William S. Burroughs amerikai író, esszéista, képzőművész, előadóművész. Széles körben a beatgeneráció egyik legismertebb alakjaként tartják számon. Jelentős posztmodern szerző, aki hatással volt a popkultúrára és az irodalomra is. Műveinek nagy része önéletrajzi ihletettségű, melyekben sokat merített ópiátfüggőségének tapasztalatából. Burroughs kultikus figura a narkománok számára, de valójában egymaga szembeszállt a képmutató Amerikával. Az ellenpont, Amerika lett.
„A fogyasztói társadalom a fogyasztó és a termék leegyszerűsítéséről és lealacsonyításáról szól.” – Burroughs.
„Az Egyesült Államokban vagy deviáns leszel vagy meghalsz az unalomtól.” – mondta. Annyi biztos, hogy Burroughs nem unatkozott. Amit egy ember átélhet, elviselhet, azt megtapasztalta. Az egyik híres mondása, hogy „A veszély biológiai szükségszerűség, akárcsak az álmok.”
Életére és hozzáállásra egész mágikus filozófiát épített. Ha van ember, aki durvábban nyomta, mint Hunter S. Thompson, az bizony Burroughs. Nem viccelt, amikor viccelt, az is éjfekete humor volt. Olyan szinten toxikomán volt, és olyan dolgokat adott be, hogy kortársai tényleg találgatták, hogy maradhatott egyáltalán életben.
Az ár, amit egy művész azért fizet, hogy azt tegye, amit akar, az az, hogy meg is kell tennie.”
Művei egyfelől szociológiai pontosságú megfigyelések, másrészről a sci és a mágikus realizmus határán billegő elszállt posztmodern alkotások. Azt írt, amit akart, úgy élt, ahogy akart.
E néven a második
(1914. február 5. – 1997. augusztus 2.) William Seward Burroughs II., e néven a II. nem uralkodott, magán legalábbis semmiképp. Nevében a „II.” jelző fellengzősnek hathat, de Burroughs-ék az egyik legelőkelőbb St. Louis-i família voltak. A nagyapja, William Seward Burroughs találta fel az első összeadó és listázó számológépet, mellyel jó időre megalapozta a családi vagyont. Az anyai ág izgalmasabb, de legalább annyira jómódú, Burroughs dédapja Robert E. Lee a polgárháború legendás déli tábornoka, de több híres prédikátor is volt a családban. Anyai nagyapja is ismert név az amerikai protestáns lelkészek között.
Tizenöt évesen publikál először, majd hamarosan a Los Alamos Ranch Schoolba, egy tehetős szülők gyermekei számára létrehozott szigorú diákinternátusba került, Új-Mexikóba. A szülei elképzelése szerint ezen a helyen a gazdag csemetékből faragnak csak igazán férfiakat. Az író szerint pedig egy fura belterjes iskola volt. Burroughs itt került először erotikus kapcsolatba egy másik fiúval. Életén végigvonul a férfi és a női szerelem is. Ma azt mondanák biszexuális, de ő úgy fogta fel, hogy szeretve akart lenni, másrészről kimondottan kísérletező típus volt. Emiatt sokszor megégette magát.
1936-ban diplomázott a Harvard Egyetemen, majd orvostanhallgatóként dolgozott Bécsben. 1937-ben megpróbál elszegődni 007-es ügynöknek, de az Office of Strategic Services-nél (Stratégiai Szolgáltatások Irodája) alkalmatlannak találják. A cég a CIA elődje.
1944-től kezdetben morfium majd heroinfüggővé vált, e szenvedélyétől sosem szabadult meg, többször kezelték különböző gyógyintézetekben is. A negyvenes évek közepén a New York-i Columbia Egyetemen megismerkedett Jack Kerouac-kal, Allen Ginsberggel és Neal Cassady-vel, akikkel életre szóló barátságot kötött. Ők képezték a beatgeneráció alapját, amely később meghatározó hatással volt az 1960-as évek ellenkultúrájára.
