A ’70-es évek Amerikájában Elvis és Ali után Evel Knievel volt az egyik legnagyobb szuperhős. Jobban mondva, Amerika első számú fenegyereke. Vörös, fehér és kék csillagokkal teleszórt fellépő bőrruhája mind a mai napig örökérvényű szimbólum az extrém sportolók körében.
Evel 1938-ban Robert Craig Knievel néven látta meg a napvilágot a montanai Butte városában. Már ifjúkorában is nagyobb kihívásra vágyott, mint amit az államban oly népszerű és nem kevésbé nagy múltra visszatekintő baseball nyújtani tudott volna számára. Kalandvágyát és adrenalin éhségét éveken át a rodeó, a jégkorong és a síugrás volt csak képes csillapítani, mígnem egy hirtelen jött ötlettől vezérelve elhatározta, hogy a gyerekkorában látott Joie Chitwood Thrill Show (autós kaszkadőr – a szerk.) műsor mintájára ő is csinál valami hasonlót, csak éppen motoron.
Mielőtt hírnevet szerzett volna, Knievel egy rövid ideig börtönőrként dolgozott Montanában. Azonban nem sokáig maradt ebben a munkakörben, mivel a rabokat egy börtönbuszos kirándulás keretében jégkorongmeccsre vitte – természetesen engedély nélkül. Ez a kis kaland nem nyerte el felettesei tetszését, így hamarosan elbocsátották.
Becenevet is egy fiatalkori csínytevés nyomán szerezte, miután megpróbált motorkerékpárokat eltulajdonítani egy kereskedésből. Knievelt egy másik helyi bűnözővel, Awful Knaufallal együtt vették őrizetbe, és a rendőrök tréfásan „Evil Knievel”-nek nevezték el. Knievel később megtartotta ezt a nevet, ám a Evil szót Evel-re változtatta, hogy enyhítse annak negatív jelentését.
Már az első „falunapi” fellépésein is komoly feszültséget generált, melynek egyenes következménye, hogy a jegyek is szép számmal fogytak, ami a családi kasszára is kihatott, tehát az irány innentől fogva adott volt – csak a gázt kellett húzni! Evel pedig annak rendje és módja szerint nyélgázon húzta, melynek során rövid időn belül a világ legismertebb motoros kaszkadőrévé vált. Az már csak hab a tortán, hogy mindezt egy Harley Davidson XR-750-essel érte el, hiszen ez a tény még inkább lehetetlenné tette a mutatványait, melyek sok esetben tényleg azok is voltak. Ennek eredményeként 433 alkalommal törte el csontjait a teste legkülönbözőbb pontjain, amivel még a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült.
Motorral bárki tud ugratni. A baj ott kezdődik, amikor megpróbálsz landolni.
Az igazi világhírnevet 1967. december 31-én, a Las Vegas-i Caesars Palace szökőkútja fölött való átrepülés hozta meg számára. Még annak ellenére is – vagy éppen pont azért – hogy a motor lefulladt a rámpán, így az ugrás túl rövidre sikeredett, melynek egy hónapos kóma lett az eredménye, és mellé 12 törött csont.
A ugrás előtt Knievel több újságírónak és fotósnak is telefonált, hogy a saját halálos balesetére hívja fel a figyelmüket. Ez a merész húzás biztosította számára, hogy a média óriási érdeklődést tanúsítson az esemény iránt.
Ennek ellenére az ABC sportcsatornája először nem akarta közvetíteni az ugrást, így Knievel abban állapodott meg velük, hogy saját pénzén leforgatja a műsort, aztán ha megfelel, akkor adásba kerül.
Végül a bukás olyannyira érdekelte a csatornát, hogy Knievel lényegesen magasabb összeget tudott kialkudni, mint amiért eredetileg szerződni akart. Az ABC-nek meg akkora sikert hozott, hogy még a gyógyulását is nyomon követték a kórházban.
Evel a mutatvány előtti éjszakát Las Vegas-i kaszinókban töltötte, ahol hatalmas összeget vesztett. A balul elsült ugrást követően amikor a kórházban magához tért, első kérdése az volt: „Mennyit vesztettem a kaszinóban?” Tehát Knievel nem csak a fizikai kihívásokban, hanem a szerencsejátékban is hajlamos volt extrém kockázatot vállalni.
Knievel érezte, hogy mi kell a közönségnek, ezért újra megpróbálta a lehetetlent Az idahói Sneak River Canyon-kísérlet anno rakétabiciklis ugratás néven híresült el. A rekordkísérletet első körben egy motorhoz nagyon hasonló kialakítású gőzhajtású rakétával akarta végrehajtani. A prototípus a tesztugrás során azonban a Sneak-folyóban kötött ki. Állítólag ez egy taktika volt Evel részéről, hogy még félelmetesebbnek tűnjön a mutatvány, ezáltal jobban felcsigázza a népet. A nagy nap előtt már nem is bajlódtak a fölösleges dekorációval, a második verzió már külsőre is rakéta volt, de a rakétamotor elnevezés rajta ragadt.
A kudarcaim kétséget kizáróan nagyban hozzájárultak a hírnevemhez.
