A bad guy, akinek mindig meg kell halni
A filmvásznon Danny Trejo az ultimate rosszfiú, akit számtalanszor megöltek már. Lelőtték, leszúrták, felakasztották, feldarabolták, összenyomta a lift, sőt egyszer még fel is olvasztották. Így talán nem oly meglepő, hogy egy speciális rekord is az ő nevéhez fűződik: őt ölték meg legtöbbször filmen, összesen 72 alkalommal. A színészet előtt absztinens aktivistaként dolgozott, egész pontosan a börtönből szabadultak társadalomba való beilleszkedésével foglalkozott. Ezt megelőzően azonban, pont olyan volt, mint a filmjeiben. Egy megátalkodott vato, sztereotip drogos gengszter. De az igazi Danny Trejo története sokkal összetettebb, mint egy hollywoodi álomkép.
Danny Trejo útja mindenen át
Danny Trejo 1944-ben Los Angelesben született, mexikói bevándolrók gyermekeként. Nehéz körülmények között nőtt fel, melynek egyenes következménye volt, hogy már meglehetősen fiatalon megismerkedett a különféle kábítószerekkel. Részben emiatt számos alkalommal került összeütközésbe a hatóságokkal, még fegyveres rablás is a számlájára írható. Visszaeső bűnözőként közel 11 évet ült börtönben. A rabok által „Arénának” nevezett legendás San Quentin fegyházban töltötte büntetésének java részét, ahol többek között könnyű-, majd középsúlyú bokszbajnok lett. A száraz mondatok messze nem adják vissza Trejo életének viszontagságait. Kezdve azzal, hogy bántalmazó családban nőtt fel. Folytatva azzal, hogy emlékei szerint hamarabb verték meg, mint ölelték volna.
Danny mégis tovább tudott lépni. Fő mottója:
„Bár életünk egy adott pontján eleshetünk, de az számít igazán,
hogy mit teszünk utána, amikor felállunk.” – Robert Rodriguez, filmrendező
Ez lenne a gyerekkor?
Danny gyerekkora, avagy hogyan lesznek a félárvákból árvák.
Ahogy mondani szokás, Trejo rossz csillagzat alatt született. Ráadásul egy házasságon kívüli viszony eredményeként. Szülei, Dolores Rivera King és Dionisio Trejo 1943-ban találkoztak. Apja abban az időben a 38. utcai banda tagja volt, akit egy másik férfi megkéselése miatt köröztek, ezért a család egy ideig San Antonióba költözött, majd Dionisio ügyvédi javaslatra feladta magát, ami értelemszerűen börtönt jelentett, ezzel együtt pedig a szülők szétválását.
Egy évre rá Trejo ismét Los Angelesben találta magát, apai nagyanyjuk házában, ahol unokatestvéreivel osztozott egy szobán. Az ott töltött évek során mostohaanyja, Alice Mendias volt az egyetlen vigasza. És itt jön képbe Gilbert nagybácsi, aki egy igazi hardcore gangsta volt.
Ő volt a nagybetűs menő.” – emlékezett vissza Trejo. „Többnyire nagy köteg készpénzzel járt, mindig jó ruhái és kocsijai voltak, és rendre más csajai.”
Nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy komoly hírneve volt Los Angelesben. Elég sokan ismerték, így a börtönben egyfelől nagybátyja kapcsolatai mentették meg Trejo seggét. Másrészről ő juttatta oda.
Gilbert nem különösebben volt egy szívbajos figura. Gyerekekkel vitette a drogot A-ból B-be. Kvázi ők voltak a futárai. Ez alól a rokonai sem képeztek kivételt. Trejo hétévesen vett részt az első drogügyletében. 10 évesen tartóztatták le először. Gilbert a 8 éves Trejo-nak már füvet hozott, de még durvább, hogy a 12 éves Danny-nek az első adag heroint is ő adta be, amikor unokaöccse rajtakapta, hogy lövi magát. Sőt, ő volt a felelős Trejo első túladagolásáért is. Ezek után már semmi, hogy a kokaint is ő adta neki. A dolgok innentől gyorsan eszkalálódtak, Trejo függővé vált, és csatlakozott Gilberthez. Rablásokban és a kábítószerüzletekben vett részt, hogy legyen pénze cuccozni. Egy éven belül a fiatalkorúak nevelőintézetében landolt, és amint 18 éves lett, azonnal átszállították a börtönbe. Trejo ezekben az években drogfüggő volt, és kimondottan agresszív.
