Aki még Banksynél is nagyobb
Ezt főcímnek terveztem adni, nem azért mert hatásvadász, hanem mert igaz. Függetlenül attól, hogy arra hivatkozunk, hogy ízlések és pofonok különbözőek, bárki aki komolyan vehető a graffiti és a street art vonalon, el fogja ismerni, hogy Blu több mint Banksy. Nagyobb szó szerint is, hiszen a teljes házfalakat beborító alkotásaival vált ismerté, de ez csak az egyik újítása. Ez persze nem egy verseny. Az újításai, a stílusa túl vannak az aktuálpolitikai kihallásokon. És igen, ő sem angolszász. Magyarán azt akarom mondani, hogy olasz. Ha az angolszáz kultúrkörbe tartozol, az angol/amcsi újságírók kidobolják az univerzum minden pontjába a neved. Ha egyéb zónából jössz, hosszabb lesz ugyanaz az út.
Korai évek, a csizmában
A Blu egy olasz művész álneve, aki a mai napig elrejti valódi kilétét. Senigalliában született. Mármint nem Szenegáliában, hanem egy festői olasz városkában, Senigalliában. Miről híresek a festői olasz városkák? Sok embert gyilkolnak meg orvul. Legalábbis Niccolò Machiavelli Valentino herceg Vitellozzo Vitelli […] és Gravina Orsini herceg megölési módjainak leírása című művében többször szerepel a város. (A címből kihagytam még pár embert, sok nemest öltek meg arrafelé.)
A fiatal Blu Bologna városát fröccsentette be először. 1999 óta fest. Tulajdonképpen ő Bolognát képviseli a világban. Mint mindenki, széria New York-i sztílók koppintásával kezdte, de hamar megtalálta a saját hangját. Korai pályafutását erősen befolyásolta a csapatmunka más utcai művészekkel. A legfontosabb talán Ericailcane, aki az olasz R. O. A.
Ha tudni akarod ő ki, az előző cikkünket itt lesheted meg. Az Ericailcane-nel való együttműködés 2003 és 2006 közé esik. A két személyiség kiegészítette egymást. Míg Blu jellegzetes vízfejű humanoid alakjait festette, Ericailcane a furcsa állatait hozta hozzá. Az éjszakai festések és beszélgetések során jutottak el oda, hogy nem Fame Game-t játszanak, nem egy névvel akarnak menők lenni, és részben emiatt is fordultak a figurális formavilág felé. A falfestményeket nem írták alá, nem jelezték magukat. A két művész egyébként a való életben is nagyon közeli barát, bár már nem festenek közös falfestményeket együtt.
Ezekben az években Blu elkezdett kísérletezni a digitális animációkkal, és rövid interaktív videoklipeket készített, amelyeket vizuális hatásként használtak az OK NO kollektív élő zenei előadásaihoz.
2004-től néhány galéria észrevette Blu művészi értékét, és meghívta őt, hogy vegyen részt egyszemélyes és kollektív bemutatókon. Jellemző hogy ekkorra már nagyon komoly graffitiket, vagy ha így jobban tetszik, street art műveket készített, de nem ezt szúrták ki a kurátorok. Tudod az úgynevezett szakértők, akik értenek a művészethez. Blu azonban ifjúkori pályafutása során szinte teljesen korlátozta jelenlétét a hivatalos művészeti világban, másfajta területeket részesített előnyben.
A területeket úgy is értsd, hogy akár földrészek is. 5-6 évet folyamatosan utazgatott stoppal vagy bármivel a világban.
A hírös stílusja ekko fejlődött ki nekije
Kísérletezni kezdett óriási, házi készítésű festőhengerekkel és teleszkópos botokkal. A cuccai nemcsak sokkal nagyobbak voltak bárkiénél, hanem sokkal drámaibb megjelenést is közvetített. Hatalmas emberi figurákat kezdett festeni, amelyek megjelenése gyakran szarkasztikus volt, és hasonlított a képregények és videojátékok karaktereihez. Nem merem kimondani, mert mindenki a teljesen lefújt end-to-end vagonokkal fog jönni. De ezt a hatalmas, teljes falas festési stílust erősen Blu nevéhez kapcsolom. Mások később jöttek ezzel, és úgy sejtem részben az ő hatására vették át a brutális méretbeli megoldásait. Ezeket az óriási műveket először elhagyott gyártelepeken, ipari tájakon kísérletezte ki.
Senki sem lehet próféta a saját hazájában
Először nem is Olaszba, hanem a lazán vagy a gettózóna miatt a rendőrség által alig felügyelt dél-amerikai városokban láthattuk a rajzait. Az utazós éveiben Blu egész Közép- és Dél-Amerikában festett, olyan országokat látogatott meg, mint Mexikó, Guatemala, Costa Rica, Argentína és Brazília. Sokáig azt hittük, hogy a srác vagy lány (ki tudja) dél-amerikai forma.
