Sokmillió kisráchoz hasonlóan nekem is akadt olyan időszakom, amikor híres felfedező szerettem volna lenni, elsősorban annak köszönhetően, hogy pótapám egy egész új világot nyitott számomra, mikor megmutatta, hogy a könyvektől roskadozó polcokon merre találom Verne Gyula köteteit. Az élet persze később nyilvánvalóan úgy hozta, hogy nem vezettem expedíciót a föld középpontja felé, nem jártam tengeralattjárón, sőt még hajóval sem fedeztem fel egyetlen árva szigetet sem. Később a műholdak és a GPS-navigáció korában pedig már meg sem fordult a fejemben, hogy napjainkban bármi efféle epikus kaland még egyáltalán lehetséges. Egy dél-afrikai fickó, Mike Horn azonban szerencsére máshogy gondolkozott és olyan emberfeletti kalandozást tett le az asztalra a XXI. században, hogy arra a bennem lakozó kiskölyök is elismerően tapsikolna. No meg persze a nagy is.
Az első kaland, a Amazonas meghódítása volt
Felsorolni is nehéz, hogy milyen emberfeletti, elképesztő mutatványokat tett le az asztalra eleddig Mike Horn, az 56-éves legendás dél-afrikai fickó, de azért persze természetesen teszünk vele egy kísérletet.
Az első expedícióját 1997 áprilisában indította, a célkitűzés pedig nem kevesebb, mint a Dél-Amerikai kontinens átszelése volt. A Csendes-óceán partjáról gyalogszerrel felcaplatott egészen az Amazonas forrásához a perui Andok-hegységbe. A gyalogtúra azonban csak az út könnyebbik része volt, hiszen ezt követően vadvízi kajakba pattant és 7000 kilométert megtéve evezővel a kézben „lecsorgott” egészen az Atlanti-óceánig. Az út, amelyen tök egyedül, minden emberi és motorizált segítség nélkül ment végig mintegy hat hónapjába került, melynek során vadászva és horgászva szerezte be a mindennapi túléléshez szükséges táplálékot.
Egy felfedező szárnypróbálgatásai
Mielőtt folytatnánk elképesztő teljesítményeinek ismertetését tegyünk egy rövid kitérőt vissza egészen nyolcéves koráig, amikor is először vett a konok fejébe embert próbáló feladatot. Kitalálta ugyanis, hogy bicajjal meglátogatja a tőle mintegy 300 kilométerre lakó unokatestvérét. Mivel Dél-Afrika vidéke nem a legbiztonságosabb környék egy kiskölyök számára, így szerencse, hogy édesapja autóval utolérte és lefülelte.
„Egyszerűen csak arra voltam kíváncsi, hogy hány nap alatt érek oda”
– emlékszik vissza az első csínytevésre nevetve Mike.
A nulladik szélességi kör
Az Amazonas meghódítása után hősünk bizony nem tétlenkedett sokáig, jött a következő, ha lehet még meredekebb vállalás: gyalogosan, bringaháton, kenuban és vitorlázva megkerülte az egész földet az egyenlítő mentén. Indulás előtt nyilván nem mondta a feleségének, hogy vacsorára hazajövök, már csak azért sem, mert heroikus utazása több, mint másfél éven át tartott. Az út Gabonban vette kezdetét, ahonnan egy Corsair F-28-as vitorlással átszelte az Atlanti-óceánt Brazíliáig.
A Copacabanát elérve bicóval, gyalogosan és kenuval átszelte Brazíliát és Ecuadort majd a Csendes-óceánon átkelt vitorlásával a Galápagos-szigetek mellett Indonéziáig, hogy aztán egy Borneón és Szumátrán keresztüli laza séta után átszelje az Indiai-óceánt is. Az expedíció lezárása sem volt piskóta, hiszen sportcipőt húzva – Kongón és Gabonon keresztül áttúrázta az afrikai kontinenst is.
Na de mit szól ehhez a család?
Mint az az első két mutatványból is kikövetkeztethető, ha Mike Horn a fejébe vesz egy kalandot, akkor házastársa bizony nem várja meg hazatértét kedvenc sorozatuk következő epizódjával. Ám a hosszú távollétek ellenére mégis mindenben támogatja szeretett férjét. Sőt, annak érdekében, hogy ne parázza végig a „kimaradásokat”, ő maga is részt vesz az expedíciók felszereléseinek összeírásában, illetve beszerzésében és ezáltal kulcsszereplője az emberfeletti teljesítményeknek, melyeknek egyik alapvető fundamentuma többek között az alapos és precíz tervezés.
