Quentin Tarantino-ról már szinte mindent megírtak, elmondtak. Mégis kedvem támadt írni a nagy kedvencemről, hiszen végre aktualitás is van vele kapcsolatban, végre kiderült hogy min dolgozott az elmúlt egy évben.
Kétségtelenül egyedi az ő filmes közlésformája és mégsem az, hiszen a filmes univerzumának minden egyes darabja, valamely jellegzetes zsánert idéz a letűnt korszakokból. Ügyeskedő tolvajnak is tartják sokan éppen ezért, hiszen kedvére lopkod abból a végtelen filmes repertoárból, amelyet a filmőrült memóriájában, a fejében tárol. Szerintem nem tolvaj. Fogja ezeket a bizonyos zsánereket, újra gondolja, átgyúrja, és új sztorit ír azzal a hamisíthatatlan QT-s, forgatókönyvírói tehetségével. Cikkemen belül eljátszottam a gondolattal, milyen lenne egy jelenet, ahol Tarantino találkozik saját univerzumának egyes karaktereivel.
Valahogy így nézne ki a jelenet:
New Orleansban járunk, a francia negyedben, azon belül is egy 2 emeletes lakóház felső emeletén, amely egy casino teremmé lett átalakítva. A terem két oldalán elhelyezkedő ablakok teljesen ki vannak tárva, az augusztusi hőség még a kora esti órákban is elviselhetetlen, a teremben tartózkodó szereplőink számára. Az utcáról a fülledt levegő, a pára és az ordibálások, csörömpölések egyvelege árad be a játékterembe. A Rampart Street-en polgárháborús állapotok uralkodnak. Tüntetők csapnak össze tüntetőkkel és a rendőri erőkkel. New Orleansban kijárási tilalmat és válsághelyzetet hirdettek. A teremben 5 férfi pókerezik, a hőség ellenére ingben, zakóban izzadnak és hideg whiskyvel próbálják elviselni az elviselhetetlent.
Seth Gecko (az Alkonyattól Pirkadatig karaktere/George Clooney) – Q, honnan ismered Bill-t? – És poharával rábök a velük szemben ülő szőke, hosszú hajú, 60 körüli férfira. (a Kill Bill karaktere /David Carradine)
Tarantino – Nem emlékszem már hogy honnan, de azt biztosan tudom, – így 20 év távlatából, hogy bárcsak ne ismertem volna meg. Most sem itt kellene lennem. Csak hát ő kurvára elintézte hogy itt legyek. Az életem kibaszott része lett, érted Seth?
Seth Gecko – Mint a mániákus csajom.
Tarantino – Pont így érzem.
A bárpultnál Stico (ismeretlen magyar férfi, a csapos) elindítja a Jenny Take a Ride című számot, Mitch Ryder-től. Az ő ruházata merőben különbözik a zakós, inges társaságtól. Szűk fekete nadrágjával, neonzöld bő atlétájával, fogpiszkálóval a szájában, sugároz magáról egy sportos, junkie életérzést. A közepes hangerőn megszólaló zenével, egy kissé háttérbe szorítja az utcáról beszűrődő ricsajozást, és amikor ezt elégedetten konstatálja, elkezdi törölgetni a poharakat.
Bill – Q, valamivel több hálát érdemelnék. -mosolyog miközben keveri a paklit-Már csak az Aljas Nyolcas miatt is.
Hetyi (ismeretlen magyar férfi, a casino tulaja) – Hogy érti? Mi volt az Aljas Nyolcassal? – Eddig a bárpultot támasztotta és a homlokát törölgette egy vizes törülközővel. Leül az asztalhoz, rágyújt, majd nyúl a 2 lapjáért, amelyet kiosztottak neki.
Bill – Hogy is hívják fiam?
Hetyi – Petke Balázs.
Jules Winnfield (a Ponyvaregény karaktere/Samuel L Jackson) – Elbaszott egy név.
Hetyi – Annyira azért nem gáz, de a becenevem Hetyi.
Bill – Az egy fokkal jobb. Nos fiam, az Aljas Nyolcast eredetileg nem akarta leforgatni Mr Tarantino. Hogy mondjam, nyomást gyakoroltam rá…
Tarantino – A nyomás pedig egy 442-es Smith N Wesson volt, a halántékomnál.
Bill – És a film le lett forgatva. Ráadásul átkozottul jól lett le forgatva.