1950-ben Mexikóba menekült, mert belekeveredett pár komolyabb drogügyletbe. Ott érte élete legnagyobb tragédiája, a felesége halála, amiben neki is aktív szerepe volt. Burroughs kemény, önostorozó első regényével, a Narkóssal (1953) aratott először sikert, de talán legismertebb harmadik regénye, a Meztelen ebéd (Naked Lunch) (1959). Jack Kerouac Burroughs-t a legnagyobb szatirikus írónak tartotta Jonathan Swift óta. Kerouac Útonjában Burroughs Old Bull Lee néven szerepel.
Noha sokszor ellentmondó adatokat tartalmaz, Burroughs munkáinak egy része önéletrajzi ihletésű, gyakran merített heroinfüggő tapasztalataiból. Később arról írt, hogy „olyan családban nőtt fel, ahol az őszinte szeretet megnyilvánulása kínosnak számított.”
Ezen a ponton beszúrnék egy első hallásra talán furának tűnő statisztikát, miszerint a heroinisták személyes beszámolói alapján az egyik legnagyobb hiányuk az ölelés és a szeretet. A legjobb pillanataikban, ha valaki megöleli őket, biztonságban érzik magukat.
Burroughs élete örök harc volt személyisége sötét oldalával. Nem volt kettős személyisége,
azonban minden jel arra utal, hogy tényleg létezett egy rossz szelleme, aki mint a gonosz a
forgatókönyvben, mindig akkor avatkozik be, amikor az író élete épp jóra fordult volna.
Burroughs sötét szellemei
William életén végig húzódik egy sötét szál. Részben életvitelének, kapcsolatainak, de a sors szerencsétlen fordulatainak is köszönhető, hogy rengeteg tragédia, sőt kisebb-nagyobb bűncselekmény is fűződik a nevéhez. Amikor már forrósodott a lába alatt a talaj, egy országgal arrébb költözött. Ez persze hozta magával, hogy szerzőnk életét jóformán állandó menekülés jellemezte. Sehol sem volt maradása, mindenhol csak ideig-óráig ténykedett. 25 éves korára mentális egészsége komoly aggodalomra adott okot, különösen azután, hogy szándékosan levágta bal kisujjának utolsó percét, hogy lenyűgözze azt a férfit, akibe akkor beleszeretett. Ez az esemény Az ujj című novellájaként került be korai fikciójába.
Chicago–New York
Burroughs és Kerouac-nak a háború alatt komolyan meggyűlt a baja a törvénnyel, mert nem jelentettek be egy gyilkosságot, amelyet Lucien Carr követett el David Kammerer ellen. Kammerer zaklatta őt, követte, mániákusan szerelmes volt belé, erőszakoskodott vele. Kerouac-ék tudtak a később kitudódott gyilkosságról, tehát bűnpártolás gyanúja miatt kerültek bíróságra. Ez az incidens ihlette Burroughs-t és Kerouac-ot, hogy együttműködjenek az 1945-ben elkészült közös regényen, az És a vízilovakat megfőzték a tartályukban címűn. A két fiatal szerzőnek akkor ezt nem sikerült kiadni, de a kéziratot végül 2008 novemberében kiadta a Grove Press és a Penguin.
Ez idő alatt Burroughs morfiumot kezdett használni, és függővé vált. Végül, mint oly sok narkós, hogy tudja finanszírozni az életformáját, maga is árulta a herkát, Greenwich Village-ben. Allen Ginsberg és Kerouac ösztönzésére Burroughs intellektuálisan és érzelmileg is kapcsolatba került az akkor már erősen amfetamin függő Joan Vollmerrel. Végül 1945 nyarán összeköltözött vele és lányával. A családi idill azonban nem tartott sokáig, mivel a rá következő év tavaszán Burroughs-t letartóztatták kábítószerreceptek hamisításáért. Vollmer felkérte pszichiáterét, Lewis Wolberget, hogy írjon alá kezességet Burroughs szabadon bocsátására. Szabadulásának feltételeként Burroughs visszatért St. Louisba szülei felügyelete alá.
