Barion Pixel

Gustaf Skördeman – Geiger

Petke Balázs

2021.12.27.

4.5 perc

Az elsőkönyves írók felé mindig nyitott és érdeklődő vagyok, benne van a pakliban hogy egy új kedvencre találok, akinél már az első regényénél fel lehet fedezni, egy sajátos írói stílust és olyan világot, hangulatot teremt amely be tud húzni. A Geiger borítóján a cseles, csalogató „A Tetovált Lány rajongóinak” ajánló szöveg volt az, ami felkeltette az érdeklődésem, majd elolvasva a tartalmat, adtam egy esélyt a könyvnek.

Stieg Larson zseniális trilógiájához hasonlítani a Geigert, szerintem túlzás, de emellett egy nagyon jó kis csavaros bűnügyi thriller. Larson könyvein fellelkesedve, próbálkoztam más írókkal is a skandináv krimi műfajból, de mindegyik egytől egyig csalódás volt.

A Tetovált Lányt olvasni teljesen olyan volt számomra mint Jack Bauerrel ámokfutni a 24 sorozatban. Larson – nyugodjon békében, sajnos nagyon korán, fiatalon elhunyt – regényeiben a lassabb folyású, nyomozással telt részek is teljesen lekötik figyelmünket, mert a főszereplők minden egyes felismerése beindít egy újabb szálat, hatással van valami agresszív fejlemény kibontakozására és ezáltal több fronton is fokozódik folyamatosan a drámai helyzet, míg végül elérkezünk a végkifejlethez ahol a kártyavár összedől – ez is lett a tökéletes címe a trilógiát záró regénynek.

Larson halálát követően, a hagyatékát átvette a szintén tehetséges író, David Lagercrantz meglepően jól hozva a hangulatot, profi módon tett hozzá még három folytatást, Larson stílusát elegánsan megidézve. A hat kötetes sorozat így lett teljes, árnyaltan és részletekben gazdag karakterfejlődést kapunk mindkét főszereplőről és furcsa párosuk dinamikájáról, fejlődéséről.

A Geiger sztori egészen más szerintem, de ez nem feltétlen rossz persze.

Ebben a regényben inkább belemélyedhetünk a kémhálózatok, cselszövések, az orosz politikai vezetés nyomásgyakorlásába svéd földön. Jól kitalált karakterek, izgalmasan épülő cselekmény és a végén tényleg csavarnak nevezhető fordulat, amire nem feltétlen jövünk rá idő előtt.

Bauhaus ihletésű, elegáns, hatalmas üvegfelületekkel teli villából indul a történet, ahol látjuk Stellan papát -aki egykoron Svédország leghíresebb televíziós személyisége volt – és feleségét Agnetát. Nagyszülőként búcsúznak lányaiktól és unokáiktól, akik a családi összejövetelt követően éppen indulnak haza.
Az autók éppen hogy elhagyják a villa parkolóját, csörren a telefon. Egy olyan vonalas telefon, amely több évtizede néma. Agneta felveszi és csak egy szót hall -Geiger. Ez a kimondott szó, elindítja a bűnös tettek sorozatát – az idős asszony gondolkodás nélkül cselekszik. Elmegy a házban gondosan elrejtett és már 30 éve porosodó fegyverért, előveszi, ellenőrzi, majd a férje háta mögé állva – szétlövi a fejét. Ezt követően felszívódik a helyszínről, a pisztoly rejtekhelyére bekészített „menekülő” csomaggal, személyes okmányokkal.

Agnetának két lánya megdöbbenéssel érkezik vissza a gyilkosság helyszínére, miután értesítést kapnak a rendőrségtől, de megjelenik egy harmadik lány, Sara is, aki gyerekkora nagy részét velük töltötte, ebben a villában, akinek édesanyja volt a a rezidencia takarítója. Sara időközben rendőr lett, a prostitúció felszámolásán dolgozik a város legkeményebb környékén, így a gyilkossági ügyhöz rendőrként nem lenne köze, de személyes kapcsolódása a családhoz – belesodorja a nyomozásba.

Ki volt valójában a meggyilkolt Stellan? Milyen előre megtervezett útvonalon halad tovább és mi motiválja Agnetát a folytatásban? A múlt folyamatosan feltárul előttünk. Számomra a berlini fal létezése és lerombolása, az alvóügynökök misztikuma, a Gorbacsov féle szovjet éra puccsa és politikai kavarásai mind olyan témák, amelybe jól esik olvasóként mélyebben belelátni, megérteni egy tehetséges író segítségével. Minden összefüggésben van mindennel és az összetett történet Sköderman karmester segítségével, a végére összeáll. Minden a helyére kerül.

Gustaf Skördeman 1965-ben született, rendező, forgatókönyvíró és producer, akihez a nevéhez számos sikeres film és sorozat fűződik. Most kedve támadt írni egy regényt is, reméljük motivációja megmarad a továbbiakban is, érkezzen még sok hasonló thriller a kezei közül.

Tisztelt Olvasó!
A magazinnak szüksége van a segítségedre, támogass minket, hogy tovább működhessünk!

A 4BRO magazint azért hoztuk létre, hogy olyan egyedi és minőségi tartalmak születhessenek, amelyek értéket képviselnek és amik reményeink szerint benneteket is érdekelnek.

Az ilyen tartalomalkotás azonban időigényes és egyben költséges feladat, így ezen cikkek megszületéséhez rátok, olvasókra is szükség van.
A magazin működtetésére nagylelkű és folyamatos támogatásotok mellett vagyunk csak képesek. Kérjük, szállj be te is a finanszírozásunkba, adj akár egyszeri támogatást, vagy ha megteheted, legyél rendszeres támogatónk.

Amennyiben értékesnek érzed munkánkat, kérlek támogasd a szerkesztőséget a cikkek megosztásával.
Kapcsolódó cikkek

Jeff Vandermeer – Déli végek trilógia

Moro úr sikeres lefagyasztása

Hermann Hesse: Üveggyöngyjáték

Az Incal nyomában

Viktor Pelevin: A sárga nyíl

Regényes Street Art – Sissel-Jo Gazan: TINTAGOMBA