A lassú gőzmozdony pöfögős hangzása
Budapest? Hangzás? Van-e neki?
Friss, ropogós beat- és breaktördelő cikkünkben annak járunk utána, van-e hangzása, egyedisége a magyar zenéknek. Milyen a hely szelleme?
Mivel ez nagy téma, először a hiphopot vizsgáljuk meg.
Van-e olyan, hogy sajátosan magyar hiphop?
Jó értelemben véve. Nagyon rosszat mindenki tud.
Tehát van-e? Miért? Kéne, hogy legyen? Hát igen. A legtöbb rapzenét hallgató, sőt mi több beatmaker magát a kérdést sem érti. Ez kulturálisan alapból mínusz 2.
Egy: nem tudja, hogy van olyan, hogy sajátosan lengyel, román, francia, angol vagy spanyol hiphop. Kettő: egyáltalán nem fontos neki, hogy valami sajátosan magyar legyen. Genius loci, ami a mi szellemünk. Természetesen vannak olyan producerek és hangzások, amik valami irányzatot igényesen adoptálnak, vagy abban teljesednek ki. Előttük is kalapot lehet emelni. Itt az igazi kérdés, hogy fűszerezzünk-e (naná), és hogyan? Aki nem érti a kérdést, az olyan, mintha azt mondanánk „Kaja az kaja, befalom, mind a gyomorba megy, minek variálni?” Ennyi erővel egybeturmixolhatnám a napi menümet: a krémest a levessel meg a főzelékkel, meg kólával, mert mind ugyanoda megy. Pedig igenis vannak konyhák, ízek, fogások, fűszerek. Ez az igazán jó benne. A zene legalább akkora, ha nem nagyobb boszorkánykonyha, mint a kulináris játéktér.
A régi-friss szelek emlékére
Mielőtt betekintenénk, tekintsünk ki. Egy kis rárepülés a témára.
Nem tudom, ki emlékszik még az 1997-ben megjelent Future sound of Budapestre.
Egy olyan jövőt ígért zeneileg, ami sajnos nem következett be nálunk. Kozso és klónozott zombihadseregei, a ganxta rap és a lakodalmas rock győzedelmeskedett a magyar néplélek zsírtól és giccstől csöpögő lelkén. Aztán Jimmy igazi rocksztár módra egyetlen lövéssel lezárt egy korszakot. Azóta nincsenek királyok, csak zsiványok. Az interregnum korát éljük. Lassan 20 éve. Zenei hadurak garázdálkodnak minden országrészben. Kinek a trap, kinek a popné. Mulatós-lakossági körgyűrűk veszik körül az aktuális hullámra némi fáziskéséssel rászörföző rádiós sztárdídzséket. Vagy a jó öreg retro biztonsági zóna. Van egy Verbatim mínuszos CD, amit Dj Dominique megírt 1996-ban, és még mindig nem lett karcos, stabil oldalfekvés. Északkeleten Majka vajda bandériumai ropják a gipszgengszter rapre, a NER-kastélyok ablakából a toportyán Ákos üvölt fel teliholdkor. Na mizu? Most múlik pontosan a kék a szeme, ebbe ma még belehalok, Emesét elvitte a busz, csak a nézését meg a járását, no roxa áj. Ilyenek voltunk. Néha-néha Quimbyk, Kispálok és egyéb szabadcsapatok áttörik az átlag magyar ingerküszöbét, de olyankor a Kisgrófok és a Pixa Bulibárók egyesítik erőiket, újra ködbe borul a magyar ugar.
„A lótusz virága a mocsárban nyílik. Minél mélyebb a mocsár, annál szebb a virág.” – Buddha
Felvezetőnk, zenei légi felvételünk csak arra szolgált, hogy „ki géppel száll fölé annak tirpák e táj”, Miért lenne jobb a hiphop helyzete?
Mindezek ellenére, nem temetni jöttem. Mert hihetetlen, de van Budapest sound!!!
A trendek és hangzások többnyire a pillanatnak szólnak és ritán van folytatásuk. Amiről én beszélek, az egy jól körbehatárolható, húszéves folyamat, melynek szereplői egymástól függetlenül is hasonló zenéket csináltak, de így, hogy egy talajon keltek ki ezek a zenei lótuszok, lehet mondani, hogy közös hangzásuk van.
