Arról, hogy mekkora károkat és átalakulást okozott a nagy szórakozóipari pause írtunk már röviden itt, a következő fejezetben egy még ennél is komolyabb téma kerül kifejtésre, ami eléggé megosztja az előadóművészek közösségét.
A globális leállás üteme nem állandó, az esetszámok hullámzása miatt számtalan helyen próbálkoznak a szórakozóhelyek újranyitásával, sőt több olyan helyszín is van, ahol bizonyos klubok be sem zártak. (pl. Kijev) A folyamatos menetben lévő kisebb-nagyobb sztárok egyértelműen foglaltak állást a védekezés fontossága, és az előírások betartása mellett, de az életmódjuk radikális átalakulása egyúttal komoly morális kihívásokat is hozott. Mikor léphetek fel legközelebb? Lesz -e fesztiválszezon még valaha? Keressek új elfoglaltságot? Ezek a kérdések egy bizonyos ismertségi szint felett irrelevánssá válnak.
Marokkó, Egyiptom, Zanzibár, Tunézia, Ukrajna, Miami, India, Mexikó csak néhány azok közül a lokációk közül, ahol rövidebb-hosszabb ideig meg sem állt az éjszakai élet, és bár eltérő szabályokkal, de a pandémia előtti időkre emlékeztető fizetős bulikat tartottak, és tartanak ezen a hétvégén is. A vírusszakértés mélységeit mellőzve is furcsának hat ez a többszörös karanténban és kijárási tilalomban edzettek számára, hát még azon überkorrekt és türelmes előadóknak, akik szigorúan tartják magukat ahhoz a koncepcióhóz, miszerint amíg vírus van, addig nem hajlandóak fellépést vállalni.
Marokkó, Egyiptom, Zanzibár, Tunézia, Ukrajna, Miami, India, Mexikó
csak néhány azok közül a lokációk közül, ahol rövidebb-hosszabb
ideig meg sem állt az éjszakai élet.
A sztárokra éhes közönség, az agresszív bookerek, és a bevétel nélküli ügynökségek háromszögében pattogó DJ-k számára nagy kihívást jelent ez az állapot; a nagy nevek törvényszerűen nagy tömeget is vonzanak, amit a különböző platformokra kiszivárgó vagy direkt kikerülő buli videók még egy lapát fomoval pakolnak meg a kimaradók számára. A lehetőségek adottak, nézzük ki, hogyan élt velük, és milyen reakciókat szültek ezek.
Az előadók többféle stratégiával kezelik a pandémia alatti gigeket amelyekre háromféle mintázat vált általánossá. Az elhallgatók tisztában vannak az ilyen fellépések veszélyeivel és a vegyes megítélésükkel, ezért a saját felületeken egyáltalán nem kommunikálják azokat, ilyen pl. Andhim.
A fatalisták felvállalják a nyilvánosságot, és semmit sem rejtenek el a kíváncsi szemek elől; az elmúlt évben Peggy Gou, Nastia, Innella, Dixon, Colyn, Mathame Luciano vagy Denis Sulta éltek a lehetőségekkel, és a világ számos pontján szórakoztattak kisebb-nagyon tömegeket. A harmadik egy egészen különleges stratégia, amit ismereteim szerint csak egyik cikkünk főszereplője Solomun követ; bár folyamatosan játszik Tulumban, és más helyeken is felbukkant, a fotó és videó készítés szigorúan tilos minden bulijában. Az ennek ellenére kiszivárgó felvételek kínos és komikus jelenetei a telefont kezelőnek integető melodic pápával már felszántották az internetet, ami elsősorban az eredetileg black lives matters mozgalmat támogató felületként létrejött @businesstechno accountnak is köszönhető.
A berlini, és a szcénát jól ismerő szereplők által üzemeltett oldal a teljesség igénye nélkül veszi számba a plague rave-nek keresztelt bulikat, és világít rá vélt, vagy valós morális kérdésekre. Mennyire etikus a több tízezer eurós gázsival első osztályon utazó sztároknak minden kínálkozó lehetőségre lecsapni? Felelőtlen viselkedés -e a helyi, jellemzően fejlődő országok beli közösségek iránt elvállalni a többezer fős rave-eket? Miért nem tudják kivárni a pandémia végét a luxuskéglikben ezek a sztárok a többséggel egyetemben? A kérdéskör rendkívül komplex, és több neves előadó – Bicep, Dave Clarke, Butch – mellett az összes releváns platform – mixmag, djmag, attack mag, resident advisor stb. – is foglalkozott a kérdéssel.
Mennyire etikus a több tízezer eurós gázsival első osztályon utazó
sztároknak minden kínálkozó lehetőségre lecsapni?
A kissé hipokrita előadók mellett a tavaly ősszel 750.000 fonttal megsegített Resident Advisor oldal reakciója mindenképpen ide kívánkozik még; bár a jegyértékesítésre is specializálódott website a fent említett tulumi partikra is forgalmazott belépőket a pandémia teljes ideje alatt, de csak 2021 márciusában állította le egy teátrális kommunikációval megtámogatva a mexikói buliközpont jegyeladásait.
Annak ellenére, hogy a @businesstechno igyekszik minden nagyobb névre ráhúzni a vizes lepedőt, és közvetlen kapcsolatot kimutatni a felfutó esetszámok, és a hatalmas tömegrendezvények között, a kép ennél sokkal árnyaltabb és összetettebb. Minden bizonnyal mérettől függetlenül van kockázata az összes ilyen rendezvénynek, de az ezzel kapcsolatos teljes felelősséget a headlinerek fejére olvasni talán kicsit túlzás lenne. A hosszú bezártság és tétlenség a stabil anyagi biztonság ellenére is kihívást jelent, amelyre mindenki vérmérséklet szerint reagál. Ne ítélj, hogy ne ítéltess; a plague rave specialistáknak nem a berlini megmondóemberekkel, hanem felsőbb erőkkel lehet majd egyszer elszámolni valójuk.
