A „Halál kútja” motoros és autós kaszkadőrei napi 4x játsszák az életveszélyes indiai rulettet.
Szórakozás indiai módra
Indiába elutazni nem csak kulturális sokk, hanem egyben időutazás is. Itt még lehet azt, amit máshol nem. Az emberek eléggé fatalisták. Minden értelmetlen, ezért semmi sem lehetetlen. Egymás mellett van az emberi tudás legmagasabb szintje, high-tech programozó meg a legmélyebb nyomor és kasztrendszer.
Ha elmész egy nagyobb fesztiválra vagy vásárba (itt a nagyot indiai méretben értsd, mint egy városnegyed), egész furcsa dolgokat láthatsz egymás mellett.
A gyerekjátékokat áruló bódé közvetlen szomszédságában található a szexműsort bemutató sátor, ahol 3 dimenzióban nézheted meg hogyan is történik a továbbörökítés. Az illegális szerencsejátékok, állatviadalok (nem eszik meg őket, tehát semmi gond), a kézzel hajtott körhinta és az ingatag fa óriáskerék mind része ennek a valóságnak. Ennek a világnak egy utolsó mohikánja a „Halál kútja” előadás.
The Well of Death
Üdvözöljük a Halálkútban: a gravitációt meghazudtoló látványosság színhelyén, amely újragondolja mire képes ember és gép!
Jharkhand államban indiai motorosok egy csoportja egy kihaló félben lévő hagyományt tart életben. A Halálkút (amelyet néha Halálfalnak vagy kevésbé romantikus nevén Motordrome-nak is neveznek) egy vásári/fesztiváli bemutató, amelyben az életükkel játszó motorosok hajtanak körbe egy deszkaaréna függőleges falain.
A sebességből adódó centripetális erő tartja őket ott, de ettől nem lesz megnyugtatóbb a helyzet, hiszen a gravitáció nagyobb úr és sosem pihen.
Django Djangoék WOR című klipjében láthatod, szemközelből hogyan is zajlik mindez.
A 20. század elején a mutatvány az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban egyaránt népszerű volt. Végül eljutott Indiába, ahol országszerte az ottani fesztiválokon, vidámparkokban talált otthonra, ahol az előadók új magasságokba és kockázati szintre emelték az előadást.
Halálfal-történelem
Amennyiben a „halálfal/halál kútja” látványosság ismerősnek tűnik számodra, annak oka, hogy a veszélyes bemutató a 20. század elején az amerikai motordrome-okon alapul. Ezek még rendes, szilárd aszfalt- és betonpályák voltak.
Az első indiaihoz hasonló deszkafalas motorversenyzés 1911-ben debütált Coney Islanden (NYC). Bár népszerűségük azóta hanyatlott (a New York Times 2006-os cikke szerint már csak három maradt Amerikában), a látványosság elterjedt a tengerentúlon is. Nagy-Britanniában silodrome motorozásként lett népszerű 1915 körül. Ott régi gabonasilókat alakítottak át. A jelenség Angliában népszerűbb maradt, mint az Államokban, és az 1960-as években végül Indiába került, ahol a karneváli előadók szívesen befogadták a show-t. India amúgy is kicsit olyan, mintha a hetvenes évek sosem ért volna véget.
Utoljára látható?
A vakmerő kaszkadőrök már régóta száguldoznak India Halálkútjának függőleges falai között, de a népszerű látványosság hanyatlóban van. Egyfelől a balesetek magas száma, a szabályozások és az infernális felvezetőm ellenére sok helyen már be is tiltották.
Kezdetben az előadók biciklikkel tekerték körbe a silodrome-okat, de ez nem tűnt elég veszélyesnek és gyorsnak. Végül a pedálos kerékpárokat felváltották a motorkerékpárok, majd az autók. Ez kizárólag indiai újítás, egyfajta indiai rulett.
Ma az előadók úgy kísértik a sorsot, hogy pénzt kapnak ki a nézők kinyújtott kezéből, megfogják egymás kezét a többi kaszkadőrrel, vagy autóról motorra váltanak, majd vissza, mindezt úgy, hogy közben relatíve őrületes sebességgel mennek körbe a falon.
