Braille Skateboarding: szcientológus deszkások, akiket mindenki utál

Ha nem lenne népszerű, le sem szarnák, hogy szcientológus, nem is foglalkoznának vele.

A címben és a nyitó sorban összefoglaltam a lényeget. Az emberi képmutatásban az egyik számomra legmegdöbbentőbb dolog, hogy úgy csinálunk, mintha valami „X” dolog ellen lépnénk fel, de az igazi „Y” okot sokszor nem mondjuk nyíltan ki.

Miért utálják az emberek a Braille gördeszkásait?

Valójában senki nem mondja ki nyíltan, hogy azért is utálja a Braille-eseket, mert ketten is tagjai ennek a fura sci-fi tech-egyháznak. A másik, hogy senkit nem is érdekelne, hogy ők hova járnak a deszkázáson kívül, ha nem lennének népszerűek. Fontos hozzátenni, hogy soha egyelten videójukban nem propagálták a vallási nézeteiket, és ha propagálták volna is, az sem bűn.

Az a baja a Braille-ellenes formáknak, hogy a Braille-esek „trúság mérőn” nem szerepelnek a skálán.

Nincsenek nyakig kivarrva, nem minden ellenes lázadók, és nem baxxxnak mindenre, és se nem trendi ezoterikusok, se nem ateisták. Aztán annak is mi a vége, ha átesünk a ló másik oldalára. Ali Boulala és a Baker-sztori. A másik dolog, hogy elég nagyképű dolog kijelenteni, hogy a deszkások csak ilyenek lehetnek. Ez olyan, mintha a graffitiseknek csak rapzenét kellene hallgatnia, mert a graffiti a hiphop négy elemének a része. Nincsen semmilyen ilyen szabály. A „jófiúk” is deszkázhatnak. Ez a jófiúság, a ki nem mondott szciento utálat, és az hogy sikeresek, és főleg a sikeririgység, ami miatt egy közeg utálja a Braille-eseket.

Na, de nézzünk utána mi is ez!
A fő megfejtések arról szólnak, hogy sokan miért nem szeretik a videóikat, és miért nem értik a helyüket az egész sportágban.

A mindenkivel való haterkedés nagy része meglepő módon a deszkások idősebb generációitól származik (25 év feletti). Ennek néhány fő pontja az, hogy úgy érzik, hogy a Braille nem képviseli „true” gördeszkázást; meg nem harcolták ki a helyüket; nem érdemlik meg, hogy profik legyenek; nem igazi street nyomatás, amit csinálnak, bent bénáznak a fedett parkokban és a raktárakban; vacakolással töltik az idejüket; meg olyan édi-bédik. Ez csak néhány példa.

Pedig ha jobban belegondolunk a gördeszka lényege pont a játékosságában és az általa kínált kreativitásban rejlik. A Braille ezt a kissé gyermeki és kísérletező szemléletet képviseli.

Kyro és John Hill, akiket általában „Youtubereknek” neveznek, „YouTube-deszkásnak” egyfajta lekicsinylés, de ez is az öregebbek szemellenzős hozzáállása, mert ma már szinte mindenki „YouTube-deszkás”, majd mindenki készít tartalmakat a „TeCső” csatornára. Ez esetben a Braille azért is kapja a savat, mert ők tűnnek a legnagyobbnak és a legismertebbnek a YouTube-felhasználóknál. Mennyivel jobb Louis Mora/Erased vagy a Berricks csatornája? Mora is egy kis nyálas geek, ha úgy veszem.

„A Braille Skateboarding Team tagjai nem a legjobb deszkások.”

De nem hiszem, hogy valaha is állították volna magukról, hogy azok. A gördeszkázás a szórakozásról (is) szól, ezek a srácok pontosan azt csinálják. Ha deszkázol, vagy ismersz ilyen arcokat, te is tudod, néha még magadnak sem akarsz bizonyítani, csak a közösségeddel lenni, lazulgatni, szórakozni. Na, pont ezt csinálják ezek a formák is. Ők nem azok a srácok, akik Treflip-ben levitorlázzák a Carlsbad Gap-et.

A másik nagy duma hogy csak tökölnek a videókban, és az összes videójuk marháskodás, mivel nagy részük valami barkács hülyeség. Ha visszanézzük a Big Brother magazint és a videóit, aminek hatalmas kultusza van ma már, ezeken is sok olyan rész volt, ahol csak hülyültek, és a végén egy TV-műsor lett belőle. Ja, és a Jackass konkrétan innen indult. De ők nem lettek közellenségek, miközben amit csináltak, vajmi kevés köze volt a gördeszkázáshoz.