Spiritus loci de Budapestini
Genius Loci – a hely szelleme, helyi ihlet. Egy bizonyos helyen uralkodó, onnan kisugárzó szellem, ami ha ott élsz, valahogy beléd ívódik. Budapestnek ne lenne ilyenje?! Az az igazán szép ebben, hogy elsőre nem észrevehető, mint ahogy egy kis helyi kávézót, pékséget is nehezebben veszel észre, mint egy villogó McDonald’s-ot. A harsány, trendi vagy hatásvadász hangoknak mindig nagyobb a füstje. De ha eloszlik a füst, meglátjuk a lángot.
Tényleg sokat gondolkoztam azon, hogy van-e helyi sajátos hangzásunk. Meg lehet fogni a kérdést szövegtéma és beatek mentén is. Ha így nézzük, az jön ki, hogy van egy elég vastag irányzat, ami 20-25 éves távlatból is a város hangja. A másik, hogy a csípős leves is a paprikától lesz csípős, vagyis egyedi. Esetünkben Budapest csípőssége a lassúság. A melankolikus lassúság. Lassú weed partot mos. Pont ez a tétova, szerethető, emberközeli lassúság az, ami elnézi nekem az ilyen hülye mondatokat is.
Na de mi is ez a Budapest-hangzás?
Ez egy lassabb, jazzesebb beateket mozgató, nyugodt hangzás, elsőre lazán, hányavetiben odavetett, de mégis rafkós szövegeket mozgató stíl. Ráérős, totyogós zenék, néha túl monoton, néha szét akar esni, néha recseg, ropog. „Kivárom a kört” – ahogy az Aztékok mondják.
Budapest zenei hangulata füstös kávéházi lassú hiphop. Ezek azok a zenék, amit a város
magának készít. Amikor nem akar hatást vadászni, amikor magának főz, nem a turistáknak.
Ez az, amit a beatmakerek a saját kedvükre gyártanak. Ez a város l’art pour l’art-ja.
Érdemes hozzátenni, hogy ezek a zenék nem az akkori vagy mostani trendek szabályai szerint íródtak. A chilles beatfókusz, a lassú, merengős hangzás sosem a partibangerek és fesztivál főszínpadok felé nyitnak kaput. Ellenben benned nyithat kaput, és később rájössz, hogy többet kaptál ezektől a zenéktől, mint a kivagyi, tutit megmondó rapperektől. A lo-fi hangzásának új keletű sikere is véletlen egybeesés. Az idősebbek már a kilencvenes évek végén aktívak voltak, szóval éltek és zenéltek az aranyér érában is. Tulajdonképpen olyan ez, ha folyton zöld pólót hordasz 10 éven keresztül, biztos lesz egy időszak, amikor divatos leszel. Vagy újra divatos. De ez nem erről szól.
A másik, hogy mi most a beateket, a soundot vesszük górcső alá. A producerek egy része, bár ismerik egymást, sok esetben saját kis hangulatot is teremtenek. Egy Faktor, egy Vanis, egy Emekayyi másképp ugyanolyanok. És bizonyos szempontból teljesen mások. Ami mégis összeköti őket és a többi említett beatmakert, az örökös visszatérés a „pont eggyel lassabb” nyugdíjas sebességű, pöfögős (pöffentős?), laza tempóhoz. Vannak páran, akik nem őspestiek, de ebben a városban alkotnak. Végülis Gang Starron se kéri senki számon Guru bostoni vagy DJ Premier houstoni gyökereit. Ők New York-i hangzás és kész.
A lassabb beatek magukkal hoztak egyfajta szövegelési iskolát is. Eleve a rafkósabb struktúrájú szövegeket könnyebb egy szépen megterített, lassabb beaten kibontani. Erre tökéletes példa Gege vagy Phlat munkássága. De van ennél egy még pestibb vagy budaibb, netán csepelibb hozzáállás, mégpedig a freestyle-ba hajló helyzetleírások. Szinte mintha képeket festenél a pillanatodról. Ennek kiváló szabadkezű mestere Ponza, Tink, Zsolaa. A fiatalok közül Efkilenc és Goulasch. Igen, izé, kicsit bennfentes vagyok, pontosabban mivel undergroundról beszélünk, bennlentes. Szóval ebben benne van a spontán felvételek bája, a helyszínen megírt szövegek, a véletlen nyersesége. Az egész Igazgatótanács és Bfok11 diszkográfia ilyen. Na de apám, nem mindenki ír olyan hirtelen jó szövegeket, mint Odákovics vagy Phoenix/Fecó.
