A többszörösen összetett és régiónként változó jellegű mexikói életérzés túlzás nélkül meghódította a világot, legyen szó gasztronómiáról, zenéről, vagy más kulturális termékről. Egyszerre van itt jelen tűz és víz; a kartellek uralta erőszakos és zsúfolt nagyvárosokkal élesen áll szemben Cancún vagy Tulum, ahol sámánnak öltözött észak-amerikai turisták élik meg a természettel való egyesülést, vagy meetingekben megfáradt irodakukacok a repetitív resort nyaralást.
Ez a fajta kettősség az itt készülő nem kommersz elektronikus zenében is tetten érhető; az egyszerre torz és harmonikus, első hallásra zavartnak tűnő, de mégis minden részletében átgondolt produkciók mögött színes egyéniségek és valódi közösségek, törzsek állnak, akik úgy szivárognak be a főáramba, hogy a likeok helyett inkább a minőségi megjelenéseket tartják számon. Jöjjön egy kis áttekintés a teljesség igénye nélkül, természetesen a lehető legnagyobb szubjektivitásra törekedve.
A kezdetek
Ha olyan született mexikóit keresünk, aki nagy hatással volt a helyi hangzásra, és a mai napig meghatározó szereplő a szcéna életében egyértelműen egy név kerül elő a beszélgetésekben: Rebolledo.
A magazinok által ,,kreatívnak” nevezett dj, producer, előadó pszichedelikus, enyhén rockos de megbízhatóan trance-es, és jellemzően epikusan hosszú számai tették le az alapokat az új generáció számára is, mindenki egyfajta atyaként hivatkozik az indiános fizimiskájú mesterre.
Amellett, hogy két legendás klubban (Topaz Deluxe, M.N. Roy) is társtulajdonos imádja a gasztronómiát, és a Burning Man egyik fő helyszínének a Mayan Warriornak is kreatív alapítója. Superpitcherrel közösen Pachanga Boys név alatt az egyik legfontosabb parti himnusz megalkotói, sok más őrült, tizensok perces drámai szerzeménnyel egyetemben.
Új generációk
A hegyes csizmás tribal cowboyok kapcsán már derenghet valami arról, hogy mennyire el tudják engedni a gyeplőt a legészakibb dél-amerikai országban, teljesen hasonló attitűddel zúznak a srácok Monterreytől Mexico City-n át egészen Guadalajara-ig. A többé-kevésbé összetartó társaság egyre inkább kezdi kinőni saját köreit, és ennek mi legalább annyira örülhetünk, mint ők, de halljuk inkább kikről is van szó pontosan.
Inigo Vontier
Inigo Vontier az egyik leginkább extrém és egyedi tag az új generációs producerek között; a kusza hajszerkezetű, színes ruhás, gazdagon tetovált korábbi focista viszi az egyik legfontosabb helyi kiadót az argentin Thomass Jackssonnal közösen. A Calypso Records elkötelezett célja a dél-amerikai tehetségek gondozása amellett, hogy teret ad az alapítókhoz közel állóknak is legyen szó Tel-Avivról, Vilniusról vagy a zimankós Montrealról és Kijevről. Nehéz lenne konkrét stílust meghatározni Inigonál, mivel zenéi tempóban és hangzásban is nagy szórást mutatnak.
A művészeti koncepció vagy rendező elv egy olyan keverék, ahol törzsi, rituális minták vegyülnek disszonáns és karcos szinti dallamokkal úgy, hogy alul mindig rendesen pumpálnak a lábdobok, és egy pillanatra sem áll meg a tánc.
A klubzenék mellett persze van néha idő hallgatós lemezekre is, de a hangsúly egyértelműen a csapatáson van.
Bufi
Az öltözködésben és stílusban normosabb vonalat képviselő Bufi aka Theus Mago szintén központi tag a mexikói szcénában; ő is egy fontos kiadó feje – Duro – , és rengeteg zenét készít a különböző művésznevei alatt. Nála is fontosak a dél-amerikai gyökerek, játékos ritmikájú és érett zenei univerzuma szinte határtalan: lehet szó albumról, filmzenéről, rockosabb buli himnuszról, sámán diszkóról vagy italoról , Mateo-t nem lehet zavarba hozni.
Colossio
Monterrey csúcsos hegyeinek kontúrja már szemet szúrt másnak is a magazin szerzői közül (Cholombianos), és attól függetlenül, hogy Fernando aka latin papi máshol vágatja a haját, egy igazi jelenség az észak-mexikói területről. Nyomasztó, néhol bántó szintik, földbe döngölő basszusok, sok pszichedelika, rock gitár és rengeteg váratlan húzás; a Colossio soundon keresztül jön át leginkább milyen lehet egy fegyverropogással telített leszámolás éjszakája egy sűrűn berácsozott ablakú betonkockában kuksolva.
Bűnösnek születtünk, ez nem is kérdés, a megtermett papitól pedig megkapjuk a jussunk 100-120 BPM között gazdagon. A helyi hagyományoknak megfelelően ő is kiemelkedik a megjelenések volumenével, és sorozatgyártásban készíti a trackeket. Ratatatata.
A Colossio soundon keresztül jön át leginkább milyen lehet egy fegyverropogással telített leszámolás éjszakája egy sűrűn berácsozott ablakú betonkockában kuksolva.
Tyu
Az egészen fiatal, civilben építész mexikóvárosi Tyu a törzsi dobok és old school hangminták nagy mestere. A közelmúltban egyre szorosabban dolgozik a sámán hangzásban kiemelkedő Multi-Culti csapattal, amellett, hogy vicces editeket készít, és barátaival gründolja a Discos Sentimiento kiadót is. Vagány produkcióiban felfedezhető a mexikói lét kevésbé napfényes oldala is, de a főszerep azért inkább a boldogságé.
Ali X x Ximena
Ha igazán gazdag mexikói lecsót szeretnénk keverni, ami nemcsak a füleinket, hanem a szemünket is táplálja, a Controlla zöldség-gyümölcs standjánál érdemes egy rövid megállót tartanunk. Ali X és Ximena cuccai néhol poposabbak és reflektálnak a kereskedelmi rádiós hangzásvilágra, aztán rákattintunk egy videoklipre és megérkezik a totális őrület. Sok elektro sok sav és sugárzó anyag. A bandcamp oldal minden megjelenését érdemes végigklikkelni, maradandó lesz az élmény.
