Kevesen tudják, de a streetwear világának egyik úttörő ruházati márkája, a Homeboy, nem New York zord utcáin született, hanem az európai bank- és repülőtérközpontban, Frankfurtban, Németországban. Hosszú ideig még az amerikaiak is azt hitték, hogy a márka hazai termékük. Ma már nem titok, honnan is származik ez az ikonikus név – így hát ideje felidézni a „szomszéd fiú” különleges történetét.
De mi is volt tulajdonképpen a Homeboy?
Ha eddig még nem találkoztál vele, vagy csak futólag hallottál róla, a lényeget röviden így lehet összefoglalni: a ’80-as évek végén néhány vállalat felismerte, hogy eljött az idő egy új irányzat megteremtésére – olyan városi ruházati stílusra, amely túlmutatott a klasszikus sport- vagy szörfkultúrán. Ezzel megszületett a streetwear, mint önálló kategória.
Bár a Stüssy megőrizte vezető szerepét, nem szabad elfelejteni, hogy ő is a szörfvilágból indult. A Homeboy, a Dready, a Freshjive, valamint a megújulás útjára lépő Carhartt azonban olyan markáns és friss hangot képviseltek, amely a gördeszkás márkák mellett gyorsan otthonra talált a városi divat terepén is – és komoly hatást gyakorolt az utcakultúra alakulására.
A trükk neve: Softwear – azaz „puha ruházat”
A Homeboy 1988-ban robbant be a gördeszkás szcénába, és nem csupán része akart lenni a mozgalomnak – készen állt arra, hogy teljesen új irányba terelje azt. A márka „Loud Couture” néven alkotta meg saját, provokatív stílusát, amely tudatos fricskát jelentett a kifinomult francia haute couture világának.
Ez a „hangos szabászat” nemcsak a klasszikus divatesztétikát állította feje tetejére, de egyúttal üzenet is volt: a városi stílus nem kér bocsánatot – harsány, merész és saját szabályai szerint működik.
Abban az időben a gördeszkás ruházat inkább álomnak tűnt, mint valóságnak – egy olyan extrémsport-iparágban, amelyet főként a kerekeket, szörflapokat és deszkákat gyártó hardware-márkák uraltak. A divat háttérbe szorult, a ruházat nem kapott önálló figyelmet. A Homeboy azonban más utat választott. Sajátos, új kategóriát teremtett a deszkás sportok kiskereskedelmében, amelyet a hiphop, a graffiti és az akciósport-kultúra inspirált. Természetesen saját gördeszkás és BMX-es csapatot is támogattak, sőt később a snowboardfelszerelések világába is beléptek. De a kiindulópont és a vezérelv mindig ugyanaz maradt: egy markáns, városi szemléletű deszkás ruházat megteremtése.
„Több mint harminc évvel ezelőtt alapítottam meg a Homeboy-t, mint egy gördeszkás ruhamárkát.
Csak ez, így… gördeszkaruházat. Tudom, ma már ez természetesnek tűnhet, de akkoriban éppen
az számított szokatlannak, hogy valaki nem deszkalapokat vagy kerekeket gyártott.”
– emlékezett vissza Jürgen Wolf, a márka alapítója.
A többi már történelem. A Homeboy megalkotta sajátos, sokféle forrásból – kvázi mindenhonnan – inspirálódó stílusát. Pólóikon punkos, fénymásolt hatású, úgynevezett Xerox-stílusú grafikák jelentek meg, kollekcióikban pedig helyet kaptak a munkaruházat ihlette darabok – akárcsak a Carharttnál –, valamint a ma már klasszikusnak számító coach dzsekik.
Igen, bármilyen meglepő, ez utóbbi trend is a Homeboy nevéhez fűződik. Az edző bá’ széldzsekiket nem sokan gyártották akkoriban, mert nem látták értelmét a kapucni nélküli esőkabátnak – a Homeboy viszont felismerte a benne rejlő stíluslehetőséget – és jól döntött.