Quentin Tarantino (a folytatásban QT) eredetileg nem akarta leforgatni az Aljas Nyolcast és ennek egy tipikus Tarantino-s oka volt. Megsértődött, kiborult, őrjöngött, mivel a film előkészületei alatt, hackerek lenyúlták a forgatókönyvet, és nemes egyszerűséggel kitették a netre. QT olyan szinten került maga alá, hogy lendületből be is jelentette, hogy nem fogja vászonra vinni a sztorit, hiszen a nyilvánossággal együtt, elveszett a varázsereje is a filmnek, szerinte okafogyottá vált.
Ekkor jött a képbe Samuel L Jackson, aki egy gyönyörű fortéllyal visszahozta a halálból, ezt a nagyszerű projektet.
Megfűzte QT-t hogy adja az áldását egy olvasópróbára a színészekkel, és az igazi csavar még csak most jött: legyen ez egy nyilvános olvasópróba, félig olyan mint egy színházi előadás. A misszió sikeresnek bizonyult, Tarantino belement és az esemény megvalósult (ha jól tudom, egy New York-i kis színházban). A színészek nagyon jól érezték magukat, QT el volt ragadtatva attól amit látott, a közönséggel felejthetetlen interakció és atmoszféra jött létre, akik a végén állva tapsoltak.
Tarantino azonnal motivált lett, a castingot sem bonyolította túl – pontosan azzal a színészgárdával forgatta le az Aljas Nyolcast, akik az olvasópróbán is előadták. Nekem személyes kedvencem lett ez a film, a Volt Egyszer egy Hollywood és a Kutyaszorítóban mellett. Teljesen el lehet merülni a majdnem 3 órás filmben, amely olyan, mint egy horrorral átitatott kamara thriller. Mint egy színházi előadás.
Egyetlen helyszín, az összezárt szereplők és a folyamatos feszültség jellemzi ezt a magával ragadó filmet.
QT elmondása szerint a sztorit John Carpenter Dolog horrorja, és a Kutyaszorítóban ihlette.
A filmzene pedig Ennio Morricone mestertől – megtölti az egész filmet egy extra lüktetéssel. A fő zenei téma a 6-7 percesre hagyott nyitójelenetre építve, a régi korok markáns nyitányaira emlékeztet, amikor még nem voltak kapkodósak a filmfogyasztói szokásaink. Régen egy film nézésénél megadtuk a módját az élménynek. Nincs kapkodás, nincs telefonon pötyögés, – ha éppen ingerszegényebb egy jelenet – nem rohangászunk ki a konyhába, nem chatelünk ismét, stb… Az Aljas Nyolcas nyitánya nem engedi. Nézzük a havas tájat, hagyjuk hogy egyre jobban átjárjon Monricone baljós, félelmetes zenéje… Szép lassan áthangolódunk Tarantino történetére, amelybe belemerülünk, és beköltözünk a szereplőkkel együtt az isten háta mögé, a faházba, miközben kint tombol a vihar. Magunk mögött hagyunk mindent és kikapcsolunk. QT – nál szétmegy a függöny és megkapjuk az elsőrangú filmezés élményét.
Jules Winnfield – Emelek 3000-ig. – közben a halántékához nyomja a hideg, deres poharat, amely félig van whiskey-vel.
Tarantino – Tartom, nem kérdés.
Bill – Jules, Jules… Meglátjuk velem tartasz-e a pokol mélyére – visszaemelek 12 000 – ig. – Jules elmosolyodik, belekortyol a whiskey-be, majd eldobja a lapjait. Seth Gecko és Hetyi szintén kiszáll a partiból.
Tarantino – Ez a hívás igazából nekem szólt, én veled tartok Bill. Tartom a 12 rongyot. – Bill leoszt 3 lapot.
Tarantino – 25 000 az emelés.
Bill – Legyen inkább 50 000. – Betolja a zsetonokat és meredten néz Tarantino szemébe. Eltelik vagy fél perc és csak néznek egymás szemébe.
Seth Gecko – Nicsak, nocsak. Itt valami mélyebb harc dúl az urak között ha jól sejtem.
