Ars poetica:
Amikor elindult a 4bro, tudtam, hogy mit akarok csinálni. Hát a Moro úr lefagyasztását. Mi a 4bro nekem? A Moro úr sikeres lefagyasztása digitálisan, és extrémsportok meg zene. Jó, tudom, ez továbbra sem világosabb számodra. Kifejtem.
Mint kiderül, Moro úr amerikai hűtőgépszerelő volt, aki esztelen kísérlete révén azt akarta bizonyítani, hogy az állásukat elvesztett munkásokat jégtömbbe lehetne fagyasztani, és majd akkor felolvasztani, ha a konjunktúra ismét felfelé ível. Moro úr 1923-ban az Oregon állambeli Portlandben tudományos kísérlet keretében 30 percre egy jégtömbbe fagyasztatta magát.
Az akció célja: rávilágítani a munkások helyzetére, hogy a válságok idején a bankokat, nagy vállalatokat meg tudják menteni, bizonyítani akarta, hogy az embert le lehet fagyasztani ha kell, „jégre lehet őket tenni”, majd gazdasági fellendüléskor kiolvasztani. Avagy nem is ember, hanem munkaerő, beszélő szerszám.
Moro úr túlélte a kísérletet. A legfontosabb azonban nem is maga a fagyasztás, hanem az a mód, ahogyan a kisember az egyre embertelenebbé váló létfeltételek közepette reagál. Alkalmazkodni akar. Ez néha a szürrealitásig elmegy.
„Emberek, nem vadak –
elmék vagyunk! Szívünk, míg vágyat érlel,
nem kartoték-adat.” (József Attila)
A könyv, amely címét az egyik benne szereplő, meghökkentő fényképtől kölcsönzi, 1992-ben jött létre Svédországban, hogy aztán teljesen váratlanul betiltsák, aztán 2000 környékén újra kiadják. Azóta legendás, és legendásan nehéz hozzájutni is. A magyar fordításhoz is. A Mrozeket, a lengyel Örkényt, ajánló cikkemben már leírtam, vannak olyan könyvek, amit egyszerűen nem tudsz megvenni, mert szétkapkodták. Nem igaz, hogy az emberek nem olvasnak, vannak kincsek, amit újra és újra elő lehet venni, ami rendesen épít benned.
Ez az esszégyűjtemény és fotóválogatás ilyen könyv. Svédeknél legendás, de számomra magyarországi legendásságát jelzi, hogy két könyvtárból is ellopták, más helyekről meg megpróbálták. Nem azért mert annyira drága, hanem egyszerűen birtokolni akarod és lapozgatni benne. Nem akarod visszaadni, ha kölcsönkérted.
Két barátomnak adtam kölcsön, mindkettő azonnal lement és vett belőle. Régebben még lehetett, semmilyen hype nem volt körülötte, aztán szép lassan elfogyott, és ma szinte beszerezhetetlen. Vadásznod kell, fél évig feliratkozni antikváriumok online oldalaira.
Eredeti célja a svédeknek az volt, hogy (ingyenesen kiosztva az iskolákban) felkeltse, illetve növelje a tanulók érdeklődését az egészségügyi pálya iránt. A kampány, valamint annak részeként a könyv kidolgozása és összeállítása Svédország egyik legeredetibb filmrendezőjének, Roy Anderssonnak és néhány lelkes munkatársának nevéhez fűződik. Aztán később egy ideig minden érettségiző diák ezt kapta a svéd államtól, útravalóul az életre.
Ez a könyv tényleg egy útravaló a rád váró kihívásokra. Egy megküzdési kézikönyv. De nem úgy, ahogy gondolnád, egyáltalán nem lehet leírni mi a trükkje. Vagyis valami keserédes humanista humor, de néha meg szomorú.
Az embert mutatja meg. „Halhatatlannak készültünk, mégis meghalunk.
Ez olyan szörnyű, hogy nem lehet komolyan venni” –Ionescu.
Kicsit úgy érzem, mintha idegeneknek, vagy angyaloknak készült volna, akik el akarják pusztítani a bolygónkat, mert az emberiség megérett a pusztulásra. Valóban? Itt van a bizonyítéka, hogy mennyire különleges és furcsa teremtmény ez a fura félig majom, amíg félig istennek képzeli magát.
De voltak jó napjai, vannak jó napjai, hagyd élni még.
Amikor Stockholm városi tanácsa kiosztotta a könyvet minden kilencedik osztályos diáknak, az antológia villámgyorsan kultuszértékűvé vált a fiatalok és a felnőttek körében is. A XX. század fotótörténetének legkiemelkedőbb képei kísérik a szövegek gazdag gyűjteményét, a Hegyi Beszédtől a gyerekversekig, olyan szerzők műveivel együtt, mint Dosztojevszkij, George Orwell, Simone Weil, Freud, Seneca és még sokan mások.
