Azt hiszem Balzac mondta, hogy egy jó könyv olyan, mintha az adott kor nagy szellemeivel beszélgethetnél. Meg kéne köszönnöd nekik.
Én személy szerint a könyvajánlót azért tartom fontosnak, mert az internet szétesik, szétfolyik… Néha azon kapod magad, hogy azt se tudod, mit kezdtél el nézni, a napkollektorokról akartál olvasni, de már nem tudod, hogy kerültél most a vintage Kappa mezek szabásmintáihoz. A másik ok, hogy újabban nem ciki, ha nem olvasol. Talán emlékeztek rá, hogy régebb még a sportolókat is megkérdezték a bulvármagazinokban, hogy mit olvasnak. Kínlódtak is eleget, hogy egy Egri csillagok vagy egy Pál utcai fiúk nagy nehezen felderengjen a ködös múltból. Ma már nincs ilyen kényszer, meg sem kérdik tőlük, olvasnak-e. Mondjuk senkitől se. Nem sokkal jobb, ha legalább érzel valami bűntudatot, és próbálkozol: Légy jó mindhalálig. A közös kultúránk ugyanis csak így jöhet létre.
Ezúttal két szerzőt és egy sci-fi antológiát ajánlok a nyári hónapokra. Értem ez alatt a Szeptembert is, ami újabban tiszteletbeli Nyár.
N. Gómez Dávila: További széljegyzetek egy rejtett szöveghez
Fontos: ez egy nagyon jól ajándékozható könyv. Jól néz ki a borítója, könnyen lehet vele haladni, idézhető. Azt sugallja, hogy képben vagy.
Érted: kolumbiai kortárs irodalom, nagyobbat mész vele, mint az új BMW-ddel, az senkit nem érdekel, csak te hiszed azt, mert fizeted a részleteket, és próbálod megmagyarázni magadnak, hogy nem volt rossz döntés.
Dávila viszont nem egy rossz döntés. Eleve, ki olvas ma kolumbiai moralistákat? Hát te!
Hogy Dávilában mi a jó? Minden jó! Ma már nehéz ilyen embereket találni, nem véletlen, hogy a modernitás hajótöröttjének is nevezik a klasszikus műveltségű írót. Dávila remetei elvonultságban élt birtokain, nappal gazdálkodott, majd esténként, egy jó bor mellett, pár mondatban, amolyan aforizma-szerűen, megfogalmazta gondolatait.
A mű a legjobb francia bon mot-okkal is felveszi a versenyt, tulajdonképpen egy aranyköpés gyűjtemény. De vigyázz! Olyan, mint az édes, erős likőr: ha túl sokat olvasol belőle egyszerre, megfekszi a gyomrod! Apránként, pár oldalanként érdemes haladni és kortyolni az olvasottakat.
Kinek ajánlanám:
Minden olyan létezőnek, aki igényt tart az ember szó viselésére.
Aki egy percig is elgondolkozott azon, hogy mi végre…
Hol olvasd:
A mű sajátossága, hogy pár mondatos megfejtések sokasága, tehát bárhol olvasható. Igazi tömegközlekedés klasszikus. Egy megálló, két gondolat, amit majd két megállón keresztül át is gondolhatsz. Ez a mű arra is nagyon jó, hogy ha szívesen olvasnál egy-egy gondolatot reggel vagy este.
Mivel ez nem egy tömeggyártásra szánt bulvár, nincs szétbontva életvezetési tanácsokra, szerelemre, politikára, egyben jön minden, akárcsak az életben.
„A tudomány az értelmet gazdagítja, az irodalom a teljes személyiséget.” Írja szerzőnk, ez pedig akár lehetne az olvasásra biztató jelmondatunk is!
Pár idézet még, hogy kedvet kapjatok a kolumbiai típusú morfondírozásra:
„Ostoba véleményeknek ne szerezzük meg azt az örömöt, hogy megbotránkozunk rajta.”
„Az ember nevelhető állat, már ha nem progresszív pedagógusok kezei közé kerül.”
„Nem érdemes leírni olyasmit, amit az olvasó kezdetben nem érezne hamisnak.”
„Korunkban olyan sok a művész, hogy leértékelődött a művészet.”
„Életünk egy anekdota, amely a valódi személyiségünket rejti magába.”
„A modern kor embere egyre jobban ismeri a világot és egyre kevésbé az embert.”
Mark Fischer: Kapitalista realizmus. /Nincs alternatíva?
„A történelmi szükségszerűség általában csak az emberi ostobaság másik elnevezése. Mondta egyszer Dávila és erről szól Fischer könyve is, annak ellenére, hogy bár Dávila egy jó értelemben vett, megfontolt, keresztény, konzervatív ember, Mark Fischer inkább szocialista szellemiségű volt. Most lehetőséged van rá, hogy egymás mellé engedd ezt a két remek embert, hogy általuk elengedd a magyar politikai közhelyeket!
Aki nem érzi magát a szellemi ellenfelei örökösének is, az az örökségének csupán egy részét veszi át.” – egy újabb idézet Dávila-tól, amivel Fischer is egyetért.