„Gyerekként végig kellett néznem hogyan rabol ki embereket a nagybátyám. Idővel én is fegyveres rablásokat követtem el pénzért. Nem szerettem túl sokat dolgozni. […] Olvastam egyszer egy vicces idézetet, valami ilyesmit: »Ha chicanóként nősz fel Los Angelesben, két választásod van: drogdíler vagy munkás leszel.« Ezért úgy döntöttem, hogy minden reggel időben felkelek, és elmegyek dolgozni, vagyis fegyveres rablásokat hajtok végre, hehe.” – Danny Trejo.
Thug Life
Érdemes szó szerint Danny szájából hallani pontosan miért is került börtönbe először hosszú időre. Sokat elárul a korról.
„Bár ezer bűncselekmény miatt bekerülhettem volna, de tulajdonképpen azért kaptak el, mert négy uncia (kb. 113 g) tiszta cukrot adtam el egy szövetségi ügynöknek. Szó szerint értsd, nem szlengbe mondom. A zsaruk mérgesek lettek, mert lehúztam őket. És a pénzt sem adtam vissza nekik. Összesen hétezer dollárom volt, amit elástam anyám hátsó udvarában néhány pisztollyal, egy lefűrészelt vadászpuskával és egy kézigránáttal együtt. [Nem részletezte különösebben, hogy miként, de Danny kézigránáttal rabolt ki helyeket.] Mert rájöttem, hogy a fickó zsaru. Egyszerűen rám szálltak, és hamis vádak alapján bevittek. Ma már tudom, ha visszaadom a korrupt zsarunak a pénzt, és rendes kokót adok neki, még nagyban is csinálhattam volna. Bűnözőnek se voltam elég okos. Hehe.”
Ki-be: a börtönévek
„Amikor felérsz San Quentinbe, két lámpát látsz az északi blokk tetején.” – emlékezett vissza. „Látsz egy piros lámpát és egy zöld lámpát. Ha világít a piros lámpa, az azt jelenti, hogy megöltek valakit. És a piros rendszeresen villan. Ez az első dolog, amit meglátsz, tehát tudod, hogy ez egy halálház – az emberek bejönnek ide, és nem mennek ki.”
Az 1960-as években Trejo élete túlnyomórészt a kaliforniai börtönrendszerben való ki-bejárkálásról szólt. A börtönéveiről szóló beszámolók azonban kifejezetten ellentmondásosak. Az egyik szerint utolsó letartóztatási ideje 1972-ben járt le. 1969 júliusában is szabadult, miután öt évet letöltött 10 éves börtönbüntetéséből. Trejo kezdetben több fiatalkorú bűnelkövetői intézmény vendégszeretetét is élvezte, köztük három évet a Camp Glenn Rockey-ben, San Dimas államban, mert megcsonkított egy tengerészt (arcon szúrta egy törött üveggel). Majd tulajdonképpen a kaliforniai börtönöket végigturnézta 1959 és 1969 között. „San Quentinben, Folsomban, Soledadban, Vacaville-ben, Susanville-ben, Sierrában voltam.” – mondta. Annyi biztos, hogy 10-13 évet ki-bejárkált. Danny börtönéveiről egész jó filmet lehetne készíteni, de ez valahogy mégsem lett feldolgozva, pedig az interjúkban mond érdekes dolgokat.
„Most már azt mondom, hogy kaland volt, mert minden reggel felkeltem, és vártam a kalandot. Nagyon más volt. Nem volt annyi erőszak, nem volt Észak, Dél, Mexikói maffia háttéralkuk.” (Lásd a cikkünket a Sureno-Northeno latin bandákról.)