Na, szeljünk bele a városba időn és téren át, és emeljünk ki pár jellemzőt erre a „lassú víz budapesti partot mos” hangzásra.
Faktor Labor (Face & Zsolaa) – 2002
Ha van méltatlanul alábecsült, nem elégszer megsüvegelt album, ez az. Nem volt előzménye, nem tudta, hova tartott, de oda határozottan haladt. Megágyazott mindenkinek. Ebben az ágyásban aztán sok zöld növény termett, ami rendesen belassította a várost. Ezt a nagy, lassú falut.
Bankos: Rapmotel – 2003
A bandavezér klasszikus albuma egy évvel később jött ki, mint a Faktor Labor, én azt hittem, minden évben karácsony lesz innentől kezdve.
Ponza
Sajnos nem lett karácsony. Itt kicsit csalok, mert ha nem lenne a világ lustája, körülbelül 2004-2006 között igazán kijöhetett volna egy laid back Ponza-album. Balek és a Fixi4 azért később sokat adott ehhez a vibe-hoz.
Eccentrics – 2006
A Sandokan akár a Mekvárt Szleng első részéről is leugorhatott volna. Az egyik legfurább és saját vonalas előadó. Gazsi Rap Show, Holi, de egyáltalán senki nem volt még, amikor Eccentrics teljes fegyverzetben kiugrott a saját maga absztrakt fejéből.
A „közlekedj okosan” az egyik legjobb magyar rapalbum evör, egyértelműen a top 10-ben van.
Vanis & Crain Mekvárt szleng – 2007
Underground klasszikus. Ha valaki kekeckedni akar, vádolhatja ezt az egész pesti vonalat egy kis Madlib, J Dilla mániával, ez igaz is. De ez csak az első függöny, aki tovább mer jönni utánuk, azt beviszi a város utcáinak kaotikus labirintusába.
Egy füst alatt egy kis Jazzbois is. Vanis életműve szerteágazó, de szerencsére újra és újra felbukkan a nyugodt lelkű zenéknél.
Mulató Aztékok (2014–…)
Egy banda, aminek saját stílusa van, ezt kevesen tudják elmondani magukról. Mivel személyes ismerőseim, sajnos nem fényezhetem tovább őket.
Igazgatótanács/Bfok11
Bluntone, Mujo, Herring Franky, Csnts és az egész lo-fi kör
Most egyenként nem vesézem ki őket, róluk már irtunk egy cikket.
Fiatal sáv, bolond sáv
Sör És Fű
6363/Gege
6363/Gege és a SÉF annyiban speciális, hogy mint Nas, elsősorban MC-k. Beateket kapnak, és ez meghatározza, mi a mozgástér. De micsoda mozgástér! 6363 esetében azért az életművet tekintve egyértelmű a lo-fi, a jazzes, borultabb, lassú vibe-ok beélése. Az NKS és sok zseniális MC-t felvonultató csapat esetében hasonló a helyzet, hogy azért nincs egységes életművük, mert MC-k, és nekik tulajdonképpen nem hangzásuk van, hanem számlistájuk. Érezhető, hogy bangerek és B oldalak között képződik a gravitációs mező. Ritka az olyan beatpicker, mint Ponza, aki azért ha lehet, mindig a „lassú vízcsobogást” választja, ha rappelni akar. Gege esetében is erősen érződik, hogy tudatos fogyasztó, ha beatekről van szó. És igen, így lesz egy életmű sajátos. Maga az élet is választásaink sokasága, ami végül kiad egy ívet, amit sokszor nem is látunk át.
Slow Village
A lassú falu ez a város maga. Mindig kecmereg, készülődik, aztán végül talán el se indul. Kicsit ez BP, ahol csak a menetszél gyors, a menet soha. A Slow Village sem véletlenül került a listára, mint egy nagy zenei hálózat közepén egy beatütőér, zenei elosztó központ és oldschool tolató-pályaudvar. Mindenhez is kapcsolódnak, de leginkább a nyugis, jazzes hangzáshoz.