Tarantino – Rátapintottál a lényegre Seth. Bár személyesen nem ismered, de gondolom hogy hallottál már Billről és az ő munkásságáról. És persze a módszereiről. Mert itt a lényeg. Ha ő kibaszottul akar valamit, az előbb vagy utóbb kibaszottul az övé is lesz. Én nem rajongok az ő munkásságáért, cserébe, ő nagyon is rajong az enyémért. Ő az én kibaszott rajongóm. De nem csak úgy rajong, ahogyan szokás – poszterek a filmjeimről az irodájában, aláírt filmes relikviák, stb… Ááá dehogy. Ennél ő kurvára tovább megy. Néha egy zacskó a fejemre, néha egy díszdobozban elküldött mutatóujj valamelyik barátom kezéről leválasztva. Összefoglalva – kurvára kreatív ha arról van szó, hogy miképpen javasoljon új filmes tervet, vagy éppen sürgessen meg valamelyik filmemmel kapcsolatban, hogy ugyan – jó lenne ha már haladnék az előkészületekkel.
Seth Gecko – Megható történet, szép románc.
Tarantino – Tartom az 50-et. – Betolja a zsetonokat, majd ezt követően kicsapják a 4. lapot.
Tarantino – Check
Bill – Check – Nincs emelés, így kicsapják az utolsó lapot.
Seth Gecko – Érdekelnének a románc piszkos részletei. -Lehajt egy tequillát, majd a kis tömör poharat odacsapja háromszor az asztalhoz, úgy, hogy a zsetonok is beleremegnek.
Tarantino – Egyszerű a deal. Abban az esetben ha Bill lesz a nyerő a mai pókeren – meglesz az akarata. Azaz az utolsó filmem a Kutyaszorítóban lesz, újra forgatva. Jövőre lesz a 30 éves jubileuma és Bill szerint így lenne kerek a filmográfiám. Hiszen azt mindenki tudja, hogy a soron következő filmem lesz az utolsó. Ha én nyerek – megszabadulok tőle, nincs több követelés. Szakítunk, végre vége a mocskos románcnak – ahogyan te fogalmaztál.
Hetyi – Hát nem áll túl jól a szénád a zsetonokat elnézve… – Int Sticónak, aki rögvest nekikezd lelkesedve, valami koktélt összerakni nagy zajongással. Gyümölcsöt aprít, rázza a shakert, megint aprít, és csak így tovább… Közben Bill meredten bűvöli Tarantino-t, aki szenvtelenül nézi az asztalon heverő kártyákat. Jules Winnfield idegesen hátranéz Sticóra, aki ebben a feszült pillanatban már egyre vehemensebben, egyre növekvő hanghatásokkal dolgozik a koktéllal. Jules fel is sóhajt egy kissé nyűgösen. Sticó, miközben nagy zajjal keveri kanállal az italt – rákacsint. Jules a földre köp.
Tarantino – 50 000 az emelés.
Bill – Ugyanazt a tüzet látom a szemedben amit a pályád elején is. Amikor vártad Harvey Keitel reakcióját a Kutyaszorítóban forgatókönyvére.
A 28 éves Tarantino, miután megírta a Kutyaszorítóban forgatókönyvét, és az első filmjéről álmodozott – egy fekete fehér, kis költségvetésű moziként képzelte el. Végül színes filmként valósult meg, 1 millió dollárból és nagy nevekkel a színészlistát tekintve. Lawrence Bender látott fantáziát a fiatal tehetségben és forgatókönyvében, így elküldte Harvey Keitelnek. (Bender egyébként állandó társa lett QT-nek producerként) A fiatal QT tűkön ülve várta a bálványának válaszát, és Keitel nem is váratta sokáig. Kezdésként azonnal beszállt 400 000 dollárral, majd segített az „A” kategóriás színészek megszerzésében.
A Tim Roth, Michael Madsen, Steve Buscemi és Chris Penn főszereplésével bemutatott film, éppen hogy
elkészült a Sundance Fesztiválra, a premier előtt 3 nappal fejezték be az utómunkát a laborban.
A Sundance-t követően, a film végig turnézta az összes fontos fesztivált.
A Kutyaszorítóban híre, végigsöpört a mozirajongók körében, 2 és fél hónapig játszották a mozik, megtermelve a tisztességesnek mondható 2 millió dollárt. QT-nak neve lett, rá 8 hónapra már meg is írta a Ponyvaregény forgatókönyvét – készen állt hogy páros lábbal beleszálljon Hollywood állóvizébe.
– VÉGE AZ ELSŐ RÉSZNEK –
