleg át is törte azt, az bizony Mala Rodriguez. Ő tulajdonképp megvalósította mindazt, amit minden zenész el szeretne érni. Egyszerre része a progressziónak, mert olyan zenei megoldásai vannak, amik ma is bátrak és kísérletezőek, mindezek mellett pedig mindent elért, amit egy zenész elérhet. Értem ezalatt, hogy van Grammy-díja is. Mala kezdetben az egyetlen nő volt, aki magáévá tette a „jarcor” (hardcore) rapet, amit hörgésekkel és üvöltésekkel egészített ki. Ez azonban nem zavarta abban, hogy igazi telepi, bulis számokat is csináljon. A rajongói elfogadják ezt tőle. Mala Rodriguez 40 fölött van, de a mai napig aktív. A 33. szülinapját egy ilyen trekkel ünnepelte. Nálunk melyik elsővonalbeli pop/rapsztár rak le ilyen súlyos számot?
Ő a spanyol hiphop királynője és nem a fellengzős értelemben. Az a fajta zenész, aki nem biztonsági játékos. Mindig kísérletezett és jó összhangban találta meg a maga útját. Érdekes a viszonya a feminizmussal, mert azt mondja, ő békében van a férfiakkal. Magát sosem tartotta egy feminista ikonnak. Azt viszont elismeri, hogy nagyon erős a fellépése. Ki véd meg engem? Kérdezi a Gitanas című számában. Válasz: Én magam!
Egy másik dalban arról beszél, hogy ő egy olyan bolygó, aminek a légkörében elégnek a füstölgő, pöfögő kis üstökösök, vagyis azok a férfiak, akik többnek képzelik magukat, mint amik. A szövegei erősek és temperamentumosak, úgy erős, hogy egyben nagyon is nőies. Hirtelen nem tudok mondani egy ilyen erős női személyiséget a magyar zenei palettáról. Bár a populáris számai hozták a nagy nézettséget, minden albumán mind zeneileg, mind szövegileg vannak kísérletezősebb megoldások.
Aki talán Mala örökébe léphetett volna az Gata Cattana. A tragikusan fiatalon, 27 évesen meghalt lány szövegei a spanyolul jól értők szerint költészet. Ő is andalúziai egyébként. Ezt nem fogom leírni minden esetben külön, de az andalúz szál gyakran felbukkan a spanyol női rappereknél. Úgy látszik a kietlen vidék kemény csajokat nevel. Az ő különlegessége abból fakad, hogy a különféle témákat és stílusokat oly módon sikerült ötvöznie, hogy egyedülálló stílust kovácsolt belőlük, versekkel, feminista és politikai jellegű bosszúálló üzenetekkel, alkalmanként flamenco ritmusokkal párosítva. Ezek pedig nem széttartanak, hanem egy modern hangzásban összpontosulnak.
Cattananak a kortársaira is nagy hatása van. A vele közel egyidős barcelonai Las Ninyas del Corro tagjai is miatta kezdtek el rappelni. Ars poeticáik a következők:
„Nem női hiphop vagyunk, hanem hiphop.” és „A saját hangzásuk elérésén munkálkodó művészek azok, akik valóban táplálják a nemzeti színteret”.
Spanyolországban létezik a hardcore hiphopnak egy kisebb tömegeket megmozgató része, tetejébe
ezt nem kis részben 40 kilós lányok tolják. Ilyen zenékre Bronxban szoktak crackdealerek rappelni.
Ez maga a boombap hiphop, a legsötétebb sikátorban, betonkockákból kifaragott tömény zúzda.
Laüra Bonsainak érdemes a szólóit is csekkolni. Az album minden egyes számához, egy személyes gyerekkori fotót rakott ki.
Mint említettem a hardcore hiphop Spanyolországban a lányok között tényleg népszerű, és több már nem csak lokális sztár van. Santa Salut is ilyen.
A rapnek része a freestyle is, itt sem kell félteni a spanyol chicákat. Azért mentálisan is kemény ennyi pasi közé bemenni és kiállni freestyle-ozni.
Ez a legmagasabb szint. Sara Soca. Olyan sok tehetség és stílus van nehéz kit kihagyni. Mckea, Elane. Természetesen a lazább chillesebb előadók sem maradhatnak ki. JAQUE – Candela Cuore & Laura Siyahamba
Femigangsták
A Tribade megtestesíti mindazt, ahogy egy hímsovinszta elképzeli a csajrappereket. Leszbikusok, politizálnak semmi nem jó nekik. Tetejébe annyira katalánok, hogy a Wikipedia-oldaluk is csak katalán, nem tesznek spanyol engedményeket, ha már ők sem kapnak. Bár meglepő lehet, egy csak spanyol csajrap cikkben, de én amúgy a trash lányrapperek és bármilyen túltolt feszengés elől menekülök a neten. Itt viszont a zenék izgalmasak, és a raptechnika is szuper. Tán nem is baj, hogy nem értem, lehet engem szidnak benne. Mégiscsak egy heteró pasi vagyok. Amit fontosnak tartok elmondani a protest zenékkel kapcsolatban, hogy a magyar noÁr és hasonlók esetében egyetértek magával a gondolattal, viszont látszik az előadásmódon, hogy lövése nincs a hiphopkultúráról, ezért az egész nyögvenyelősen hangzik a szakavatott fülek számára. A spanyol, bocsesz, katalán és baszk csajok viszont zeneként is izgalmasak, még akkor is, ha egy szót sem értesz abból, amiről magyaráznak.