A Homeboy igazi nagy dobása azonban kétségkívül a bő szárú, alapból XXXL-es nadrágok bevezetése volt. Létezik egy ki nem mondott, ám annál igazabb divattétel: ha pólóról van szó, az általában Stüssy; ha kabátról vagy sapkáról, akkor többnyire Carhartt – de ha nadrág, akkor a ’90-es években az bizony Homeboy volt.
Amit ma klasszikus rapperstílusú, túlméretezett nadrágnak ismerünk, annak egyik legkorábbi és legfontosabb forrása éppen ez a német márka volt. Bizony, a streetwear kultúra egyik legmeghatározóbb eleme nem egy amerikai brandtől, hanem egy frankfurti cégtől érkezett.
A Homeboy nemcsak a „coach dzseki” elterjedésében játszott úttörő szerepet, hanem az XXL-es nadrágforradalom élére is állt – és ne felejtsük el a márka ikonikus, felül megkötős, csíkos sapkáját sem. Ezt nem tudom jobban leírni. Képet már nem találtam, de a Happy Gang klipben Mohaman (RIP) végig ebben vereti.
A bő nadrág története
Köztudott, hogy a hiphop kultúrában a bő nadrágok eredete a börtönök világából eredeztethető. A rabok számára – biztonsági okokból – nem engedélyezték az övviselést, és gyakran nem is kaptak pontos méretre szabott ruházatot. Ennek következtében a nadrágok lecsúsztak, az ülepes szabás pedig – bár kényszer szülte – lassan stíluselemmé vált. Ez a jelenség hamar megjelent az utcai divatban is, ahol szándékosan túlméretezett, lecsúszott hatású nadrágok váltak a lázadás, a nonkonformitás szimbólumává. A következő lépés pedig már kreatív döntés volt: a tervezők – köztük a Homeboy – eleve bő szabásmintával készítették el a nadrágokat, finom szabászati trükkökkel továbbgondolva azt, ami korábban szükségből fakadt. Így született meg egy újfajta, tudatosan formált streetwear ikon.
Érdemes ezt szó szerint idézni – mert hiteles, őszinte, és minden hivalkodástól mentes:
„ –Sokan azt mondják magukról, hogy ők találták fel a bő nadrágot. Szerinted melyik gördeszkás márka készítette az első direkt bő nadrágot? Homeboy? Blind? New Deal?”
Jürgen Wolf (a Homeboy alapítója): „Nem hiszem, hogy a Blind vagy a New Deal a kezdeti időkben gyártatott volna ilyet. Az egyetlen márka, amelyik erre ténylegesen ráfeküdt, az a szinte mindig újító Freshjive volt. Emlékszem, akkoriban csak ők mutattak be direkt bő nadrágokat az Action Sports Retailer Show-n. Nem volt más. A többiek jóval később csatlakoztak.”
Amikor elkezdted, honnan jött a bő farmer ötlete?
„Az Airwalk és a Town & Country terjesztésével foglalkoztam akkoriban – ezeknek a márkáknak Kalifornia volt a legnagyobb piacuk. Mondtam is, hogy szükségem lenne nadrágokra, de ők többnyire csak rövidnadrágokat gyártottak, ezért úgy döntöttem, felkérek egy törökországi textilcéget, hogy készítsenek nekünk kifejezetten gördeszkázáshoz tervezett farmert. Az első prototípusaink borzalmasak lettek – nemcsak csúnyák voltak, de konkrétan ülni sem lehetett bennük. Aztán egyszer Los Angelesben, a Melrose Avenue-n találkoztam egy sráccal, aki egy hatalmas, bő nadrágot viselt. Kiderült, hogy ő maga varrta őket. Innen jött az ötlet: ezt a szabásmintát vettük alapul, és dolgoztuk tovább. Ennyi.”
Azért is emeltem ki ilyen hosszan ezt a történetet, mert ritka az olyan cégalapító, aki nem saját érdemeit fényezi, hanem egyszerű őszinteséggel mesél a kezdetekről. Jürgen Wolf ilyen. Na de hogyan is indult a Homeboy-sztori?