Mexikó és Dél-Amerika (1950-1952)
Burroughs korai kihágásai miatt ügye egyre komolyabbra fordult, így Mexikóba menekült, hogy elkerülje az előzetes fogvatartást. Tegyük hozzá, ezzel csak súlyosbította a helyzetét. Vollmer és gyermeke később követték őt. Ennek sajnos még lesz jelentősége. Burroughs azt tervezte, hogy legalább öt évig Mexikóban marad, ennyi volt ugyanis az esetének az elévülési ideje. Burroughs 1950-ben a Mexikóvárosi Főiskola óráira is bejárt, ahol spanyol és maja nyelvet tanult R. H. Barlow-nál, miközben előszeretettel tanulmányozott mezoamerikai kéziratokat (kódexeket).
Egy este, miközben a barátaival ittak egy bulin a Bounty Barban, Mexikóvárosban, a részeg Burroughs állítólag kivette a pisztolyát az utazótáskájából, és azt mondta a feleségének: „Itt az ideje a Tell Vilmosos magánszámunknak.” Semmi sem utalt arra, hogy korábban valaha végrehajtottak volna ilyen magánszámot. Vollmer, aki szintén sokat ivott, minden félelem nélkül egy whiskey-s poharat tett a fejére. Burroughs fejbe lőtte Vollmert, aki azonnal szörnyethalt.
Nem sokkal az eset után Burroughs a rendőrségnek már azt állította, hogy elejtette a fegyverét, és az véletlenül elsült. Burroughs 13 napot töltött börtönben, mielőtt bátyja Mexikóvárosba érkezett, és megvesztegetett több mexikói ügyvédet és tisztviselőket, hogy Burroughs-t óvadék ellenében szabadlábra helyezzék, amíg a gyilkosság miatti tárgyalásra vár. Ugyanis az esetet, teljesen jogosan gondatlanságból elkövetett gyilkosságnak minősítették.
Burroughs minden hétfőn reggel jelentkezett egy mexikóvárosi börtönben, miközben prominens mexikói jogi képviselője az ügy megoldásán dolgozott. Két megvesztegetett tanú beleegyezett abba, hogy vallomást tegyen, hogy a fegyver véletlenül sült el, miközben az író épp ellenőrizte, hogy meg van-e töltve. Több ballisztikai szakértőt is megvesztegettek a történet alátámasztása érdekében. A történet ott vesz igazán pikáns banánköztársaságos fordulatot, hogy Burroughs sztárügyvédje saját jogi problémái miatt elmenekült Mexikóból. Ekkor Burroughs úgy döntött, saját szavai szerint, hogy kihagyja a tárgyalást és visszatér az Egyesült Államokba. Távollétében elítélték emberölésért, négy évet kapott, amiből két év letöltendő volt.
Visszaérkezése után az Államokban a régi ügyei kezdték utolérni őt, majd rövidesen körözés alá került. Ekkor vette kezdetét az országról országra tartó hosszú vándorlása. Végül Marokkóban kötött ki. Ma már ezt az Interpol azonnal blokkolná.
Tanger–Párizs
Burroughs végül Tangerben állapodott meg, egy olyan városban, ahol a drogok szabadon hozzáférhetők voltak és ahol a családja továbbra is pénzügyi támogatást tudott neki nyújtani. Felismerte, hogy a marokkói kultúrában olyan környezetre talált, amely szinkronban van temperamentumával, és nem akadályozza érdeklődési körének érvényesülését és választott tevékenységeinek való hódolását. Most nagyon finoman fogalmaztam meg, hogy egy gazdag, narkomán kéjenc életét élte egy olyan városban, ahol a szabályokat a pénz irányította. A majoun néven ismert marihuánás édesség és egy német gyártmányú opioid, az Eukodol erős hatása alatt Burroughs belefogott az írásba. Innentől tekinthető komoly írónak. Ginsberg és Kerouac kérésére 1957-ben Tangerbe utaztak, segítettek Burroughs-nak legépelni és szerkeszteni a Meztelen ebédet.
