A csehek nem állnak csehül
A csehek nem állnak csehül, ha kortárs zsenikről van szó. Jan Švankmajer cseh szürrealista művész szintén ezt a halmazt erősíti. Megfoghatatlan, ezerarcú alkotó. Filmrendező, festő, szobrász, színházi rendező, bábos. Minden említett stílusban kimagasló. Leginkább a szürrealista animációs filmjeiről ismert, melyek nagy hatást gyakoroltak többek között Tim Burton, Terry Gilliam, és a Quay-fivérek munkásságára is. Miloš Forman a híres rendező így jellemezte a cseh művészt:
„Disney + Buñuel = Švankmajer”.
Életműve és egyben utánozhatatlan stílusa messzemenő hatást gyakorolt az animáció világára. Kezdésképpen most mégis az egyik szinte beszerezhetetlen kollázsmunkáját mutatjuk be.
A cseh Kwaidan
2011-ben a már öregedő, kissé elfeledett Švankmajer, csak úgy passzióból készített egy kollázst a középkori japán rémmese gyűjtemény, a Kwaidan alapján. Régi cseh illusztrációkkal, közepes Munkácsy epigonfestők munkáival mixelte össze a japán szörnyeket. A két össze nem illő korszak és stílus mégis eredeti egységet képez. Nem is csoda, hogy még abban az évben a neves japán kiadó, a Koksho Kankoai publikálta az albumot. A különleges kötetet azonnal szétkapkodták. Az eBay-en néha felbukkan 120-150 dolláros áron.
Kwaidan
A Kwaidan: Stories and Studies of Strange Things, Lafcadio Hearn 1904-es könyve, amely számos japán szellem-, démon- és rémtörténetet, valamint egy igaz történetet tartalmaz. Noha egy angol állította össze a mesefüzért, a mű Japánban is nagy népszerűségnek örvend, ugyanis előtte nem volt néprajzi gyűjtés a témában. Švankmajer tulajdonképpen az ismert mesegyűjteményhez készített egy igen sajátos albumot.
A témához a japánok is csak óvatosan nyúlnak, hiszen Masaki Kobayashi 1964-es Kwaidan című filmjének alapjául is a Hearn-gyűjtés szolgált.
Túlélni az életet (elméletben és gyakorlatban)
Jan Švankmajer Prágában született 1934-ben. Jelenleg is ott él. Szürrealista művésznek titulálják, ő maga azonban anarchistának tartja magát, ami nála szabadságvágyat jelent. Hozzá kell tenni, hogy már 6 éves korában, nagyon fiatalon elkezdett fura dolgokat gyűjteni. Első gyűjteménye borotvapengékből állt. Állítólag hatalmas gyűjteménye van a témában, még francia múzeumok is keresték ez ügyben, de kiállítást sosem rendezett. Jan mindig a saját világában élt, a saját feje után ment, de egyúttal nagyon gyakorlatias is volt. Még 86 évesen 2018-ban is rendezett, nem is akármilyen filmet (Hmyz/Rovarok), ami ráadásul közösségi finanszírozás útján készült.
Jan Švankmajer: Hmyz (Insect) trailer
Švankmajer műveire különösen jellemző a hanghatások előtérbe helyezése, illetve eltúlzása. Animációs filmjeinek tárgyi világa rendkívül gazdag, melyek gyakran életre is kelnek. Visszatérő motívumai közé tartozik az étel, a gyerekkor, a színpad, filmjeinek gyakori témája továbbá az erotika és a halál. A stop-motion-technika legtöbb művében megtalálható, amit nagyjátékfilmjeiben élőszereplős részekkel ötvöz, mindvégig erőteljesen építve az ingerek által kiváltott érzékelésre.
Food (Jidlo) 1992 – Jan Švankmajer
Eltiltások hercege
Jan Švankmajer filmjei sajnos nem szerepelnek, vagy csak nagyon ritkán a hazai mozik műsorán. Sokáig jóformán azt sem tudtuk, hogy létezik. Itt tevékenykedett a szomszédunkban, rendezett, festett, animált, díszletet tervezett, filozófiai esszéket írt. Lassan világhírű lett, munkái bejárták a nemzetközi fesztiválokat, hullt rá a díjeső, de nekünk mégis ki kellett várnunk, amíg Berlin, Párizs, Tokió mondja rá, hogy híres. Akkor lesz nálunk is az.
„Az 1994-es Švankmajer-retrospektíven szemünk-szánk elállt
attól, amit láttunk.” –mondta a Filmvilág kritikusa 1996-ban.
Nem szeretném a magyar művészetet minősíteni, de ez a tag egy másik ligában játszik. Jan Švankmajer bábosnak tanult, bábfilm volt első önálló munkája, de dolgozott színházi rendezőként is, amivel szintén berúgta a kaput. Később aztán tudatosan fordult a film irányába. Hozzá kell tenni, hogy a komcsi időkben hét évre eltiltották a filmkészítéstől, munkáit nem engedték sokáig a határon túlra.
Jan Švankmajer: The Alchemical Wedding
Švankmajer 1968 után folyamatosan valamilyen tiltás alatt állt, miközben álnéven így-úgy mégis mindig alkotott. Ebben az időszakban, más módon, animációs technikai trükkök kitalálásával és a Kwaidanhoz hasonló illusztrációs munkákból tartotta fenn a családját.
