A zine-kultúrával foglalkozó cikksorozat kapcsán elengedhetetlen a kezdettel való megismerkedés. Egyfelől a hazai, illetve közép-kelet-európai szemszögből, másrészről a műfaj nyugati példáin keresztül.
A könnyebb megértés érdekében érdemes belülről kifelé halladni, tehát a mi szemszögünkből tekinteni a nemzetközi etalonokra. A lázadás életbevágó ereje az, ami elengedhetetlen ennek a kultúrának a megértéséhez. A rendszer, a hagyományok, a hétköznapi nyárspolgári élet, a valós vagy vélt igazságtalanság elleni lázadás.
A szavak gépelt vagy valamilyen DIY, házi barkácstechnika által megkonstruált forradalma ez.
A hatvanas évek némi enyhülést hozott a keleti blokk országaiban és a szamizdat kultúra kialakulása is erre az évtizedre datálható. Ugyanakkor csupán a hetvenes évek derekán kezdett el nagyobb nyilvánosságban elterjedni. Ezek nagyrészt az értelmiség között terjedtek, sokszor indigóval, vagy írógéppel és kézzel átmásolt, sokszorosított, politikai tartalmú röpiratok.
Az évtized közepére azonban megjelentek a kis példányszámú, neoavantgárd művészek által gyártott kiadványok is, mint a Perneczky Géza, Tót Endre és a Pécsi Műhely alkotói által készített füzetek. De az első hazai művészkiadványok közé sorolható Beke László 1971-es Elképzelések című projektje is, ami az első hazai konceptuális papír alapú kiállítás volt. A kort legjobban Tót Endre alábbi mondata szemlélteti számunkra: “Örülök, hogy ezt a mondatot lenyomtathattam.”
A régióban lévő országokban is hasonló folyamatok zajlottak le. Ugyanúgy a politikai véleménynyilvánítás, a könnyű sokszorosítás és előállítás okán született meg ennek a médiumnak a széleskörű használata.
Az Amerikai Egyesült Államokban, a nemzetek olvasztótégelyében kialakult zine-kultúrán keresztül egy ideális képet kapunk a nyugati társadalmi rend szerint működő kultúrához kapcsolódó világról. Ennek az origóját szintén a hatvanas éveknél érdemes keresni. A beatnemzedék előtérbe kerülése egy kulcsfontosságú jelenet a zine-ok nyugati történetében. A blues, a jazz-zene, és az avantgárd irodalom ezen furcsa találkozása, egy nagyszabású kulturális forradalmat robbantott ki, amit tulajdonképpen a posztmodern felfogás előfutárának is lehet tekinteni. Az avantgárd művészet ilyen módú térhódítása mellett a punkzene és a különböző politikai aktivista mozgalmak (mint például: feminizmus, faji egyenjogúság) használták ezt a médiumot. Ugyanakkor a punkzenekarokhoz, illetve a zenéhez kapcsolódóan terjedtek el széles közösségben a zinek.
A kultúrák alapjainak és kiindulás pontjainak az ismerete a jelenlegi kiadványok, zine-ek ismeretében válik igazán érdekessé. A könnyen terjeszthetőség mellett az olcsó előállítás volt az oka ebben a médiumban való alkotásnak a megjelenésére. A fekete-fehér lapokat azonban mára felváltották a színes oldalak és azok változatos, különféle eljárásokkal történő előállítása. Ugyanakkor számtalan, az alapokhoz visszatérő aktív kiadók jelentetnek meg időről időre újabb zine-eket.
A cikksorozat következő részében hazai és néhány nemzetközi kiadvány példáján keresztül ismerkedünk meg a zine-ek oldschool rétegeivel.