Az első tényleg világhírt jelentő alkotását Murales de Octubre nevű fesztiválon 2005-ben, Nicaraguában festette. Ez egy hatalmas, 30 m hosszú rajz, amely azonnal elterjedt az interneten, és a Hombre Banano nevet kapta. Ez a kapitalista banánköztársaságokat működtető nagyvállalatok elleni kritika, akik minden földet erőszakkal megszereznek, kártékony növényvédő szereket használnak. De ez csak a legfinomabb kritika, mert valamennyire nálunk is köztudott, hogy a banán és avokádó kereskedelem is a drogkartellek pénzmosó részlege.
A nap, amikor megmozdult a graffiti
Dél-amerikai évei alatt sok port szívott. Értem ez alatt, hogy állandóan kint volt az utcán, és kísérletezett. Valami élő graffiti alkotáson gondolkodott. Az élő megoldások végül instantak lettek, mert videóművészettel kapcsolta össze. Ezzel átlépte a graffiti határát. Tulajdonképpen az utcát vászonnak, animációs felületnek használva mozgóképet készített.
Blu leghíresebb műalkotása egy hétperces grafikus animáció, amely több száz festményből áll a falak sokaságán. Ez a videó a Muto névre hallgat, és megtalálható a YouTube-on is. Az animációnak az elkészítése sok hónapot vett igénybe Buenos Airesben. Jelentősége miatt ez a mű is számos díjat nyert később.
Hasonlóan híres lett a Big bang big boom videóanimáció is.
2018-ban a ZOOO Print & Press kiadta a Minima Muralia című könyvet, amelyben több mint 200 Blu által festett falfestmény látható, beleértve a kulisszák mögötti felvételeket és más kiadatlan műveket. A kísérletezései legnagyobb eredménye, hogy az utcát egyfajta lüktető, élő vászonná változtatta.
Volt egy időszak a kétezres években, amikor erőltetett baloldaliaskodásnak tüntették fel a dolgait, de sajnos a világ az ő negatív utópiái felé tart. Vagy egyszerűen, ha valaki huzamosan Dél-Amerikában él, akkor láthatja a sötét oldalát a multiknak. Amit egy Nestlé művel a gyarmatokon, teljesen más kép, mint ahogy eladja magát nekünk.
Blu esztétikai útkeresését számunkra is jól látható formában az utcán műveli. Nem tudom elégszer kihangsúlyozni, hogy ő is még annak a korosztálynak a gyermeke, akinek a street art egyfajta ellenkultúra volt, nem egy trendi legálfalas városimázs. Banksyvel hasonló módon, ő is a szerzői jogok egy nyílt, szabad forráskódú filozófiáját követi. Nem kedveli a kurátorok és az artpiac spekulánsainak közeledését, akik persze mindenre ráugranak, ha hype-szagot éreznek.
Kék napok – Blu napjainkban
Művészetében a népszerűség meghozta a színeket. Ugyanis régebb, amikor saját pénzén festett hatalmas felületeket, csak fehér és fekete színnel variált.
Az új, színesebb Blu is hozza a régi bátorságot. Festőnk a mai napig nem tartozik semmilyen galéria és menedzser alá. Nem gyakran vesz részt kiállításokon, kicsit körülményes hozzá eljutni. Az egyik oka, hogy New Yorkban egy művészeti galéria, a Deitch-projekt keretében készített művét végül cenzúrázta.
Érted Amerikában, ahol bárhogy kritizálhatod az arabokat, vagy bármilyen más kultúrát. Az elhíresült mű katonák koporsóit ábrázolta, de itt nem amerikai zászlóval, hanem dollárral voltak lefedve.
Legközelebb hozzánk Prágában, Krakkóban és Bécsben van, vagyis volt Blu-festmény. A bécsit (2010-ben készült) pár éve sajnos valami barom ledozeroltatta, mert nem tudta kinek a munkája. Ez amúgy beleillik a művészetében vallott felfogásba, nem törekszik konzerválni magát. Ha nem egy város felkérésére fest, váratlanul ad ki képeket, nyomatokat is, pont mint egy graffitit. Nincsen kampány, nincsen marketing.
Blu nem kék, hanem vörös
Blu anarchista, a szó igazi értelemben, az intézményrendszerben szerveződő hatalmi struktúrák ellen emeli fel a szavát. „A hatalom megront.” – ahogy a szintén anarchista francia Louise Michel mondta. Azért fontos, hogy erről beszéljünk, mert Blu munkáiban megjelenik egy folyamatos tudatos építkezés. Nagyon gyakran az intézményrendszer azt a funkcióját mutatja be, amit te is ismersz, csak nem fogalmazod meg. Sok embernek nem az a lényeg, hogy valóban hasznos legyen, hanem hogy ő legyen abban a jól fizető pozícióban, aki erről beszél. A nagy tülekedés évszázada a miénk. A nagy gabalyodás aztán egy emberlabirintussá válik. Számomra mindig érdekes, hogy az emberek nézik ezeket a festményeket, még tetszik is nekik, de ugyanúgy élik tovább ezt a lassan fenntarthatatlan életformát, nem akarnak kapcsolatot találni a saját létük és a festmény között. Találd meg a kiutat a labirintusból a művészet által! De vigyázz, jó vezetőt keress!