Stüssy megmondja a tutit
Ironikus módon a Homeboy talán sosem született volna meg, ha nincs Stüssy. 1988-ban Jürgen Wolf Los Angelesben járt, azzal a céllal, hogy Shawn Stussy új, feltörekvő márkáját elhozza Németországba.
Az üzlet gyakorlatilag már le volt zsírozva: a részleteket telefonon és faxon előre egyeztették. A találkozóra a Stüssy belvárosi bemutatótermében került sor, ahol Wolf már az első rendeléseket írta össze – szinte mindent megrendelt, ami az „étlapon” szerepelt: ikonikus pólók, rövidnadrágok, sapkák. Egyetlen tételt hagyott ki: a harsány mintájú, hawaii és olasz stílusú selyemingeket. Meg is jegyezte Shawn Stussy-nek, hogy ezek szerinte túlságosan színesek, csiricsárék – a német vásárlók inkább a letisztult, diszkrét címkés darabokat keresik. Mint kiderült, ez végzetes hiba volt.
„Azt mondta Shawn: ha nem értem a selyemingeket, akkor nem értem az egész márkát. Tehát nem én vagyok a megfelelő ember az üzlethez. Stüssy-t nem kapok” – mesélte később Jürgen Wolf.
És nem viccelt, minden további nélkül, kikísérték Wolfot az épületből. Ott állt egyedül a verőfényes kaliforniai napsütésben, néhány perccel azután, hogy elveszítette a kezében lévő, komolyan jövedelmezőnek ígérkező üzletet. A Stüssy-nél lehúzták a rolót – és vele együtt úgy tűnt, az egész út is okafogyottá vált. De Wolf nem adta fel. Volt még néhány napja Los Angelesben a hazautazásig, úgyhogy elhatározta: megnéz minden létező márkát, amit csak elér. Ahogy egyre több showroomot, garázsműhelyt és kis üzletet járt be, kezdett összeállni benne a kép – ezek a cégek valójában kicsik. Nem elérhetetlenek, nem legyőzhetetlenek. És ami még fontosabb: ő maga is képes lehet ilyet létrehozni.
„Nagyon mérges voltam. Amikor 28 éves vagy, ez az első komoly munkád, és nem tudod teljesíteni. Valamit mindenképp vinnem kellett haza” – emlékezett vissza.
Az új „amerikai menő márka”
hogy telt az idő, Wolf elkezdte más szemszögből látni a Stüssy-vel való történteket. Próbálta a történteket nagyobb távlatból értelmezni: végül is eljött egészen Kaliforniáig, hogy hazavigyen egy teljes kollekciót – egy olyan márkától, amelyet Németországban addig gyakorlatilag senki sem ismert. Egy gondolat motoszkált benne: ha egy jó tervezőt talál otthon, akár ő maga is létrehozhat valami hasonlót. Az inspiráció tehát adott volt – csak az emberek fejében kellett egy apró igazítást végrehajtani. Wolf pontosan tudta: az emberek – különösen a kereskedők – nem fognak azonnal hinni egy új, német márkában. Viszont ha amerikainak tűnik… nos, az már más tészta. Így amikor hazatért, némileg meghajlítva az igazságot, bemutatta az új „U.S. brandet” az értékesítési csapatnak, és csak ennyit mondott: „Felejtsétek el a Stüssy-t. Itt van valami sokkal jobb.”
Azt mondtam, hogy Los Angelesbe repültem, de végül a Stüssy-üzlet túl drágának bizonyult. Mivel maradt még egy kis időm Amerikában, fogtam magam, és felszálltam egy belföldi járatra New York felé. Ott, a Lower East Side-on találkoztam a Homeboy ‘készítőivel’ – legalábbis ezt mondtam. A legmenőbb srácok! Nagyon szeretik a gördeszkát, a BMX-et és a hiphopot. Egyenesen az utcáról!
