Matterhorn-mágnes.
A világ egyik legikonikusabb hegye, annak ellenére, hogy nem a legmagasabb, és nem is a legnehezebben megmászható. Meru parafrázisaként Horunak is becézik a helyiek.
Matterhorn, egy hegy, amely lesben állva szedi áldozatait? Hogy állhat egy hegy lesben? Leguggol? Netán elbújik egy még nagyobb hegy mögé? Valahogy így. Ha a hegyi katasztrófákról és a halálos csúcsokról esik szó, a Matterhorn ritkán kerül elő elsőként. Pont ez az elővigyázatlanság, ami sok hétvégi és nem hétvégi túrázó életébe kerül, mivel nem a legmagasabb, és nem is a legnehezebben megmászható.
A Matterhorn Európa 12. legmagasabb csúcsa; és Svájc csak 10. legmagasabb hegye. Évente körülbelül 3000 hegymászó jut fel a Matterhorn csúcsára.
A csúcsra vezető Hornli-gerinc útvonala 5,4 vagy AD (assez difficile) besorolású – a hegymászó szabványok szerint nem különösebben nehéz.
Bár nem jó előjel, de tény, hogy az elmúlt mintegy 150 év alatt, az első sikeres mászás óta, közel 600 ember vesztette életét a Matterhornon – többen, mint bármely más hegyen a svájci Alpokban.
A halálozások száma évente átlagosan 5 körülire tehető, de ez már csökkenő tendenciának számít az 1990-es években tapasztaltakhoz képest, amikor 8 körüli volt az átlag. Az Air Zermatt évente körülbelül 15 küldetést hajt végre hegymászók megmentésére. A halálozások számához hasonlóan a mentések száma is csökkent az elmúlt évtizedekben. Úgy gondolják, hogy ennek legfőbb oka, hogy ma több hegymászó utazik idegenvezetővel, mint korábban. Noha idén augusztusban egy hét leforgása alatt hárman is odavesztek.
A halálos hármas
Északi oldalán a végső út „csak” 1200 méter – mégis az Alpok egyik legveszélyesebb falának tartják. A Matterhorn északi oldala az Alpok három nagy falának egyike. A halálos hármas: a Matterhorn északi oldala, az Eiger északi oldala és a Grandes Jorasses szintén északi oldala. A Matterhorn úgy az első, hogy az Eigeren tényleg szinte minden hegymászó megfordul egyszer.
Fotó: Thomas Crauwels
A magasság buktatói
Az egyik ok, amiért sokan áldozatul esnek vagy kimerülnek, az a hegy megtévesztő magasságában rejlik. Még a tapasztaltabb hegymászók is hajlamosak alábecsülni a csúcsot, ezért nem fordítanak kellő figyelmet az akklimatizálódásra. Ne feledjük, a 4000 méteres magasságot is halálos komolysággal kell kezelni, hiszen maga a hegy is halálosan komoly kihívást jelent! A 4478 méter magas Horun számos órán át kell másznod ezen a szinten. A hegy legmeredekebb és leginkább megterhelő szakaszai körülbelül 4200 méterrel a tengerszint felett helyezkednek el.
Ha nem másszol fel négy-öt órán belül a csúcsra, az ereszkedésnél kifutsz az időből. Főleg, hogy a Matterhorn újoncainak a leereszkedés általában tovább tart, mint a feljutás. A hó és jég még nyáron is rátapad a sziklákra, ezáltal csúszóssá és trükkössé teszi a mászást. Általában mégsem a hegy, hanem maga az ember a fő halálok a Matterhornon.
Optimális körülmények között, hágóvas nélkül szinte a csúcsig mászhatsz. Eső vagy zivatar után viszont
életveszély áll fenn. Fura statisztika, de 30-nál is többen haltak meg villámcsapásban a Matterhornon.
Ha zuhansz, nem sikítasz
Csak a baleset szemtanúi szoktak. Erről számolt be Pit Schubert, az alpesi biztonság területének neves német úttörője. Az áldozat a balesetből kifolyólag többnyire beüti a fejét és elveszti az eszméletét, így már eleve szédülten zuhan alá, vagy a halál közeledtének tudatában a félelem helyett „hatalmas derű” támad. A balesetet túlélők egyéni nyilatkozatai alapján Schubert beszámolt arról, hogy az ember „könnyen inspirálhatóan” megadja magát a sorsának. Ezt nem lehet leírni, mert ez nagyon gyorsan történik. A baleset szemtanúi számára azonban a puszta iszonyat és legjobb esetben is a becsapódó test tompa hangja örökre megmarad.
Az óvatlanság és a könnyű trófea reménye
„A nyugodt svájci Alpok”; „Hegymászás friss levegőn, gerincséta”. Pár mondat a régi reklámokból.