Itt esett meg az a történet, amiről később szégyenkezve maga Burroughs számolt be. Épp elfogyott a pénze, elvonási tünettel küzdött és nagyon rossz fizikai állapotban volt – konkrétan, ha nem jönnek a barátai, esélyes, hogy meghal. Burroughs annyira ki volt fordulva önmagából, hogy amikor a társai épp megmentették, vizet és ételt adtak neki, ő azon gondolkozott, hogy tudná megölni őket, elvenni a pénzüket, hogy heroint tudjon venni rajta. Szerencsére annyira gyenge volt, hogy fizikailag képtelen volt ezt kivitelezni. Ez az esemény és felesége tragikus halála élete végéig kísértette, és mindig nagyon szégyellte. Az írás részben terápia volt számára.
Tanger politikai forrongásaival és bűnözőivel, akikkel Burroughs is kapcsolatba került, egyre veszélyesebbé váltak számára. Végül 1959-ben Párizs latin negyedében egy lepusztult szállodába költözött, ahol befejezte a Naked Lunch-ot. De nyugalmat itt sem találhatott.
Tudniillik egy svéd drog- és cigarettacsempészt, akivel Burroughs Tangerben gyakran találkozott, letartóztattak azzal a gyanúval, hogy kábítószert importált Franciaországba. Lund feladta Burroughs-t, és a bizonyítékok arra utaltak, hogy Burroughs tényleg segédkezett kábítószerek Franciaországba történő behozatalában. Amikor a marokkói hatóságok továbbították nyomozásukat a francia tisztviselőknek, Párizsban büntetőjogi vád alá helyezték Burroughs-t opiátok behozatalára irányuló összeesküvés miatt.
Ebben az időszakban adták ki végül a Meztelen Ebédet. Állítólag írói mivolta
hozzájárult Burroughs felfüggesztett börtönbüntetéséhez, mivel az irodalmi
pálya Ted Morgan szerint Franciaországban megbecsült hivatás.
Franciaországot azonban így is el kellett hagynia. Ezen kívül már csak egy nagy pere volt, de az irodalmi jellegű. Ellenben a vissza-visszatérő függősége miatt állandóan necces emberekkel kellett, hogy érintkezzen.
James Grauerholz (aki az 1980-as és ’90-es években Burroughs felolvasókörútjait irányította) megemlíti, hogy munkája része többek között az is, hogy az egyes városokban az „alvilággal” találkozzon, ezáltal biztosítva a szerző drogjait. Sőt, külön fizetést kapott azért, hogy a körutak alatt nála tárolják ezeket a szereket, ha Burroughs-t netán átkutatná a rendőrség. Ezt a pár ügyletet leszámítva egy nagyon kedves, előzékeny embernek írta le mindenki szerzőnket. Ez cinikusan hangozhat, de amúgy kedves ember volt. Ő maga egész mítoszt épített a rossz énje köré.
Ugly Spirit
„Minden ember magában hordoz egy élősködő lényt, aki egyáltalán nem az ő javára cselekszik.” – Burroughs.
Burroughs úgy jellemezte Vollmer halálát, mint élete legszörnyűbb eseményét, amely kiváltotta az írást nála, és egyben életre hívott egy rosszindulatú entitást, akit az író „Ugly Spirit”-nek (Csúnya szellem) nevezett:
„Kénytelen vagyok arra a megdöbbentő következtetésre jutni, hogy soha nem lettem volna író, ha nincs Joan, és rá kell jönnöm, hogy ez az esemény milyen mértékben motiválta az írást. Valami uralni akar engem, a megszállás állandó fenyegetésével élek, és állandó szükséglettel, hogy meneküljek az elől, hogy valami birtokolni, irányítani akar engem. Joan halála kapcsolatba hozott a megszállómmal, a Csúnya szellemmel, aki akkor kénytelen volt felfedni magát. Ezzel együtt életen át tartó küzdelembe kényszertett engem, amelyben nem volt más választásom, mint hogy megírjam a kiutamat.”
