Barion Pixel

Alois Nebel: egy csehül sikerült utazás a koponyám körül

Benedek Csanád

2023.03.23.

6 perc

Vigyázat, ez egy felnőtt képregény! Kétszámos IQ-val nem ajánlott, humorérzék nélkül egyenesen veszélyes. Sör és idő kell hozzá.

Előszó
Melyben elsősorban azt igyekszem megmagyarázni, hogy ezt az egész bajos történetet miért teregetem az olvasó elé. De másrészt és legfőképpen azt is mentegetnem kell, hogy miért kell mentegetődznöm olyasmiért, ami a világ legtermészetesebb, legmagátólértetődőbb dolga.”

Kezdődik ezzel a felütéssel Karinthy Frigyes Utazás a koponyám körül című örökbecsűje. Ami tökéletes előszó e cseh képregényhez, amit most ajánlani készülök.
Az Alois Nebel egy vasúti forgalmista története, akinek a fejébe nézünk bele. Azon keresztül menetrendszerűen jönnek a történelem fura közjátékai, és egy váltó átkapcsolása után bárhol kiköthetünk. Sőt, további hasonlatok is vannak, hiszen az Utazás a koponyám körül első fejezetének címe:

Láthatatlan vonatok
Csehszlovákia, 1989 nyara. Alois Nebel egy kis Szudéta-vidéki vasútállomás forgalmistája, ám egy nap különös, második világháborús hallucinációk kezdik gyötörni. Szanatóriumba kerül, ahol megismeri a rejtélyes Némát, akinek személye titok marad mind a rendőrség, mind az ápolók előtt – ám még mielőtt sikerülne felfedniük igazi kilétét, a különös idegen kereket old. Időközben Alois-t kiengedik, de rövidesen rá kell jönnie, hogy odakint minden megváltozott: állásából kitúrták, ő maga pedig átmenetileg a prágai főpályaudvaron próbál meg új életet kezdeni, khm csövesként.

Mostanában kis hazánkban elburjánzottak a hatalmas összegből készült történelmi filmek, amit végül is mi fizetünk, csak nem nézzük. Ellenben a cseheknél úgy látszik, lehet ezt másképp is. Persze mondanom sem kell, nem az adófizetők pénzén. A képregény pedig nem adja könnyen magát. Ki lehetne rá tenni a 18-as karikát. Na, nem azért, mert tele van erotikus jelentekkel, hanem mert felnőtteknek szóló képregény. Igazából egy szürreális regény, ami Sin City stílusú erős kontrasztokkal dolgozó képeket használ. A képregény végigmegy a cseh történelem huszadik századi eseményein, a kisemberek szemszögéből.

Nem kell ismerni a cseh történelmet hozzá, a felvonultatott karaktereket mi is jól ismerjük. Sajnos.

Jaroslav Rudiš és Jaromír 99 cseh alkotók Szudéta-vidéken játszódó Alois Nebel című képregénytrilógiájának első része 2003-ban jelent meg Bílý Potok címmel, majd szoros egymásutánban további két rész követte: a Főpályaudvar 2004-ben, és Zlaté Hory 2005-ben. A magyar olvasó a teljes trilógiát tarthatja a kezében egy kötetben.

A szuggesztív fekete-fehér képek olyan, lassan elfeledett történeteket mutatnak be, amelyek több generáción keresztül kihatnak a társadalom peremén élő, látszólag hétköznapi emberek életére. A történet főszereplője Alois Nebel, amolyan igazi cseh svejki karakter. Teljesen rá van csúszva a vonatokra, nemcsak a munkája, az élete is. A képregény a vonatokat, amik jönnek-mennek, metaforaként is használja. Igaz a gondolatokra, korszakokra, divatokra, nőkre is. Nők esetében férfiakra.

Alois a ködben olyasmiket lát, amiket mások nem. Állandóan a régi menetrendeket bújja, és családi emlékei összevegyülnek a történelem eseményeivel. Ahogy a fülszöveg írja: „az állomáson évszázadok alatt áthaladó vonatok elborították az elméjét…”

A képregényben megjelenített vasúti síneken bárhova eljuthatunk, Lisszabonba, Auschwitz-ba, a múltunkba és a kétségeink közé, amelyeket a szüleink, rokonaink és barátaink hagytak ránk. Jaroslav Rudiš és Jaromír 99, a két szerző, annak a 20. századnak a történeteit mesélik el, amelyről azt hisszük, már rég magunk mögött hagytuk. Sajnos a tudatalatti nem tudja mikor ér véget a múlt.

Az élet rendezőpályaudavara: nagy tolatások, kisiklások, begyorsulások, de leginkább csak várakozunk…
A képregény igazi műalkotás, nem egyszerű olvasmány. Rafinált időbeli ugrások szövevényével dolgozik. Több párhuzamos történetszál van, amik hol megoldódnak, hol nem, hol találkoznak, hol lezárulnak. Legtöbbször párhuzamosan futnak egymás mellett, mint a sínek.

A történelmet nem a nagy emberek sorsán át, hanem kis mellékszálakon keresztül tárja fel.

A diliházban mindenki dilis. Ha kiderül, hogy igazán, de igazán dilis vagy, akkor meg kiengednek. A második világháború végén sok cseh-németet kiutasítottak, elkergettek Németországba. Amikor az egyik család nehezen távozik, egy cseh tiszt lelövi a családapát a háború alatti német megszállás miatti bosszúból. A fiatal Alois Nebel tanúja ennek az eseménynek, és később felismeri a fiát, aki 1989-ben bosszúterveivel tér vissza a környékre. Célpontja még mindig a környéken él.

