Szórakozva tanulni, játszva figyelni. Zene és képek kéz a kézben.
Prológus
Amikor zenei cikkeket írok, barátaim kocsmázás közben néha megjegyzik, hogy ők bizony nem tudnának ennyi unalmas doksit, podcastet megnézni, meghallgatni. Jelentem, ez egyáltalán nincs így. Nagyon izgalmas animációkat találni zenéről, sztorikról. Ebből osztunk meg néhányat, hiszen mindenről nem tudunk külön írni.
Hál’ isten a grafikusok jelentős része zenebolond, és messze túlteljesítik az elvártakat. Nyissunk rögtön egy olyan oktatóanyagnak is beillő csodával, ami még a botfülűeknek is elmagyarázza mi fán terem a jazz. Úgy néz ki a blues-fán. Nem hiszed? Nézz utána!
Blues és jazz
Hogyan lett a blues-ból absztrakt dzsessz, soha ilyen okosan és szépen nem magyaráztak el ötven évet.
A kérdés az, hogy a blues-hatású szomorkás, modern jazz hogyan született meg, mivel sokkal inkább kapcsolódott a blues-hoz, mint a New Orleans-i bulijazz-hez. Ősibb gyökerekhez nyúlt vissza. Aztán hogyan bomlott ki ebből a bebop, majd az RnB és a funk. Az RnB-t itt szó szerint ritmus és blues-nak értsd. Jazz soha így nem lett képiesítve. Ha e videó után nem leszel jazzrajongó vagy nem érted meg sajátos ritmusának lényegét, akkor inkább hívd be a kutyádat, macskádat, delfinedet, mert itt olyan ösztönösen jól van elmagyarázva minden, hogy még az intelligensebb állatok is megérthetik.
Blues and Abstract
A vibráló képek és a visszafogott színek, a korszakot idéző formavilág olyan szépen illeszkedik, hogy szavakra itt nincs is szükség. Egyébként 01:18-nál felhívnám a figyelmed Ady Endrére. Jó na, de Oliver Nelson eskü, hogy pont olyan.
Ezt az animációs videót iskolában kellene tanítani. Az eredeti számot ITT hallgathatjátok meg, micsoda váltások, micsoda zenészek. A szaxi felsír, olvad a fülzsír, sül a ropogós dzsessz, pörkölődik az americana. – Oliver Nelson Septet: Stolen Moments
Nas in the Legends Club
Nem véletlenül Nasir Jones került ide másodiknak. Sztorizgatva vezeti le, hogy mi volt itt a hiphop előtt. A trombita szólt, a lemezjátszók hangszerré váltak. Azt se feledjük, hogy Nas édesapja Olu Dara dzsesszzenész volt. Szépen kapcsolódik minden. Ez a történelem pillanatképe. Történetek, amelyek rávilágítanak generációk egymásra hatására. Igen, ez egy Timberland-reklám, de milyen színvonalú! Nasról szól, de a hiphopról is. A márka belecsalja magát a történetbe, de egyáltalán nem zavaró. Nem érzed azt, hogy a termék erőltetett. Beleillik ebbe az életstílusba. Nas életérzését, utazását, történeteit egy lenyűgöző animációs filmben kapjuk, ami egyben hiphopalapozó is.
Nas in the Legends Club: Trumpet
Kis fun fact neked. Biztos volt már olyan érzésed, hogy hát igen, ezeknek ott nyugaton minden könnyebb, én mikor tudok ilyen animációt a zeném alá szervezni?! Hát Cookin Soul se variált sokat, egy az egyben behúzta a Timba-életérzést, Nas-sztorivideót.
NAS: It Ain’t Hard to Tell (Cookin Soul remix)
Rapsztorik és humor
Puff Daddy hogyan lett Puff Daddy
A Grotesk, azaz Kimou Meyeres-cikkben már említettük szegről-végről a Doubleday & Cartwright csapatot. A mindennel is foglalkozó stúdió hiphop-dokumentumsorozatot is csinált az Apple támogatásával. Yué Wu 60 másodperces animációs rövidfilmjei életre keltik a sztárok emlékképeit érdekes sztorikba ágyazva. Mennyivel jobb egy ilyen doksit nézni, mint a beszélő fejeket. Az Apple elintézte, hogy a rapperek exkluzív audióinterjút adjanak Yuénak, aki ebből animációs rövidfilmet fabrikált.
A szupersztár Diddy itt az ismeretlen tizenéves Sean Combs történetét meséli el, aki megpróbált bekerülni a zenei bizniszbe. Az látszik, hogy mindent megpróbált, végül megtudta hol lakik Heavy D, aki elintézett neki egy gyakornoki állást az Uptown Records-nál. Az első hívatlan és bizonytalan lépések a zenei üzletágban akár lehetnek érdektelenek is, de az animáció izgalmassá teszi.
The King of Mount Vernon
Kár, hogy nem lett egészestés-rajzfilm a rapsztorikból, mert összefüggően kiadnak egy pályaívet.
A White T-Shirt Army-sztorinál már ugrunk az időben, és Birdman mesél Diddy-ről, hogy mekkora sztárok lettek, és elfelejtették az utcát. A szupersztár/popkultúrális ikon/millió dolláros producer rapmogul már rapbulit is úgy csinál, mint a fehérek: szmokingban. Na, erre jött a déli hadsereg, aki szó szerint bekopogott a keleti partiba.
White T-Shirt Army
Az ember, aki megszelídítette a dobgépet – J Dilla
Jobban mondva az ember, aki betörte a dobgépet.
Ha van hiphopoktató, még pontosabban J Dilla-oktatóvideó, akkor ez az. A rajzos, elbeszélős zenetörténeti filmecske úgy visz közelebb száraznak tűnő dobépítési technikákhoz, hogy utána magunk is vágyunk arra, hogy püfölni kezdjük az MPC-t. The African American History and Cultural Museum/Az Afroamerikai Történeti és Kulturális Múzeumban J Dilla AKAI MPC3000-e ki van állítva, Muhammad Ali bokszkesztyűjével együtt. Ezek fontos dolgok és a közös világunk kultúrájához ad hozzá. Itt egy szelet zenetörténet. Az egyik szelet mintázza a másikat, néha szó szerint. Így inspirálja a blues a dzsesszt, a jazz a hiphopot és J Dilla mindenkit. A kör körbeér.
How J Dilla humanized his MPC3000