Nem igaz, hogy az emberek nem szeretnek olvasni. Nem igaz, hogy nem érdeklődnek. Rossz pillanatokban rossz könyvek kerülnek a kezükbe.
Titokzatos szerkesztési elvekre épülve kötetbe gyűjti a világirodalom egész történetéből válogatott szövegeket, és ehhez fura képeket társít, amelyek aztán eltalálják az embert. Valamilyen pontodon megfog. Eléri, hogy elkezdj morfondírozni.
Ahogy egy svéd író mondta: „Igen, az önmagukból kivetkőzött évek után először tűnt fel végre megint valami, aminek célpontja nem volt más, mint a szív.”
Moro úr sötét útja a svéd valóság képmutatásában. Mi van akkor, ha beleszól a politika?
A szervezők jó szándékú lelkesedése körül a valóság hirtelen csinált egy gonosz hurkot, és új forgatókönyvet írt. Az úgynevezett politikai belemagyarázás régi lemezét tette fel.
Az eredeti terv szerint a könyvet ingyen osztották ki az iskolákban, hogy a humanizmus és a szolidaritás nevében növeljék a tanulók érdeklődését az olvasás és tulajdonképpen a másik ember megbecsülése iránt. Most azonban ezt betiltották, mert valamelyik „zseni” svéd politikus kitalálta, hogy az ápolónők feltüzelése volt a cél. (A svéd ápolónők 1996-ban több hetes sztrájkot tartottak, körülményeik javítása érdekében.)
A Moro-kampányt erre félbeszakították, a munkatársakat elbocsátották vagy áthelyezték. A könyvek a raktárakban porosodtak. Ám ezzel együtt Moro úr szamizdatként új életre kelt. A kiadott könyveknek azt a részét, amely eljutott hozzájuk, a diákok ronggyá olvasták. A svéd oktatási központot ellepték a tanárok levelei. Megható módon számoltak be korábban kezelhetetlen növendékekről, akik most még a szünetben sem válnak meg Moro-példányuktól. A szülők újabb köteteket rendeltek, mert a meglévők eltűntek a lakásból. Mondom, ez az a könyv, amire kísértést érzel, hogy ellopd. Stockholm egyik vezető protestáns lelkésze azt javasolta, hogy a könyv legyen mindenki számára kötelező konfirmációs ajándék. Egy kortárs svéd író, Göran Tunström azt mondta, ezt a könyvet ő maga szerette volna megírni.
A politikai kavarás következményeképpen a Moro úrhoz a ’90-es években nem lehetett hozzájutni. A kiadásra került példányok úgy jártak kézről kézre, mintha egy földalatti mozgalom illegális iratai lennének. Birtokolni azonban mintha senki sem birtokolta volna, mindenki valaki másnál olvasta. Moro úr sikeres lefagyasztása minden kétséget kizáróan Svédország legolvasottabb láthatatlan írásműve lett.
„Vannak emberek, akiknek még arra sincs bátorságuk, hogy azt állítsák, hideg szél fúj – hiába érzik maguk is –, ha ezt addig nem hallották másoktól.” Telis-tele van hasonló idézetekkel.
A Moro úrban van valami felelősség is, ami rád is átragad, rád bízza a világot. Tessék, vigyázz rá! Úgy érzed fontos vagy, van ebben valami kis lázadás is. Valóságos világban élni, hogy a létezés művészet és kötelesség. A léttel szemben érzett felelősség művészete.
A könyv az erkölcs mellett való kiállás művészete, mellébeszélés nélkül. A kötet végeredményben az esztétikai élmény formáival foglalkozik, azt kutatja, hogy mely érzékek aktiválódnak a mű kapcsán, a „rút” és „gonosz”, illetve a „szép” és „jó” átélésekor. Az egyes fotók bevezetőt képeznek a szöveg megközelítéséhez. Kíváncsiságot, félelmet, és nevetést válthatnak ki az olvasóból, az élményt, hogy ez mind megtörtént, és a felelősséget is, hogy te majd hogyan reagálj, ha egy adott dilemma elé kerülsz.
A könyv mélységeinek megértéséhez nem kell előképzettség, vagy műveltség, annyira erősek a szövegek, annyira igazak a fotók, hogy érteni fogod. Mindenkit máshol fog elkapni, általában mindenki lapozgatja ide-oda, senki sem időrendben olvassa.
Itt van egy könyv, egy antológia, amiért érdemes küzdeni, amiért érdemes menni, hogy beszerezd valahogyan. Ha feladtad, sehol nincs. Ott a könyvtár. Legalább beiratkozol végre.
Semmi sem szörnyű, minden szörnyű.
Semmi sem komikus. Minden tragikus.
Semmi sem tragikus. Minden komikus.
Minden valószerű, valószerűtlen, lehetséges,
lehetetlen, felfogható, felfoghatatlan.
Minden nehéz. Minden könnyű.
(Eugene Ionescu)
