A Macskafogó példája leginkább a magyar olvasók orientációjában nyújt segítséget. A Blacksad azonban jóval több ennél. Franciáknak szánt spanyol képregénysorozat, ami Amerikát mintázza, állat szereplőkkel, noir köntösben. Minden benne van, ami egy felnőtteknek szánt képregényben lennie kell: a füstös noir filmek hangulata és az ’50-es évek Amerikájának témái ihlették, melyeket zseniálisan ötvöztek az állatos, antropomorf karakterekkel. Itt nemhogy a fajod, de még a szőrméd színe is számít. Ha pedig feszegeted a határokat hamar megharapnak. A háború hideg, a paranoia nukleáris; megjelennek a bevándorlás és kivándorlás kérdései, a jazz, a Cadillac, a cigaretta, az alkohol, miközben a végzet asszonyai helyett a végzet macskái cicáznak velünk.
Állati nyomozó
A Blacksad képregények legizgalmasabb vonása, hogy a szerzők minden karaktert egy-egy állat bőrébe bújtatnak. Például, a főszereplő John Blacksad nyomozó egy fekete macska alakjában tetszeleg, míg Weekly, a szimatoló menyét, egy fotóriportert személyesít meg. A karakterek mindig tükrözik az adott szereplő személyiségjegyeit. A történet azonban sokkal mélyebb rétegeket hordoz, mint pusztán a sztereotípiák egymásutánját. A Blacksad a világ egyik legismertebb noir stílusú képregénysorozata, amely maximálisan kihasználja a klasszikus akvarell stílus adta lehetőségeket.
A képregényeket eredetileg a francia célközönségnek szánták, így az első kiadások francia nyelven jelentek meg, és csak később fordították le spanyolra, annak ellenére, hogy a szerzők spanyolok. Ezen a ponton meg kell jegyeznem valamit, ami talán elsőre nem tűnik ideillőnek, de fontos gondolat: a csehek már lassan másfél évtizede a Bundesligába „gyártanak” kiváló hátvédeket. Hasonló példák garmadát tudnám még sorolni. A magyar képregényipar, és általában mindenki, aki valamit előállít, fontolóra vehetné más országok piacának igényeit is. Feltéve ha jól ismeri ezeket, nem ördögtől való ötlet más piacokat is célba venni. Tippem: ha valaki igényes szamuráj témájú könyvet, vagy képregényt készítene, a japánok bizonyára felkapnák rá a fejüket, akár azért, hogy leszólják, de ha jó, akkor minden bizonnyal dicsérni fogják.
Ez a jó a Blacksad esetében is, hogy nem csak használja a noir zsánert, hanem érti is, így univerzális. Franciáknál ugye mondanom sem kell, hogy mekkora hagyománya van a krimiknek, a képregényeknek és még a macskákat is szeretik. Telitalálat. Nem véletlenül mondja erre a francia, hogy ha valaminek a közepébe találsz, az au milieu. A miliő itt tényleg nagyon fontos. Néha egy közepes történetet is elvisz a hangulat. Ráadásul itt még a sztori is jó.
A szerzők nálunk tán kevésbé ismertek, de a nemzetközi képregényvilágban nagy nevek. Juan Díaz Canales, az író, más nagy sikerű képregények megalkotásában is részt vett, mint például a Los Patricios és a Corto Maltés történetei. Ha valaki esetleg nem ismerné, a Hugo Pratt által fémjelzett Corto Maltés matrózos kalandtörténet a világ egyik legismertebb képregénye, még a Blacksadnél is híresebb.
A képi világot Juanjo Guarnido spanyol illusztrátor álmodta meg, ami egyben a képregény hírnevét is megalapozta. Elképesztő munkát végzett. Nem tudom, melyik szám kerül a kezedbe, vagy ha az interneten keresel rá, fontos tudni, hogy a képregény stílusa menet közben is változott. A korábbi, karcosabb, nyersebb, úgymond zaklatottabb vonalvezetés idővel letisztultabbá vált. Guarnido egyébként a Marvelnél is dolgozott, továbbá ő volt felelős Sabor, az antagonista nagymacska, valamint más karakterek animálásáért a Disney Tarzan verziójában. Guarnido és Díaz Canales később számos rangos díjat nyertek a sorozatukkal, köztük három Eisner-jelölést és két Eisner-díjat 2013-ban. Az Eisner-díj a képregényvilág Oscarja, a legnagyobb elismerés, amit ebben a szakmában el lehet érni. Továbbá számtalan más díjat is bezsebeltek. A lényeg azonban, hogy képregényük minden retro és noir rajongó számára igazi csemege.
Kötelező olvasmány azoknak, akik szeretik a cigarettázó, eső áztatta ballonkabátos
magándetektívek világát, minden egyéb elemmel együtt, ami ezzel a műfajjal összefonódott.
Posztmodern állatok retro köntösben
Bár mindkét szerző spanyol, a nagyobb közönség elérése érdekében a kötetek először a francia piacon jelentek meg a Dargaud kiadó gondozásában, és csak később követték a spanyol kiadások. Egészen impozáns a képregény sikere. Számos nyelvre lefordították, többek között: bolgár, katalán, kínai, horvát, dán, holland, cseh, finn, német, görög, olasz, japán, norvég, lengyel, portugál, orosz, szerb, svéd és török nyelvekre is.