„A film – a színházzal szemben – egy óriási előnnyel rendelkezik: kivárhatja a nézőit.
A színház erre nem képes. Amikor az Álarcok darabon dolgoztam, meggyőződhettem erről.
Az emberek nem értették, otthagyták az előadást. Ezzel szemben a filmjeim, mégha
húsz évig tartott is, de kivárták a nézőiket.” – Švankmajer.
A gyönyör összeesküvői és más holdkóros rovarok, Ottóka és Alice cseh csodaországában
Napjainkban Švankmajer már a világ legjobban ünnepelt animációs rendezői közé tartozik. Legismertebb művei, nagyjátékfilmjei, az Alice (1988), a Faust (1994), a Gyönyör összeesküvői (1996), az Ottóka (2000), a Holdkór (2005), a Túlélni az életet (2010) és a Rovarok (Hymz: 2018). Közülük több is szabadon értelmezett adaptáció, mint például a Holdkór, ami egy olyan horrorvígjáték, amely Edgar Allan Poe és De Sade márki művein alapszik. Szürrealista lévén a rendező gyakran használja a pszichoanalízissel kapcsolatos elméleteket. A Túlélni az életet című filmjében a pszichoanalízis történetszervező elvvé nemesül. Filmjeiről azt állítják a csehek, hogy „érzelmileg ugyanannyira kimerítők, mint Kafka történetei”. Idézet az egyik forgatókönyvéből: „Görögdinnyéket dobálnak ki egy ablakon, miközben Alice gombostűkkel megtűzdelt lekvárba mártja a kezét. Két ember csókolózik, a szenvedély hevében összeolvad az arcuk, majd megszületik egy folt, és a Sátán elindul onnan.”
Jan Švankmajer: Alice
Filmjei posztereit világszerte gyűjtik, hiszen a Švankmajer-filmplakátok önmagukban is műalkotások.
A gyönyör konspiráció, rovarrá válás és egyéb életcélok
„Ne szépítsük: Jan Švankmajer friss mozgóképe (A gyönyör összeesküvői) vaskos pornográf perverzió. Szadista, fetisiszta, szodomita hősei egy titkos társaság kebelében megszállottan ügyködnek perverz vágyaik szolgálatában.” –mondta egy kritikus 1996-ban. Természetesen Jan filmjeit nem lehet ily módon leegyszerüsíteni, mindenesetre az tény, hogy a logikával dacoló vad humorú őrületek. A gyönyör titkos társaságának tagjai egyszerű prágai polgárok, akiknek egymásról seincs tudomásuk. Olyannyira titkos társaság ez, hogy tagjai – bár naponta találkoznak a civil életben – mit sem tudnak egymásról. Sőt, van olyan is, hogy férj és feleség, de nem tudják, hogy ki a másik a maszk alatt. „Nincs könnyű dolguk. Elvégre nem unatkozó kéjenc francia arisztokraták ők a XVIII. századból, csak egy közepesen fejlett régió kispolgárai, rendes kisvárosi dolgozók a posztszovjet érában. Magad uram, ha szolgád nincsen!” A bájos tévébemondónő két megtermett pontyot tartogat az ágya alatt egy lavórban. Az amúgy is derékig látszó bemondónő, úgy szeret konferálni, hogy meztelen lábát egy lavórba lógatja, nagylába ujját egy kövér hal szájába dugva, sikolyait elfojtva konferálja be a Dallas-sorozatot. Eközben a férje, a rendőrnyomozó, ismeretlen bundás hölgyeket követ nagy szakértelemmel és éles ollóval. Nyomozás címszó alatt a perverziójának hódol, azaz szőrmefarokra vadászik, amihez barkácsboltból és régiségkereskedésből lopkod még hozzá szőrméket, lévén szőrmefetisiszta. A Rovarok című filmjében maguk a színészek teljesen beleélik magukat a darabba és a hétköznapok során is felveszik a szerepeiket, ami nem kis bonyodalmakat kelt. Švankmajert megfejteni nem lehet, de észrevehető, hogy mindig titkos világokat mutat meg. Másik oldalról nézve arra buzdít, hogy legyen valami egész életen át tartó célunk, hobbink. Persze az nem árt, ha ebbe a hobbiba nem lehet belehalni. De az sem baj, ha igen, a lényeg az, hogy legyen. A cseh Švankmajer világába egy japán szellemtörténeteket feldolgozó angol szerző által ismerté tett rémmesés könyv által léptünk be. A világunk sokkal izgalmasabb és összetettebb annál, hogy az unalmas napi hírekkel foglalkozzunk. De nehogy azt higgyük szürrealista barátunk izgul azon, hogy az emberek foglalkoznak-e vele vagy nem. Rendszeresen ironikus válaszokat ad a munkáit és a hatását firtató kérdésekre.
„– Van valami tanácsa feltörekvő művészeknek, filmeseknek, animátoroknak és kreatív típusoknak?
- Merjenek hibázni, hibázzanak bátran, ne kérjenek tanácsot, különösen ne egy 82 évestől.” – Švankmajer (itt magára gondolt, az interjú ideje alatt 82 volt).