Nagyon vékony volt a határ a mexikóiak és fehérek között. Tudod, a fehérek akkoriban jó kapcsolatot ápoltak a mexikóiakkal, mert nem gyilkolásztak össze-vissza. Sokkal többet szexeltek akkor. Most már kevesebbet szexelnek.” (Nem sikerült más cikkek alapján kideríteni mire is gondol, de nem is biztos, hogy akarom tudni.)
„A latinok és a feketék azonban mindig is harcban álltak egymással. Erre azt mondják, hogy a börtönhatalomért, de valójában csak küzdenek egy mélyebb mélypontért. A börtönben a 60-as években a fehérek stratégiából együtt lógtak a mexikóiakkal, mert nem szerették a fekete arcokat. Ez megváltozott, mára az észak-mexikóiak egy kicsit mások, sokan közelebb nőnek fel a feketékhez. De a 70-es évek elejéig még nagyon rosszak voltak a viszonyok.” A legérdekesebb epizódnak a börtönévei közül mégis egy nagyon fura találkozást tartok.
1961-ben a Los Angeles megyei börtönben találkozott Charles Mansonnal, akit „piszkos, zsíroshajú vékony fehér fiúként” írt le, aki állítólag tehetséges hipnotizőr volt. Ez sokat árul el abból is, hogy a fiatal lányokat miként őrjítette meg Manson. Danny és pár haverja azt találták ki, hogy megkérik Mansont hipnotizálja be nekik hogy csajjal vannak, herkáznak és hasonlók. Az a durva, hogy annyira jól sikerült a mentális tivornya, hogy Trejo el is hányta magát, így jelezvén a teste.
Trejo 1966-ban érkezett a San Quentin Állami Börtönbe, és nem sokkal ezután heroinhasználata is súlyosbodott. Adósságbehajtó és kábítószer-kereskedő volt, gyakran vett részt erőszakos cselekményekben vagy volt szemtanúja ezeknek, beleértve a gyilkosságot is. A bebörtönzött Trejo a bokszra összpontosított, és bajnok lett San Quentinben könnyű- és félnehézsúlyban.
„Minden büntetés-végrehajtási intézetben könnyű- és félnehézsúlyú bajnok voltam” – mondta, „és mindegyikben ott voltam”. De ennek ellenére félt, mert sokan úgy voltak vele, hogy ok, jó a ringben, de sima harcban le tudnánk győzni. Ezért bekóstolgatták.
„A mindennapi halálfélelem azonban soha nem csillapodott. Annak ellenére, hogy egy jól ismert fogvatartott voltam. Ugyanis ha realista vagy, tudhatod, amikor a foglyok kimennek az udvarra, ott bármi megtörténhet. Ez nem a ring, itt nincsenek szabályok, egy drogos nyikhaj is simán elvághatja a torkod.” Trejo visszaemlékezett arra a félelmetes jelenetre, amikor valahonnan, csak egy nevetés hallatszott a tömegből, miközben azt kiabálta valaki: „Danny itt fogsz meghalni.” Trejo azért készült ki ettől még inkább, mert akkor nem volt senkivel vitás ügye, legalábbis ahogy ő mesélte.
A rendszer azonban csaknem elnyelte Trejo-t, miután 1968-ban a Soledad Állami Börtönbe szállították, ahol épp egy börtönlázadás tört ki a Cinco de Mayo alatt Soledadban. A balhé zűrzavara közepette Trejo mindig kihangsúlyozza, hogy véletlenül egy betondarabbal fejbe vágott egy őrt. Igazából eldobta és pont az őrt találta fejbe. Három hónapig magánzárkában sínylődött, mindezek tetejébe visszaesőként gyilkossági kísérletért halálbüntetés várt rá. A magánzárkában öngyilkosságot kísérelt meg, de végül megijedt és szólt az őrnek.
„Csak 24 éves vagyok és túl vagyok mindenen. Azt mondtam: „Istenem, ha ott vagy, akkor minden rendben lesz. És ha nem, akkor el vagyok tévedve.” – Danny Trejo.