„Akkoriban még nem volt internet, nem lehetett semmit ellenőrizni. És hát… hatalmasat blöfföltem.”
„Az ügyfelek kérdés nélkül vásárolták meg a ruhákat. Egyszerűen tetszett nekik a cucc.
Ha elmondtam volna az igazat, a viszonteladók valószínűleg csak ennyit mondtak volna:
‘Elment az eszed?’ Szerintük én csak egy senki kis terjesztő voltam.” — Jürgen Wolf
Mielőtt disztribútorként dolgozott volna, Jürgen Wolf már korábban is próbálkozott a saját útját járni. A szörf iránti szenvedélye inspirálta első önálló vállalkozását, az X-T’s nevű pólómárkát, amely szörf- és gördeszkás tematikájú ruhadarabokat készített a német piac számára. Jó grafikusokkal, tehetséges tervezőkkel dolgozott – de hiába.A probléma nem a dizájnban volt, hanem a márka származásában: a fiatalok egyszerűen nem érdeklődtek egy német márka iránt, még akkor sem, ha amerikai alapanyagból készült. A „német” címke nem keltett izgalmat.
A sors iróniája, hogy amikor később, szorult helyzetében, török alapanyagból készült, de „amerikainak” címkézett kollekcióval állt elő, az emberek azonnal ráugrottak. A termék ugyanúgy minőségi volt – csak a sztori változott. Ez az apró, de annál beszédesebb részlet sok mindent elmond arról, hogyan is működik a világ: néha nem az számít, mi az, hanem az, milyennek hisszük.
Az igazság pillanata
Egy évvel a Homeboy elindítása után Jürgen Wolf úgy döntött, ideje tisztázni a dolgokat. Összehívta a bolthálózat-tulajdonosokat, és bevallotta a nagy titkot: a márka nem amerikai. A reakció nem is maradt el – a teremben dühös kiabálás, perrel való fenyegetőzés és csalódottság uralkodott el. Egyetlen kereskedő kivételével. Egy idősebb, tapasztalt üzletember, aki csendben figyelt, amíg mindenki más kiüvöltötte magát. Aztán körbenézett a szobában, és feltett egy egyszerű kérdést: „Szóval… eladtátok az összes termékét ebben a szezonban?” Amikor mindenki igennel válaszolt, ő csak ennyit mondott: „Akkor mit hőbörögtök? Fogjátok be a szátokat, és áruljátok tovább. Senkinek sem kell tudnia, hogy nem amerikai márka.”
És valóban, tartották is magukat ehhez. Évek teltek el, mire Wolf a legmegbízhatóbb kiskereskedőknek szűk körben el merte mondani a Homeboy valódi eredetét. A fogyasztókat azonban soha nem avatták be. „A végfelhasználóknak soha, de soha nem mondtuk el. Akkoriban gyakorlatilag semmit nem ért egy német márka. Senki sem vette volna meg.” — Jürgen Wolf
Utólag visszatekintve, a „keleti parti eredettörténet” zseniális húzás volt. Míg mindenki Kaliforniából indult, a Homeboy számára túl kockázatos lett volna beállni a sorba. New York azonban akkoriban szinte érintetlen terület volt ebben a szegmensben – így a blöff nemcsak működött, hanem legendát teremtett. (Ha szeretnéd jobban megérteni, milyen is volt akkoriban New York deszkás világa, olvasd el a gördeszkázás korai története képekben cikkünket.)
A „német New York” folytatódik
Térjünk vissza a fő csapásirányhoz! Amikor a Homeboy elindult, korántsem dúskált a forrásokban – az induló költségvetés szűkös volt, a pénz szinte mindenre kevésnek bizonyult. Ami viszont már megvolt: egy jó ötlet, egy karakteres márkanév, és egy formálódó identitás. A következő lépés egy igazán ütős katalógus elkészítése volt – hiszen az 1980-as évek végén még nem létezett internet, nem volt Instagram vagy webáruház. A márkák varázsát fizikai anyagok, nyomtatott katalógusok közvetítették. Akkoriban ezt még nem nevezték lookbooknak, de funkciójában éppen azt jelentette: vizuális világot, hangulatot, identitást.
