A sporttörténelem tele van olyan hihetetlen, már-már megismételhetetlen teljesítményekkel, melyekre bizonyos szuperatlétákon kívül – maximum – űrlények lehettek volna képesek. Némiképp, de szándékosan lesarkítva a dolgot; a testmozgás megmaradt a hétköznapi halandók szórakozásának, míg a versenysportot a legis-legek, és az azokat hajszolók sajátították ki.
Cliff Young a szó nemes értelmében véve igazi anti-sportoló. Amikor 1983-ban rajthoz állt az összesen 875 kilométeres Westfield Sydney-Melbourne ultramaratonon, már elmúlt hatvanegy éves. Még ennyi idősen is rutintalannak számított azonban a mezőnyben, hiszen korábban egyetlen hasonló megmértetésen sem vett részt; valamirevaló futócipő sem volt a lábán a versenyt megelőzően, megfelelő, kényelmes nadrág pláne. Minden létező odds ellenére mégis megnyerte a maratont, tönkre verve a többieket, az úgymond profikat.
Cliff sosem sportolt versenyszerűen. Mióta az eszét tudta, családja farmján birkapásztorként teltek mindennapjai, viszonylag eseménytelen, kiszámítható egyhangúságban. Mivel a gazdaság nem volt gépesítve, ló híján, napkeltétől-napnyugtáig terelgette a gyapjas jószágokat a hatalmas területen. Nagyjából kétezer egyed jutott a kétezer holdas birtokra, képzelhetjük tehát, mennyi szaladgálással járt a nyájakat kordában tartani. Elmondása szerint gyakran előfordult, hogy két-három napig loholt egy-egy a legelőn elbitangolt állat után csizmában és munkásnadrágban, mire sikerült megfognia. Ezért is gondolhatta egyénként, hogy, ha nem is feltétlen a sebessége, de átlagon felüli állóképességének köszönhetően abszolválni tudja az amúgy egy hétig tartó, fizikálisan és mentálisan is rendkívül megpróbáltató versenyt.
Később krumplit termesztettek, majd, ahogy teltek az évek édesanyjával ketten maradtak a birtokon. A napi rutin továbbra is a birkák körül zajlott, Cliff viszont talált magának egy régi-új hobbit. A futást. A kettő végtére összetartozott. A birkák futottak, ő meg utánuk. Ilyen egyszerű, ráadásul ezzel az aktuális edzés is le volt tudva. Évekre előre.
Amikor rajthoz állt élete versenyén a nézők, ma meg a szervezők egy emberként mosolyogták meg, ám ez cseppet sem szegte kedvét. Mentségükre legyen mondva, valóban mókásan festhetett a 61 éves férfi az olcsó futócipőjében, illetve susogós dzsogging nadrágjában, melyre a jobb szellőzés érdekében ollóval lyukakat vágott. Arról nem is beszélve, hogy a műfogsorától is megszabadult, tudniillik annak zötykölődése hosszútávon roppant mód zavarta.
A startpisztoly eldördülését követően a másik kilenc versenyző szabályosan elviharzott Cliff mellett, aki inkább tűnt úgy mintha poroszkálna, mintsem futna. Karjait alig mozgatta, apró lépésekben haladt. Sokan attól tartottak, hogy rosszul lesz, netán összeesik, feladja, sorolhatnánk.
És lényegében ekkor még el sem kezdődött a verseny!
Nem túl meglepő módon, óriási hátrányba került az első nap végére, ám míg a többiek aludni tértek, ő futott tovább. Megállás nélkül. Így szokta meg kint a földeken: a birkák mellett egyszerűen nem jutott idő olyan luxusra, mint az alvás. (Vagy ha jutott is, azt amolyan bólogatásnak nevezhetjük leginkább.)
A versenyszabályzat szerint mindenkinek legkevesebb tizennyolc órát kellett futnia, a maradék
hatot tölthette pihenéssel, regenerálódással. A farmer utóbbiakkal nem élt, másnap reggelre
aztán nem csak hogy ledolgozta tetemes hátrányát, de meg is előzte az élen haladókat.
Innen nem is nézett többet vissza, hiába gondolták versenytársai, hogy képtelen lesz tartani a tempót az „aggastyán”, alvás nélkül. Valahol igazuk is lett, mert Cliff végül aludt valamennyicskét: az első két napban mindösszesen három órát…
Mialatt ellenfelei békésen szunyókáltak, olyan előnyre tett szert, amit már képtelenek voltak azok a későbbiekben behozni. Cliff csak az említett első két napon 321 kilométert tett meg. A teljes 875 kilométeres távot öt nap, tizenöt óra és négy perc alatt tudta le – végeláthatatlan utcahosszal diadalmaskodva. (A második helyezett futó tíz órával utána haladt át a célon.) Kicsit sem mellékesen két nappal megdöntötte a korábbi a rekordot, aminek fényében győzelme még értékesebbnek számított. Fődíjként 10 ezer ausztrál dollár jutalomban részesült, ebből 3 ezret megtartott magának, a többit a helyszínen nagy meglepetésre szétosztotta az indulók között. Ez temérdek krumplire elég – mondta viccesen. Állította, fogalma sem volt arról, hogy pénz is jár a győztesnek, ezért nem is ragaszkodott hozzá különösebben.
A csodabogár krumplifarmerből, a nép egyszerű gyermekéből óhatatlanul országszerte ismert sztár, és – dobpergés! – újdonsült férj vált a verseny után. Igen, az addig agglegény Cliff sebtében talált magának egy fiatal 23 éves menyecskét, habár házasságuk csupán öt évig tartott. Rengeteg versenyen indult még életében, több egyéni világcsúcsot felállítva. Karrierje során hozzávetőlegesen 20 ezer kilométert futott le sajátos, csak rá jellemző öreguras stílusában.
Cliff Young 2003-ban, 81 évesen rákban hunyt el.
Emlékezete azonban tovább él: híres futásáról 2013-ban tévéfilmet forgattak Cliffy címmel, sőt, Ausztráliában szobrot is emeltek neki.