Ott feküdt a földön, miközben a vérrel együtt az élet is szép lassan kezdett elszivárogni a testéből, noha elszorította a kezét. Az volt a fejében, hogy az őr lehet csak szórakozott vele, mert nagyon sokáig nem jött vissza. Végül elájult. Danny a börtönkórházban ébredt fel. Az elvágott ereit összevarrták. Az őr mégis visszajött. A másik őr, akit fejbe dobtak, végül nem vallott Danny ellen. Úgy tűnt, Isten meghallgatta, mivel a 3000 fogoly egyike sem jelentkezett, hogy megerősítse az állításokat. Trejo úgy érezte életében még sosem érte ekkora szerencse, és hogy pont az őrök bántak vele kegyesen. Ezután nagyon megváltozott.
Sikeresen leküzdötte kábítószer-függőségét, a bebörtönzés alatt pedig még a középiskolai diplomát (GED) is megszerezte. Továbbá mélyen vallásos lett. A külsejéből ítélve nem gondolnád elsőre róla, de katolikus és halálosan komolyan is gondolja.
Egy kis politika
Trejo már régóta nem egy becuccozott vato loco, tehát elég határozott elképzelései vannak a világról. Az alábbi idézeteket egy börtönjogi ügyekkel foglalkozó oldalról szedtem, ahol Danny nem azt a filmes karakterét látod, amire mindenki kíváncsi. Elég érdekes dolgokat mond, idézzük.
DT: Őszintén hiszem, hogy a börtönrendszerünk közvetlenül kapcsolódik az oktatási rendszerünkhöz. Elmegyek a büntetésvégrehajtási rendszerekbe, és azt kérdem: „Hány embernek van középiskolai végzettsége?” 100-ból talán 5, esetleg 6. Van egy Bruce Western nevű kriminológus a Harvardon, sok kutatást végzett ezzel kapcsolatban. Kutatásának a lényege, hogy a börtönviseltek között a legnagyobb összefüggés az érettségi megléte vagy hiánya volt. Nem a faj vagy osztály. Akinek volt érettségije még onnan is magasabb arányban verekedte ki magát. Ironikus módon a politikusok felszámolják az oktatási rendszerünket, miközben pénzt pumpálnak a börtönrendszerbe, mi lenne, ha fordítva lenne…”
PW: Ha egy dolgot el kellene mondanod a börtönben élőknek, mi lenne az?
DT: Szerintem az oktatás a kulcsa bárminek.
Film és egyéb véletlenek
Filmes karrierje előtt kétkezi munkásként, kertészként dolgozott egy pázsitápoló cég résztulajdonosaként, emellett 1973 óta szerhasználati tanácsadó. Ezt a munkáját a mai napig végzi önkéntesen.
Erről maga így beszél. „Először egy roncstelepen dolgoztam, majd Danny Lebatoff-fal elkezdtünk egy kertészeti vállalkozást, ami nagyon-nagyon jól sikerült.
Egyikünk sem tudott semmit, még fűnyírónk sem volt. Valaki azt akarta, hogy nyírjuk le a füvét, azt mondtuk, oké, neked van fűnyíród, a tiédet használjuk.”
Ahhoz, hogy megértsük egy ember lelkét és vele együtt a sorsát, azt is látni kell, hogy
ezek a kemény emberek az erő látszata mögött mennyire nem hisznek magukban.
„Nem, nem álmodoztam nagy dolgokról, film meg ilyesmi, ez teljesen túllépett a lehetőségeim akkori határain. Főleg csak arról fantáziáltam, hogy kiszállok… Az volt a célom, hogy kint maradjak egy évet! Hátha kibírom ezt a feltételes szabadságot, olyan volt, mint egy álom, ami nem is válhat valóra. […] Ma már magabiztossabb vagyok. Nos, az egyik kedvenc mondásom az, hogy inkább lövök a Holdra, és lövök mellé, mintsem hogy az ereszcsatornát célozva azt eltaláljam. Ez Danny könyvéből, a 7. zsoltárból van. Hehe.”
