Hamupipőke a Csomolungmán
Lucy Walker rendezésében a napokban került fel a Netflixre Lhakpa Sherpa életét elénk táró dokumentumfilm, amiről első hallásra még azt is gondolhatnánk, hogy csupán egy újabb történet a „mindenből legyen női változat” jegyében, azonban ezek a felszínes, sztereotip elemek már az első hegycsúcs meghódítása során lefoszlanak a történetről. Ami egyben minden idők legsikeresebb női hegymászójának meséje is lehetne, feltéve ha létezne igazság a földön. Itt azonban fel kell mászni a legmagasabb hegycsúcsra, hogy egyáltalán emberszámba vegyenek – vagy néha még ott sem. Lhakpa tíz alkalommal jutott fel a Mount Everest csúcsára. Nemzeti kincsnek kellene lennie, mégis a hegyek királynője a síkságok takarítónőjeként éli mindennapjait. Olyan, mint Hamupipőke, akiért bár eljött a herceg, de abban nem volt köszönet.
A Mountain Queen: The Summits of Lhakpa Sherpa egy írástudatlan nő küzdelméről szól, aki a világ fölé magasodott, ám amint lejött a hegyről, mintha átok sújtaná. A sors, de leginkább a férfiak által megvert nő, egy soha el nem ismert sportzseni, akinek nevét a legnagyobbakkal kéne együtt említeni. Mégsem hallottál eddig róla. Hogyan lehetséges ez? Minden csak reklám és marketing kérdése?
A szíved elszorul, ha megnézed ezt a doksit, és tán a kérdéseidre választ kapsz. Talán jobb emberré válsz általa. Igazán inspiráló és felemelő történet.
Szerda királynő
A film elején kiderül, hogy minden serpa a Sherpa vezetéknevet viseli. A nők esetében a névválasztás korábban nem variálták túl: a születésük napja határozta meg a nevüket. Lhakpa neve szerdát jelent, így a főszereplőnk neve gyakorlatilag Sherpa Szerda.
A serpák nomád és félnomád népcsoport, amely a hagyomány szerint Kelet-Tibetből vándorolt be, majd telepedett le a mai Nepál északi részén. A történészek úgy vélik, hogy a 12. és 15. század között hagyhatták el eredeti lakóhelyüket egy másik nép térhódítása miatt. A legnagyobb serpák lakta csoport a Nepál északi részén található magashegyi völgyekben, főként a Khumbu és Szolu-Khumbu régióban él. Ha érdekelnek a legendás serpák hegymászóinak kalandjai, erről legalább két cikkünkben is olvashatsz: Ang Rita – hordárból legenda: Igazságot a serpáknak! és 14 legyet egy csapásra.
Külön kiemelendő, hogy ne nevezzük őket hordároknak, hiszen ezek az emberek a világ legképzettebb hegymászói közé tartoznak.
A dokumentumfilmnek érdemes időt hagyni, mivel kezdetben még azt hihetjük, hogy egy klasszikus mesét láthatunk a legkisebb királyfiról, illetve királylányról, aki meghódítja a férfiak hegyeit, miközben azt üzeni: „Gyertek lányok, nektek is sikerülhet!” Mindez csupán a film felszínes olvasata. Valójában ez egy történet arról, hogy aki serpa akar lenni, pokolra kell annak menni. A pokol ezúttal is, mint oly sok esetben, többnyire nem 8000 méteren túl keresendő, hanem a tengerszinten, a párkapcsolatokban és a férfiak uralta társadalomban.
Mountain Queen: The Summits of Lhakpa Sherpa | Official Trailer
Woman are not second man
„Folyton fiamnak hívott” – Lhakpa Sherpa
Mielőtt mélyebben belemennénk a történet részleteibe, anélkül, hogy túl sokat elárulnék a filmből, egy sarkalatos pontra mindenképpen érdemes kitérni, ami sok kérdésre rávilágít. Miért tűrt el Lhakpa annyi bántalmazást, kirekesztést és megaláztatást élete során? Egyrészt olyan kultúrából származik, ahol a nőknek hallgass a neve. Sőt, bizonyos mértékig ki is volt közösítve, mert egyénieskedett.
Ugorva a történet menetében, miután első sikeres csúcstámadása után híressé vált Nepálban, édesapja egyfajta tiszteletadásként férfi ragozást használt, és fiamnak nevezte a lányát. Ebben a társadalomban a nő másodrendű állampolgár. Ha netán valami jelentőset sikerül is felmutatni, akkor sem lesz „jobb nő”, hanem csupán a férfiragozást nyeri el. A nők szerepei erősen behatároltak, és csak a legelszántabbak képesek kitörni az évszázados beidegződések és elvárások börtönéből. Vagy talán még ők sem.
