Ridin’ High. Keretbe foglalt pillanatok.

„Egy halhatatlan a halandók körében”

Az ausztrál fotós, Mike O’Meally több mint 30 éve dokumentálja a deszkás kultúra fejlődését. Képei azonban messze túlmutatnak az extrém sportok világán – a kultúra, a szociofotó, a portré, sőt „az emberi lét őszinte dokumentálása felé,” ahogyan ő maga fogalmazott. Így nem meglepő, hogy nemrég épp egy ausztrál bányászokról szóló szociofotó sorozatnál találtam rá. Ez az O’Meally az az O’Meally? Úgy néz ki, hogy igen.

Mike portré fotósként is nagyot megy, melyben betekintést nyújt egy vibráló és dinamikus világ belső működésébe. O’Meally majd minden érett munkája valódi hangulatokat áraszt. Iskolapéldája annak, amit a fotóriport atyja, Henri Cartier-Bresson így ír le. „a döntő pillanat”. O’Meally képei nemcsak a gördeszka világát dokumentálják, nem szimplán jó sportfotók, amik kompozíciójuk miatt tűnnek ki. Valódi jelentést keres abban, ahogyan az emberek reagálnak egymásra és a környezetükre.

Nemcsak deszkás képeiről ismert, a boksz világát is fotózta, illetve számos kiállításon szerepelt az Egyesült Államokban és külföldön egyaránt. Bár képsorozatunkban nem ezt domborítjuk ki, Mike, mint divatfotós is komoly megbízásokat kap.

Nike, Vans, Converse, Supreme, Quiksilver, Volcom, Oakley, Nixon, Huf, Palace mindnek készített már lookbook-ot ami elég nagy fegyvertény a szakmában.

Timeless Photography of Mike O’Meally l „Sydney (UN)SCENE”

„Csak a csodában reménykedve, hogy valami rendesen sikerül”

O’Meally esetében is igaz az a mondás, miszerint a régiek azzal főztek, amivel tudtak. Ma már sokan el sem tudják képzelni, hogy az analóg időkben a fotósok nem látták azon nyomban munkájuk eredményét. Fotólaborok előtt reménykedve várakoztak, míg fel nem került a film az átvilágító asztalra. Ott derült csak ki, hogy az ominózus pillanatot sikerül-e kellő időben elkapniuk. Mike szerint lényegében a gördeszka sport megörökítésének szelleme ugyanaz maradt, csak régebben szinte kizárólag csak azok foglalkoztak ezzel, akik igazán elkötelezettek voltak a téma iránt, mert nagy meló volt. Sokkal több kört kellett futni.

„Manapság drágább felszerelést használunk, minden digitális, sok képet lövünk, és hogy őszinte legyek, nekem valahogy hiányoznak az egyszerűbb idők, amikor csak egy hátizsákunk volt néhány alapvető szarral, (hogy befényeljük a helyet), aztán – csak a csodában reménykedtünk, hogy valami rendesen sikerül”. -O’Meally

Mike egyébként, amikor Londonban a Palace-nak dolgozott, rávette a videós csapatot, hogy bátran próbálkozzanak karcos, régi, amatőrnek tűnő felvételeket. Így át tudják élni a régi idők szellemét. Meglepő módon, az elején ugratásnak indult poén nyitott fülekre talált, és a visszaköszönő, retro trend is segítette, hogy létrejöjjenek ilyen analóg próbálkozások.

„Ami a VHS-t illeti, a Palace videós srácait én győztem meg, hogy a régi nagy kamerákat használják, VHS-szalagokkal. Legyen egyfajta bizonytalansági tényező, hogy korlátozott anyagból kell dolgozni. Visszaemlékezés arra az időre, amikor a felvételek és a trükkök más hitelességgel bírtak, és remélhetőleg a gyerekek, akiket esetleg érdekel ez, megkaphatják ezt a varázslatos érzést. – O’Meally

Egy jó ideje már a high fashion is potenciát lát a gördeszkában, ahogy a Hypebeast indulásakor találóan észrevette. Mike szerint a gördeszkázásnak saját ritmusa és időszámítása van, „szerintem az a legjobb a gördeszkázásban, hogy nem követ semmi mást, és folyamatosan újrateremti és feltalálja önmagát.”

A high fashion divattervezőinek ez csak egy hullám, amit meglovagolnak, de Mike úgy érzi, nekik ez az otthonuk, ők a gördeszka bennszülöttjei. Mindegy hogy mi a divat épp, nem mennek sehova, innen viszik őket a koporsóba.

