Ha tetszik, ha nem, manapság a szelfik korát éljük. Az összes létező művészeti ág közül talán a fotográfiára igaz leginkább az az alapvetés, mely szerint a téma mindig az utcán hever, csak le kell hajolni érte. A modern önarcképeket azonban – kissé lesarkítva a sztorit – a fürdőszoba szülte. Ezek elkészítéséhez ki sem kell mozdulniuk a négy fal közül, mivel a téma, ez esetben csupán karnyújtásnyira van.
2001 szeptemberében egy csapat ausztrál fiatal a saját és barátaik szórakoztatására létrehozott egy olyan weboldalt, melyre magukról készített fényképeket töltöttek fel. Persze egyáltalán nem sejtették, mit szakítanak a világra, de ne okoljuk őket, késő bánat, satöbbi, hiszen mindez, azóta már amúgy is történelem.
Szintén az egykori börtönszigeten használták először az angol „selfie” kifejezést, méghozzá napra pontosan 2002. szeptember tizenharmadikán, egy – mit ad Isten – részegen közzétett fórumos poszt során.
A névtelenségbe burkolódzó szerző (Nathan Hope) arról értekezett az általa feltöltött, kellően homályos fotója kapcsán, hogy azon azért tűnik némiképp nyúzottnak, mert egy haverja huszonegyedik szülinapi buliján lőtte, ahol, mit szépítsük a dolgot, úgy berúgott, hogy kénytelen volt elesni a lépcsőn. A szerencsétlen baleset következtében pedig mélyen felszakadt a szája. Ismeretlen hősünknek így tulajdonképpen elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy a messze földön ismert Oxford-szótár szerkesztőbizottsága 2013-ban éppen a „selfie” szót választotta meg az év szavának. A sportszerűség jegyében ki kell emelni, hogy végsőkig kiélezett küzdelemben, a hasonlóan dallamos twerking felett diadalmaskodott.
Ilyen kulturális magasságokból indul tehát a szelfi hivatalos története, habár valójában már jóval korábban is készültek hasonló képek, persze némileg más körülmények között, meg nem feltétlen részegen.
A történelem első önportréját bizonyos Robert Cornelius készítette a fényképezés hőskorában, 1839-ben. A dagerrotípia felfedezését követően a Philadelphiában élő, akkor 30 éves kémikus elhatározta, hogy megpróbál ezüstlapra fényképezni. Magad uram, ha szolgád nincs felkiáltással huppant le robosztus fényképezőgépe elé, majd kísérletezni kezdett. Egyszer. Kétszer. Sokszor. Fáradozásait végül siker koronázta, és ahogy azt az előhívott felvétel hátuljára feljegyezte; elkészítette az első fény felhasználásával rögzített képet. („The first light picture ever taken”)
A szelfizés elsősorban a fiatalabb korosztályok privilégiuma, ezért érdemes külön beszélni a legelső, tinédzser által lőtt darabról is. Oroszországban járunk az első világháború kirobbanásának évében, 1914-ben. A mindössze 13 éves Anasztaszija Nyikolajevna Romanova nagyhercegnő – II. Miklós cár legkisebb lánya – egy barátjának szánt leveléhez „csatoltan” küldött egy felvételt magáról, melyet a család „dobozos”, Kodak Brownie típusúmasinájával készített, teljesen „autentikus” módon.
„Tükörbe nézve csináltam ezt a képet magamról. Nehézkes volt, mert közben remegtek a kezeim” – írta körül levelében a tragikus sorsú hercegnő a szelfizők körében mindmáig leggyakrabban tapasztalt, mondjuk úgy, mozgásszervi tünetet.
Valószínűleg minden valamirevaló koncertlátogató, vagy politikai aktivista egyetért abban, hogy a szelfizés cseppet sem magányos elfoglaltság. Pózerkedni szerencsére többedmagunkkal is lehet, sőt mi több, az önmegvalósítás jegyében akár hírességekkel, rosszabb esetben lecsúszott celebekkel is összeállhatunk.
Lester Wisbrod amerikai operatőr büszkén vállalja, hogy amolyan szelfi pionírként 1981-ben ő kezdett el sztárokkal közösen fotózkodni, ezzel új utakat nyitvaegy még hivatalosan nem is létező műfajon belül.
A közösségi média korának leghíresebb szelfijei + BUZZ!
