Idén a rajzolt csillagok szerencsés állásban vetülnek a vászonra. Jutalom ez az év a szemünknek és a fantáziánknak. 7 és fél animációs filmet hoztunk az idei év terméséből.
2023 a magyar animáció nagy éve? Feltámadt vagy egy utolsót rúgott?
A kilencvenes évek egyik ősbűne, hogy magára hagyta és engedte elrohadni a magyar animációt. A mai fiatalok fel sem tudják fogni mekkora nagyhatalom volt ebben ez a kis ország. Csupó Gábor vagyis Gabor Csupo a Simpsont is részben megalkotó rajzoló például azért ment Svédországba anno, mert ott mi magyarok már híresek voltunk. Azóta ez a hírnév jócskán megkopott. Az elmúlt évek a halovány színvonalú kurzusfilmekre költött közpénzégetéséről szóltak. Politikai vitába, vagy a filmek alapos elemzésébe nem kívánunk belemenni, lévén ez utóbbit más portálok már megtették. A jó hír hozói szívesebben vagyunk, és úgy néz ki 2023-ban a rajzfilmek főnixmadárként éledtek újra a múlt dicső hamvaiból. Vagy véletlenül egyszerre lett kész több jeles alkotás. Mindhárom említett magyar rajzfilm nyert díjat neves filmfesztiválokon. Ha ez a tendencia megmarad, akkor „A magyar rajzfilm megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez.”
Három a magyar igazság és egy a ráadás
Kojot négy lelke
Az idei év legjobban várt rajzfilmje Gauder Áron több mint 10 év óta húzódó alkotása. A Nyócker óta nem vágta ekkora fába a tomahawkját a rendező. Igaz nem is volt rá lehetősége.
A Kojot négy lelke filmterve előtt a Gauder és Cinemon Entertainment már két rövidfilmet készített indián mesék alapján (Kojot és a szikla; Kojot és a sápadtarcú), amelyek jelentős nemzetközi fesztiválsikereket értek el, és világszerte számos díjat gyűjtöttek be. A kisfilmekhez a rendező az indiánjáték egyik szülőatyja, Cseh Tamás által 2006-ban felmondott meséket vette alapul. Az animált Kojot „négy lelke” 100 alkotó lélek sokévnyi munkájának eredménye.
A történet eredeti és csavaros. Egy öregember és egy kacsa beszélgetéséből születik meg a világ ebben a teremtéstörténetben, de a természettel való harmóniát megtöri a mohóságot jelképező fehér ember. Az őslakos indiánok pedig még ma is küzdenek az olajvezetékek lefektetése ellen, az otthonuk, a természet védelméért. Gauder Áron lenyűgöző figurákkal, ritmussal és magával ragadó zenei világgal mutatja be az ősi szellemek és a kíméletlen modernizáció találkozását. A film megkívánja, hogy a néző továbbgondolja azt. Ritka csemege egy olyan magyar film, ami szellemiségét tekintve teljesen nemzetközi, és végre nem a magyar ugar rögvalóságából indul ki. Univerzális üzenetet közvetít. A rajzfilm a múltra tekint, de a jövőbe néz. Van remény?
Műanyag égbolt
Bánóczki Tibor és Szabó Sarolta rendezése 2023-ból mutatja meg 2123-at. Ez a sci-fi végre nem egy távoli, távoli galaxisban játszódik, hanem itt. Mégpedig a száz év múlva bekövetkező magyar valóságban. Bánóczki és Szabó díjnyertes első mozifilmje, egy olyan jövőben játszódik, amire szó szerint igazak a Toldi híres sorai: „Ég a napmelegtől a kopár szík sarja, /[…] Nincs egy árva fűszál a tors közt kelőben, / Nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben.”
Ebben a kies elhasznált jövőben a Föld növény- és állatvilágának teljes pusztulása után a tudósok egy szörnyű, de hihetetlenül tápláló, az emberi testbe ültetett növényt kísérleteznek ki. Ebben a kegyetlen világban, ahol a túlélésnek súlyos ára van, a két főszereplő hasonló, drasztikus döntésre szánja el magát, mint a Logan futásának szereplői. A történet is merít a sci-fiklasszikusból, mégis kellően eredeti.