New York mocskos, nyers utcái tökéletes díszletet adtak volna egy autentikus keleti parti streetwear-márka hangulatának megteremtéséhez. Csakhogy a Homeboy-nak nem volt meg a lehetősége arra, hogy négy-öt fős stábot kireptessen egy profi fotózásra az Államokba. Így hát maradtak otthon. Frankfurt, a saját városuk lett az „amerikai” márka első hivatalos háttere. A képeken senki sem tudta volna megmondani, hogy nem a Lower East Side vagy Brooklyn háttérfala sejlik fel – és ez tökéletesen megfelelt a célnak.
A megfelelő utcahátteret keresve a Homeboy csapata bejárta Frankfurt keleti negyedét, és szó szerint vadászni kezdtek a leglepusztultabb, legpiszkosabb sarkokra, tűzfalakra, elhagyatott sikátorokra – mindenre, ami a nyers városi esztétikát idézte. Céljuk nem kevesebb volt, mint egy darab New Yorkot varázsolni a német nagyváros közepére. Így született meg a német New York, ami egy jól eltalált illúzió, amely tökéletesen szolgálta a márka narratíváját.
„SKATEBOARD ADDICT HOMEBOYZ”.
Ami hiányzott a városi közegből, azt bőven pótolta maga a márka hitelessége. A Homeboy nemcsak stilisztikailag merített a városi, gettóhangulatból, hanem valódi kapcsolatot épített a deszkás kultúrával. A márka egyik legfontosabb fordulópontja 1989-ben következett be, amikor csatlakozott hozzájuk Claus Grabke – profi gördeszkás, zenész, és az alternatív kultúra ikonikus figurája.
Első feladatként Grabke összeállította a Homeboy gördeszkacsapatát, méghozzá nemzetközi szinten is elismert arcokkal. A csapat tagjai között ott volt Jeff Hedges, Marc Mitzka, Aaron Deeter, Anders Pulpanek, Lee Ralph és Noah Rector – mindannyian komoly hírnevet szereztek a deszkás szcénában.
A Homeboy street-orientált vizuális világa ellenére a csapat főként technikás, tapasztalt, úgynevezett „vert” riderekből állt. És ez működött is: a profi háttér nemcsak hitelesebbé tette a márkát, hanem tonnaszámra vonzotta az akkori nemzetközi gördeszkás médiát – magazinokat, versenyeket, videókat, fotósorozatokat.
Az első feladatként Claus Grabke a Homeboy gördeszkacsapatát olyan nemzetközi arcokkal töltötte fel, mint Jeff Hedges, Marc Mitzka, Aaron Deeter, Anders Pulpanek, Lee Ralph és Noah Rector. A Homeboy utcaorientált megközelítése ellenére a profi csapat többnyire vert deszkásokból állt, akik tonnaszámra vonzották az akkori nemzetközi gördeszkás médiát.
New York és egyebek
A Homeboy már a kezdetektől túlmutatott a klasszikus gördeszkás kereteken. A márka hamar felismerte, hogy az utcai kultúra sokkal színesebb és szerteágazóbb, mint pusztán a deszkázás. Ennek megfelelően nemcsak deszkásokat, hanem BMX-eseket, MC-ket, hiphop előadókat és DJ-ket is szponzorált – ezzel mélyen beágyazódott az európai extrémsport-élet és az alakuló városi underground közeg szövetébe. Ami különösen izgalmas: miközben a Homeboy vizuális világa és identitása erősen a hiphop esztétikájára épült, Európában közben egy egészen más kulturális forradalom is zajlott. A techno, house és rave színtér épp ekkoriban kezdett felfutni – és a Homeboy, meglepő módon, ezeket a közegben mozgó arcokat is támogatta.