Később Burroughs úgy jellemezte a „Csúnya Szellemet”, mint monopolisztikus, hatalomra törő gonoszt, ami természetesnek veszi, hogy Burroughs a szolgája. Az író részt vett számos sámánszertartáson, azzal a kifejezett céllal, hogy kiűzzék a Csúnya Szellemet belőle.
Egy narkós meztelen ebédje
„Az anyag, eltérően az alkoholtól vagy a fűtől, nem arra való, hogy jobban élvezd az életet. Nem dob fel. Az anyag, életforma.” – A Narkós.
Nem híres feltaláló, mint a nagypapa, nem legendás tábornok, mint az anyai ős, nem elismert orvos, nem hős kém, mi legyen akkor? Hát akkor világhírű író lesz.
Első regényét, A narkóst, 1953-ban William Lee álnéven jelenteti meg. Burroughs erőteljes szavakkal tárja elénk egy narkós életét. A szlengeket, a bizniszeket, a vízióit, kísérteties éjszakai kóborlásait, különös szexualitását és a tű utáni mohó vágyát. Valószinűleg már e műve miatt is hallhatatlan lett volna, de a sikert az 1959-ben Párizsban megjelenő Meztelen ebéd című regénye hozta el számára. Könyveit ennek ellenére évekre kitiltják Angliából és az USÁ-ból.
Burroughs regénye elleni per jogi és irodalomtörténeti érdekesség is. Az utolsó obszcenitási per, amely ellen az Egyesült Államokban eljárás indult. Egy irodalmi mű, vagyis egy olyan mű ellen, amely csak szavakból áll, és nem tartalmaz illusztrációkat vagy fényképeket. Azért nem hagyta magát és beperelte az illetékes bíróságokat: „Masschutes állam Legfelső Bírósága 1966. július 7-i határozatában kinyilvánította, hogy William S. Burroughs Meztelen ebéd című műve nem obszcén.” 1974-ben, huszonnégy év után visszatért az Egyesült Államokba.
Burroughs, a festő
Viszonylag kevéssé közismert nálunk, de Burroughs képzőművész is volt. Szenvedélyesen érdeklődött a fotózás és a festészet iránt. Ezt komolyan is gondolta, évtizedekig foglalkozott a témával. Ezen a téren is van művészi életútja.
Shotgun art
1982-ben Burroughs kifejlesztett egy festési technikát, amellyel absztrakt kompozíciókat hozott létre úgy, hogy festékszóró kannákat helyezett az üres felületek elé, majd sörétes puskával rálőtt a festékes dobozokra. Ezeket a szétfröccsentett és szétlőtt táblákat és vásznakat először a New York-i Tony Shafrazi Galériában állították ki 1987-ben. Ekkorra már kifejlesztett egy átfogó vizuális művészeti gyakorlatot, amely mentén tintát, festékszórót, kollázst és szokatlan dolgokat, például gombákat és dugattyúkat applikált fel egy képre.
Pop, zene és Burroughs
Norman Mailer, Burroughs-ról szóló idézete – „Az egyetlen ma élő amerikai regényíró, akit elképzelhető, hogy megszállott a zseni.”
Burroughs-t továbbra is a kortárs szépirodalmi írók egyik nagyjaként tartanak számon. Az újvonalas sci-fi, steampunk, cyberpunk szerzők is imádják. Nem véletlen, hisz művei tele vannak futurista témákkal, miszerint „A technológia célja nem az, hogy összezavarja az agyat, hanem hogy a testet szolgálja.” Megfontolandó az a gondolata is, hogy „Az evolúció nem áll meg tiszteletteljesen a Homo Sapiens mellett.” De talán a leghíresebbek egyike, hogy komolyan azt gondolta, hogy „A nyelv egy vírus a világűrből.”
