How Much Is the Fish? – kántálhatjuk együtt a Scooterrel a ma már mindenre vonatkozó kérdést. És vajon bűzlik-e a hal, és ha igen, a fejétől bűzlik-e. A deszkás iparág legstabilabb része korábban maga a gördeszka lap ára volt. Ez most megváltozni látszik. Az okok zavarosak, mindenki mond mindent. Több tendencia is befolyásolja. Ennek nézünk most utána. Guruljunk be a lapok árazásának világába!
Big biznisz kicsiben?
Legyen az bármilyen márka, akármilyen a grafika, Amerikában egy profi lap körülbelül 55 dollárba kerül(t). Hacsak nem vagy akkora king, hogy „ingyé” gördeszkákat kapsz, valószínűleg észrevetted, hogy az utóbbi időben többet fizetsz értük. Manapság szinte minden boltban a lapok 60 és 80 dollár között mozognak. Azért a dollár, mert ez határozza meg a piacot. Ha a magyarok lennének a kulcstényezők, akkor forintot írnék.
Mielőtt tovább mennénk, muszáj egy Pogátsa Zoltán-os megfigyelést idecitálni. Magyarán nem mindenki magyar. Máshol, mégha 3x annyit keresnek is mint mi, simán megkérdezik a boltokat, az államot, miért ennyi az annyi. Mi vagyunk csak ilyen beletörődök. Mert ezt szoktuk meg. Pogátsa arról beszélt, hogy el ne higgyük, hogy mindennek az ára az ellátólánc akadozása miatt drágul. Magyaroknál sok kereskedő erre és az áram árára fogva emel olyan termékeket is, amit ez nem érint.
A Pogi blog másik megfigyelése még pofátlanabb és sajnos igazabb, hogy amikor valamilyen válság adódik, mindig el lehet sütni egy jól előirányzott áremelést. Mert akkor az emberek jobban elhiszik. Ugye senki sem gondolja, hogy a kereskedők Teréz anyák. Ha úgy hozza, akkor is emelnek, ha nem kéne emelniük. Nyugaton ezt régóta tudják, és sokszor képesek ezt visszaszorítani a kisemberek is. Főleg ha specifikus területről van szó. A gördeszka lap ilyen. Ennek ellenére most egy komoly változás figyelhető meg minden szintem a piacon. Ennek egy szeletét vizsgáljuk meg.
Lapárszabászat
„Elég őrült ez a kétéves emelkedés.” – mondják sokan akár vevő, akár disztribútor oldalon. Szakértők azt mondják, hogy a legóvatosabb becslések szerint is majdnem 20%-os áremelés jött.
Paul Schmitt a gördeszkaipar jó értelemben vett Schmitt Pálja, a PS Stix alapítója, a 80-as évek elejére vezeti vissza a lapok árát. Évekig tartó különböző konstrukciókkal kapcsolatos kísérletezés után az ipar a rétegelt juhar mellett döntött. Míg a gyártók finomították az eljárást, a legalapvetőbb termék maga a lap nagyjából változatlan maradt az évtized során. „Tehát az árak meglehetősen konzisztensek voltak a 80-as években.” – mondja Schmitt miközben a gördeszkalapok 45 dollár körül mozogtak.
Schmitt elmondása szerint, Steve Rocco volt az, aki először a World Industries és a hozzá tartozó egyéb márkák ernyőjén keresztül húzta meg az árazási küszöböt. „Rocco alapvetően több pénzt kért a cuccokért, hogy kifizesse a nagyobb marketingköltséget, és hogy magasabb jogdíjakat juttathasson a versenyzőknek.” – mondja Schmitt. Ez laponként 2 dollárral többet jelentett a profik számára, dupláját annak, amit más cégek versenyzői kerestek. Miközben ez zajlott a Santa Cruz bevezette az Ever-Slick boardokat, majd hónapokon belül gyakorlatilag minden cégnek megvolt a maga változata, kis trükkje, ami néhány dollárral megemelte a lapok árát.