A brand hatása messze túlnyúlt a gördeszkázás és az extrémsport világán. A márkát egyre több ikonikus figura viselte, akik formálták a ’90-es évek német és nemzetközi városi kultúráját. A frankfurti DJ-legenda és techno producer, Mark Spoon (RIP), az R’n’B énekes Xavier Naidoo, valamint a szórakoztató német rapcsapat, a Die Fantastischen Vier is a márka támogatottjai közé tartoztak. A Homeboy népszerűsége robbanásszerűen nőtt: a Deutsch-rap előadók, valamint a Marusha-féle (emlékszik rá még valaki?) happy raverek is szívesen viselték a márka darabjait – nemcsak klubokban és fellépéseken, hanem albumok borítóin is. Egyesek még a Sony által kiadott legsikeresebb német lemezek fedlapján is Homeboy ruhában szerepeltek, és persze ott voltak a BRAVO tinimagazin oldalain is, ezzel bebetonozva a márkát a fiatal vásárlók kollektív tudatába.
Ahogy az eladások megugrottak, Wolfék végre tényleg eljutottak New Yorkba, hogy „amerikait játsszanak” – immár teljes joggal.
A hiphopkultúrával való egyre szorosabb kapcsolatnak köszönhetően a Homeboy figyelme a nemzetközi színtérre is kiterjedt: olyan legendás formációkat és előadókat öltöztettek, mint M.O.P., Cypress Hill és Ol’ Dirty Bastard (ODB). Ami még lenyűgözőbb: Cypress Hillt még a világhír előtt sikerült elérniük.
Ahogy a Homeboy egyre sikeresebb lett, jöttek a nagy nevek is. Tárgyaltak több nemzetközi sztárral – és egyszer még Dennis Rodman is felmerült, mint potenciális arc Sőt, a Blink 182-t is majdnem behúzták. A sztárok, a nagy költségvetések és a nemzetközi bulik azonban végül Jürgen Wolf számára túl soknak bizonyultak. És hogy miért? Mondja el ő maga:
„Dennis Rodman! Elmentünk vele bulizni… a francba, egész este röhögtem. Teljesen őrült volt. Öt másodpercenként új ötlete támadt.
Kinyitotta az ajtót, és azt mondta: ‘Több lányra van szükségem.’
Később tényleg megjelent a vezetőség – behoztak lányokat, ötöt mindenkinek.
Aztán nézni akart valamit a tévében. Harminc perc múlva előhoztak egy hatalmas képernyőt.
Öt perccel később: ‘Nem, ezt nem akarom. Szuper hideg Red Bullt akarok.’
Hamarosan ott állt előttünk 500 doboz Red Bull.
Olyan volt, mint egy hollywoodi filmbe csöppentem volna – őrült idiótákkal körülvéve.
Akkoriban Frankfurtban éltem, és az egész olyan volt, mintha csak átrepülnél egy hétvégi bulira, aztán hazarepülsz, és két hétig alszol. De semmi drog. Soha nem drogoztam.”
Nem elég nagyban lenni – abban is kell maradni
Jogosan merülhet fel a kérdés: miért pont a Homeboyról írunk, amikor annyi más streetwear márka is működött a ’90-es években? A válasz egyszerű: mert Jürgen Wolf tényleg nagyban játszott. Nemcsak stílust, attitűdöt és karaktert adott a márkának, hanem üzleti értelemben is olyan szintre emelte a Homeboy-t, amiről sokan csak álmodtak.
Abban az időben teljesen a Homeboyra koncentráltam. Több mint 10 millió
német márkát kerestünk – csak a Homeboy cipőkből. Őrült idők voltak.” — Jürgen Wolf
A szabadság ára
A virágzó eladások nemcsak anyagi biztonságot, hanem kreatív szabadságot is hoztak Jürgen Wolf számára. A Homeboy márkanév alatt egyre több termékkategóriába merészkedett: megjelentek a snowboardcsizmák, szörfdeszkák, búvárruhák, wakeboardok és snowboardok – a márka átlépte a ruházati kereteket, és életstílussá vált.