Danny Trejo filmes karrierje annyira valószerűtlen, hogy érdemes őt idézni, hogy pontosan hogyan is zajlott ez a dolog. A kérdésekre tehát így válaszolt Trejo.
„– Hogy kerültél a filmbe?
– Totál véletlenül. Drogtanácsadó voltam, nagyrészt 17-18 éves gyerekkel dolgoztam. Egyik este sírva hívott az egyik mentoráltam. – Száznyolc napja vagyok tiszta, és azt hiszem, be fogok nyomni egyet. Azt mondtam: „Hagyd, gyere át, és megnézzük Johnny Carsont.” Erre így felelt: „Ember, dolgozom, le tudnál jönni értem?” A raktárnegyedben volt, azt hittem raktárban dolgozik. De egy filmforgatás volt. A Szökevényvonat, Jon Voight-tal. Bementem a díszletbe, és mindenki engem kezdett bámulni. Odajön egy srác, és azt mondja: „Hé, szeretnél szerepelni ebben a filmben?” Azt mondja: „Szeretnél statiszta lenni?” Azt mondom: „Mi extra?” És azt mondja: Tudsz úgy viselkedni, mint egy börtöntöltelék, el tudod képzelni milyen az elítélt? És azt mondom: „Hát valahogy el tudom képzelni.”
– Nem tudtak rólad semmit?
– Nem tudtak rólam semmit. Adtak egy kék börtöninget, levettem az ingem, hogy felvegyem, és abban a pillanatban, amikor levettem az ingem, megvan az a nagy tetoválásom tudod, akkor leesett nekik…”
Danny, akinek egész eddigi élete során egy nagy sötét árnyék lebegett a feje felett, most a szerencsecsillaga is feltűnni látszik. Még azon a napon (mennyi ennek az esélye is?!) jelen volt a film forgatókönyvírója, aki, mit ad Isten, tudta ki ő. Edward Bunker, a szerzővé vált egykori elítélt felismerte Trejo-t a San Quentinben töltött időkből. Emlékezve Trejo boksztudására, Bunker kulcsszerepet játszott Trejo megbízásában Eric Roberts személyi edzőjeként, valamint boksztanácsadójaként. Trejo napi 350 dollár közötti fizetést kapott. Ez neki elképesztően nagy összeg volt.
Trejo így emlékezett vissza: „Amikor megkaptam az első fizetésemet, azt hittem, tévedtek. Odavittem a csekket, hogy itt valami elírás lesz.”
Bunker arról is meggyőzte Andrej Koncsalovszkij rendezőt, hogy ajánljon fel Trejo-nak egy kis színészi szerepet, lévén személyes tapasztalatai hitelesítik majd a filmet. Színészi debütálása után Trejo évekig nem is vette észre, hogy kizárólag hasonló karaktereket alakít. „Nem tudtam, hogy sztereotipizálnak. Csak azt tudtam, hogy dolgozom.” –Trejo.
Azóta Trejo több híressé vált filmben szerepelt, általában negatív bűnöző karaktereket alakítva, bár vannak kivételek, például a Machete. Olyan sztárok filmjeiben bukkant fel, mint Antonio Banderas, Jean-Claude Van Damme, Nicolas Cage, Al Pacino, Harrison Ford, Charles Bronson, Steve Austin vagy Robert De Niro. Játszott többek között a Con Air – A fegyencjárat, a Desperado vagy a Volt egyszer egy Mexikó című filmekben. Állítólag 332 filmben szerepelt. Az Internet Movie Database se tudja pontosan, hogy mi a valós szám.
Danny erre azt mondta:
„Filmes karrierem első öt évében még nevem sem volt.
Mindig is „Első számú fogoly” voltam. Így szólítottak.”
„Egyszer egy rendező, rendezőnő.”…Ezt Trejo nagyon sok helyen így meséli, de kinyomoztam, hogy Gene Hackman a szóban forgó illető, csak nem akarja Danny oltani. Szóval Hackman megkérdezte: „Nem unod ezt?… Hogy mindig, ezt a tetkós, aljas mexikói börtöntölteléket kell játszanod?” Erre azt mondtam: „Mi van?! Én vagyok az aljas mexikói srác, miről beszélsz?” Amúgy abban igaza volt, hogy egy idő utána sorban álltak a hasonló karakterek ilyen szerepekért, de Danny fizimiskája annyira vad, hogy ráégett ez a karakter.