Arra a kérdésre, hogy – Szerinte szükséges-e gördeszkásnak lenni a kultúra/sport pontos dokumentálásához – meglepő választ adott. Azért meglepőt, mert Mike a karrierje során rendre kitekint. Miszerint nem csupán egy deszkás, aki fotózik, mégis azt mondja jobb, ha egy fotós deszkás.

„Nem hiszem, hogy 100%-ban szükséges, mert van néhány ismert deszkás fotós, aki nem igazán gurul. De mindent egybevetve úgy gondolom, hogy magától értetődik, hogy jobban megérti azt, amit le akar fényképezni, ha egy kicsit maga is részt vesz benne. Menjen ki deszkázni!”

Számodra mi a gördeszkakultúra, a legtisztább formájában?
A gördeszkakultúra a legtisztább formájában egy baráti társaság – akár idősek, akár fiatalok – összejönnek a helyükön, néhány járdaszegélynél, egy poolban, vagy akár kedvenc dombjukon, és csak aprítanak. Hülyéskednek, bátorítják, csesztetik egymást, és összességében jól érzik magukat.(…) A legkedvesebb nehezen átadható személyes élményeim közé tartozik, hogy egyedül deszkázok el a boltba, vagy konkrétan sehova, és csak gurulok, megyek az áramlással.

Csinálj, amit akarsz, de ha művészetet csinálsz, bátran csináld!
Mike O’Meallyt egyáltalán nem foglalkoztatja, hogy bárkinek is megfeleljen. A fotóművész Mike, és a megrendelésre dolgozó O’Meally jól megfér egymás mellett. Azt is lehetne mondani, hogy Mike művészete igazából plusz munka, mert jó részt nem ebből él. Fényképezi a márkáknak a megrendeléseket, végrehajtja a kéréseket, de ő maga a szabadidejéből szakította le a portfóliója igazán értékes részét. Amikor felkérést kapott, hogy készítsen fényképeket egy cinkbányászati cég éves jelentéséhez, Ő pluszmunkába létrehozott egy nagyon emberi szociófotó, és portrésorozatot is. A jó fotós létrehozza magának a témát. Persze egy deszkásnak a sportképei fontosabbak. De Mike boxolókról, bányászokról, ismeretlen és ismerős emberekről készülő portréfotói jórészt a véletlen, a tökéletesen elkapott véletlen eredményei. Mike szerint az időzítésen túl még még az alázat is elengedhetetlen. Van egy harmadik dolog, aminek semmi köze a gördeszkához, de sokat árul el róla. Az ő véleménye az, hogy sokan úgymond „ellopják a fotót” a fotogén embertől. Mike inkább odamegy, beszédbe elegyedik velük, időt szán az illetőre, és így a képein is egy jobban megnyíló embert kapunk.

Jeff Pang/post 9-11 és egyéb legendás képek
Ahhoz, hogy világhírű legyél sokszor egészen furcsa szituációk is kellenek. O’Meallynek nagyon sok híres képe van. Jason Jesse és az old school hotroad fotó, Pappalardo és az ortodox fickó. Ki veszi észre, hogy a szélfutta pajesz és Anthony sapkája az ellenkező irányú mozgásuk, két fiatal két homlokegyenest más útja, de mégis hasonló. Matt Mumford pofára esése se semmi, de ha már pofára esés Brian Anderson Yeah Right-ot nyitó brutális csattanásánál is ott volt.

Mégis a legtöbbet emlegetett fotó a Jeff Pang-es kép lett, mert a történelem bekeretezte. Erről Mike így beszélt.

„Nagyon intenzív érzés volt New Yorkban azon a napon, szeptember 11-12-én, a World Trade Center összeomlása után ott lenni. Visszanézek arra a fényképre, és szinte teljesen eltávolodtam attól, hogy ott vagyok, homályos emlékeim vannak a fotózásról, ami számomra nagyon szokatlan. Elveszek azoknak a srácoknak az arcában, annyira intenzívnek tűnnek. Talán félve – de határozottan. Számomra ez összegzi a gördeszkázás lényegét. Nézz szembe a félelmeiddel, és folytasd, szinte hajolj bele. Mindannyian a belvárosban deszkáztunk a WTC felé, így némileg szimbolikussá vált számomra”

O’Meally egy képe sokszor jobban összefoglal egy korszakot, mint ezer szó. Beszéljenek a képek!