Az árak aztán a ’90-es években többnyire megálltak, még akkor is, ha a gördeszkák gyártási és szállítási költségei emelkedtek. A 2000-es évek elejére a vállalatok egyre inkább a kínai gyártás és hőátadó (heat transfer) grafikai kivitelezés felé mozdultak el a költségesebb szitanyomás helyett.
A kedves olvasók között ki emlékszik még arra, hogy minden deszkás termék az elején echte Made in USA volt. Most már az USA-t is Made in China gyártja. Az alacsonyabb gyártási költségek azonban nem eredményeztek olcsóbb árakat a viszonteladók szintjén. Schmitt azt mondja, hogy a cégeknek abban az időben jobb volt az árrése, mint most. Nem beszélve arról, hogy akkoriban szinte csak olyanok foglalkoztak a gördeszkaiparral, akiknek ez volt az életük.
Világjárvány az árak földjén
Több mint három évtizednyi szinte stagnálás után a lapok ára már a világjárvány előtt elkezdett felfelé kúszni. Ez egy fontos észrevétel, ugyanis sokan a világjárvány akadozó ellátóláncairól beszélnek. Ám meglepő módón a COVID-19 maga volt az, ami megnövelte a gördeszkák iránti keresletet, hiszen mindenki ráért, és sokan rákattantak a deszkázásra. Mindez komoly kihívás elé állította azokat az ellátási láncokat, amelyek boltokba szállították.
Ez indította el végül azt a folyamatot, amit Schmitt és a sportággal foglalkozó gazdasági szakértők eredetileg is egészséges árkorrekciónak tartottak volna. „Alapvetően a COVID egyfajta engedélyt adott egy normális ciklus újabb fázisára. Aztán persze néhány márka valóban felugrott arra a vonatra is, hogy olyan termékek árát is megemelte, ami nem függött össze az akadozó ellátási láncokkal.” Hogy értse a mezei magyar olvasó, Kanadában (a juharfák földjén!) is drágább lett a gördeszka.
Raj Mehra Kanadából nézve elemezte ezeket a váltásokat. A disztribúciós hálózata, a Mehrathon Trading olyan cégeknek szállít be, mint a Baker, a Primitive, a WKND és az April. A Baker által javasolt árpontok – 71 dollár a 8,25 hüvelyk alatti lapokért, 73 dollár a 8,3 felettiekért (az árak nem kanadai hanem amerikai dollárban értendők) – NEM (!) a működési költségeket tükrözik. Ez amolyan Jordan-cipőeffektus, később a cikkben erre még kitérünk.
Mehra szerint „Az ok, amiért az emberek Baker termékeket akarnak, az a márka múltja, legendája. Nos, erre a legendára lehet üzleti modellt építeni.” Hozzáteszi, hogy simán előfordulhat, hogy más márkák nem képesek ugyanilyen befektetésre vagy csak egész egyszerűen nem veszik meg feláras termékeiket.
De ki volt az első, aki felfelé nyomta az árakat?
Néhányan az iparágban a Fucking Awesome márkát jelölik meg katalizátorként. Jason Dill és Anthony Van Engelen cége részese volt a butikmárkák kezdeti robbanáshullámának, amely a 2010-es évek elején jelent meg. Mindenki Supreme akart lenni, de ha ez nem is sikerült mindig (lásd Primitive) valahogy „beprémiumkodták” magukat középtávon. Apropó, ki emlékszik még arra, hogy extra drága áron mentek a Primitive termékek, aztán szépen belesimultak a normálisabb átlagba. Visszatérve a Fucking Awesome-ra, a csapatot és a szellemiségét sokan a már említett World Industries-zel hasonlították össze. Termékeik azonnal feltűntek és különböztek. „Ez volt az egyik olyan első márka, amely prémiummárka volt, és a lapjaik kicsit másképp néztek ki.” – mondja Waite. „És ahogy emelkedni kezdtek az áraik a weboldalukon, valamennyien követtük a példát, az egész iparág.”
