Ki ne ábrándozott volna a lestrapált hétköznapok taposómalmában legalább egyszer arról, hogy nyom egy meglepetésszerű resetet, és valami olyasmibe kezd, ami aztán az egész hátralévő életét totál felforgathatja? Valószínűleg sokan, azonban a tettek mezejére mégis kevesen lépnek. A holland Noraly Schoenmaker viszont nem hogy lépett, hanem egyenesen egy motor ülésébe pattant, hogy a turistaútvonalakat messze elkerülve, mondjuk úgy, úri passzióból körbejárja a Földet.
Történetünk főszereplője, a holland származású Noraly Schoenmaker a mindössze 2700 lelkes, de annál „dallamosabb” elnevezésű, Nieuwerkerk községben látta meg napvilágot valamivel több, mint 36 évvel ezelőtt, 1987. június 30-án. A középiskola elvégzése után, kiváló tanulmányi eredményének köszönhetően felvételt nyert az Utrecht Egyetemre, ahol geokémiát tanult. És mivel sosem tudott megülni huzamosabb ideig egyhelyen, ezért, miután sikeresen lediplomázott, rögtön útra is kelt, majd meg sem állt egészen Ausztrália partjaiig. A kenguruk földjén néhány vargabetűt követően geológusként kezdett aranybányáknál dolgozni, amivel egy halom pénzt keresett. Nagyjából hathónapnyi megfeszített munkával egy kisebb vagyonra tett szert, így végre ismét nyakába vehette a világot, bármiféle megkötés, vagy kompromisszum nélkül. Ment, amerre látott, ahogy mondani szokás. A bányászkodással szerzett pénz azonban nem tartott örökké, a nagy utazás végül két év után véget ért. Mindeközben viszont mindenét felélte, kvázi teljesen nincstelenül, illetve állandó hajlék nélkül érkezett vissza szülőföldjére, Hollandiába. Nem esett kétségbe, hamarosan nemzetközi vizeken találta magát egy kotrógépes óceánjáró fedélzetén. Öt évig hajózott keresztül-kasul a Földön, mígnem egyszer csak, hát, beleunt. Bárkivel megeshet. Nem érezte már az utazás varázsát, noha folyton úton volt. Paradox helyzet, melyet mindenképpen szeretett volna feloldani. Osztott-szorzott, majd belátta, hogy továbbra is mennie kell, de megint csak a saját feje után.
És ezzel egy teljesen új fejezet vette kezdetét az életében…
2018-at írtunk ekkor egyébként. Noraly az összes ingóságát, köztük az újonnan vásárolt házát, illetve féltve őrzött Ducati motorkerékpárját is eladta, hogy Indiából indulva bejárja a világot, mindössze egy hátizsákkal felszerelkezve. Élményeit saját, Itchy Boots-ra keresztelt blogjának hasábjain tette időről-időre közzé. Egy-egy bejegyzés között motoron bejárta a Himaláját, tök egyedül. Bő 3000 kilométert nyomott le a lehető legviszontagságosabb körülmények közepette, de ez pont nem vette kedvét, sőt, csupán megerősítette abban, hogy innentől kezdve kizárólag kétkeréken utazik, semmi más mód még csak szóban se jöhet. Olyannyira hatalmába kerítette a motorfüst, hogy csekély nyolc hónap alatt, huszonöt országot érintve gyors’ hazamotorozott Európába.
Azóta cirka 130 ezer kilométer van mögötte, de a számláló csak pereg tovább. Két évébe tellett ugyan, de kétszer megjárta már a Patagónia-Alaszka „kört”, míg Afrikában a híres Kalahari Rally-n is megmérette magát egyszer, igaz, befejezni nem tudta a versenyt. Egyébiránt az afrikai kontinensen is átmotorozott, a rally épp csak becsúszott.
A nyeregben töltött évek folyamán rengeteg tanult és lelkileg is megkeményedett. Eleinte, ahogy mondja, számos csatája volt a járgánnyal, az elemekkel, és legfőképp magával. Habár a motorozás akár a szabadság szinonimája is lehetne, néha bizony nagyon megterhelő, vagy simán csak gyűlöletes. Ilyen volt például, mikor Ázsiából tartott Európa felé, és a tadzsik hegyekben majdnem feladta az egészet. Az még hagyján, hogy vékony öltözetében kis híján megfagyott a dermesztő, jeges szélben, de emellett haladni is alig tudott, mivel az út totál használhatatlan volt. A sisakja alatt mérgében hangosan kiabált, bár ez inkább kétségbeesett sikoltozás volt valójában. Ami ráadásul semmit sem segített, csak még jobban kimerítette szellemileg és fizikailag egyaránt.
„Akkor és ott örökre megtanultam, hogy a düh és a frusztráltság
nem vezeti gyorsabban a gépet, és te sem leszel kitartóbb általuk.”
Hasonlóan nehéz és egyben veszélyes szituba keveredett évekkel később a guatemalai dzsungel kellős közepén, ahol méteres sárral és lopakodó jaguárokkal nézett farkasszemet. Lakatlan vidékre tévedt, kétszer ragadt bele a sártengerbe, ám csodával határos módon mégis kikecmergett valahogyan belőle a 150 kilogrammos motorbiciklijével egyetemben. Az egésznapos huzavona során fizikálisan és mentálisan is szörnyen leamortizálódott, amit az erdő sűrűjében ólálkodó jaguárok csak tovább tetéztek.
Persze az emberekkel is gyakorta meggyűlik baja, pedig Noraly alapvetően roppant pozitív, na meg barátságos, nyitott alkat. Egy alkalommal, egy aprócska lélekvesztőn Panamából Kolumbiába tartva konkrétan halálfélelme volt, mert a kapitány annyit füvezett és vedelt, hogy az eredeti tervhez képest pár nap késéssel tudtak csak kikötni. Úgy, hogy ezalatt az összes fellelhető étel és ital az állandó tivornyák áldozatává vált.
Noraly mára az egyik legnépszerűbb utazásos vlogot viszi; a már fentebb említett, 2 millió feliratkozóval rendelkező, Itchy Boots-ot. Imád videózni, ennek folytán összekötheti a kellemest a hasznossal. Ebből keres annyit, hogy fizetni tudja az utazásait. Elmondása szerint havi 25 ezer dollárt hoznak csak a videók, melyek alkalmanként több milliós nézettséget produkálnak a Youtube-on. Azért „csak” videókat említünk, mert egy rakás merch és egyék cucc vásárolható tőle, ami természetesen plusz bevételt jelent a fő profil mellett.
Ismertségét mi sem bizonyítja jobban, hogy néhány hete a biztonságosnak egyáltalán nem titulálható Nigériában azért rúgtak ki két rendőrtisztet, mert ok nélkül pénzt követeltek Noarly-től egy, az úton felállított ellenőrző ponton. Tették mindezt premier plánba, bele a kamerába…