Na, de mit is csinálnak ezek a Braille-esek?

A kísértő múlt
Aaron Kyro, akinek tényleg olyan a neve, mintha egy Marvel képregény gonosz antagonistája lenne, ennek ellenére egy kedves pali. A deszkásokat ez zavarja, hogy már ezek a szcientos arcok is kúlságfaktort akarnak belevinni a vallásuk reklámozásába, hogy nézd, mi ilyen lazák vagyunk. Valójában ekkor még Aaron egy srác volt, aki kereste magát.

Természetesen ez valahol akkor is egy marketing, de mi lesz a világgal, ha az egyszeri hitgyülis, szcientológus vagy bármilyen -lógus embereket elkezdjük kilökni, kitolni a közösségi tereinkből. Nem pont azt kéne, hogy hagyni teret, hogy bármilyen legyen, hiszen ő is egy fejlődési úton van? Ez az ő válasza az életre. Nekem meg az iszlám és fel fogom robbantani (viccelek). De pont ez a baj ezzel is, hogy valójában csak sablonok jutnak eszünkbe egymásról.

Ha azt mondjuk, hogy nem a gördeszkázás igazi szellemiségét képviselik, az nagyon szűk látókörű
álláspont a deszkázást illetően. Mi mást csinálnának, kell ennél nagyobb reklám a skateboardnak?
És ne feledjük a humor faktort sem!

Az új generáció szokásai
Nem rosszabb, csak másabb.

Amiatt irigylik még sokan őket, hogy feltalálták a spanyolviaszt a Kolumbusz tojásán. Vagyis amit mindenki tudott, de mégse csinált meg. Alapvető kis videók, hogy hogyan deszkázz, mindezt közösségi jelleggel. Tényleg az első lépésektől. Sajnos a YouTube-oldalukon nincs fenn, de egy Facebook Live-ban többször láttam olyan esetet, ami miatt belementem, hogy megírjam ezt a cikket. Ez pedig a kitüntetett figyelem, és a bizonytalanok támogatása.

Az interneten nevelkedett, online filmet néző, médiát így ismerő új generáció, amikor először kimerészkedik a valós gördeszkás világba, nem feltétlenül és nem mindenki tökös. Van, akit elriaszt ennek (már talán nem) a szubkultúrának a keménysége.

A fő kérdés, lehet-e a gördeszka egy nem ellenkulturális tevékenység?
A válasz egyszerű: már most nem az. De azért, mert sokan nem lázadók, még érezhetik jól magukat a deszkán.

A magazinok világának eltűnése a média fejlődésének egy lépcsőfoka, mivel a változás elkerülhetetlen. Az Instagram, a Facebook és a YouTube az a hely, ahol megtalálod a legfrissebb gördeszkás híreket, most már nem kell minden hónapban várnod, hogy megjelenjen egy újság, benne a legfrissebb információkkal. Nézhetsz több száz órányi gördeszkázást egyetlen kattintással ingyen. Régebben alig jutottál hozzá bármilyen érdemi forráshoz. A fiatalok ennek köszönhetően elképesztően fejlődnek. Hát még egy olyan perfekcionista kultúrában, mint a japán.

Van még egy fontos pozitívum a Braille-csapattal kapcsolatban. Márpedig hogy nem multik. Hiszen egy baráti társaság alapított egy gördeszka céget. Maguknak gurulnak, a saját maguk főnökei. Miközben, ha megnézed, hullanak el az igazi deszkás cégek, majd mindenkit a Nike, Adidas, New Balance szponzorál. Valójában pont hogy örülni kéne, hogy kinőnek új lentről építkező DIY-cégek a semmiből.

A legszebb az egészben, hogy a lázadás és a szabadság kultúrája is kapott egy humoros fricskát. Amikor arra gondolunk, hogy a gördeszkázás a szabadság megélése, a saját dolgod, és azt csinálod, amit helyesnek érzel, akkor sokszor egy laza, füvező, punkzenét hallgató arcra gondolunk. Elfelejtjük, hogy ez is egy sablon.
A szabadság az szabadság, és most kicsit normális akar lenni, így lázad.