Az Északi-sarkkör meghódítása
A soron következő harmadik vállalkozás talán még ambiciózusabb volt, mint a korábbiak: megkerülni a planétát az Északi-sarkkör mentén a lehető legmostohább időjárási viszontagságok közepette. A gyalogosan, kajakkal és síléccel teljesített mintegy 20 ezer kilométeres utazás két év három hónapig tartott és ennek során Mike megismerkedett a világ legcudarabb vidékein élő helybeliekkel, akikről később az első könyvét is megírta. Vállalkozó kedvű, lélekben jegesmedve olvasóink számára azért megemlítjük az útvonalat is: aki szeretné utána csinálni, az a norvégiai Északi-foktól indulva, Grönlandon, Kanadán, Alaszkán, a Bering-szoroson és Szibérián keresztül induljon, hogy végezetül visszaérjen Norvégiába.
A különleges erők kiképzése és a kígyóharapás
Óva intenénk azért mindenkit, hogy a karosszékből a Netflix elől felállva, a sokadik chipses zacskót összegyűrve hasonló vállalkozásokba kezdjen. Mike Horn kemény fizikumát és túlélőképességét ugyanis nyilvánvalóan nem a szél hordta össze. Az egyetem elvégzése után Dél-Afrikában két évet töltött az angolai gerillaháborúban, méghozzá az ottani Special Forces kötelékében, ahol azért kapott egy jó felkészítést arra, hogy élet-halál szitációkban, miképpen kell kihoznia magából a maximumot a mindennapi túlélés érdekében.
„A különleges erőknél végzett szolgálat alatt tanultam meg, hogy az élet nem egy játék és azt is,
miképpen kell mindennap megharcolnom a túlélésért” – emlékszik vissza Mike Horn.
Az első, a fentiekben már elregélt Amazonas-kaland előtt protagonistánk például bekéredzkedett a brazil különleges egységekhez, hogy elvégezhessen egy dzsungelben való túlélésre okító képzést. Az akadályt márpedig sikerrel vette annak ellenére is, hogy megmarta egy mérgeskígyó és öt napig tökéletesen vakon botorkált visszafelé az alaptábor irányába.
Vékony jégen járva
A soron következő kaland volt az első, amit immár nem magányosan, hanem útitárssal, méghozzá a norvég felfedező, Børge Ousland társaságában teljesített. A páros a világon elsőként szelte át egy kéthónapos túra során az Északi-sarkot kutyák és bármiféle motorizált segítség nélkül. Az előbbiekhez viszonyítva első olvasatra ez akár már sétagaloppnak is lenne tekinthető, kivéve, ha ismerjük a részleteket: a két mindenre elszánt embertársunk ugyanis az expedíciót a helyi viszonyok miatt tökéletes éjszakai sötétben és helyenként tükörvékony jégen lélegzetvisszafolytva egyensúlyozva teljesítette.
Fiatalon betegre kereste magát, majd váratlanul elajándékozta vagyonát
Bár Rejtő Jenő „A megkerült cirkáló” című könyvében Fülig Jimmy büszkén kijelenti, hogy „vassal és kenyérrel Kínáig is elhatolok”, ám Piszkos Fred rögtön rápirít, hogy ne hencegjen, mert bizony nemegyszer elhatolt már egyetlen darab kenyér és vas nélkül is odáig.
A regénnyel ellentétben a való életben azért nyilvánvaló, hogy a szédületes kalandokhoz, amiket Mike Horn végbe vitt nyilván nem csak vasakaratra, félelmetes állóképességre és kitartásra volt szükség, hanem bizony rengeteg zsetonra is. Márpedig főhősünk már 28 évesen több életre való megtakarítást halmozott fel kiváló üzleti érzékének köszönhetően. A nagybátyja import-export élelmiszercégénél kezdett dolgozni, majd egy vagyont keresett azzal, hogy kihasznált egy téli fagyot, ami tönkretette Dél-Afrika teljes káposztatermését. Horror áron felvásárolta a farmerektől az összes zöldséget, amit csak tudott, becuccolta az egészet hűtőházakba, majd amikor jött a váratlan fagy és hiánycikk lett a káposzta, szépen értékesítette szupermarketeknek a beraktározott készleteit.
„Lehet, hogy túl gyorsan kerestem egy halom pénzt” – mesélte akkoriban egy helyi riporternek,
majd nem sokkal később 28 évesen váratlanul tartott egy házibulit, amelyen elajándékozta a házát,
az autóit, az értékes tárgyait és a vagyonát. Mindössze annyi pénzt tartott meg, amiből elrepült
Európába – ahol most is él családjával – egy új, izgalmasabb élet reményében.
Megtanult síelni, majd dél-afrikaiként síoktató lett Svájcban
Mike Hornt világéletében lenyűgözték Ernest Shackleton, Roald Amundsen és Jacques Cousteau kalandjai, de végül egy véletlen folytán vált maga is felfedezővé.