Schmitt a cég kezdeti időszakától 2019-ig gyártotta a Fucking Awesome lapjait. Emlékszik a dombornyomott és foil-wrap grafikák iránti igényesebb keresletre, amelyek gyorsan a brand védjegyévé váltak. „Dill szerette megkérdőjelezni a normát, igaz?” –mondja Schmitt „Egy idő után kreatív szempontból sem volt korlátozva, a márka fanjai nem fogják azt mondani, hogy túl sok pénzbe kerül, ha eléggé igényes a kiszerelés.” Schmitt már nem gyárt FA- és Hockey-lapokat egyébként. A Jenkem magazin skate-újságíró szakijai azért megjegyzik, hogy sok olyan FA-lap is volt drágán, amin nem volt drága nyomás vagy grafikai technológia. Igen, olyankor a márkát fizeted meg, nem a minőséget.
A Nike-hatás
A Nike-hatás lényege tulajdonképpen az Adidas-hatás maxra járatva. Az Adidas észrevette, hogy a régebbi tulipán címkés termékeit sokan jobban szeretik, szinte csak azt veszik. Tudtad, hogy a régi Adidas-logó egy tulipánt formáz, ha nem tudtad, most megtudtad. Ezért elkezdte azt Adidas Originals néven drágábban árulni. Azért mert ritkább, de közben meg pont, hogy nem az, hiszen csupán újra retrósítva lett. A Nike ugyanerre ment rá, csak még okosabban, szisztematikusan az egész oldschool termékskáláját felhúzta. Senki ne feledje, hogy Jordan I-ben anno még sokan deszkáztak. Tele vannak vele a régi videók, magazinok. A Nike Dunk meg egyenesen Nike SB-re (skateboard) lett átkeresztelve. Ma mind a retró Jordanek, mind a Dunkok kétszer annyiba kerülnek, mint akár 10 évvel ezelőtt. Az anyag és az előállítás költsége ezt nem indokolja. Ez a fajta többszintű árstruktúra tükrözi azt a modellt, amely átalakította a cipőpiacot. Egy Team Jordan cipő gyártása ugyanannyiba kerülhet, sőt, ha bonyolultabb, drágább, mint egy Jordan I-retró. Lehet, hogy ugyanaz a Jumpman-logó van rajta, és ugyanolyan jó kosárlabdacipő is. De a Jordan I menőbb. Hogy mi teszi a Jordan I-et különlegessé? Exkluzivitás, nosztalgia, marketing? Minden egyben.
A gördeszkacégek most hasonlóan próbálják ezt a fajta logikát átültetni a lapokra. „Ez olyan, mint a cipőgyűjtői kultúra, igaz?” – mondja Schmitt. „Ez mindenféle dolgot áthat. Áthatja a lapokat is. És különösen a régi profiknak építenek pénzbe is kifejezhető nimbuszt, és szinte történelmi dolgoknak adják ki az újragyártott lapdizájnokat.” Hogy most megveheted te is, többet nem lesz. Persze sosem lehet tudni, hogy három év múlva nem adják ki megint az XY grafikás lapot.
Túlkészletcunami és hazai megoldások
Az irónia az egészben az, hogy miközben az ipar bizonyos szegleteiben az árak emelkednek, egyes vállalatok féláron adják el a deszkáikat. Kétségbeesetten ki akarják seperni a raktáraikat a járvány idején rendelt régi lapok mentén. Tehát bár 70-80 dollár környékén mozog egy deszka, de ugyanolyan könnyen találhatsz egyet 40 dollárért is, ha kicsit szörfözgetsz. Ez ellentmond a cikkünk fő állításának, de valójában ez csak túlkészlet, az árutolódás visszacsapó hulláma, ami majd lecseng. A lapok árai meg maradnak az egekben. Addig, amíg lesz egy új ég, egy új plafon, ahová még magasabban lehet árazni.
A deszkák iránti kereslet megugrása azt hozta, hogy a járvány megjelenése, a késedelmes gyártási és szállítási ütemezéssel párosulva „túlkészlet hullámot” hozott létre. Most a cégek, a forgalmazók és az üzletek ugyanazt a kérdést teszik fel, mint Waite, Schmitt, Mehra és a többi ember a szakmai oldalon: „Hogy és hol lesz az egyensúly beállva?”