Filmes sztorik
Az unokatesó
Robert Rodriguez a másodunokatestvére. De erre csak később jöttek rá, amikor már jó ideje benne volt a filmiparban.
Trejo: Mi az az étterem a Market Street 26. szám alatt? Az volt az irodája, amikor a Desperadót castingolta. Bementem az irodába, és azt mondta: „Az iskolámból az egyik rosszfiúra emlékeztetsz.” Én erre: „Nekem is ismerős vagy. Kiderült én voltam az a fiú az iskolájából. Sőt, távoli rokonok vagyunk.”
A másik fura sztori, hogy a híres rendező, Michael Mann kezdetben összetévesztette Trejo-t Gilbert nagybácsikájával. Hihetetlen, de találkozott Danny sötét nemezisével. Az 1970-es évek végén kapcsolatba került Gilberttel a The Jericho Mile forgatása közben Folsomban. Az előállításhoz a fogvatartottak közreműködésére volt szükség, és történetesen Gilbert volt az egyik.
Utolsó visszaesés
Danny már a tiszta és jól fizetett statiszta korszakában egyszer mégis visszacsúszott. Ezt régebben nagyon titkolta, de mára már elévült az ügy. Valamelyik film forgatása közben találkozott Anthony Gambinóval, a Gambino családból. A Gambino családnak állítólag pénzügyi érdekeltségei voltak Hollywoodban is. Mily meglepő! Trejo-nak naponta 120 dollárt fizettek készpénzben, de mivel a projekt túl volt árazva, 700 dollárt számoltak el naponta. Klasszikus pénzmosás. Ezt hasonlítsuk azzal össze, hogy akkoriban (1989) Trejo jó esetben 700 dollárt vitt haza havonta. A televíziós szereplés miatt az emberek azt hitték, hogy jóval gazdagabb. Végül nem bukott le, de amint lehetett kiszállt a dologból, hiába kereste a sokszorosát a maffiával. Danny úgy volt vele, ő már eleget volt börtönben, nem beszélve arról, hogy ebben a sztoriban is ő lett volna a palimadár, ha lebuknak, mert az ő nevén futott az egész.
Az American Me-vita
Lehetne írni bulvár cikket fun factekből, hogy Nicolas Cage-re úgy emlékszik, mint „a pokoli menő” arcra, John Cusack pedig bitang jól tud verekedni, amit senki nem gondolna róla a kedves értelmiségi arca miatt. Azonban sokkal többet elárul Danny helyzetéről meg az egész szituációról az American Me körüli mizéria.
Danny Trejo VS the Mexican Cartel | Wild Ride! Clips
Mi A vér kötelezt ismerjük, azonban létezik egy film, ami tényleg belenyúlt a darázsfészekbe. A vér kötelezben minden fiktív és kitalált volt, itt nem. Ebből nagy baj lett. 1991-ben Edward James Olmos eredetileg Danny-nek is felajánlotta Pedro Santana szerepét az American Me című filmben. Nálunk Életre-halálra címmel jelent meg.
Trejót nem nyűgözte le a forgatókönyv, továbbá Olmos-szal is vitája támadt. Trejo azt állítja, hogy a Mexikói Maffián belül olyan pletykák keringtek, hogy a forgatókönyv narratív szabadságot élvez. Mielőtt Trejo részt vett volna egy második találkozón Olmos-szal, felhívta őt Joe „Peg Leg” Morgan, a Mexikói Maffia akkori főnöke. Morgan volt egyébiránt aki jóváhagyta a szerepét A vér kötelezben. A mexikó maffiának az volt a kifogása, hogy a filmben fiatal korában megerőszakolják az egyik vezetőt, aki azóta legenda a bandák között. Ezen nagyon kiakadtak, mert szerintük nem igaz. Az, hogy igaz-e vagy sem, nem tudjuk. Mindenestre nagyon furcsa, hogy Danny mennyire védi a Mexikói Maffiát, miközben azt állítja, hogy neki nem volt köze hozzájuk. Ezt logikailag még az is bonyolítja, ha nincs velük kapcsolata, miként tudta Olmos életét megmenteni. Tény, hogy a film miatt 10 embert is megöltek. Egy biztos, Danny tud valamit, amit nem mond el. Olmos meg nagyon keménytökű, hogy bele mert ebbe nyúlni.