Európába érve az egyik első dolga volt, hogy gyerekkori álmát beteljesítve megtanult síelni, majd ezt követően síoktatóként kereste meg a megélhetésre való pénzt. Nem sokkal később ugyanezt megtette vadvízi raftingolással is és egy sikeres marketing kampánnyal tódultak hozzá a világ minden szegletéből az adrenalint kereső turisták.
Szabadsága alatt a Machu Pichu felett siklóernyőzött, amikor is lezuhant és egy hónapra kórházba került. „A kórházi ágyban unatkozva hoztam meg életem egyik legfontosabb döntését, hogy felfedező leszek” – emlékszik vissza azokra az évekre.
„Fedezd fel – tanulj – cselekedj!”
2008-ban Mike Horn a rengeteg emberfeletti teljesítmény és tapasztalás után úgy döntött, hogy tenni akar valamit a föld jövőért és meghirdette saját maga kalandori „utánpótlásképzését” földkörüli vitorlásexpedíciók mezsgyéjén. Rengeteg 15 és 20 év közötti kissrácot vitt magával 12 nagyszabású expedícióra a saját maga által szponzorált „Fedezd fel – tanulj – cselekedj!” programja keretében. Habár a program négy év után befejeződött, az őt követő fiatalok majdnem száz ökológiai és szociális segítő projektet indítottak el világszerte.
Annyi sikeres kaland után a feladás mentette meg az életét
2015 májusában a Mercedes-Benz felkérését és szponzorációját elfogadva új expedícióba fogott. Svájci otthonából 13 országon át vezetve négy keréken elgurult Pakisztánig, hogy ott aztán megmássza a 8611 méter magas Karakorum-hegység csúcsát, a K2-t. Annak ellenére, hogy ez a projekt az egyik legnagyobb gyerekkori álma volt, 200 méterrel a csúcs előtt a többi résztvevővel ellentétben feladta, amikor látta, hogy az időjárás elkezdett bedurvulni és inkább visszafordult. Azok közül, akik nem hallgattak rá és tovább mentek aznap, senki sem tért vissza élve…
Persze az ésszerű meghátrálás korántsem jelenti azt, hogy ez a terve jégre került, hiszen nemrégiben is kijelentette, hogy bár már 56 éves, de hamarosan újra nekiveselkedik a K2-nek.
Saroktól sarokig
A következő kihívás megint nem volt kis vállalás és három évig tartott: a Déli-sarkot és az Északi-sarkot érintve kerülte meg vízen és szárazföldön a bolygót. Ehhez már egészen tekintélyes szponzori támogatása is volt, hiszen tucatnyi világmárka mellett még II. Albert monacói herceg is beállt személyesen a kőkemény projekt mögé.
A hegyek meghódítása
A Karakorum-hegyen történt szerencsés meghátrálást már említettük a fentiekben, de az évek során Mike azért számos hegynek nekiveselkedett és azért elég sokat kihúzott már a bakancslistájáról. 2017-ben felért a Gasherbrum 1 (8035 méter magas) és a Gasherbrum 2 (8068 m) csúcsára oxigénpalack nélkül. Bár az eredeti terve az volt, hogy négy 8000 méternél magasabb csúcsot mászik meg a Himalájában, az időjárás itt is keresztül húzta a terveket.
Azonban 2010-ben a svájci alpinista, Köbi Reichen társaságában a Karakoram-hegy pakisztáni részén a 8047 méter magas Broad Peak hegycsúcs és 2014-ben a 8463 méteren található fenséges Makalu csúcs is egyaránt ki lett már pipálva.
A zseniális motivátor
„Ha az álmaid nem rémítenek mag, akkor nem elég nagyok” – szólt édesapjának mantrája, ami alaposan bevésődött gyerekkorában Mike Horn fejébe és ezen szavak nem csak elképesztő expedíciói során segítették az életét, hanem motivációs trénerként is elképesztő sikereket hoztak számára.
2011-ben többek között a motivációs beszédeinek is köszönhetően India meglepetésre megnyerte a krikett világbajnokságot, Németország fiatal játékosokból álló tapasztalatlan csapata pedig 2014-ben futballvilágbajnok lett.
Minden a fejben dől el
Életfilozófiáját összefoglalva egyszer egy interjúban így fogalmazott: „Soha sem vágytam könnyű életre, kevesebb akadállyal. Mindig azt akartam, hogy képes legyek legyőzni az előttem álló akadályokat. Annak, amit elértem 80 százaléka fejben dőlt el, 15 százaléka a fizikumon, 5 százaléka pedig a szerencsén múlt.”