Zip x Layerson
A Zipet elintézhetném azzal, hogy élőzenés hiphop, de ez lassan szitokszó a fesztivál fellépésre több pénzt behúzni próbáló, zenekarosdit játszó rapelőadókra. A Zip a véletlenek jó együttállása, ráadásul most jött ki az új albumuk.
Efkilenc
Kicsit miatta írtam meg ezt a cikket. Ef az élő bizonyítéka, hogy nincs zenei újságírás. Vagy ha van, akkor nincs. Tehát nincs. Egyszerűen nem lehet elmenni a produkció mellett. Sok mindent bele lehet tömködni a hiphop szó alá, de azokat tömködni kell. Itt a pipát kell tömködni. A Holdudvarról meg ez az egy mondat van csak a cikkben. Van baj.
Mindenki…aki kimaradt
Nem tudok mindenkit megemlíteni. Akikről nem esett szó, azok azért ne legyenek öngyilkosok. Eleve Gazsi Rap Show minden típusú beatre rappelt, tehát ide is felférne. Kool Kasko (mint beatmaker) természetesen azért nincs itt, mert német. Na, de viccet félretéve, vannak itt olyan régi motorosok, mint Dj Bootsie, aki amúgy kimondottan törekedett rá, hogy a magyar zenét is belevigye a hangzásába, de ő egy másik, elektronikusabb, pörgősebb vonalat fogott meg. Kasko azzal, hogy ein bisschen németeschen, akár pont bele is illeszkedhetne, hiszen Budapest hagyományosan is egy német ősökkel rendelkező város. Csak azért emelem őt ki, vagy az Azát, mert egyértelműen levezethetők az Ill Bill, Necro, Jedi Mind vonalból. Amivel semmi baj nincs, csak hiányolom belőle a hely szellemét. Ezek akár Berlinben vagy New Yorkban is készülhettek volna. A fentebb felsorolt Budapest sound előadók is, de mindegyikben van még egy plusz csavar, egy plusz kromoszóma, ami nagyon helyivé teszi őket.
Jobban is meg tudom fogalmazni: vannak olyan beatmakerek, akik még profibbak is, ügyesebbek, mint egy-két ember a „budapest sound” listáról. Ezt egy breakversenyen látott zsűri gondolatával tudom kifejteni. A technikásabb, ügyesebb szaltózgató gyerek nem értette, miért nem ő jutott tovább. A válasz az inspiráció. Van, aki nagyon ügyesen másol le másokat, de attól csak terjed, de nem fejlődik a kultúra – van, aki kitalál új dolgokat, saját, egyedi stílusa van. Sokszor annak van nagyobb közössége, ami jobban illeszkedik egy nagy trendhez, brandhez. De mennyivel eredetibb, aki a saját feje után megy!
Aztán külön misét megérhetne Budapest egyik legikonikusabb bandája, a város Phiai. Saiid Márk beatjei Süvegelendők (hülye szójáték tudom, bocs, nem bírtam ki). Ellenben Akkezdet Phiai esetében sosem éreztem, hogy egységesek lennének zeneileg. Elképesztően virtuózak szövegileg, viszont a beatek valahogy nem állnak egy hangzássá össze. Időlenyomatok, de nem hangzás. A két album mintha két teljesen más album lenne, de ez egy másik téma. Akikről ma nem esett szó, pedig varázslók, van sajátos zenei szájízük, „bagolyköpetük”, többek között: Bobakrome (mint beatmaker), Dj Mango, Dolbeats. Ennek az oka, hogy velük a hiphop és az elektronika kapcsolatában külön szeretnék foglalkozni.
A befejezetlen beat
Déry Tibor két kastély és börtön között egyszer eldöntötte, hogy megírja Budapest történetét, ami velük történt, de mindent. Az lett a Befejezetlen mondat. Ebből aztán egy film is készült: 141 perc a befejezetlen mondatból. Ez a cikk is az én 15 percem ebből a 25 évből, ami olyan lassan telt, mégis olyan gyorsan elment. De közben sok jó zene született. Nem tudtam mindenkit megírni. A budapesti hiphop, az igazi, az önazonos, végül is olyan, mint egy korszerűtlen kis gőzmozdony. Már rég le kellett volna cserélni, lassú, esik szét, pöfög, kattog, su-su, bolondság. Ha viszont felveszed a tempóját, örökké csak ezen akarsz utazni. Pöff, pöff.