Az alkotók a rotoszkóptechnika segítségével leforgatott jelenetekben kockáról kockára rajzolták át a film szereplőit, így a színészek mimikái valósak a vásznon. Belegondolni is kár mennyire vagány lehetett volna filmként, ha van pénz valós díszleteket építeni a színészek köré. Ellenben nincs ok panaszra a karaktereket körülvevő 3D-s világra. Egy disztópikus látomásszerű utazáson vehetünk részt a jövőbeli Magyarországon és Szlovákiában. A Műanyag égboltnak végül jót tett a koprodukció. Az Inkubátor Program nyerteseként kapott először 2016-ban Magyarországról támogatást, majd később a Szlovák Audiovizuális Alap is segített, aztán az Európa Tanács filmalapja, majd az Eurimages támogatását is elnyerte. Ez magában is izgalmas folyamat. Hátha precedenst teremt.
A Műanyag égboltot már azért is muszáj mindenkinek látnia, mert oly ritka az igényes, de egyáltalán a magyar sci-fi. Aki nem csípte el a moziban azzal tudatjuk, hogy már Filmio-n is megtekinthető.
27
Buda Flóra Anna, mint oly sokan az egyetem elvégzése után, aközül választhatott, hogy pályaelhagyó vagy országelhagyó lesz. Az alkotó végül, mint a céhes legények, a külföldi munkát választotta, hogy a szakmában maradhasson. Milyen jól tette!
Anna 27 című animációs filmjét az utolsó pillanatban beválogatták a 76. Cannes-i Filmfesztivál hivatalos programjába. Ha már ott volt a rövidfilmes szekcióban, az Arany Pálma-díjat el is hozta. Ez nagy szó. Különösen azért, mert itthonról nem kapott semmilyen támogatást, sőt, elutasították a filmtervét. Valójában ez egy francia arany. Mint megannyiszor, ismét úgy vagyunk büszkék egy magyarra, hogy mi semmit nem tettünk a sikeréért. A félrövidfilm alaptörténete hétköznapi, de mégis univerzális. Alice épp most 27 éves. Fuldoklik a lét elviselhetetlen középszerűségében, még mindig a szüleivel él, van egy agresszor öccse, és hajlamos az álmaiba menekülni a sivár hétköznapok elől. Egy gyár tetején tartott pszichedelikus buli után részegen súlyos biciklis balesetet szenved. A többit majd meglátod. Ideig-óráig, féllegálisan ITT is megnézheted. Csapj le rá!
Ezen kívül a 73. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál ifjúsági zsűrijének különdíjában is részesült, Erhardt Domonkos diplomamunkája, a Szemem sarka című animációs rövidfilm is.
2023 tényleg a magyar animáció elismerésének éve volt. Külföldön. Már csak az kéne, hogy a külföldön kívüliek is (azaz mi magyarok) vegyük észre mennyi tehetséges ember él köztünk.
Japán emeli a tétet
Három nagy képregény- és rajzfilmes nemzetet tartanak számon: az amerikait, a franciát és a japánt. Ezek közül a japán az, ami a művészet és a popkultúra között gyakran elmossa a határokat. Idén két olyan rajzfilm is debütált, amiről mindenhol szuperlatívuszokban beszélnek, és a kasszáknál is jól teljesít. Mindezt olyan csavaros és mély történetekkel, amit a magas irodalom is megirigyelhet. Listánk minden darabja fontos és érdekes munka, de az alábbi két japán kihagyhatatlan.
A gém hattyúdala, avagy Miyazaki utolsó rajzfilmje végre kint
The Boy and the Heron, avagy A fiú és a gém egy 2023-ban készült animációs fantasy-film, amelyet Hayao Miyazaki írt és rendezett, a producer pedig természetesen a Studio Ghibli.