Az áldozatok többsége gyakran túl kevés tapasztalattal rendelkezik ehhez a látszólag könnyű, ám valójában rendkívüli megterhelést igénylő hegyi túrához. Korábban a leggyakoribb halálok a kötelek és felszerelések hiányos vagy gyenge minősége miatt bekövetkező balesetek voltak, azonban manapság ezek az esetek már alig szerepelnek a tragikus statisztikákban. Egykoron két napot vett igénybe a Matterhorn 1100 méteres északi falának megmászása, míg a modern időkben ez körülbelül 8-10 órára csökkent, ha a Hornlihutte-tól indulunk. Ez a gyorsaság sokakat indokolatlanul magabiztossá tesz.
A csúcson, de nem a célban
A „csúcstalálkozó” csak egy köztes lépés. Le is kell jutni a hegyről. A legtöbb baleset nem felfelé, hanem a lefelé vezető ereszkedés során következik be. A kimerültség, a hirtelen bekövetkező időjárás-változás, valamint az a tény, hogy a hegy alsó szakaszain a mentés meglepően nehézkes, számos életet követelt már.
Két további ok is hozzájárul a veszélyekhez: egyrészt a hegyi vezetők hiánya, másrészt sokan eleve nem is kérnek vezetőt, mert túlságosan bíznak saját tudásukban. Hiszen még Svájcban is kilenc magasabb hegy található, ami sokakat abba a tévhitbe ringat, hogy a Matterhorn kevésbé jelent nagy kihívást.
Közjáték
Egy kis családi történetet hoznék fel példaként. Nagyapám 4 évet töltött el Szibériában, orosz fogságban, munkatáborban (diplomatikus kifejezés az éheztetéssel és veréssel járó börtönre).
Számtalan története volt az átélt szenvedésekről, a fagyos megpróbáltatásokról és a küzdelmekről. Egyszer megkérdeztem tőle, hol érezte életében a legnagyobb hideget, hol volt a legveszélyesebb helyzetben. A válasza kimondottan meglepett: azt mondta, itt Csíkban (Székelyföld), Csíkszentkirály és Csíkszentimre között. Egy éjszaka elhúzódott valamilyen munkával, miközben hirtelen mínusz 40 fokos hideg (erre tippelt) és hóvihar zúdult rá, amelyben csak sejtette, merre lehet. A kabátja és a sapkája keményre fagyott rajta, a ló tüdőgyulladást kapott, később meg is halt szegény pára. Szibériában is volt életveszélyes helyzetben, de ott mindig számított rá, és sosem volt egyedül. Itt viszont egyedül volt, ráadásul a szülőfaluja mellett, ahol mindent jól ismert, ezért kevésbé volt elővigyázatos. Kiment éjszaka egy ilyen zord időben. Az életveszélyes szituációkat gyakran valami vadregényes, távoli, romantikus, izgalmas helyszínen képzeljük el. Azonban sokszor épp a közeli, ismert környezetben ér minket a legnagyobb veszély, ahogyan az olaszok, németek, franciák vagy hollandok esetében is, akik számára a hegyek a szomszédban vannak, és sokan nem tisztelik eléggé a természet erejét.
Nagyapám gyakran mondogatta, hogy nem kell messzire menni, ha az ember a hegyekben akar meghalni. Nem véletlen, hogy Erőss Zsolt is többször került életveszélyes helyzetbe a Magas-Tátrában, sőt, a lábát is itt veszítette el. A kisebb hegyeket is tisztelni kell, mert azok is ugyanolyan veszélyesek lehetnek, mint a nagyobbak.
Turisták nem alpinisták
Avagy a turizmus nem egyenlő az alpinizmussal. Míg a Csomolungma környékén útnak induló hegymászók jó eséllyel az elit körébe tartoznak, addig a Matterhorn környékén már inkább turistatömegekről beszélhetünk.
A Matterhorn Mágnes: „A Matterhornt több okból is megmászták, de mindenekelőtt azért másszák meg, mert ez a Matterhorn.” – Gaston Rebuffat.
A horgonyzott, sodort fémkötelek nélkül a Matterhorn megmászása a legtöbbek számára technikailag túlságosan megterhelő lenne, így a hegyi útmutatók is veszélyesebbnek minősítenék. Ám mivel számos szakaszt kiépítettek, ez könnyen félrevezethet. Ugye ott van a trükk, hogy sokan rosszul mérik fel a képességeiket, így a kiépített szakaszok hamis biztonságérzetet keltenek.
Évente megközelítőleg 300-400 ember kísérli meg a Matterhorn megmászását vezetővel. Ebből nagyjáből 20 nem éri el a csúcsot.