Danny Trejo: 10 People Killed Over ’American Me
Danny Trejo valamilyen módon kapcsolatban állt a Mexikói Maffiával (ez egy banda neve, nem a teljes mexikói bűnszervezetet jelenti). Ő azonban saját bevallása szerint soha nem csatlakozott a bandához. Azokkal a srácokkal nőtt fel, akik a Mexikói Maffia tagjai voltak, és azt mondta, hogy Gilbert nagybátyja tartotta távol őt a bandától.
Az ember, aki ott sem volt
Danny egy idő után egyfajta gettó- és börtönszakértő lett, habár ettől korántsem volt elragadtatva.
Egy híres színész, nem mondta el a nevét, hogy ne sértse meg, megkérdezte tőle.
„Egy latino gyilkost játszok az új filmemben, hogy néz ki egy ilyen karakter?
Erre mi a bánatot mondjak… Nincs erre egy szabály. Van, aki meg tudja tenni, van aki nem. Azt mondtam neki, minden amire szükséged van, kemény drogok, és akkor készen leszel és megcsinálsz bármit.”
Az Anaconda című filmet a brazíliai Manausban forgatták. Amikor az Anaconda gyártása Venezuelába költözött egy alkalommal megjelent egy rakat AK47-esekkel hadonászó tinédzser bandatag, Trejo a filmhez készített kígyó vagy krokodilbőr csizmáit követelve. Őt küldték ki, hogy oldja meg a dolgot. Danny úgy volt ezzel, hogy mit oldjon meg két terepjárónyi portugálul beszélő fegyveres gengszterrel. Mintha minden latino egy kultúra lenne. Odaadta nekik a különleges egyedi westerncsizmát, ami nem is szerepelt végül a filmben.
Machete a sztár
Danny Trejo kétség kívül sztár. A kifejezetten Trejo számára írt Machete (2010) 44 millió dolláros bevételt hozott. Van étterme, saját márkájú söre, kávé és különféle egyéb termékek.
Plastilina Mosh: Danny Trejo
Danny Trejo: Outlaw (ft. Baby Bash)
2021-ben kiadta Trejo: My Life of Crime, Redemption, and Hollywood című memoárját, amelyet régi barátjával, Donal Logue-val közösen írt. A könyv a negyedik helyen landolt a The New York Times bestseller-listáján.
A hivatásos színészként való folyamatos fejlődésével kapcsolatban Trejo megjegyezte: „Annyira áldott vagyok. Még mindig attól félek, hogy valaki felébreszt, és azt mondja: »Hé, még mindig börtönben vagyunk. Menjünk!«” Hát ilyen egy rém rémálma.
Annyira nem ismerte a filmes szakmát, hogy amikor az operatőr négyzetet formált a kezével a képkivágásra, elkezdte tanulmányozni, hogy vajon milyen banda jele lehet. Trejonak van egy másik arca is, a csomagtartójában rendszerint van nála kaja és új zoknik tucatjával. Ha bármerre megy és szóba elegyedik egy hajléktalannal mindig ad neki valamit. Ez egy jól hangzó önimázs bullshit is lehetne, csak mindenki elfelejti, hogy Danny amióta kijött, azóta önkéntesen végzi a drogrehabilitációt és próbál segíteni. Van egy mondása, amit majd minden interjúban elmond. Ezért zárszónak mi is ezt választottuk.
„Minden jó, ami valaha megtörtént velem, annak közvetlen
eredménye, hogy segítettem valaki másnak. Minden.”