„Úgy éreztük sokáig, hogy ott van az árplafon, ahol vagyunk. […] De a drágább lapokat
továbbra is árulják […] és azt hiszem, néhányan megszokták ezt az árat.” – mondja Mehra.
Waite és Schmitt eközben úgy véli, hogy a „deszkázás már rég nem csak egy sport, divatként is értelmezhető”, tehát sokan a hype miatt többet fognak fizetni az újrakiadásokért és az újabb technológiákért, mint például a Powell Peralta Flight Decks.
Legtöbb esetben mégis 65 dollár a lélektani küszöb. És van egy masszív réteg, akik a magasabb árat nem feltétlen az első osztályú minőség jeleként értelmezik. Ott van aztán az a nézet is, amit a gyakorlat igazol. A gördeszka mégsem csak egy póló, amire egy márkanevet rányomtatsz. „Úgy értem, a gördeszkázás technikai sport, sokan gyakorlás közben a tapasztalat alapján fogják eldönteni, hogy mi van a lábuk alatt, igaz? Ha tetszik nekik az érzés, akkor azt magasabb kategóriába sorolják, mint azt, ami sz.r.” – mondja Bod Boyle.
Support your local dealer!
Vedd és védd a hazait! Kis ellátói láncok és egyebek. Most nem az ördög salátájáról beszélünk, hanem továbbra is lapos a téma.
A gördeszkázás nemcsak sport, egyfajta hibrid a művészet, a játék és az önmegvalósítás között. Mások a közösségi terei, mint mondjuk a röplabdának. Mindig is létezett egy íratlan kód a deszkák megfizethetőségének megőrzésére, mert a gördeszkázás mindig is többről szólt, mint a pénzszerzésről. Ez valahol egy nagyon ideologikus, álmodozó világnézet. Amikor a bérbeadó jön beszedni az üzlet bérleti díját, a bolt tulajdonosa nem mondhatja, hogy „A gördeszkázás mindig is többről szólt, mint a pénzszerzés, ne aggódj a bérleti díjunk miatt!”
De ne legyünk csak cinikusak, pont az a szép a gördeszka világában, hogy akar és tesz is erőfeszítéseket, hogy más, jobb, elérhetőbb legyen. Teljesen átvette az ellenkultúra logikáját és organikusan is a punkszubkultúrához kapcsolódik. Ez akkor is igaz, ha már a multik fújják a skate passzát szelet (is). Lehet a széllel szemben pisálni. Sőt, kell is. A csináld magad, a DIY-hozzáállás a barkácsgyártók világa nagyon is szervesen kapcsolódik a gördeszkalapgyártás világához.
A Medium és Criminal is adott ki lapokat nálunk magyar földön. Ők itthon maguk gyártják, van közösségi lapfestés is. A Médiumnál Kulcsár Csabi tesz ezekért a dolgokért. A lapgrafika külön téma, de a pécsi Lizom Dávid, a győri Hámori Pityu/Homér is sok csináld magad art dolgot pattintott ki az évek folyamán. Ez a fiatalabbaknak is inspiráció. A Deli Skate blogos Tóth Árpi egymaga hoz be underground lapokat.
Akiket mindenképpen meg kell említeni, P. Nagy Alex és az Alapdeszkák sk8 community. Ők tényleg próbálják közösségnek és kultúrának tekinteni a gördeszkázást. Ezek azok a dolgok, amikor ha kiadod a pénzed, jó helyre megy.
Kekecnek kukac
Természetesen tudom, hogy az árazás maga is egy művészet, és könyvet is lehetne írni róla. A cikkben egyetlen szó sem esik mélyebben az infláció szerepéről, és a dollár ingadozásáról a többi valutához képest. A rétegelt kemény juhar ára is az elmúlt 30 év alatt határozottan ingadozott, most egyértelműen drágább. Az árképzés nem tudható be kizárólag a marketingnek és a csúcsminőségű gyártási folyamatnak. Ezenkívül az USA-ban például a fű ára nem emelkedett a ’80-as évek óta, valójában olcsóbb, mint valaha, de gondolom azt ti is tudjátok, ott már szinte egyik államban sem illegális. Nálunk meg szinte a gördeszkázás is az.