Évente nagyjából 3500 ember vág neki a Matterhornnak vezető nélkül; körülbelül 65 százalékuk útközben visszafordul, általában a megfelelő erőnlét hiánya vagy a magassághoz való elégtelen viszony miatt. A rossz időjárás is gyakran szerepet játszik: a körülmények nagyon gyorsan változnak (hőmérséklet-csökkenés, viharok) Sajnos nincs annyi hegyi vezető sem, amennyire igény lenne, és ez nem olyan, hogy egy újsághirdetést feladnak a helyiek.
Alkudozás a hegyen.
Egy német újságíró, aki épp „civilként” túrázott, így irt erről:
„Azt tapasztalom, hogy egy hegyi vezető miként vesz rá egy idősebb vendéget, hogy forduljon vissza.
– Már kétszer beleesett a kötelembe – mondja. Kétszer túl sok, de a vendég jelzi, már kissé apatikusan a nagy erőfeszítései miatt, hogy valóban fel akar jutni a csúcsra.”
A hegyi vezetőknek olykor tárgyalókészségre is szükségük van, különösen, amikor nemzetközi vendégekkel van dolguk. Elkezdődik az órákig tartó kínlódás, hiszen a mászók gyakran a világ másik feléről érkeznek ide, eltökélten, hogy elérjék a csúcsot. Azonban a hegy könyörtelen, és senki sem tudhatja előre, mi vár rájuk. Ez a helyzet mindenkinek megnehezíti a mászást. Amikor végül valaki feladja, felmerül a kérdés: hogyan jut majd le biztonságosan? A fizikai és mentális megterhelés miatt sokan idegösszeomlást kapnak, vagy nem tudják elfogadni, hogy utasításokat kell követniük.
Sokan úgy vélik, hogy szükség lenne egy nemzetközileg is elismert útmutatóra
a hegy megközelítéséhez. A Matterhorn napjainkban már túlságosan instabil és
veszélyes ahhoz, hogy napi tíz embert is fogadjanak, mint turisztikai látványosság.
Hihetetlen baleset X
Ha egy filmben látnád ezt a balesetet, még ott is hihetetlennek tűnne, olyan valószínűtlenül hangzik. Egy csapat éppen elérte a Solvay-kunyhót. Miközben egyikük belépett volna, hogy körülnézzen, tragédia történt: kötéltársa megcsúszott, és a kunyhó küszöbéről a mélybe rántotta őt. Mindketten életüket vesztették. Ez csupán egy a sok tragikus haláleset közül, amely arra figyelmeztet: a Matterhornon még a biztonságosnak vélt helyeken is bekövetkezhetnek balesetek.
Gondolkodj globálisan, nem mászhatsz lokálisan.
A hely, ahol kihűlsz, miközben felmelegedés van
A felmelegedés újabb veszélyforrást jelent, mivel még a tapasztalt túravezetők is olyan váratlan, számukra ismeretlen természeti akadályokkal találkozhatnak, amelyekkel korábban nem kellett szembesülniük. Egy német cikk külön kitért arra a gyakori esetre, amikor a hegy egyszerűen nem mászható meg biztonságosan. A tapasztaltabb alpinisták ezt rezignáltan elfogadják, de a probléma a merészebb, kevésbé rutinos hegymászókkal van, akik nem mindig értik meg a helyzet súlyosságát. Ráadásul a turizmus, amely jelentős bevételt hoz, tovább bonyolítja a helyzetet.
A svájci Alpine Club (SAC) geológus szakértője arra hívja fel a figyelmet, hogy „Valaha még az alacsonyabb rétegekben is permafrost volt” – állandó fagy (magyarul gyakran örökfagy), tehát olyan talaj, amely legalább két éven keresztül fagyott állapotban van. Ez most már nincs.
A jelenlegi törvények szerint egy bizonyos magasságig nincs szükség hegyi vezetőre, de a hegy mit sem törődik ezekkel a szabályokkal. Botor dolog azt gondolni, hogy a felolvadt zóna könnyebbé tette a mászást.
Nyáron a hegy egészen más okokból veszélyes, mint télen. A szakemberek jól ismerik a régebbi hegyi útmutatókat, amelyek kockázatos túrákat ajánlanak ezekre a helyekre, de csak téli időszakra. Ilyenkor mindenki alapos felkészültséggel vág neki az útnak, és csakis komoly tudással rendelkező hegymászók indulnak el. Mostanra azonban ugyanezt az elővigyázatosságot kellene ajánlani a nyári időszakra is.