Munkássága számos zenészre is hatott. Nem arra gondolok, hogy kedvelték, hanem a műveikben elő is fordul valamifajta megidézése az író világának. A lista, akikkel szó szerint kapcsolatban volt egészen elképesztő. Patti Smith, Lou Reed, Tom Waits, Laurie Anderson, Kurt Cobain, Nick Cave, Maryln Manson, Dawid Bowie, Sonic Youth, Frank Zappa, David Woodward karmester, aki egyébként híres író is.
Burroughs találta ki a „heavy metal” kifejezést, tetejébe ez egy olyan regényben olvasható, amelynek címe a Soft Machine szintén egy híres zenekart ihletett meg. Naked Lunch nevű zenekar szintén van. Viszonylag kevés író mondhatja el magáról, hogy majd minden művének címére zenekar alapul.
A Tom Waits zenéjével készült önéletrajzi ihletésű The Black Rider című darabját 2009-ben Budapesten is bemutatták.
Mikor még Angliában élt, 1975-ben interjút készített Jimmy Page-dzsel (Led Zeppelin). 1976-ban aztán miután elévültek az ügyei, úgy döntött, hogy végleg visszaköltözik az Egyesült Államokba. Ezután kezdett kapcsolatba lépni olyan New York-i arcokkal, mint Andy Warhol, John Giorno, Lou Reed, Patti Smith és Susan Sontag, akik gyakran szórakoztatják őt a fura, ablak nélküli lakásában a Bunkerben. Olyan helyekre is ellátogatott, mint a CBGB, hogy megnézze az akkori underground fellépéseket, hardcore, punk, alter koncertekre is járt, nemcsak Patti Smith-re.
1977 elején Burroughs együtt dolgozott Dennis Hopperrel a Narkós filmadaptációján. A The New York a projekt pénzügyi problémái, majd Hopper és Burroughs közötti kreatív nézeteltérések miatt végül a produkció meghiúsult. Burroughs közreműködött az R.E.M. a Star Me Kitten c. számában is.
Nick Cave és Tom Waits-cel való együttműködés eredményeként született meg egy rövidprózagyűjtemény, a Smack My Crack, amelyet később 1987-ben kimondottan albumként is kiadtak. 1989-ben Matt Dillonnal együtt szerepelt Gus Van Sant filmjében, a Drugstore Cowboy-ban. 1990-ben kiadta a saját mesélős, spoken world albumát, a Dead City Radiot, amit a Sonic Youth kísért. Burroughs legutolsó cameo-beugrós fellépése a U2 „Last Night on Earth” című klipjében volt
William S. Burroughs: Dead City Radio
1991-ben Burroughs jóváhagyásával Cronenberg a Naked Lunch-ot játékfilmmé alakította, amely meglepő módon a jegypénztáraknál is sikeres volt. Amúgy jó film.
Többször találkozott Kurt Cobainnel, ami csak azért lényeges, mert pont a halála előtt is pár héttel. Félrehívta a zenekar tagjait és nekik mondta el a tragikus profetikus mondatait, miszerint ennek a gyereknek (Kurt) öngyilkos hajlamai vannak, figyeljenek rá, higgyenek neki, elég sok ilyen karaktert látott már.
A Ministry frontembere, Al Jourgensen mesélte „Egyszer pont lógtunk Burroughs házában ’93-ban. Úgy döntött, hogy belő egy kis heroint és elővette ezt a fecskendőkkel teli feltekerhető övet. Hatalmas, régimódi üveg, injekciós tűk, az ’50-es évekből. Fogalmam sincs, hogyan talál egy jó vénát egy 80 éves srác, de tudta, mit csinál. Szóval mindannyian ott heverészünk, meg ilyesmi, aztán észreveszem a dohányzóasztalon lévő levélkupacban, hogy ott van „Egy levél a Fehér Háztól”. Azt mondtam: „Hé, ez fontosnak tűnik.”, és azt válaszolja „Eh, ez valószínűleg csak levélszemét.” Nos, kinyitom a levelet, és egyenesen Clinton elnöktől származik, aki meghívja Burroughs-t a Fehér Házba egy versolvasásra. Azt mondtam: „Hűha, van fogalmad arról, mennyire menő ez!?” Ő erre azt mondja: „Mi? Ki az elnök manapság?” és ez megrendített. Azt sem tudta, ki a jelenlegi elnökünk.”
