A beszédes képek földje
Védőbeszéd az (art)insta mellett
Nincs igaza azoknak, akik az Instagramot celebállatkertnek, gyerekmutogató emberkertnek, tinividámparknak tartják. Persze ez mind ott van, de a világ se fekete-fehér. Bár Sorensen világa inkább fekete, mégis kivilágít az Instán tobzodó giccsművészek közül. Minden, ami igényes és színvonalas az is megtalálható az Instagramon. A titok köztudott, mégsem élnek vele az emberek, ha jó oldalakat követsz, akkor jó oldalakat fog bedobni az ajánlóba is. Persze így megint úgy tűnhet mindenki a saját kis buborékában él. Ezért van ez a cikk is, hogy legyen átjárás a menny és a pokol között.
Morgan Sorensen, a láthatatlan
Sorensen gyanúsan skandináv neve ellenére az Idaho-beli Boise-ból származik. Ezen kívül szinte lehetetlen róla bármit megtudni. Tudatosan zárkózik el az interjúktól, gyakran cseréli és veszi le képeit az Instáról és más online felületekről. Ajánlom, gyorsan nézd át, amit találsz, mert nem mindig ez lesz. Vagyis egy igazi rejtőzködő művészről van szó. Insta-oldala korai részén még meg-megosztott infókat magáról. Talán mégis ember? Arra azért lehet tippelni, hogy szereti a punkzenét, és van humora. A „Sátán salátája” és egyéb rajzai is sejtetik, hogy nem csak rajzolja, hanem veszi (tekeri?) a lapot.
Emellett a kevés információ, amit magáról ad, az is vitriolba mártott tollal van írva.
„Ne hívjatok házibulikba, én egy bosszantó és kiábrándító ember vagyok, emellett egy zabagép is.”
„Megtiszteltetés, hogy vannak akik az én munkámat az embertest öltönyére szeretnék varratni.”
Egyébként nem tervez tetoválásokat, sőt, az oldalán van egy fura rész,
hogy engedélyt kell tőle kérni, ha fel akarod varratni magadra valamelyik rajzát.
Mindenesetre azt lehet látni, hogy nem tesz meg mindent a sikerért.
Arthorror és szimmetria
Ha szereted a vizuális megoldásokat, Sorensen rajzai szinte kivétel nélkül egy CD-film, könyv, borítói lehetnének. Posztapokalitpikus sci-fik előnyben.
Rajzait áthatja egy jól kitalált szimmetria, aminek köszönhetően a témától függetlenül is utaztatja a szemet.
Az összes munkája analóg alapokra épül. Ceruzás, kihúzófilces tollakra digitálisan finomít rá. Maga a munka és a rajzok kézzel és vonalzóval készülnek. Elképesztően precíz, szisztematikus és izgalmas a végeredmény. Annál érdekesebb, ahogy a korai motivációiról beszél.
„Ideges firkálás iskolai füzetkbe, hogy lekössem magam, hogy eltöltsem az időt, figyelmen kívül hagyjam a zajt, megnyugodjak, elcsendesedjek. Ceruza és papír, pont elég.” Munkái saját elmondása szerint az emberi lét nehezebbik végét fogják meg. A témák, amiket szívesen érint, a küzdés, a szomorúság, fájdalom, és a halál. Milyen vidám ember ez a Sorensen.
Stílusa egyszerre modern, és régi. A plakátművészet és a fametszet keveredik benne.
Korábban a fametszet, rézkarc, rézmetszet neves képviselői leginkább egyéni alkotások létrehozására használták a nyomtatást. A technika fejlődésével a litográfia vált a plakátkészítés művészi eszközévé. Gyökeres változás történt az európai plakátművészetben XIX. század második felében, amikor Japán megnyitotta kikötőit a kereskedelem számára. A különleges Japán árukat, fametszéssel nyomtatott, igényes, plakátszerű nyomtatványokba csomagolták. Ezek a formai elemek óriási hatást gyakoroltak a XIX. század művészi életére. Az újonnan megismert műfaj találkozott Európában az új, sokszorosítható technikával, a litográfiával. Ez a máig ható nyomtatási technika volt a kulcsa a plakátművészetnek.
Sorensen képkivágásai, stilizálása, a vonal dekoratív használata, az erőteljes kontúrok, a kevés színnel megfogalmazott kompozíciók tökéletesen felhasználhatók egy hatásos stílusú plakát megjelenítéséhez. Az eredeti Sorensen-munkák amúgy nem barnásak, hanem konkrétan fémes bronzfestékkel készülnek, a printek egy része is. A relatíve olcsóbb printeknél kissé eltérhet a nyomtatott műalkotás az eredeti műalkotás színétől, ahogy egyébként ez a különböző színterek (digitális és nyomtatott) miatt megszokott is.
Érdemes a képei részleteibe elveszni, nem azért mert annyira aprólékos,
hanem mert minden kis részletnek szerepe van. Minden jól átgondolt.
Sorensennek már most jó a híre. Befektetési tanácsot nem merek adni, de én abszolút hiszem, hogy be fog futni. Az oka nemcsak abban keresendő, hogy miként értelmezhetőek az alkotásai, hanem most egy századeleji, Jugendstílt idéző utánérzés vagy azt beépítő trend van kibontakozóban. A másik oldalról ez el sem tűnt, hanem minden korosztályban megtalálja a maga rajongóit, és az interneten aki keres, az talál. A siker kopogtat az ajtaján, de Sorensen nem siet kinyitni azt. Inkább rajzol még egy kicsit.
