A cseheknek sok kis vicces írója van, a lengyeleknek egy nagy. Mostanában ha az olvasásról olvasol, azt olvasod, hogy az emberek nem olvasnak. Nem olvasnak, tehát könyveket sem vesznek. Bármilyen könyv, ami tetszik, csak megrendeled, vagy leemeled a polcról és olvasod is. Ez nem így van. Nem azt akarom mondani, hogy rossz az ízlésed, sőt nagyon is jó, mert, majd megpróbálod megvenni ezt a novelláskötetet, és rá fogsz jönni, hogy nem is olyan egyszerű.
Rá fogsz jönni, hogy nagyon sok szuper könyv van, amit nehéz beszerezni. A Mrożek-novelláskötetek ilyenek. Egyszerűen azért, mert aki ismeri, azonnal lecsap rá.
Én könyvtárból vettem ki, de hogy saját példányt is birtokoljak, egy fél évet kellett rá várnom.
Nagyon vigyázz, mert a ravasz, elképesztően gazdag, minden hájjal megkent, milliomos könyvesbolti eladók megpróbálják majd az önéletrajzát vagy színházi drámáit „rád sózni”, azok is jók, de Michael Jordanre sem mint baseballjátékosra, hanem mint a kosárlabda játékosára emlékszünk. Nem véletlenül. Mrożek szándékosan írt nagyon jó színdarabokat, és az életrajzai és egyéb dolgai is ajánlottak. De az úgynevezett mrozsekség a novella-formátumban jön ki legjobban. Mrozek irodalmi rövid- és középtávban ugorja át legszebben a színvonalléceket.
Mrożek Lengyelország Örkénye, vagy Örkény a magyar Mrożek?
„1930-ban születtem, mert valahogy el kellett kezdenem” – így mutatkozott be annak idején szerzőnk.
„A szörny bezárva tartott, és el is bűvölt egyszerre” – így beszélt hazájáról.
Szatirikus novellái a lengyelséget, lengyelkedést, a mentalitást figurázzák ki, görbe tükröt mutatnak a a hősiességnek álcázott pózerségnek, a kivagyiságnak, fellengzősségnek vagy a kommunista rendszer visszásságainak, de valójában az általános emberi viselkedés ostobaságait leplezik le.
Ez nagyon fontos, mert, ahogy egyre távolodunk, attól az időszaktól, amikor megírta őket, novellái nem ragadnak bele egy korszak hangulatába, hanem máig érvényesek. Az emberi karakterek, akikről mesél, ugyanúgy lehetnének, magyarok is. Vagy németek, a német kerti törpe lélektanát (van ilyen novellája) bármelyik germán író elirigyelhetné Mrożektől.
Az emberi karakterek, akikről mesél, ugyanúgy lehetnének, magyarok is. Vagy németek, a német kerti törpe lélektanát (van ilyen novellája) bármelyik germán író elirigyelhetné Mrożektől.
Azt kell róla tudni, hogy ő magáról nem tudta, hogy ennyire vicces. Szinte muszájból kezdett írni. Festőnek tanult, de unalmasnak találta. Megélhetési újságíróként kezdte, és később kezdett el drámázni. Mrożek akkor szembesült drámaírói tehetségével, amikor kis műsort írt egy ifjúsági színház számára.
Első darabja, a Rendőrség, rögtön siker lett. Egy olyan szuperhatékony rendőrségről szól, mely elnyom minden fajta engedetlenséget a kormánnyal szemben. Azonban annyira jók, hogy kénytelenek maguk bűncselekményeket elkövetni, és politikai eltévelyedőket kreálni, hogy fenntarthassák a rendszer működését.
A rendszert fenn kell tartani, hiszen jó, hisz megszüntette a bűnözést, de bűnözést kell kreálnia, hogy legyen bűnüldözés. Úgy is mondhatnám, hogy ha nem követnének el korrupciót a politikusok, akkor nem is lenne korrupció. De szerencsére vannak. Minden rendben van.
1963-ban elhagyta hazáját, és több európai országot végigjárva sokáig Olaszországban, majd Franciaországban élt. Aztán hosszasan Mexikóban, onnan a kilencvenes évek elején jött haza, vagyis pontosabban menekült, mert a saját testőreik túszul ejtették őket. Pontosabban az a történet, hogy azt képzelték róla, hogy milliomos (sosem volt gazdag) és testőröket bérelt fel, legalább addig, amíg a hazaköltözést megszervezi, biztonságban legyen. De a testőrök is ki akarták rabolni. Igazából el kellett szökjön a saját házából. Egyszerűen a latino gengszterek nem hitték volna el, hogy relatíve szegény, semmi pénze nincs, hanem kivégezték volna, hogy nem akar fizetni. Minden európai gazdag. Persze.
Mrozsekságok, mrozsekségek
Legyen a Zuhanás közben, de bármelyik másik Mrozek-novelláskötetet is ajánlhattam volna, mert nincs színvonalromlás. A túlvilág titkai és más történetek; A perverz és más történetek; A zsiráf és más történetek mind perverz, túlvilági és zsiráfos.
Az Elefántban Mrożek az oktató meséket és azt figurázza ki, hogy a felnőttek hazudnak a gyerekeknek, így tulajdonképpen ők rontják el őket.