Ezzel párhuzamosan Wolf elindította saját új brandjét is, az Original Battle Gear-t (OBG), amely tovább erősítette jelenlétét az extrémsport- és városi divatpiacon.
De nem állt meg itt: első lépésként átvett egy lapkiadót, amely alá számos meghatározó extrémsport-magazin tartozott – többek között a Monster Skateboarding, Snowboarder, Surfers, MTB Downhill, Moto-X és még sok más. Az OBG és a média együtt komoly platformot jelentett a városi kultúra és az akciósportok világában.
A 2000-es évek hajnalán pedig megérkezett a következő nagy dobás: a Cyber Pirates, egy innovatív online kiskereskedelmi platform, amely a digitális forradalom élére kívánt állni. A koncepció nagy érdeklődést váltott ki az iparágban, a tőzsdei bevezetés előkészületei zajlottak – a cél: egy új szintre emelni az extrémsport-kultúra kereskedelmét.
„Négy héttel a tőzsdére lépés előtt az egész internetbuborék kipukkadt. Egy éven belül több
kockázati tőkés társam csődbe ment, és hamarosan 65 részvényesük is követte őket.
Ebbe beletartozott a cégem is – teljesen tönkrementem.” — Jürgen Wolf
Egy pillanat alatt omlott össze minden. A Wall Street összeomlása gyakorlatilag egyik napról a másikra zúzta szét Jürgen Wolf álmait – és vele együtt a Homeboy felépített világát is. Az addig virágzó birodalom hirtelen romokban hevert. Wolfnak nem volt más választása: szembe kellett néznie az újjáépítés keserű, de elkerülhetetlen realitásával, mégpedig az alapoktól. Ez a történet nem egyedi – sőt, egész iparági jelenség volt. Egy külön cikket érdemelne, hány gördeszkás márka járt hasonló utat: gondoljunk csak a Hook-Ups példájára, vagy az Osiris cipőmárkára, amelyek ugyanígy vesztek el a túlzott terjeszkedés és a nagy álmok súlya alatt.
És mégis, ha Wolf ma visszatekint a kezdetekre, inkább meglepetést, mint keserűséget érez: „30 évvel ezelőtt a Homeboy-t kis gördeszkás ruhamárkaként indítottuk – a divat ellensúlyaként. Aztán mégis pontosan ott kötöttünk ki – a divat világában. Mert ez lett a trend.”
Ahogy a streetwear lassan önálló, meghatározó irányzattá nőtte ki magát, nemcsak a stílus, hanem a szemlélet is átalakult. A Homeboy – akaratlanul is – egy generáció önkifejezési formájává vált. „A fiatalok végre menő módon tudták kifejezni magukat – és ezért vagyunk ma is itt.” — Jürgen Wolf
A streetwear világa mára teljesen átalakult. Ami egykor a szubkultúrák lázadó öltözködése volt, ma már milliárd dolláros globális iparág. A Homeboy egyike volt azoknak a márkáknak, amelyek még a kezdetekkor segítették lefektetni az alapokat – így Jürgen Wolf véleménye különösen hiteles, amikor a jelenlegi állapotról beszél.
„Ma már mindenki az utcai stílusról beszél, és hirtelen minden márka azt állítja magáról, hogy streetwear. A Gucci, a Louis Vuitton – ők is. Most a gazdag bankárok gyerekei rohangálnak SUPREME-ben. Egy arab sejk fia például SUPREME logókkal borította be a Ferrariját.”
„Lucien Clarke Louis Vuitton cipőt visel. Melyik deszkás tud megengedni magának egy 500, vagy
1000 dolláros Louis Vuitton cipőt?Ez az egész már csak egy életérzés hamisítása.” – mondta Jürgen Wolf.
A márka közben titokban visszatért kicsiben. Fű alatt készítenek videókat és cuccokat. A budapesti kis videót a végére hagytam.
HOMEBOY presents: A LETTER FROM YOUR HOMIES
Rios Crew X HOMEBØY skating in Budapest