1974. szeptember 8-án indult neki új rakétájával a nagy rámpának, de a jármű ejtőernyője a kilövés közben kinyílt, a szél belekapott, a rakétamotort pedig a kaszkadőrrel együtt visszafújta a szél és lezuhant. Knievel túlélte a balesetet, de később a rakéta tervezőjét, Robert Truax-t okolta a történtekért, Truax meg persze Knievelt, hogy nem tud rendesen ugratni.
A kísérletet Amerika-szerte óriási figyelem kísérte, így kettejük csatározása is nagy visszhangot keltett. Végül Truax kénytelen-kelletlen teljes felelősséget vállalt a történtekért. Az ugrást azóta többen is szerették volna reprodukálni, még Knievel fia is eljátszott a gondolattal, de a megvalósításig sosem jutottak el.
Megalkottam Evel Knievel-t, aztán
valahogy elszabadult tőlem.
Következő emlékezetes rekordkísérlete 1975-ben a Wembley-ben felállított 13 busz átugrása volt, ami szintén balul sült el. Az esés után félájultan, egy mikrofonnal a kezében, a jelenlévők hallatára jelentette be visszavonulását, amit később a fájdalom okozta sokkra hivatkozva visszavont.
Olyannyira, hogy ezt az ugrást fél évre rá Ohióban újra megismételte, de immáron 14 busz felsorakoztatásával, mivel úgy gondolta, hogy a 13-as szám rossz ómen volt. Végül aztán mindenki nagy örömére sikeresen abszolválta élete leghosszabb ugrását. Az 1980-as visszavonulásáig még számos ugrást bevállalt, de Cincinnati maradt a csúcspont.
Evel igazi celeb volt. Egy olyan Amerika, sőt világszerte elismert showman, aki játékfiguraként is sok millió gyerek szobájában díszelgett és még visszavonulása után is rendszeresen beszédtéma maradt. Ha másért nem, akkor azért, mert adócsalásért lecsukták, vagy éppen azért, mert szimplán odaszólt valakinek a médiában. 1977-ben Evel Knievel brutálisan megtámadta Sheldon Saltmant, aki egy általa írt könyvben Knievel életéről és karrierjéről tett közzé néhány számára kedvezőtlen részletet. Saltman, a „Evel Knievel on Tour” című könyv szerzője, azt állította, hogy Knievel durva, erőszakos és veszélyes ember. Knievel válaszul egy baseball ütővel támadt rá Saltmanra Los Angelesben. Saltman felemelte a karját, hogy megvédje a fejét, melynek következtében a bal karja szilánkosra tört, melyet acéllemezekkel és csavarokkal fixálták. A orvosok elmondása szerint ez a mozdulat valószínűleg megmentette az életét.
Knievelt ezért az incidensért letartóztatták, és három év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték, valamint jelentős anyagi kártérítést (12,75 millió dollár) kellett fizetnie Saltmannak. Az eset komoly botrányt kavart, és Knievel rövid időre börtönbe is került, de ez sem állította meg őt abban, hogy továbbra is a saját szabályai szerint élje az életét.
Egy alkalommal Evel Knievel fogadást kötött, hogy képes egyetlen húzásra meginni egy egész üveg whiskyt. Bár sikerrel járt, másnap reggel már a kórházban tért magához, ahol súlyos alkoholmérgezést diagnosztizáltak nála. Az orvosok figyelmeztették, hogy ha folytatja ezt az életmódot, nem éri meg a 40. születésnapját. Knievel válasza szokásához híven szellemes és kihívó volt: „Tudják, hány 40 éves halott ember van, aki soha nem élt igazán?” Ez a kijelentés tökéletesen tükrözi Knievel életfilozófiáját: élni a pillanatnak, és nem törődni a következményekkel.
Evel Knievel életének ilyen bulvár történetei csak tovább erősítették az őrült bátorságáról és extrém kihívásairól kialakult képet. Személyisége és életstílusa olyan legendákat teremtett, amelyek még hosszú évtizedeken át keringenek majd a popkultúra világában.
Knievel híresen jó barátságban állt számos hollywoodi sztárral, köztük Elvis Presley-vel is. Egy alkalommal Elvis kihívta őt egy motoros versenyre a privát birtokán. Knievel elfogadta a kihívást, de Elvis annyira izgult, hogy inkább visszalépett, mielőtt a verseny elkezdődhetett volna. A bulvársajtó imádta ezt a történetet, mert megmutatta, hogy még egy olyan ikonikus személyiség, mint Elvis Presley, is tartott Evel Knievel félelmet nem ismerő képességeitől.
Így nem volt kérdéses, hogy Hollywood is felfedezte magának: önmagát alakította több mozifilmben, TV-műsorban, de még rockoperát is írtak róla. Utoljára azzal került be a hírekbe, hogy beperelte Kanye Westet, mert engedélye nélkül használta videoklipjében jellegzetes fellépő ruháját. Két nappal halála előtt azonban megegyezett Westtel és barátságban váltak el. Evel Knievel 2007. november 30-án hunyt el 69 évesen, tüdőfibrózisban.
Az action sportolók mind a mai napig az X-Sportok keresztapjaként tartják számon. Neve örökre bevésődött a történelembe, mint a bátorság, a kitartás és a határtalan elszántság megtestesítője.
