A The Coca-Cola Company új globális kampányában a legnagyobbak műalkotásait kelti életre. Warhol, Van Gogh és Munch a cég legújabb promóciós kisfilmjében.
Ha már reklám, legyen jó
Napjaink egyik kikerülhetetlen velejárója a hirdetések és reklámok özönében való lavírozás, de leginkább skippelésük. Külön felüdülés elcsípni valami szórakoztató és egyben színvonalas alkotást. A Coca-Cola-tól ezen a téren az elmúlt 50 év során már láthattunk jó néhány emblematikus reklámfilmet. A márka ezúttal is kitett magáért.
Mekkora része volt a filmben az AI-nak?
A kétperces film, ami a Képzőművészeti Múzeum falán lógó különböző műalkotások képi világába szippantja be a nézőt, már a megjelenés előtt megmozgatta a médiát. Ajab Samrai, a Blitzworks média igazgatója fejéből pattant ki a film alapkoncepciója, melyet Henry Scholfield rendezett, aki végül a kinetikus áramlást és a zsigeri hullámvasút érzetének egyvelegét álmodta meg a produkciónak. A filmet látva felmerül a kérdés, hogy mekkora része volt az AI-nak a gyártásban?
Én egy régi vágású veterán vagyok – válaszolt Samrai – már a laptop megjelenésekor is szkeptikus voltam. Aztán rájöttem, hogy miként tudom a munkámban hasznosítani a gép nyújtotta előnyöket. A kampány során hozzávetőleg 60-80%-ában használtuk a különböző mesterséges intelligenciák segítségét.
Az AI a barátod – Ismerd meg az új technológiákat és kísérletezz velük!
„Különböző fázisokon mentünk keresztül, ahogy ezek az eszközök megjelennek: Midjourney, ChatGPT, Stable Diffusion” – mondja. „Tömény rágógumi a szemnek, ahogy én nevezem – szexi cuccokat eredményeznek, ami valójában nem sokat ér. A kulcsszó a finomítás. Épp ezért továbbra is szükség van olyan kreatívokra, akik ismerik az értékesítés művészetét.
Samrai szerint az AI egy paradigmaváltás, amely a reklámozást is a feje tetejére állítja. „Azt tanácsolom minden
művésznek, legyen az fiatal vagy idősebb, hogy fogadja el az új technológia nyújtotta lehetőségeket.
Fogadd el most, és tanulj, mert a jövő az emberek és a gépek közös munkájában rejlik.”
Akiket a kóla megihletett
„A Coca-Cola, az Coca-Cola! Nincs az a pénzmennyiség amivel jobb kólát vehetnél – mondta Warhol. Gondolj bele! Az elnök Coca-Colat iszik, Liz Taylor Coca-Colat iszik, és te barátom, épp azt a kólát ihatod te is!” A Coca-Cola mindig is áthidalta a társadalmi rétegek között húzódó szakadékot, melynek az 1975-ben megjelent „The Philosophy of Andy Warhol” című könyvében hangot is ad.
Ezekkel a mondatokkal prezentálta Andy Warhol a Zöld Coca-Cola Palackok című festményét 1962-ben, amit a pop art mozgalom meghatározó festményeként, ha úgy tetszik triggereként tartunk számon. Az 1960-as évek elején egy üveg Coca-Cola 10 centért árultak. Andy Warhol 1962-es festménye több mint 57 millió dollárért kelt el 2013-ban, New York-ban. A nagy, fekete-fehér vászon portré és annak aukciós értéke a márka egyetemes, időtlen vonzerejét és a popkulturális lexikon állandó szereplőjeként való státuszát demonstrálja.
Warhol a kóla mellett készített pop-portrét az Absolut Vodkáról is és a számunkra kevéssé ismert, ám a fogyasztói társadalom jelképeként jól funkcionáló Campbell’s leveskonzerv dobozairól. Többek között Salvador Dalít és Marisol Escobart is megihlette a kólásüveg.
Marisol Escobar a pop art mozgalom tagja, és Andy Warhol jó barátja volt. Szemlátomást az agyuk is egy rugóra is járt, hiszen Marisol is készített szobrot a kóláról, mint a szabadság metaforájáról, ráadásul ugyanabban az évben mint Warhol a palack sorozatot.
Ami Dalít illeti, ő volt a Coca-Cola üveg fétis előszele. Dalí közel húsz évvel azelőtt festette meg aprólékos műgonddal az üveget, mint azt Andy Warhol, Roy Lichtenstein és Jasper Johns elkezdték volna. Meglepődtek a katalán festő 1943-as vásznának láttán, mert végig abban a hitben éltek, hogy ők az elsők, akik témának választottak egy ilyen banális tárgyat.
A coca-cola mindig is oda-vissza hatott a képzőművészetre
Volt akiket a márka kért fel arculatépítésre. A Coca-Colához kapcsolódó további művészek közé tartozik a neves amerikai illusztrátor, Norman Rockwell, aki számos festményt készített a The Coca-Cola Company számára 1928 és 1935 között. A Snyder & Black reklámügynökség megbízta Rockwellt legfontosabb ügyfelük és egyben Amerika legnépszerűbb márkájának reklámsorozatával.
Rockwell igazi vizuális történetmesélő, karakterei a letűnt amerika szép napjait idézik. Idilli életképei a hétköznapok örömeiről majdhogynem giccsesek, de annál invitálóbbak. Ha egyszer hálaadásra kéne mennem, tuti Rockwell-hez mennék!
Rockwell önmagához híven a kikapcsolódás és a szabadidő pillanatait ábrázolta a Coca-Cola kampányban is. Úgy döntött, hogy az idealizált életstílust és annak üzenetét vetíti a vásárlók felé az egyszerű termékelhelyezés helyett. A húszas-harmincas évek Coca-Cola imázsa összeforrt Rockwell és Sundbolm stílusával. Nekem épp ez a picit giccses nosztalgia jelenti a legkedvesebb régi kóla reklámokat. Ezek azok, amiket napjainkban is alumínium plaketteken árulnak a karácsonyi vásárokban.
Haddon Sundblom szintén felkérésre egy 1931-es Coca-Cola kampányhoz készítette el a Mikulás mai arculatát és egész 1964-ig ő vitte a karaktert. A városi legenda úgy tartja, hogy a Mikulás kabátja azóta piros, de a finn és svéd származású Sundblom talán épp azokról a karácsonyi lapok piros-fehér mikulásairól vett mintát, amiket az észak európai rokonoktól kapott az ünnepekre.