Egykor Észak-India fesztiváljainak gyakori látványossága volt, mára kevés Death Well maradt. Egyik ilyen Dhanbadban, egy szénbányászati körzetben található, messze túl az ismert turistavonalakon.
Ezek nem “hivatalosan” meghirdetett események, ennek megfelelően a jegyek is rendkívül olcsók, az előadók pedig általában szegények, így ahányszor csak tehetik, lenyomják a produkctiót. Ez óhatatlanul kiégéshez vezet, de maga az élet sem egyszerűbb, munka nincs vagy ami van, az még veszélyesebb. A téma kapcsán több cikk írója is megjegyezte, hogy a környéket, Indiát ne úgy képzeljük el, mint egy egységes államot. A helyi fixerük (segítő emberük) többször felhívta figyelmüket, arra, hogy csakis nappal forgassanak, mert éjszaka a területeten zavaros identitású vallási fanatikus gerillák portyáznak. Ez magyarul sápolást jelent, vagyis egyfajta adózásnak beállított rablást.
Az élet veszélyes mókuskerék, vagy életveszélyes mókuskerék?
„Waise bhi maut a kahi bhi ho sakti hai” (a halál bármikor eljöhet) – mondja Ansari az egyik halálfal motoros.
A 27 éves kaszkadőr azonban bevallja, hogy az életét teszi kockára valahányszor begurul Maruti 800-as autójával a 12 méter átmérőjű foghíjas hordó alakú fahengerbe.
A kaszkadőrök úgy vannak vele, előfordulnak balesetek, de szerintük többnyire biztonságos. Nem olvasnak statisztikákat. Mondjuk nagyon nincsenek is.
A kötelező sisakhordás ellenére Indiában a legtöbb előadó úgy dönt, hogy nem visel semmilyen védőfelszerelést. „A menedzser biztosított sisakot és kesztyűt, de nem hordjuk őket. Elrontja a megjelenést.” – mondja Sajid Ansari motoros kaszkadőr, aki az elmúlt 5-6 évben napi 1000 rúpiáért (napi 4500 Ft) küzdött a gravitációval és a halállal. Napi 4500 forintért általában napi négy kört mennek. Ezek a kaszkadőrök havi 15 000 és 20 000 rúpia között keresnek, ez körülbelül havi 90 ezer forintot jelent nekik. A bemutató mindössze 30 rúpiájába kerül a közönségnek, vagyis kb. 135 forint egy jegy.
A veszélyességet tovább fokozza, hogy az autók és motorkerékpárok gyakran javításra szorulnak. Arról nem is beszélve, hogy a fadeszkákból épített falakon itt-ott foghíjak figyelhetőek meg, ami bizonytalan felületet képez a körülbelül 65 km/óra sebességet elérő autók és motorkerékpárok számára.
„Mit fogok csinálni? Én tanulatlan vagyok.” – mondja Sajid, aki fiatalon csatlakozott a csoporthoz.
A mutatványt beadó motorosok sokszor csak szükségből kaszkadőrök, számukra gyakran két választás volt, hogy ezt csinálják vagy a helyi lélekölő bányákban dolgoznak. De sokak számára még ez a választás sem adatik meg, mert a munkanélküliség kimagasló a körzetben.
A Well of Death a világ egyik legizgalmasabb motoros mutatványa, ahogy a srácok a halállal dacolva száguldoznak a mintegy 12 méter átmérőjű „kút” függőleges falai között. A lemorzsolódást nagyon kevesen bírják cérnával, és egy komoly baleset után kétszer is meggondolod kockáztass-e újra.
Többen mindemellett kénytelenek még a bányákban is dolgozni, de ezt inkább tehernek érzik, mint a sokkal veszélyesebb falmotorozást. Tekintettel a haldokló hagyomány keltette médiahírverésre, sokan ezt már egyfajta küldetésnek is tartják. A halálkút riderei helyi hírességek, a lányok körében népszerűek, és örülnek ennek a státusznak. És élnek, amíg meg nem halnak.