Csehországnak szintén nagy szégyenfoltja az elhurcolt zsidók százezreinek sorsa. De nehogy azt hidd, hogy didaktikusan a szánkba rágják a történelemleckét. Humorral, feketehumorral operálnak érző szívet azokba, akik a történelmet valami távoli, megfoghatatlan valaminek tartják. Nem akarok spoilerezni, de mennyire erős az a kép, amik a haláltáborba bevagonírozott kisfiú megkérdi a bámészkodó Nebeltől „Szia, te mit álldogálsz olyan magányosan itt, nem jössz velünk?”

Mert az élet ilyen: néha tiszta és naiv, néha meg koszos és zavaros, és túl van minden illúzión. Amikor a 1990-es évek Prágáját, a főpályaudvart mutatja meg, punkok, graffitik, csövesek, tengődés. Egyben azt is feltárja, hogy aki ellenálló volt, nem biztos, hogy az új rendszerben megkapja a méltó jutalmát. Ma is azok vannak hatalmon, akik akkor is csókosok voltak. Ismerős? Mondom, nem kell ismerni a cseh történelmet ahhoz, hogy értsd. A comic amúgy kimondottan komikus. Sok benne az idegen szöveg, aminek a megfejtését, a képregény végén találjuk, de jó odalapozni. Amúgy is folyton játszik velünk a szöveg. Nagyon fel van építve. Például csináltak hozzá zenei számokat is, és ezt ajánlják az olvasás mellé. Igen, ez cseheknek többlettartalom, de érdemes beleklikkelni.

Priessnitz: Mimosezóna

Fantázia és valóság harca
Ki tudja pontosan mi is történt? A mű sokszor fantazmagóriákkal írja felül a valóságot.

Homály a ködben. Bizonytalanságban tart minket, mégis ad egy kapaszkodót a képi és történelmi kuszaságok labirintusában. Egyik mondanivalója, hogy kifejti, lehetetlen reményt teremteni a változáshoz a múltbeli események állandó megszállott emlegetésével. Nekünk, magyaroknak, akik állandóan a régi sebeinket vakargatjuk, ez különösen egy fontos tanács. A csehek továbbléptek. Ideje lenne nekünk is.

Alois Nebel utóélete
A szerzőkről azt kell tudni, hogy maguk sem egyszerű piskóták.

Jaromír Švejdík, azaz Jaromír 99 álnéven ismert, cseh énekes, zeneszerző, gitáros és grafikusművész. Mielőtt a hadseregbe ment volna, a nyolcvanas években megalapította a Chlapi z práce punkcsoportot. 1989 óta a Priessnitz együttesben énekel, amelynek a legtöbb szövegét ő írja.
Jaromir 99-ről akár egy külön cikk is szólhatna, mert erős képi világa van.

Jaroslav Rudiš, író, forgatókönyvíró. Színdarabokat és rádiójátékokat is készít. Emellett neki is van egy zenekara, a Kafka Band. Több regénye jelent már meg, a cseheknél kimondottan ismert. Németül is ír. Magyarul nálunk a Nemzeti sugárút, és a Cseh paradicsom jelent meg, na meg az Alois Nebel.

Jaroslav Rudiš és Jaromír 99

A szerzők nem gondolták, hogy egy ilyen fura képregény ekkorát fog menni, de úgy látszik a cseh kultúra vasúti sínein nagyobb a mozgástér. Készült a képregényből színdarab, még animációs film is. Tomáš Luňák munkája rotoscope eljárással készült, ami azt jelenti, hogy először filmre forgatták, majd kockánként átrajzolták – ez egy aprólékos folyamat, amely öt évig tartott a rendezőnek.

Alois Nebel (2011) | Trailer

És egy kis filmzene, a rajzfilmhez. Bár csehül van, de még magyar fülnek is fogyasztható.

OST Alois Nebel: Půlnoční – Václav Neckář

Ajánlom mindenkinek az Alois Nebelt, aki valami különlegeset akar olvasni.

Tisztelt Olvasó!
A magazinnak szüksége van a segítségedre, támogass minket, hogy tovább működhessünk!

A 4BRO magazint azért hoztuk létre, hogy olyan egyedi és minőségi tartalmak születhessenek, amelyek értéket képviselnek és amik reményeink szerint benneteket is érdekelnek.

Az ilyen tartalomalkotás azonban időigényes és egyben költséges feladat, így ezen cikkek megszületéséhez rátok, olvasókra is szükség van.
A magazin működtetésére nagylelkű és folyamatos támogatásotok mellett vagyunk csak képesek. Kérjük, szállj be te is a finanszírozásunkba, adj akár egyszeri támogatást, vagy ha megteheted, legyél rendszeres támogatónk.

Amennyiben értékesnek érzed munkánkat, kérlek támogasd a szerkesztőséget a cikkek megosztásával.
Kapcsolódó cikkek

Rick Rubin – A kreatív folyamat: Az alkotás mint életmód

Sandman és Gaiman

Byung-Chul Han: szupersztár-filozófus a kiégés társadalmában

Burroughs: hosszú séta az élet sötét oldalán

Lélegezni és lélegezni hagyni

Bestiarium Hungaricum