Tudni kell, hogy Burroughs utálta a politikai oldalakat, irtózott minden szervezett párttól.
„Minden politikai mozgalom alapvetően kreativitásellenes – hiszen a politikai mozgalom a háború egyik formája. „Itt nincs helye az unpraktikus álmodozóknak.” – mindig ezt mondják.”
„Mindannyiunknak szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy vezetőink bizonyíthatóan őrültek vagy lehet, hogy még rosszabbak.” – ilyen és ehhez hasonló gondolatai voltak a politikáról.
Mágikus irrealista
Munkáiban gyakran szerepelnek misztikus, okkult vagy más módon mágikus témák, ezek kimondottan érdekelték Burroughs-t, mind a fikcióiban, mind a való életben.
Gyermekkorától kezdve foglalkozott a mágiával és az okkultizmussal, és egész életében ragaszkodott ahhoz, hogy egy „mágikus univerzumban” élünk, ahogy ő maga kifejtette: „A mágia szempontjából nincs halál, nincs betegség, nincs szerencsétlenség, baleset, háború vagy zavargás. A mágia világában a varázslatos univerzumban nincsenek véletlenek. Semmi sem történik, hacsak valaki nem akarja, hogy megtörténjen. A tudomány dogmája az, hogy az akarat semmiképpen sem hathat külső erőkre, és ez szerintem nevetséges. Az én nézetem pontosan ellentétes a tudományos állásponttal. Úgy gondolom, hogy ha valakivel összefutsz az utcán, annak oka van. Az ősi kultúrák azt mondják, hogy ha valakit megmart egy kígyó, azt meggyilkolták. Ezt hiszem.”
Burroughs továbbá arról is beszámolt, hogy gyerekként látott egy kutyaméretű kis zöld rénszarvast az erdőben, amelyet totemállatként azonosított. Valamint váltig állította, hogy a hálószobájában gyerekként látomásai voltak egymással játszó kísérteties szürke alakokat látott, akik nem érzékelik őt.
Burroughs: The Movie
Mindez nem egy tétlen, múló hóbort volt, a mindennapi életében is aktívan gyakorolta a mágiát: misztikus látomásokat keresett olyan gyakorlatokkal, mint a révedés, kristálygömbe bámulás. Sőt, megpróbált átkot szórni azokra, akik keresztbe tettek neki. Rendíthetetlenül ragaszkodott ahhoz, hogy magának az írásának mágikus ereje van. Határozottan kitartott amellett, hogy az írási technikáinak mágikus funkciója van, és kijelentette, hogy „a cut up módszerei nem művészi célokat szolgálnak”.
„Emlékeznünk kell arra, hogy minden művészet mágikus eredetű – a zene, a szobrászat, a festészet, az írás –, és mágikus alatt azt értem, hogy nagyon határozott eredményeket kíván elérni…” – William S. Burroughs.
Élete utolsó évtizedében Burroughs szerves része volt a káoszmágia mozgalmának is.
Néhány másodperc az élet
A tanár, a szcientológus, a sztár, a géniusz, a drogos, a fegyvermániás?
