„Hibák nem léteznek, csak aprócska, boldog balesetek” – ez volt Bob Ross egyik olyan alap életigazsága, melynek köszönhetően a közönség, még ha nem is rögtön, de idővel teljesen szívébe zárta az amúgy marcona katonából lett halk szavú tájképfestőt.
De ki is volt ez a mikrofonfrizurás fickó, és mégis hogyan lett szinte fogalom a modern festészetben, méghozzá úgy, hogy képei tulajdonképpen egy kaptafára készültek, egy jól berögzült technikát, már-már gépiesen alkalmazva.
Nos, Bob Ross talán maga sem gondolta volna, hogy a PBS csatornán 1983-ban elindítottot, Joy Of Painting című festőműsora a kezdeti bukdácsolások ellenére majd’ 11 éven keresztül fennmarad és – idővel – százezreket szegez minden áldott héten a tévéképernyők elé. Pláne annak fényében tűnt ez elképzelhetetlennek, hogy hősünk viszonylag későn kezdett el érdeklődni a képzőművészetek iránt.
Már javában a légierőnél volt állományban, amikor a meglehetősen unalmas szolgálatok közben rajzolgatni kezdett, majd később, szabadidejében beiratkozott egy festőiskolába. A sorsa innentől végérvényesen elrendeltetett – eldöntötte ugyanis, hogy felhagy a katonáskodással és húsz hosszú év után ismét civilben próbál szerencsét. Első lépésként egy bárban helyezkedett el részmunkaidőben, ahol aztán – sörcsapolás közben – véletlenül felfigyelt Bill Alexander német festő televíziós műsorára, a The Magic Of Oil Painting-re. Alexander a 16. században népszerű, úgynevezett „alla prima” technikát használta képei megalkotásához, vagyis vizes alapra festett a lehető leggyorsabb mozdulatokkal, majdhogynem hanyag ecsetkezeléssel anélkül, hogy megvárta volna, míg megszáradnak a különböző rétegek. Egy-egy alkotás nagyjából harminc perc alatt készült el, ami szabályosan lenyűgözte Ross-t. Szorgosan gyakorolni kezdett, majd kisvártatva elsajátította a nem túl bonyolult technikát.
Rövidke útkeresést követően egy barátja, valamint felesége társaságában megalapította első vállalkozását, egy tájképekre szakosodott festőiskolát.
Ez azonban inkább csak vitte a pénzt, mintsem hozta volna. Ross elmondása szerint ekkor olyan rossz anyagi helyzetben volt, hogy fodrászra sem futotta neki, ezért kényszerűségből meghagyta gyűlölt mikrofonséróját.
Sosem szerette a természetesen bongyor haját, ám az önálló életet kezdett élni; pillanatok alatt a személyes védjegyévé vált, így aztán üzleti megfontolásból soha többé nem egyensítette már ki.
Szintén a nélkülözés hatására spórolt a festőeszközökön is, kevés színt használt például, és még kevesebb ecsetet.
Mint egy bekezdéssel feljebb említettem, 1983-ban kezdte sugározni a PBS a Joy Of Painting című műsorát heti rendszerességgel. Egy adás pontosan fél órás volt.
Ez idő alatt Ross bemutatta az előre elkészített vásznat, a felhasználásra kerülő színeket, a palettát, és nem mellékesen teljesen be is fejezte az éppen aktuális tájképet. Mindezt úgy, hogy egyetlen másodpercig sem kapkodott, kedélyesen, kellemes bariton hangján instruálta a nézőket, miközben pozitív, majdhogynem filozófiai gondolatokat közvetített. Ahogy a műsor egyre ismertebbé vált, úgy alakította ki Ross saját tévés imidzsét is. Ikonikus, vöröses mikrofonhaján túl – a szépérzékű hölgyek legnagyobb örömére – állandóan feszülős farmernadrágban és mellkasig kigombolt ingben mutatkozott.
A Joy Of Painting egészen 1994-ig volt látható, tizenegy év alatt összesen 403 epizódot
forgattak le belőle. 381 tájképet alkotott Ross a műsorban, ám, hogy teljes életműve
valójában mennyi festményt ölel fel, azt senki sem tudja pontosan.
Az viszont biztos, hogy az adásokban szereplő képeket egyenként háromszor festette meg: először próbaképpen, másodjára a felvételkor, harmadjára pedig a műsorhoz készült tankönyv illusztrációja gyanánt. (Igen, később könyveket adtak ki és tanfolyamokat indítottak USA-szerte Ross-ék a Joy Of Painting sikerének hála.)
A történelem legvidámabb tájképfestője 1995 júliusában hunyt el nyirokcsomó daganat következtében. Halála után sem merült feledésbe a neve, sőt, az interneten manapság soha nem látott népszerűségnek örvend.
Végezetül összeszedtem néhány érdekességet Bob Ross életéből. Ezek egyvelege nélkül aligha lehetett volna Bob Ross, Bob Ross.
● Még a legélesebb szemű tévénézők közül is kevesen szúrták ki, hogy Bob gyerekkorában elvesztette bal kezének egyik ujjpercét
● A Joy Of Painting követőinek mindössze 10 százaléka készítette el az általa bemutatott alkotásokat
● Összesen (cirka) 30 ezer tájképet festhetett pályafutása során
● Művei egyrészét eladományozta, a többit a Bob Ross Inc. megtartotta magának. Elvétve lehet eladó példányt találni a műkincs piacon
● Amennyiben mégis belefutsz egybe, jól nyisd ki a pénztárcád, mert nem lesz olcsó mulatság. 10 ezer dollár (megközelítőleg 3 millió forint) alatt ugyanis képtelenség Bob Ross festményt vásárolni
● Youtube csatornája majd’ 5 millió követővel rendelkezik per pillanat
● Imádta az állatokat és a természetet. Néha mentett mókusokkal az ingzsebében ült le a kamera elé
● Nem holmi stúdióban, hanem otthonában forgatta műsorait
● Habár a legvidámabb fák és hegyek állandó szereplői voltak a képeinek, valamilyen rejtélyes oknál fogva emberi alakokat szinte soha nem festett egy-két ritka kivételtől eltekintve
● Ross meg volt győződve arról, hogy elég gyakorlással bárkiből festőművész válhat
● Fia folytatta apja mesterségét, ő is tájképfestő lett a családi vállalkozásban