La Prima számának a témája nagyon kemény, és ijesztő belegondolni, hogy Spanyolországban férfiak nőket késelnek meg.
Franciaországban és Spanyolországban is van egy szomorú tendencia, hogy férfiak csoportosan erőszakolnak meg nőket. Ezek nem elszigetelt esetek.
Jazzwoman. Vártad mi, hogy mikor játszom ki a reaggeton kártyát? A reggaeton-trap spanyol lányrapperekkel tényleg Dunát vagyis Ebrót lehet rekeszteni. Fúúú, essünk túl rajta. Ezekből van csak igazán sok. A spanyol parti hiphop lány szekcióját úgy látszik csak hatos, vagy raklap kiszerelésben lehet kitenni a YouTube-ra. Nagyrészt mintha beállt sztriptíztáncosnők bandaháborúja lenne. Fontos mellékszál, hogy nem Amerikát másolják olyan értelemben, hogy Cardi B, Nicki Minaj megjelenésével egy időben már sokkal durvább klipeket dobtak ki. Európában ez a fajta ledér életforma nem ütközik egy annyira prűd társadalom ellenállásába, mint az Államokban. A jó ízlés itt gát, nem szab határt a fantáziának semmi, csak a túltolt cuccozás. Teljesen elszabadult klipekről van szó, a vadabbakat rendre le is tiltják, vagy legalábbis korhatáros besorolásba helyezik.
Tomasa del Real nem úgy ribancos és szexista, ahogy mi ezt a homofób Kárpátok tövében elképzeljük. Egy domináns femigangsta rapper csaj mit is tenne bele a klipjébe, mint egy szubmisszív cicafiút. Ilyen kulturális mixek azért nálunk nincsenek. La Zowi, Albany és La Goony Chonga igazán durva klipjeiket már leszedették velük
Az argentin bevándorolós szálat muszáj megemlítenem, mert szoros kapcsolatban vannak Spanyolországgal, vagyis nem USA hanem Európa fele tájékozódnak. Az argentin gazdasági válság hatására sokan emigráltak Spanyolországba. A jelenkori spanyolországi könnyűzenében sok első generációs argentin zenész van. Hiphop vonalon most csak Nathy Pelusot és Sofia Gabbanat említem meg. Nathy Peluso egyébként lassan nemzetközi szupersztár. Igazi szégyen, hogy a cikk végén említem meg. Nagyon széles spektrumon ad elő. Slampoetry, trap, lofi hiphop, electronica, és újabban elkezdett flamencot énekelni. Miért is ne, de fontos tudni róla, hogy jó MC.
A széles zeneválasztéka egyáltalán nem azt jelenti, hogy trendeket követve választja azt, és ne feledjük a spanyol csajrap valami őrült mély szerelemben van a klasszik boombap rappel, és annak a chilles lofi változatával is.
Nathy Peluso egyébként lassan nemzetközi szupersztár. Igazi szégyen, hogy a cikk végén említem meg. Nagyon széles spektrumon ad elő. Slampoetry, trap, lofi hiphop, electronica, és újabban elkezdett flamencot énekelni.
Sofia Gabbana, aki szintén Argentínából települt át szüleivel kiskorában, az egyik legjobb példája a mostani sajátos trendeknek. Valójában tud énekelni, nem is akárhogyan, éppen ezért csinálhatna populárisabb számokat. Ehelyett masszív hardcore rap számokat is ad ki. Mi itt a kannibálok földjén nem vagyunk elkényeztetve lányrapperekből. Vagyis olyanokból, akik tényleg képviselik a kultúrát. Nincs mit hozzáfűzni, ez egy 10/10-es track, kötelező meghallgatni. Sofia Gabbana golddigger, de nem úgy, ahogy gondolod.
Egy kis argentin érdekesség. Ha érdekel milyen is a dél-amerikai hangzás és van fiatal rokonod, aki boomernek nevezett, ezzel visszavághatsz, ennél frissebb hal nincs a piacon.
Bármelyik rapzsánerről is legyen szó, simán be lehetett volna linkelni még öt-hat másik előadót. Továbbra sem tudom, miért ennyire népszerű a hiphop az ibér lányok körében, nem mint hallgató hanem mint alkotó. Ami nekem személy szerint nagyon megtetszett a spanyol csajrapperekben, hogy láthatóan a hiphop több ágához is kapcsolódnak, hiszen példának okáért a Gabbana táncol, a Free Sis Mafia pedig graffiti ügyekbe keveredik. Kell ennél több? Most már nyugodtan halhatnak meg a spanyol macho drogdíler MC-k, a lányok életben tartják a kultúrát.