A japán cím Genzaburō Yoshino 1937-es azonos című regényére utal, amely bár megjelenik a filmben, van egy saját története, amely nem kapcsolódik a regényhez. Miyazaki súlyát mutatja, hogy a rajzfilm mindenféle trailer és előzetes kampány nélkül jött ki. Egy poszter és kész. Az újságírók le voltak döbbenve. Miyazaki ezt az utolsó munkájának tekinti, és úgy gondolja eleget tett le az asztalra, hogy mindenféle reklámköltés nélkül bevonzza az embereket. Ez igaz is, mert mindenhol teltházakkal megy a filozofikus, a japán „Az eltűnt idő nyomában”-mese.
Miyazaki utolsó filmje? Hmm…
1997-ben a Studio Ghibli híres rendezője, Hayao Miyazaki bejelentette, hogy visszavonul a Mononoke hercegnő megjelenése után, amely új rekordokat döntött a japán mozipénztáraknál és egyben forradalmasította a műfajt. 2001-ben Miyazaki ismét bejelentette, hogy a Chihiro Szellemországban megjelenése után visszavonul, mondván, már nem tud többé egészestés animációs filmeken dolgozni. 2013-ban immáron jó szokásához híven Miyazaki bejelentette, hogy visszavonul a Szél támad megjelenése után.
Nehéz teljes bizonyossággal megmondani, hogy valóban ez lesz-e az a pillanat, amikor Hayao Miyazaki végleg eltávolodik az animációtól (valószínűleg soha nem fog teljesen leállni, egyébként titokban egy új rövidfilmet rendez a Ghibli Múzeum számára Boro, a hernyó címen, de psszt).
Néhány nappal ezelőttiig azt is nehéz volt megmondani, hogy valójában miről is fog szólni ez a rejtélyes címet viselő, életművet záró alkotás. A merész PR-stratégia, hogy semmiféle PR nincs, bejött. A filmhez csak egyetlen poszter jelent meg, amelyen egy gém szerepel. A moziban való debütálás előtt semmiféle sajtó- vagy előzetes vetítés, trailer képernyőképek vagy akár összefoglaló nélkül nyitott a film
A fiú és a gém úgy tűnt, hogy csak valami mitikus entitásként létezik, nem pedig valódi filmként.
A szükséges minimális bevezető kedvéért a film létezik. A történet a második világháborúban kezdődik a Tokiót sújtó súlyos szőnyegbombázás idején. Pearl Harbor miatt az amcsik elég durva revansot vettek, Hiroshima előtt is. A történet főszereplője, a fiatal Mahito, tanúja volt édesanyja halálának, amikor a kórház, ahol volt, porig égett. Az élmény olyan mélyen égett bele az elméjébe, hogy onnantól fogva soha nem tudja igazán elengedni ezt a képet. Mahito röviddel a háború után elköltözik Tokióból az édesapjához, aki új (és már várandós) partnerével él egy nagy, vidéki házban, ami tele van furcsaságokkal – például egy titokzatos gém és egy régi elhagyott kőépület a közeli erdőben. Mahito nehezen fogadja el ezt az új helyzetet.
A 82 éves Miyazaki az emberi létezés összetettségéről töpreng ebben az utolsó filmjében. Önéletrajzi és önreflektív elemekkel átszőve, de sokkal személyesebben, mint A szél feltámad idején. A The Boy and the Heronban a családbarát elemek is hemzsegnek, de ne feledjük, Miyazaki igazi művész, azt csinál, amit akar. A filmet csordultig megtölti személyességgel és szeszélyességgel, amely megkönnyíti a nehéz pillanatokat, és végtelen varázst kölcsönöz a lenyűgöző animációnak. Ez egy Proustot idéző filozofikus mű. Nálunk ez bukásra lenne ítélve, Japánban siker. El kéne gondolkoznunk azon, hogy érdemes lenne bátrabban élnünk és alkotnunk. Miyazaki példát mutat és emléket állít.
Suzume
Már most ki lehet jelenteni, az idei év legnagyobb dobása az animepiacon a Suzume. Kicsi az esélye, hogy bármi ehhez fogható előkerül még idén.
Makoto Shinkai, az elmúlt 20 év egyik legjobb animerendezője, aki most kiadta talán eddigi legjobb filmjét. A rendező arról ismert, hogy a forgatókönyvírástól a hátterek megalkotásán át a storyboardokig minden szempontból belevetette magát a produkcióba. Azt mondta, hogy azért készítette ezt a filmet, hogy megnevettesse az embereket. Ezenkívül gyógyírt találjon a művészete által a közelmúltbeli tragikus, ökológiai katasztrófák sújtotta Japán számára.