A reálpolitika nem egyenlő azzal, hogy hazudozunk, nevezzük burkoltan PR-nak, kommunikációnak. A sok kommunikáció között elveszik a te és az én.
Mindenre van egy sablon válasz.
Mark Fischer könyve tényleg olyan jó, mint ahogy mondják, hogy idézzek még egy klasszikust (magamat). A fickónak azt sikerült megvalósítania, amit már rég meg kellett volna tenni, hogy közérthetően, és meglepően humorosan beszél a korról, amiben most élünk.
De várjál, ő ezeket nem most, hanem 10-20 éve leírta, mi pedig most meg kapkodjuk a fejünket. Tömören kis fejezetekbe foglalva beszél a kapitalizmusról, de nem úgy, ahogy várnád. Szóba kerül még a depresszió, a figyelemzavar, és az apró hétköznapi megfeleléskényszerek is.
Papírra nyomtatott blogja rövid kis 10 oldalas fejezetekből áll. Esszégyűjtemény, melyben a rapzenétől kezdve az iskolarendszerig minden szóba kerül. Írja mindezt olyan pengeéles logikával megfogalmazva és humorral fűszerezve, hogy nehéz letenni. Velem az is elfordult már, hogy elkéstem miatta, mert be akartam fejezni egy fejezetet.
A bürokrácia útvesztőjében Ariadné legpontosabb vörös fonala ez a könyv, ha rajtam múlna, én kötelezővé tenném, a középiskolai oktatásban. Akkor talán végre felnőne egy olyan generáció, aki nem azt hallja lépten-nyomon, hogy a kapitalizmus most szükségszerű. Nem, semmi nem szükségszerű. A kapitalizmus az a játék, amit mi úgy kellett elkezdjünk, hogy a játékszabályokat elfelejtették mellékelni. És mire megtanultuk, teljesen megváltozott.
Mikor olvasd/kinek ajánlanám:
Most lehet, azt hiszed, valami hergelő, habzó szájú balos gazdasági könyv, de anyám életére, vagyis bocs anyu, a saját életemre esküszöm nem az! Gazdasági tematikájú, de mégis szellemes könyvet keveset találsz. Ez egy igazi infotainment könyv. Persze nem biztos, hogy nevetni fogsz. Mert ez nem egy – ki nevet a végén – játék.
Az év legjobb Sci-Fi novellái 2020
Úhhh. Ez annyira egy semmitmondó borító és cím, hogy magamtól biztos nem venném a kezembe. Valamiért a sci-fi és fantasy vonalon, sikk szar borítókat és címeket adni.
Trash easthetic kill my brain. Douglas Adams, Asimov klasszikusok jönnek csak ki trehány borítókkal. Ezt a könyvet az öcsémtől kaptam, mert tudta, hogy szeretem a távoli galaxisokat, ahonnan mi magyarok is jöttünk. (Csak itt romlott el az űrhajó, ezért le kellett szállnunk erre a bolygóra, aztán meg ez lett a vége, hogy fornettit ebédelek kólával. Hiába, az emberiség nagy dolgokra hivatott, csak közben meg felemás lukas zoknit vettem fel.)
A válogatás nem meglepően jó, hanem kibaxxott jó. Értem ezalatt, hogy ami nem az én világom novella, az is több mint rendben van. Ezért is ajánlom. A színvonal Vonnegut és a modern irodalom között van.
Kinek ajánlanám:
Azért mindenkinek, mert ma már a tudományos-fantasztikus nem egy ponyva. Egy irodalmi stílus, amibe sokszor a legjobb kortárs szerzők tesznek kirándulást. Van itt filozófia, feminizmus, környezetvédelem, és persze klasszikus űrutazós, időugrós témák is.
„A viharkatalógus” novella szinte egy modern vers. „A fák festője” novellát még mindig próbálom megfejteni. A „Járványeste a Holdkóros házban” után pedig te is elkezdesz majd azon aggódni, nehogy a te tested kívánja meg egy szupergazdag. Mi van, ha a számítógép öntudatra ébred és Istennek gondolja magát („Káli Na”), hisz pikk-pakk hallhatatlan tudna lenni, teste amúgy sincs. Nagyon naiv és jellemzően egoista emberi elképzelés, hogy velünk állna le harcolni, sőt egyáltalán beszélgetni. Egy isten nagyban van, másban van, chillben van.
Vannak itt ezeken kívül humoros politikai pamfletek is, és megértettem azt is, milyen nehéz néha nőnek lenni („Most várd ki ezt a hetet”). Szinte tudományosan-fantasztikusan nehéz
Mikor olvasd:
Középrövid novellák fáin stílusban megírva, vagyis utazáskor, vagy miután este beversz egyet. Jobb, mint a Frontin, a fejed biztosan sem fog hasogatni tőle, sori helyet meg főleg jobb. Van vége, szellemes és mindig ad valami pluszt is. Csak vigyázz, nehogy egy időalagútba tévedj véletlen és a hajnal kezedben a könyvvel találjon!