A történetek az 1950-es évek Amerikájára épülnek, ám a festői stílusú rajzok ezt is felülmúlják, egyes képek valóságos festményekként hatnak. Az első kötet, a Quelque part entre les ombres (szó szerint Valahol az árnyékok között) 2000 novemberében jelent meg. A második kötet, az Arctic-Nation (Hófehér nemzet) 2003-ban, míg a harmadik, az Âme Rouge (Vérvörös lélek) 2005-ben látott napvilágot. Ezt követte a L’Enfer, le silence (A pokol és a csend) 2010-ben, végül a sort 2013-ban az Amarillo zárta. Ez is jól mutatja, hogy a sorozat nem összecsapott munka, hanem gondosan kidolgozott alkotás. A részletes akvarellrajzok, amelyek között valós helyszínek és városok is megjelennek, hozzájárulnak a sorozat valósághű hangulatához, annak ellenére, hogy a szereplők állatok.
A rajzok stílusa a sorozat során fejlődött, a későbbi kiadások élesebb, jobb minőségű színekkel és kevesebb raszteres vonallal jelentek meg. A női karakterek gyakran sokkal emberibbnek tűnnek, mint férfi társaik. Bár a kritikák ezt nem említik, én érzek rajta valami, furry-kinky vonalat. Hasonlóan ahhoz, amit a Beatstars is kimaxolt. A női karakterek nagyon szexi, emberi, macskanősre vannak véve. Egy vad, férfiak uralta világban kicsit túl is vannak szexualizálva, ami összességében nem tesz rosszat magának a képregénynek. Itt minden stílusos. A spanyolok különben is imádnak machós öltönyös férfiakat és elegáns végzet asszonyait rajzolni, lásd a Garcia képregényt, amelyről szintén írtunk.
A főszereplő, John Blacksad, egy keménykezű magánnyomozó, aki egy fekete kóbor macska alakjában jelenik meg. Blacksad szegény környéken nevelkedett, miközben fiatalságának nagy részét a rendőrség elől menekülve töltötte. Ez az élmény, valamint a második világháborúban szerzett tapasztalatai és kiképzése révén kiemelkedő harci képességekre tett szert. Egy ideig történelem szakos hallgatóként a főiskolán is tanult, de végül kirúgták. Blacksad, hasonlóan más kemény nyomozókhoz, mint például a Sin City karakterei, gyakran cinikus kommentárokat fűz az őt körülvevő világ gonoszságához.
A szerzők gyakran használják az állatokra jellemző sztereotípiákat. Szinte minden rendőr német juhász, véreb vagy róka, míg az alvilági karakterek hüllők, kétéltűek vagy patkányok. Az ügyvédeket hiénaként ábrázolják. Az amerikai elnök fehérfejű rétisas, utalva az amerikai címerre. Otto Liebber tudós természetesen bagoly, Allen Ginsberg költő pedig Greenberg néven bölényként jelenik meg. Adolf Hitlert macskaként ábrázolják, valószínűleg Art Spiegelman Maus című életrajzi ihletésű művére utalva. A képregényben egy magyar mellékszereplő is feltűnik, a különc, de kiváló vegyész Herzl László, aki történetesen pávián. Emellett találkozhatunk üzletember/gengszter békával, keménykedő orrszarvúval, gyíkkal, kakassal és medvével is.
A ragadozók felsőbbrendűségének legszellemesebb ábrázolása az Arctic-Nation (magyarul Hófehér nemzet) című kötetben érhető tetten. Ez a kötet az 1950-es években játszódik a The Line nevű fiktív amerikai külvárosban, fókuszban a fajok közötti konfliktusokkal és szegregációval. Kevés képregény képes olyan humorral és átéléssel hozzányúlni a gazdasági válság, a szexuális elnyomás és a felsőbbrendűség kérdéseihez, mint ez. A nyomozás középpontjában nemcsak a bűnügy megoldása áll, hanem a látszólag harmonikus közösségek felszíne alatt rejlő társadalmi ellentmondások, rossz közérzet és előítéletek feltárása is.
Az Arctic-Nation, egy fehér felsőbbrendűséget hirdető szervezet, elrabol egy barna szőrméjű lányt. Vezetőjük Huk, egy fehér sarki róka, míg a helyi rendőrfőnök Karup, egy jegesmedve. A történetben egy fehér tigris is szerepet kap. Az Arctic-Nation jelképe egy hópihe, amelyet szvasztikára emlékeztető módon stilizáltak. Az egész nordikus „überállat” koncepció überalles.
Jó hír, hogy hazánkban ezek a képregények kivétel nélkül mind beszerezhetők magyar nyelven is. Érdemes rámenni, hiszen ezek a képregények önmagukban is megállják a helyüket. Számítógépes játék már készült belőle, úgy tűnik azonban, hogy a rajzfilmet valami átok sújtja.
Animációs filmet már régóta terveznek, de különböző okok miatt eddig nem valósult meg. Állítólag 100 millió dolláros költségvetést tűztek ki. Az alapanyag adott, így ebből akár hatalmas siker is lehetne. Az egyik akadály a 2016-ban megjelent Zootropolis – Állati nagy balhé című animációs film volt, ami szintén állatkarakterekkel operál. Akkoriban tervezték a Blacksad filmet is. Talán a filmes remények újraélednek. Addig is, a Blacksad továbbra is megbújik az árnyékok között. Ne feledjük, hogy egy felnőtteknek szánt képregényről van szó – ne az unokaöcsédnek vedd meg, vagy ha mégis, előbb olvass bele, és végül tartsd meg magadnak.