Az állatkert elefánt, zsiráf és oroszlán nélkül olyan, mint a westernfilm kalap, pisztoly és lovak nélkül. A lengyel (de nyugodtan lehetne magyar is) igazgató egy kitömött és gumi állatokkal akarja becsapni a gyerekeket. Elrendeli, hogy a valódi elefánt helyére tegyenek egy gumielefántot. Sajnálatos módon nem levegővel, hanem héliummal töltik fel az alkalmazottak… Az egyik nap gyermekek látogatnak az állatkertbe. A tanár épp magyaráz: „Egy felnőtt elefánt súlya négy- és hatezer kiló között mozog.” A legnehezebb, és legnagyobb földi emlős. Ekkor egy könnyű szellő felkapja az elefántot, és az elszáll az egekbe.
Mi ennek a következménye? „Azok a diákok pedig, akik akkor ott voltak az állatkertben, kiábrándultak, és fásultak lettek, nem törődtek többé a tanulással; fittyet hánytak a tudománynak, s huligánok lettek. Állítólag vodkát vedeltek, s ablaküvegeket vernek be. S egyáltalán nem hisznek az elefántban.”
Az ördög és a pap című novellában valójában az ördög nem csinál semmit, elég ha megjelenik, máris rávetül a gyanú arra, akinek a közelében van. A pletyka erejét, és a másik ember (másik ördög) azonnal sablonokba való skatulyázását teszi a szürreális történet elemzésévé.
A Lázadó a forradalmárról szóló novellában végig azt hisszük, hogy a főszereplő élet-halál harc szituációkban van, és valami hatalmas tervet hajt végre. Pedig valójában annyit csinál, hogy egy filccel felírja a nyilvános WC-be, hogy utálja a rendszert. Hány ilyen facebook-harcos, fotel-forradalmár van most is! De ebben a novellában is nem csak a kis ember pitiánerségét, hanem a rendszert működtetőket is kigúnyolja.
Most azt hiszed a kötetből spoilerezek, de nem árulom el melyik novelláskötetből idéztem. Lehet, én találom ki Mrożeket, ezért nem tudod beszerezni a műveit. Ki tudja ugye?
Mrozeknél bármi lehet a helyszín, és bármiből akármi is lehet. Olyanok a novellái
mintha egy Magritte-festményen járkálnál, egyszerre van dél és éjfél.
Egy ilyen szerző nem lehet idejétmúlt, mert az idő számára csak egy elfolyó, olvadó óra, mint Dalínál. Lépj be bátran Mrożek világába, ahol a gyávaság is bátorság! Szerzőnk azt mondaná, légy olyan bátor, hogy ne olvass semmit tőlem. Milyen sokan vannak ezzel így! A bátrak nemzedéke, aki büszke arra, hogy nincs ideje. Ezekben az örökös nincs időkben éljük le az életünk. Akkor tényleg nincs idő.
Sokan több száz oldalon keresztül tudnak locsogni a semmiről, Mrożeknek elég egy-két oldal arra, hogy zip file-ba tömörítse a nagy valóságot, amit te majd szépen apránként kibontasz magadban. Olyan témákról osztja meg velünk gondolatait, mint pl. félelem, perverziók, minőség, film, pesszimizmus, felkapaszkodás, fájdalom, tekintély, vasárnap. Ezekből nem lehet egyet kiemelni, annyira esszenciálisak. Nem tudok kedvenc írást választani, mindegyik remek.
Kedvcsináló 2.0
Sławomir Mrożek: Zuhanás közben (Hangoskönyv felolvassa valami Puzsér Róbert)
Sławomir Mrożek:
Egészségügyi ellátás
Szükségessé vált a vakbelem eltávolítása. Kitöltöttem a megfelelő beadványokat, és felírtak a várólistára. Villámgyorsan elrepült a két év, sorra kerültem, és bejutottam a kórházba.
A műtét remekül sikerült. Maga a főorvos gratulált az eredményhez.
– Szép műtét volt, asszonyom – mondta.
Felhívtam a figyelmét, hogy férfi vagyok. Megnézett valamit a papírokban.
– Csak volt, uram, a műtét előtt. Tévedésből a kísérleti osztályra utalták be, uraságod jelenleg nő. A nemcsere úttörő sebészeti ágazat, de kiváló eredményeink vannak, aminek ön, uram, hölgyem?… a legjobb bizonyítéka.
– És mi van a vakbelemmel?
– Nem akarná inkább megtartani, asszonyom?
– Nem. És nő sem akarok maradni, korrigálják most rögtön ezt a tévedést.
– Ön, uram, hölgyem?… nehéz páciens. No jó. Mit óhajt: előbb a férfiasság, vagy előbb a vakbél?
Ami gyorsabban megy.
– Töltse ki ezt a dupla beadványt.
Repül az idő, a következő műtét éppen olyan jól sikerült, mint az első. Új vesém remekül működött, csak most három volt: a két sajátom meg az átültetett. A számítógépprogram hibája folytán nem a megfelelő műtőbe vittek. Mihelyt magamhoz tértem, kitöltöttem a beadványt veseügyben, és csatolták az előzőkhöz.
Már nem voltam fiatal lány, amikor értesítettek, hogy van szabad hely a kórházban, sor kerül a veseműtétemre. Csak az egyiket akarták eltávolítani, de a szülészetre kerültem, mint újszülött. A tévedés a központi egészségügyi hivatalban történt, de a szülők nem tiltakoztak. Már jócskán felserdült gyerek voltam, nem kellett a taníttatásomra költeniük, hát inkább elismertek a magukénak. Ami engem illet, már elegem volt a beadványok kitöltéséből, és beletörődtem a sorsomba.
Nagyon jól kijövök a szüleimmel. Csak a vakbelem aggasztja őket, mert még mindig fáj. Kórházba akarnak küldeni vakbélműtétre. Egész jól alakult, mert gyanítom, inkább kisfiút szerettek volna, mint kislányt.
/Murányi Beatrix fordítása/