Lhakpa Sherpa 1973-ban született egy barlangban, és soha nem részesült iskolai oktatásban. Nosztalgiával mesél arról az egyetlen napról, amikor beléphetett egy iskolába, és megfigyelhette, hogyan tanulnak a gyerekek. Neki ez a lehetőség nem adatott meg. Balakharkában, egy nepáli faluban nőtt fel a Himalája Makalu régiójában, tizenegy gyermekes család különutas leányzójaként. Abban a kultúrában, ahol felnőtt, a nőket gyakran csak munkaeszközként tekintették, ezért nagyon korán be is fogták.
Véletlenek sorozata révén került kapcsolatba a hegymászókkal, de elképesztő kitartása mindenütt jó ajánlólevélnek bizonyult. Időnként akár 100 kilós csomagokat is cipelt. Kezdetben fiúnak adta ki magát, mint Jeanne d’Arc vagy Mulan, de végül kiderült a turpisság. Mivel kiváló munkaerő volt, maradhatott. Kiemelkedő képességeit bizonyítja, hogy 2000-ben már egy kisebb expedíció vezetését is rábízták.
2000 szeptember 18-án Lhakpa lett az első nepáli nő, aki feljutott a Mount Everest csúcsára, és túlélte a kalandot (ellentétben Pasang Lhamu Sherpával, akinek nem sikerült). Ez a mászás a nepáli nők millenniumi expedíciójának támogatásával valósult meg, ám egyedül neki sikerült elérnie a világ tetejét, míg a többiek nem tudták teljesíteni a kemény túrát. Ekkor hangzott el a mottó is: „Woman are not second man.”
Egy biztos, nem evilági sportteljesítmény, amit Lhakpa lerakott az évek során. Tízszer mászta meg a Mount Everestet, ezzel ő lett a világon az a női hegymászó, aki a legtöbbször jutott fel a csúcsra.
Tizedik mászása 2022 májusában egy közösségi finanszírozásos kampányon keresztül valósulhatott meg, és méltatlanul kevés figyelmet kapott a médiában. A film tulajdonképpen ennek a túrának a története, de oldalvízként kibomlik Lhakpa Sherpa egész élete, a mélyen lévő búvópatakok, amik a harag és elkeseredettség tengereit táplálják.
Megjelenik a román jeti
Lhakpa a sikerei csúcsán egy teljesen más életet is építhetett volna, sőt, még egy kis teázót is nyitott abban az időben. Azonban egy váratlan szerelem érkezett az életébe Gheorghe Dijmărescu személyében. Tények röviden. A román származású amerikai hegymászóval 2000-ben ismerkedtek meg Katmanduban, Nepálban, és 2002-ben kötöttek házasságot. 2007-ig Lhakpa hatszor, míg férje kilencszer mászta meg a Mount Everestet. Ebből öt alkalommal együtt érték el a Csomolungma csúcsát. Ez így elmondva egy szenzációs történet legfényesebb lapjait idézi fel, ám a könyv nagy része sajnos sötét fejezetekből áll.
Dijmărescu sem volt akárki, hiszen hosszú ideig azzal szerzett hírnevet, hogy kilencszer jutott fel a Mount Everest csúcsára – egy sportrekord, amelyet végül az amerikai Dave Hahn döntött meg 2008-ban. Gheorghe 2004-ben megmentett egy mexikói hegymászót, aki majdnem halálra fagyott a hegyen. Élete már korábban is kalandos volt: a nyolcvanas években Romániából szökött meg, egy órán keresztül úszva a Dunában Jugoszlávia felé, egy olyan szakaszon, ahol több embert is lelőttek. Később egyedül gyalog vágott át Jugoszlávián, éjszakánként az erdőkön keresztül haladva.
Az ok, amiért Dijmărescuról mégsem szólnak cikkek százai, a nehéz természete (és akkor finoman fogalmaztam) és a botrányok sorozata, amelyek hozzá kapcsolódnak. A román jetinek nem tudjuk, hogy szőrös-e a talpa, de az biztos, hogy nagy tenyere és kemény ökle van. Nem állítom, hogy csak a nőket verte. Leütött ő akárkit, férfiakat is, de ha úgy jött ki a lépés, akár a saját lányát is.
Gheorghe Dijmărescu életét részletesen Michael Kodas High Crimes című könyve mutatja be, amely a 2004-es connecticuti Mount Everest expedícióról szól, amit Dijmărescu szervezett. Kodas könyvében dühös, szűkszavú és erőszakos, diktatórikus hajlamú emberként ábrázolja Dijmărescut. A szerző elmeséli, hogy többször is tanúja volt annak, ahogy Gheorghe bántalmazta feleségét, Lhakpa Sherpát a tibeti alaptáborban. Amikor kérdőre vonta emiatt, olyan vita kerekedett, mely után Kodas attól tartott, hogy Dijmărescu éjszaka betör a sátrába és megtámadja. Miután visszatért Connecticutba, és megírta könyvét, Kodas biztonsági rendszert telepített otthonába, tartva attól, hogy Gheorghe folyamatos fenyegetései miatt veszélybe kerülhet családja.