A rajzfilm tinédzser főszereplője, Suzume Iwato, véletlenül felfedezi a Japánt sújtó földrengések mögött meghúzódó titkos, misztikus okokat. Suzume-nak meg kell akadályoznia, hogy egy mágikus, hatalmas féreg becsapódjon a szigetország városaiba. Gyakorlatilag Japán teljes hosszát beutazzák, hogy bezárják az elrontott interdimenzionális ajtókat, mely által megismerjük Japán ezerarcú világát belőle. A Suzume egy fantasztikus, apokaliptikus road movie, amiben egyéb élvezetek mellett egy huncut, beszélő macska, egy csökevényes beszélő háromlábú szék is főszerepet kap. Shinkait megkérte, kvázi kötelezte a kiadója, hogy mindenképp tegyen bele egy szépfiút az animébe, hogy rá lehessen tenni a poszterre. Makoto ezt megtette, de a lehető leggyorsabban egy háromlábú székké varázsolta a sármos szépfiút. A Suzume minden, ami szép és megindító Makoto Shinkai képzeletében, egy igazi csemege minden korosztálynak. Ezt a reklámízű mondatot nagyon ritkán és félve írom le. Most végre megtehetem.
Amerika?
Amerikagyár stabilan hozza a rajzfilmek mekdonálcmenüit. Én nem mondom, hogy ezek a rajzfilmek feltétlenül rosszak, csak nagyon kiszámíthatóak és patikamérlegen van kitalálva, hogy mit eszik épp a közönség. Semmi kockázat és vállalás nincs bennük. Ez alól az arany(gyártó)szabály alól kivétel a Nimona, aminek a híre megjárta a magyar média, majd minden berkét. Pedig nem éppen rajzfilmekre van kihegyezve a kultúránk. A Suzume és a Miyazaki-film mindenhol fő téma. Nálunk nem. A Nimona is csupán azért, mert elcsattan benne 1, azaz egy darab forró, akarom mondani, meleg csók. Uramisten! Világvége! De miről is van szó?
Nimona
A Nimona esetében, a Shrekhez hasonlatosan minden karakter kicsit más, mint amit várnál tőle. Pont ez adja a sajátos báját. A történet gyerekbarát, semmi erőltetett propaganda nincs benne. Mégis sok kálváriát bejárt az alkotás.
A Nimona fele már elkészült, amikor a mikiegeres cég úgy döntött, hogy mégsem kér belőle, így került a Netflixre. Egy korábbi hír szerint a Disney is félt az óminozus meleg csóktól. Az Insider belső forrásokra hivatkozva arról írt, hogy a cég ki akarta vágatni a jelenetet a filmből. Szóval ez nem az amerikai propaganda. A kapitalisták nem szeretnek kockáztatni. Na, de mi is a történet?
A „techno-középkorban” játszódó Nimona címszereplője egy lovag, akit gyilkossági ügybe kevernek, valamint egy alakváltó fura tini. A lovagnak menekülnie kell, elveszik a sikátorok alvilágában. Úgy néz ki csak az őrült Nimona, aki tud neki segíteni. Közben azonban nincs kizárva, hogy pont Nimona az a szörny, akinek a megölésére a lovag felesküdött. Végül Nimona, a fiatal alakváltó, összefog Lord Ballister Blackhearttal, hogy közösen leleplezzék a birodalom háttéruralkodóját. Az alkotás zseniális húzása, hogy maga Nimona sem tudja, hogy pontosan mi is ő. A rajzfilm valójában az ismeretlennel és a kiszámíthatatlannal szembesít. Gyermeki film gyerekeknek, tehát bátran lehet nézni gyerekkel is. Nem fogja észrevenni azt az egy darab csókot, amit túltolt a média.
