Kevés film volt akkora hatással a modern néplélekre, mint Steven Spielberg 1975-ben bemutatott, Cápa című nagysikerű mozija. A Földön amúgy 400 millió éve jelen lévő csúcsragadozók számára ekkor új időszámítás vette kezdetét, mivel a film elpusztíthatatlan, bosszúszomjas gyilkológépeknek mutatta be őket, és ezt a stigmát azóta is bőrükön viselik. Euan Rannachan, amerikai származású fotós ezeket a negatív sztereotípiákat szeretné feloldani képeivel, noha egyáltalán nincs könnyű dolga, hiszen a nagy fehércápa nem csak a vásznon, hanem az életben is vérfagyasztóan fest.
A Kaliforniában élő Euan cseppet sem válogatós, nagyjából mindent lencsevégre kap; portfoliójában az aktuális Nascar futam és esküvői rendezvények is békésen elférnek egymás mellett, ám személyes kedvencei a természetfotók, azok közül is a cápákról lőtt víz alatti felvételek. Amióta az eszét tudja, érdeklik a cápák, ám „csak” tizenhét éve merül rendszeresen közéjük, hogy természetes közegükben, egy acélketrecből nézzen farkasszemet velük. És persze, hogy jól lefényképezze őket, mert mint mondja, ezügyben volt némi hiányérzete anno:
„Gyerekkoromtól kezdve lenyűgöznek a csúcsragadozók, a cápák különösen. Később kijött a Cápa, meg pár hasonló film, de soha egyetlen művészi fotót sem láttam ezekről az állatokról. Én viszont mindig arra vágytam, hogy láthassak egyet élőben, hogy alkossak valamit a segítségükkel.”
Kezébe vette hát a sorsát és meg sem állt a Karib-térségben található Guadeloupe szigetéig, ahol végérvényesen belevetette magát a sűrűjébe, vagyis a habok közé. 2016-ot írtunk ekkor. A megfelelő spot kiválasztása természetesen nem véletlenszerűen történt: a Csendes-Óceán ezen részen gyakorta tűnnek fel cápák, elsősorban az erre vonuló oroszlánfóka és elefántfóka csapatok miatt. Sőt, véleménye szerint sehol a világon nincs ennél alkalmasabb hely arra, hogy az ember fia találkozzon egy hús-vér cápával.
Az eltelt évek alatt Euan rengeteget tanult róluk, illetve a viselkedésükről. Mind közül talán az alábbi észrevételt kell mindenképpen kiemelni, amit egyébként saját maga is tapasztalt a kezdetekkor:
„Kialakult egy roppant ártalmas téveszme a nagy fehérekről, miszerint,
ha netán összefutsz eggyel, akkor nincs mese, jön és felfal. Pedig ez nem igaz.(…)
Hollywood veszélyes és rémisztő állatokként ábrázolja őket, mert az adja el a jegyeket.”
Euan élete a cápáknak köszönhetően új szakaszba lépett. Merüléskor teljesen más tudatállapotba kerül, pláne, mikor felbukkan egy termetes példány a közvetlen közelében:
„Ez valami olyasmi, amit addig nem érthetsz meg igazán, míg nem látsz egyet szemtől-szemben. Ilyenkor az agyad újraprogramozza magát. Ahogy egy 8 méteres cápa közelébe kerülsz, beindul az életösztön. És érzed, hogy valóban élsz.”
Hogy ezt az eufórikus érzést mások is átélhessék hősünk néhány évvel ezelőtt, Nikki Brant Sevy-vel karöltve megalapította Be a Shark nevezetű vállalkozását, mely védőketreces nyíltvízi merüléseket szervez az említett karibi régióban. Mindemellett a Be a Shark másik, mondjuk úgy küldetése, a cápákkal kapcsolatos rossz beidegződések megszűntetése. Persze, ez legtöbbször egyáltalán nem zökkenőmentes; sokan ugyanis hisztérikus sírásba, vagy kiáltozásba kezdenek, mikor feltűnik a nagy fehér. Hiába készül fel az ember fejben és lélekben egy ilyesfajta találkozásra, ott helyben mégis elképesztő hatással bír egy ilyen őskövület közelsége. Egyidejűleg két ketrecet engednek le a vízbe, miközben Euan méretes tőkehal darabokkal próbál egy-egy cápát odacsalogatni, általában sikerrel. A kuncsaftok teljes biztonságban vannak ez idő alatt, noha nem árt óvatosnak lenni, de nem feltétlen a cápák jelenléte okán:
„Sosem aggódtam amiatt, hogy esetleg egy nekünk támad, vagy bármi hasonló. Az emberek miatt vagyok inkább nyugtalan. Nem tudhatjuk előre, ki hogyan reagál egy efféle földöntúli helyzetben, ezért folyamatosan figyeljük a vendégeket, hogy minden rendben van, mindenki lélegzik.”
A cápalesek és fotózások során a Be a Shark csapata körülbelül 500 cápával ismerkedett meg, ezek nagyrészét akár már a sziluettük alapján is képesek beazonosítani. Ez azért (is) lényeges, mert így nélkülözhetetlen információkkal láthatják el a tengerbiológusokat a Guadeloupe környékén élő populációval kapcsolatban. Egyúttal igyekeznek megóvni őket az egyre kiterjedtebb illegális halászattal szemben, tehát az edukálás mellett tudományos, illetve környezetvédő munkát is végeznek.
Nem holmi hobbiról van tehát szó, Euan tényleg tenni akar a cápákért. Ha éppen a közösségi média felületein posztolt művészi fényképekkel, akkor azokkal.
„A képeimmel megpróbálom megváltoztatni az emberek előítéleteit.
Nagyon komolyan veszem ezt az egészet. Valószínűleg ezért is raktak le itt, a Földön.”