Szerzőnkről nehéz röviden írni, mert annyi mindent csinált, nem beszéltem első feleségéről, akit Horvátországban vett el, hogy kihozza az USA-ba. Nem beszéltem a queerikon meleg íróról, akit minden klubban ismernek. Nem beszéltem az ennek teljes ellentétjéről, a fegyvermániás Burroughs-ról sem, akinek egy kedvenc újságírója (nem Hunter S. Thompson), hanem egy fegyver és westernfilmmániás konzervatív republikánus firkász. Hunter S. Thompsonnal amúgy jó barátságot ápolt, sok közös témájuk akadt. A Bunker nevű New York-i háza úgy lett kialakítva, hogy bárhol is tartózkodik, mindenhol elérjen egy kést vagy töltött pisztolyt. A zoknijai között, a hálóban, a fürdőben, mindenhol volt egy pisztoly és egy kés.
„A paranoiás az, akinek van egy kis fogalma arról, hogy mi történik.
A pszichotikus az, aki rájött, hogy mi történik.”
A Sonic Youth énekese, Thurston Moore elmesélte, hogy találkozott Burroughs-zal: „Számos Guns and Ammo magazin volt nála, és csak a lövöldözésről és a vadászkésekről akart beszélni. Megkérdeztem, van-e Berettája, és azt mondta: „Ó, ez egy női erszényes pisztoly. Szeretem a fegyvereket, amelyek lőnek, és a késeket, amelyek vágnak.”
Az 1960-as években Burroughs csatlakozott, majd kilépett a Szcientológia Egyházból. A tapasztalatokról beszélve azt állította, hogy a szcientológia technikái és filozófiája segített neki, és úgy érzi, hogy a szcientológia további tanulmányozása nagyszerű eredményeket fog hozni. Magával a szervezettel szemben szkeptikus volt, és úgy érezte, hogy olyan környezetet teremtett, amely nem fogadja el a kritikai vitát. Hozzá kell tenni, hogy később a biztonság kedvéért azért megátkozta őket.
Burroughs 1979-re ismét heroinfüggő lett. Az olcsó heroin, amelyet a Lower East Side-on, az ajtaja előtt könnyen megvehetett, túl nagy csábítás volt. Bár Burroughs-nak voltak olyan időszakai, amikor megszabadult a herointól, ettől a ponttól egészen haláláig rendszeresen rabja volt a kábítószernek. Szomorú tragédia, hogy 1981-ben a fia is drogtúladagolásba halt bele.
1981-ben, amikor meghalt a fia, az író egy Lawrence nevű kansasi városkába költözött, az írás mellett veteményeskertjét és számos macskáját gondozta. Felkérték egyetemi tanárnak is, professzorként azonban csupán egy szemesztert töltött ki, érdektelennek és különösebb alkotótehetség nélkülinek találta a diákokat. Bár nagy szüksége volt a bevételre, félévente 30 000 dolláros díjazás ellenére is elutasította a buffalói egyetem tanári állását. „A tanítás egy lecke volt, hogy soha többé. Kiadtad ezt az energiát, és semmi sem jött vissza.”
Hitvallása volt, hogy „Nincs provokatívabb, mint a saját dolgoddal foglalkozni.”
Burroughs 1997. augusztus 2-án halt meg Lawrence-ben, Kansas államban, az előző napon átesett szívroham szövődményei következtében. Ahhoz képest, milyen sűrűn élt, hányféle narkót, alkoholféleséget használt, ahhoz képest, hogy végül egész életében kapcsolatban volt az alvilággal, elég sokáig húzta. Ennyibe, de inkább a felébe, egy átlagos életművész rocker ötven környékén belehal.
Tudom neked is eszedbe jutott, hogy lehet elherdálta a tehetségét, és a pénz, amivel rendelkezett, biztosíthatott volna neki nyugodt életet, de erről ő másképp gondolkozott. Idézzük inkább a szerzőt magát!
„Egyszer megkérdezték, hogy nem szeretnék-e teljesen problémamentesen élni, mondjuk esetleg Görögországban, szép a klíma, minden adott? Azt mondom: „Amikor megtudjuk, hogy valójában mit csinálunk, és kik is vagyunk valójában, ez az élet lényege… lehet, hogy csak néhány másodperc… néhány másodpercnyi jelentős cselekedet egy életen át.”
