Mai közös kalandunkat egyik kedvenc szubkultúrám, a gördeszkázás mágikus világa felé irányozzuk, mely során egy fantasztikus páros, a zseniális Tyshawn Jones és a legendás operatőr, William Strobeck korszakalkotó együttműködésének lehetünk szemtanúi.
Mai hőstörténetünk kezdete 2012-re datálódik, amikor is a filmes William Strobeck-et azzal bízták meg, hogy készítsen egy reklámfilmet a Supreme-nek. Strobeck a New York-i Lafayette streeten található üzletben találkozott először a bronx-i kiskölyökkel, az akkor még ismeretlen Tyshawn Jones-szal. Már az első forgatási napon meglátta benne azt a gördeszkás őstehetséget, ami egy évtizeddel később mindkettőjüknek elismertséget és hírnevet hozott.
„Volt valami különleges a kissrácban, amit szerettem volna, hogy az egész világ lásson”
– emlékszik vissza William az első találkozásra.
Nollie kickflippel a sportág frontvonalába
Az első felvételekhez csak átgurultak a bolthoz közeli Foley Square-re, ahol a New York-i Legfelsőbb Bíróság épülete előtti ikonikus „Courthose drop” található. Az akkor 13-éves Jones pedig nem okozott csalódást, kevesebb mint tíz próbálkozásból beadta a nollie kickflippet, az ikonikus filmkockák pedig mindkettőjüket a gördeszkás világ frontvonalába repítették.
- Ez a trükk megy egyenesen a filmbe, mit üzensz a világnak? – tette fel a kérdést az eredeti, vágatlan felvételen Strobeck a tehetségnek.
- Hol van a csekkem? – vágta rá csípőből, gördeszkás körökben azóta szállóigévé vált válaszát Tyshawn Jones.
A reklámtól az aszfaltszagú filmekig
Több, mint egy évtizedig tartó közös forgatásaik alatt az operatőr, aki ma már a 45-öt tapossa és az immár 24-éves deszkás szupersztár paradigmaváltást hozott a gördeszkás filmek látványvilágába és a rajongók, akik beérezték az életszagúbb felvételeket, nemzetközi szupersztárrá emelték a fiatal sportolót.
A Courthouse dropnál forgatott „Buddy” című reklámfilm hatalmas sikert aratott és ezen felbuzdulva a Supreme zöld utat adott a duónak, hogy készítsék el az első közös hosszú gördeszkás movie-t.
A 2014-ben bemutatott „Cherry” pedig a várakozásoknak megfelelően új műfajt teremtett, többek között Strobeck mostanra védjegyévé vált kameramozgatási stílusa miatt, melynek során a kameraman a trükkök rögzítése közben váltakoztatva zoomol ki és be a tökéletesen kivitelezett mozdulatokról az apró részletekre, mint amilyen egy pillanatnyi arcmimika, egy ruha alól kivillanó tetoválás, netán egy korábbi esés során begyűjtött horzsolás. A felvételeket először látva megdöbbentő érzés volt, hogy a néző szinte az aszfalt szagát érezte a képkockákból áradva, teljesen olyan volt mintha csak a járda szélén gubbasztva testközelből figyelnénk a trükköket.
A korszakalkotó teljesítmény hatására megnyílt az égbolt és leszakadt a megérdemelt díjeső
Az első közös nagyszabású filmet két másik követte: a 2018-ba megjelent „Blessed”, amelynek láttán a Thrasher Magazine az év gördeszkásának választotta Jonest, mint ahogy néhány év elteltével 2022-ben is, amikor a „Play Dead” debütált. A mai napig Jones az egyetlen színesbőrű sportoló, aki két alkalommal is elnyerte a rangos díjat, ráadásul minden idők legfiatalabbjaként.
Legendás trükk a metrósínek felett
A filmen szereplő helyszíneket és trükköket Ty álmodta meg, azok profi rögzítése azonban legalább olyan nagy kihívást jelentett az operatőr számára is. Az egyik ilyen többek között a 145-ödik utcai metrómegálló sínei feletti kickflip volt.
Az illegális forgatást éjfélre időzítették. A párost komoly kis csapat kísérte el, hogy a szerelvények érkezése között minden alkalommal biztonsággal vissszajuttassák Jonest és a sínek közé bezuhanó deszkáját a kiindulási pontra.
A tökéletes felvétel azonban csak nem akart összejönni, majd időközben a helyszínt is ellepték a NYPD egyenruhásai, akik rögvest elzavarták őket az állomásról. A csapat azonban hajthatatlan volt, meg egyébként is ilyen ez a „deszkás szakma”, az állandó kommandózás a szerves részét képezi.
Ahogy az ilyenkor lenni szokott, baktattak egy kört, betoltak valami kaját, hogy a vércukorszint helyreálljon, majd visszatértek a tett helyszínére, ahol Jones már nem sokat teketóriázott, elsőre átvitorlázta a két peron közti gap-et, amely azon túl, hogy a „Play Dead” tökéletes zárójelenete lett, a Thrasher Magazine címlapjára is felkerült, sőt még a New York Times is beszámolt ennek hatására az esetről.
„Ha volt valaha olyan pillanatom, amikor azt éreztem, hogy ez a tökéletes címlapfotó, na az pont ez volt” – emlékszik vissza Tyshawn Jones.
Két és fél év mikroszkóp alatt
A legendás páros manapság már külön utakon jár, hiszen mindketten megalapították saját brand-jüket (Strobeck a Violet-et, Jones pedig a Kinget), de szeretettel gondolnak vissza az együtt töltött évtizedre.
„Már nem érzem, hogy túl sok videórész van bennem és számomra alighanem lassan véget ér a kaland, de óriási hálával gondolok vissza a közös élményekre, melyek során életre szóló barátságot kötöttünk” – nosztalgiázik Tyshawn.
Mindez furán hangzik olyasvalakinek a szájából, aki abszolút a csúcson van, hiszen még ő a regnáló S.O.T.Y. (Skater Of The Year), és különben is, a deszkások nem szoktak 24 évesen nyugdíjba vonulni. Tudjuk be a forgatások okozta fáradságnak, hiszen utolsó sikerfilmjük elkészítésének évében elmondásuk szerint gyakorlatilag két és fél éven keresztül „mikroszkóp alatt” éltek és minden egyes nap kora reggeltől késő estig forgattak.
„A gördeszkás videók sohasem hoznak annak megfelelő sikert és elismertséget, mint amennyi energia, szív és lélek kerül beléjük az elkészítésük folyamán. Esténként sokszor gondoltam magamban, hogy kib@szott őrült vagyok, másnap reggel mégis mindig lelkesen indultam a következő helyszínre” – emlékszik vissza William Strobeck.