A hegymászók nem egyszerű emberek; a kalandorok kemények, de gyakran másokkal szemben is kíméletlenek.
„Vita tárgyát képezi, hogy az emberek a hegyek miatt válnak szociopatává, vagy a szociopaták mennek a hegyre, mert ott úgy viselkedhetnek, ahogy akarnak.” – mondta Michael Kodas, ezzel nem csupán Gheorghe-re utalva.
A takarítónő legendája
„Az emberek, hangok madarakká váltak, láttam az egész életemet.” – Lhakpa Sherpa.
Lhakpa tizenkét éven át élt házasságban Gheorghe Dijmărescuval, két lányuk született. Ez az időszak egy bántalmazó kapcsolat drámai történetét rejti magában. 2008-ban Gheorghe-nál rákot diagnosztizáltak, és végül 2020-ban, 58 évesen hunyt el. A házasság 2012-ben ért véget, amikor Dijmărescu erőszakossá vált, és Lhakpát olyan súlyosan bántalmazta, hogy mentővel kellett kórházba szállítani. Később is zaklatta a családot. Egyik alkalommal egy kórházi szociális munkás lépett közbe, és helyezte biztonságba Lhakpát és a lányait egy helyi menhelyen, ahol nyolc hónapig éltek.
A dokumentumfilm 78. percénél elhangzott egy mondat, amelynél konkrétan elsírtam magam. Hasonlóan erőteljes mondatokat csak a legmegrázóbb Zola, Celine realista regényekben olvashatunk. Egy jelenetben Gheorghe konkrétan belehajította a feleségét egy szemeteskukába. Az emberi megaláztatás és manipuláció olyan szövevénye bontakozik ki, amely meghaladja Lucy Walker rendező képességeit. A hegymászó házaspár vidám álarca mögött ordító traumák, féltékenység és elnyomás tragédiája lapul.
Ez a történet sokkal mélyebb annál, mint amit a film bemutat, de még így is rendkívül erőteljes. Felmerül a kérdés, hogy Gheorghe nem azért közeledett-e a sikerei csúcsán lévő, naiv és írástudatlan lányhoz, hogy kihasználja az ő hírnevét saját karrierje építésére, amikor annak dicsősége megkopott, miközben Lhakpát afféle cselédként kezelte.
Egészen bestiálisan bánt a jogait nem ismerő, tanulatlan nővel, aki a legnehezebb munkákat végezte el. Az, hogy ő valójában egy élsportoló, egy hegymászófenomén, ebben a helyzetben nem számított. A hegyekben királynő volt, Amerikában pedig csupán egy bevándorló Hamupipőke. A hegyek királynője, Csomolungma gyermeke, az istenasszony lánya, építkezéseken dolgozott, tetőfedést csinált, takarítónő volt, és bármit elvállalt, hogy gyerekeit felnevelje.
Akár genetikai adottságai, akár kitartása révén lett ennyire sikeres, egy biztos: nem tudta, hogyan menedzselje a karrierjét. Nepálban félemberként kezelték, Gheorghe mellett pedig még annak sem. Amikor a hegyek között jár, mintha újjászületne; mintha maga a földanya öltene testet benne. Itt felszabadul, és erőre kap. A tiszta és nemes küzdelem terepe, ahol csak ő és az elemek léteznek. Egyenes jellem és erős akarat: ez jellemzi Lhakpát. A Csomolungma, a Föld istenasszonya tízszer is megadta neki azt, amit másnak egyszer sem – sőt, olykor mások életét is elvette. Az Everesten van otthon, míg a nagyváros felemészti a lelkét. Olyan, mint a vadon gyermeke, aki nem érti az emberi gonoszságot és a világ ravaszságát.
Soha nem jött érte a herceg fehér lovon, de cipelhette a hercegek csomagjait a hegyen felfelé. Míg a hercegek egy pillanatra felragyogtak a csúcson, egószelfi, majd eltűntek, Szerda királynő fénye tovább ragyog. Sorsát látva felmerül bennünk a kérdés, hogy mennyi marketing és showműsor övezi ezt az őrületet, ami a magas hegyek körül zajlik. Mi kell ahhoz, hogy a világ elismerje az igazán nagy jellemeket, akik példát mutatnak nekünk az élet viharai közepette? Talán egy még jobb dokumentumfilm, vagy egy kíválóbb rendező.
Mindezek ellenére a történet annyira erős, hogy magával ragad. Még ha nem is egy boldog végkifejletű sztori, mindenképpen ajánlott megnézni.