Permasense kutatások
A Permasense egy konzorcium és kutatási projekt, amely a krioszférát (állandóan fagyott talajt, gleccsereket, hómezőket) és a geomorfodinamikát vizsgálja, vagyis azt, hogy mennyire stabil a hegy szerkezete. A kutatások eredményei egyértelműen arra utalnak, hogy a felmelegedés következtében a hegy szerkezete egyre instabilabbá válik. A kőzetben számos rés található, amelyekbe jég szorult be, és ahogy ez a jég felolvad, a feszültség sziklaomlásokhoz vezet.
A Svájci Alpin Klub (SAC) szakértője, Keusen szerint az északi falakon egyre gyakoribbá válnak a sziklaomlások. Ez az aktívabb eróziós folyamat nemcsak a Matterhornon, hanem más ikonikus svájci útvonalakon is megfigyelhető, például az Eigerben vagy a Shorthornon.
A halálesetek egy másik oka, a pénz.
A svájci turizmus úri muri, így ennek megfelelően az egyik legdrágább a világon. Például, egy éjszaka a Zermatt környékén többe kerülhet, mint a Mount Everest alaptáborában.
Persze nekik is megvannak a saját szakértőik, akiknek elemzései szerint a hegy lezárása egyszerűen kivitelezhetetlen. Ennek oka, hogy túl sokféle útvonal vezet a csúcsra. A zermatti turizmus képviselői megerősítették, hogy „A hegy lezárása abszurd lenne. A hegymászás mindig is kockázatos sport volt, és az is marad. Természetesen igyekszünk a kockázatokat megfelelően felmérni és minimalizálni.”
2019-ben hét halálos baleset után néhány hegyi szakértő ugyan nem érte el a Matterhorn lezárását, de sikerült riasztást kiadniuk a veszélyekre figyelmeztetve.
A mért adatok egyértelműen rámutatnak, hogy Svájc leghíresebb hegye valójában az éghajlatváltozás áldozatává válik. Zürichi kutatók több mint tíz éve gyűjtik és továbbítják az adatokat az ETH adatközpontjába, amelyeket 29 különböző helyre telepített érzékelők rögzítenek. Az eredmények azt mutatják, hogy a hegy lassan életveszélyessé válik az emberek számára. Ebben a helyzetben a turizmus esetleges hanyatlása eltörpül a valódi veszély mellett.
Matterhorn fun facts
● A Matterhorn először 1960-ban jelent meg a híres Toblerone csomagoláson. Ezt megelőzően a sas volt a fő szimbólum. Észrevetted a medvét a képen?
Ez Bernre utal, ahol Theodor Tobler először kiadta a csokit.
● Az első igazoltan sikeres csúcstámadás 1865. július 14-én volt, idestova mint 160 éve. A csapat hét hegymászóból állt, de közülük négyen tragikusan életüket vesztették a lefelé vezető úton. Lord Francis Douglas volt az első hegymászó, aki elérte a csúcsot, ám ő is áldozatául esett az ereszkedésnek. E tragédia arra késztette Viktória királynőt, hogy megkísérelje eltiltani brit állampolgárait a hegymászástól, bár végül ez az erőfeszítése sikertelen maradt.
● Az első nő, aki megmászta a Matterhornt, Lucy Walker volt 1871-ben, és egyben szintén ő volt az első nő, aki feljutott az Eiger csúcsára is.
● A Matterhorn piramisszerű csúcsának négy oldala a négy fő égtáj felé mutat, így természetes iránytűként szolgálhat az utazók számára. A Smithsonian szerint „az északi oldal a Zermatt-völgyre néz, a keleti oldal a svájci Gornergrat-gerincre, míg a déli oldal az olaszországi Breuil-Cervinia város felé mutat, a nyugati oldal pedig a svájci–olasz határra tekint.” Ennél nagyobb iránytűre aligha lenne szükség.
● 1988-ban a „Verstehen Sie Spass?” kandikamerás műsor egy teljes értékű újságosstandot szerelt fel a semmi közepén, 4000 méteren, a Matterhorn csúcsa közelében, a hegymászók megzavarására! A kioszkban kakukkos órák, friss napilapok, frissítők – minden megtalálható volt, ami egy igazi újságosnál is. Az akcióból kiderült továbbá az is, hogy Reinhold Messnernek nem sok humorérzéke van.
● A Matterhorn csúcsa valójában afrikai eredetű szikla. A hegy kialakulása a földkéreg két lemezének, az afrikai kontinentális lemeznek és a laurázsiai, vagyis európai lemeznek az ütközésére vezethető vissza. Maga a csúcs az afrikai kontinentális lemez darabja. Az Alpok tulajdonképpen e hatalmas kontinentális ütközés lenyomata, és a Matterhorn réteges geológiája ennek a földtörténeti eseménynek a történetét meséli el.
● A Matterhorn jelentése „csúcs a réteken”.
● Olaszul Monte Cervinónak, franciául Mont Cervinnek hívják.
