Barion Pixel

Rothkóval eltakarva

Kovács Kristóf

2021.01.20.

3 perc

Az amerikai művészet egyik ikonikus alakja Mark Rothko, aki az absztrakt festészetével megteremtett egy új látásmódot. Az általa kreált foltszerű, ködös struktúra új szempontból világította meg a festészetet, az ötvenes évek Amerikájában, sőt mi több az egész világon. Az általa konstruált foltszerű képei vizualitása teljes mértékben szakrálisak, de mégis profánok. Műveiben a fény önfeledt felszínre törése, festékrétegeken történő áttörése, illetve felszabadítása kulcsfontosságú motívum.

A Kaliforniában megjelent Matt McCormick Subconscious Art of Graffiti Removal (2001) című rövid dokumentumfilmje jó példa arra, hogy a városi tér mennyi olyan apró gesztust rejt, amely beindítja az emberek művészettel kapcsolatos asszociációját. Ebből az következik, hogy vannak olyan jelenségek, amelyek valójában a műteremi környezetben létrehozott alkotásokra utalónak hatnak, illetve a művészethez való viszonyulásunkat tükrözik. Tehát, ha ezeket a dolgokat egy múzeumi környezetben látjuk, akkor egyértelműen művészetnek tekintjük őket. Úgyhogy voltaképpen akarva- akaratlanul is a művészetet látjuk a városi környezetben történő hasonló szituációkban. Eme, már régóta megfigyelhető attitűd gyakorlatilag Marcel Duchamp művészetfelfogásának (minden művészet és mindenki művész), valamint a pop art és a minimal art megjelenésének köszönhetően alakult ki. Maga a kortárs képzőművészet (különösen anyaghasználatában) ennek a szemléletnek a mindenkori indikátora.

 A Kaliforniában megjelent Matt McCormick Subconscious Art of Graffiti Removal (2001) című
rövid dokumentumfilmje jó példa arra, hogy a városi tér mennyi olyan apró gesztust rejt,
amely  beindítja az emberek művészettel kapcsolatos asszociációját.

Matt McCormick filmje a graffitik festékkel történő eltávolításának az ún. “buff”-olásnak a következményeképpen létrejövő fedő felület alakja, valamint az absztrakt expresszionista festészet formavilága közötti párhuzamot mutatja be. Ezeket a “véletlennek” köszönhető felületeket, alkotásokat kísérelte meg a SAEIO reprodukálni, egyebek mellett a NOLENS-VOLENCE (2014) című videó munkájában. A filmben a művészek munkaruhában öltözve, az utca “steril” felületein alkotják meg a fent leírtakhoz hasonló, “festék lefedések” formai világát.

Ezzel létrehozza a graffitik pandanját, ahol már nem az üzenet, hanem maga a nyomhagyás az elsődleges, kiváltó ok. Az előbbi példák azt szemléltetik, hogy a városi környezetben lappangó vizuális finomságot könnyedén megkaphatjuk egy felfújt név eltüntetésével, vagy egy autó ütött-kopottságában rejlő érzékenységből, illetve a mindenre kiterjedő megfigyelés együttes erejéből.

10094,10095,10096,10097,10098,10099
Tisztelt Olvasó!
A magazinnak szüksége van a segítségedre, támogass minket, hogy tovább működhessünk!

A 4BRO magazint azért hoztuk létre, hogy olyan egyedi és minőségi tartalmak születhessenek, amelyek értéket képviselnek és amik reményeink szerint benneteket is érdekelnek.

Az ilyen tartalomalkotás azonban időigényes és egyben költséges feladat, így ezen cikkek megszületéséhez rátok, olvasókra is szükség van.
A magazin működtetésére nagylelkű és folyamatos támogatásotok mellett vagyunk csak képesek. Kérjük, szállj be te is a finanszírozásunkba, adj akár egyszeri támogatást, vagy ha megteheted, legyél rendszeres támogatónk.

Amennyiben értékesnek érzed munkánkat, kérlek támogasd a szerkesztőséget a cikkek megosztásával.
Kapcsolódó cikkek

Mit keres egy idegen a lakásodban, miközben meztelenül mászkálsz?

Metálzenekarokat és horrorfilmeket inspiráltak Zdzisław Beksiński elátkozott világai

Harmonikus tökéletlenség 35mm-en: Seb Zanella-portré

Elitpalántából lett a New York-i utcai művészkultúra legnagyobb ikonja Dash Snow

Joan Cornellà halálos mosolya