A francia iskola megint leiskoláz
Blind Willow, Sleeping Woman (Szomorú fűz, szendergő asszony)
Pierre Földes neve nálunk nem cseng sehogy. Édesapja Földes Péter azonban ismert animációs művész volt, a számítógépes animáció egyik úttörője. Az ifjabb Földes először a zene irányába fordult. Pár kisebb film zeneszerzőjeként tűnik fel az IMDB-n. Azonban nem egy könnyen behatárolható fazon, elég csak az oldalát megnézni, jól látható, hogy a képzőművészet legalább annyira fontos számára, onnan pedig csak 1 lépés a rajzfilm.
A lista talán legkevésbé megközelíthető filmje a Szomorú fűz, szendergő asszony. Nemcsak egy Haruki Murakami-novellát adaptál, hanem hatot, címét a szerző egyik alkotásából kölcsönözve. Pierre Földes rendező filmje a 2011-es tóhokui földrengés és szökőár utóhatásai környékén játszódik. Adaptálja Murakami a Szuperbéka megmenti Tokiót cselekményét, amelyben egy kétéltű behív egy komor bankárt, hogy közösen megakadályozzák, hogy egy óriási féreg pusztítsa el a várost. A történet meglepően hasonló a Suzuméhoz, de nem ismerték egymás munkafolyamatait, és Földes hamarabb kezdett el dolgozni ezen a témán.
Egy hatalmas, beszédes béka, egy elveszett macska és egy cunami segítenek egy banki alkalmazottnak,
valamint feleségének és egy skizofrén könyvelőnek, hogy értelmet találjanak életüknek. Ez a film nemcsak
Murakami-rajongók millióit célozza meg szerte a világon, hanem az innovatív történetmesélés közönségét is.
A rajzfilm stílusát mágikus realizmusként határozták meg, és ehhez az animáció kiváló médium. A történetek emlékekből, álmokból és fantáziákból állnak, amelyeket a földrengés egyéni víziói befolyásolnak (gonosz fák, óriási féreg, titkos kívánság, ismeretlen jelszó, titokzatos üres doboz és sötét, végtelen folyosók formájában), amelyekben a főszereplők megpróbálnak újra kapcsolatba lépni önmaguk elveszett elemeivel.
2D-ben animált, éles vonalvezetéssel és tompa színpalettával felépített rajzfilm néha kísérteties, szürreális területre csúszik. Földes is a rotoszkópos technikához hasonló eljárással érte ezt el. Élő színészeket állítva színpadra, mint referenciamodelleket, a film cselekményeinek felskicceléséhez. Az animáció kulcsképei a színészekre épültek, a rotoszkópot csak kiindulásként használták. Az animált karakterek itt semmilyen módon nem hasonlítanak a színészekre, vagyis nem közvetlenül őket rajzolták át, hanem a mozdulataik inspirálták az animációt, ahogy például a szemöldökük, a szájuk, a fejük megmozdul. Különleges animációs csemege az animának.
Kutyáknak és olaszoknak tilos a belépés!
Interdit aux chiens et aux Italiens! – a francia cím egy olasz történetet takar vagy még többet. Egy európai történetet, hiszen az alkotás francia–olasz–svájci animációs gyurmafilm. Alain Ughetto saját családja történetét meséli el csipetnyi francia humorral, némi olasz pikantériával és nagy adag emberszeretettel.
A 20. század elején járunk Ughetterában, Észak-Olaszországban. Ez az Ughetto család faluja. A régióban élni nagyon nehézzé válik, hisz nincsen se munka, se kenyér. Az Ughettók elügetnek egy jobb élet reménye után a franciák földjére, ahol nem éppen tárt karokkal várják az olaszokat.
A családi legendárium szerint Luigi Ughetto (nagypapa) gyalog átkelt az Alpokon, hogy új életet kezdjen Franciaországban, amivel örökre megváltoztatta szeretett családja sorsát. Unokája visszautazik az időben és újra áttekinti történelmüket. Egyben látleletet ad a kor politikájáról a kisember szemszögéből. Aranyos alkotás.
Animációs filmajánlónk véget ért. Ha azt kérdeznéd magadtól, hogy ezeket a jól sikerült alkotásokat miért olyan nehéz megszerezni, megnézni, a választ mi sem tudjuk. Kivétel nélkül mind díjnyertes, színvonalas alkotások. Megéri rászánni az időt bármelyikre.
