Kalandozni a szabadban mindenki szeret. Azonban a természet szépségeire rácsodálkozhatunk passzív szemlélőként, és aktív részeseiként is a vadonban. Ismeretlen tájakat meghódítani, annak kalandokkal tűzdelt kihívásaira válaszolni az emberi fizikum csodálatos képességeit kihasználva, olyan emberekkel, akiket kedvelsz. A KKM nem csak egy túra, hanem egy életérzés, egy tudatállapot, egy flow. Fodor Gerivel, a KKM alapítójával és túravezetőjével beszélgettünk.
Írd le pár mondatban, hogy mi a KKM.
Számomra ez egy önmegvalósítás, egy fórum ahol hathatok a világra és nyomot hagyhatok. Mások számára egy lehetőség a kicsit másképpre. Látni, gondolni, érezni, megélni a világot ami ismeretlenül körülvesz és formál mindnyájunkat.
Ha készítenél egy brossúrát, mi szerepelne benne, mi a KKM és mi ebből a másképp?
Brossúrát? Ez könnyű, mivel van is ilyenünk. A KKM egy közösség ahol ötvözzük a túrázás az action sportok és a barátokkal eltöltött idő esszenciáját.
A másképp… (Geri nevet) ez a legmegfoghatatlanabb az egészben! Mégis a leghasznosabb kifejezés egy olyan szervezetnek mint mi. Hosszabb lett a túra, tele van a kemping, kicsit sós lett a pörkölt? Ugyan már, csak Kicsit Másképp van mint vártad volna! Hasonló aranyköpésünk a “KKM-es 20 perc”. Ez jelenthet 5 percet és 2 órát is. Imádják!
Honnan a név?
A túraszervezés maga nem a KKM-mel indult. Hogy visszakanyarodjunk az elejére: Egy jó barátommal Hora Mátéval kezdtünk el túrázással foglalkozni, saját szórakoztatásunkra. De mivel mindketten olyan beállítottságúak voltunk, hogy egyikünk sem szerette a basic pontokat, ezért a kalandjaink is arra lettek kiélezve, hogy ne oda menjünk, mint mások, ne azt csináljuk, mint mások. Mindent kicsit másképp akartunk elérni. Innen is a név eredete.
Mármint ne úgy, mint mások! Mehetnél szemben az árral is!
Mehetnék, de miért nehezítsek a saját dolgomon?
Az egyediségen volt a főhangsúly. Sokszor mentünk olyan helyre, ahol mások is előfordulnak, de legtöbb esetben nem a fő útvonalon haladtunk. Legtöbbször nem az ideális időben mentünk. Hogy értsd: Ha olyan kedvünk volt, éjfélkor beültünk az autóba, kihajtottunk Szlovákiába. Útközben a google maps-en megkerestük a leghavasabb hegycsúcsot és mentünk árkon-bokron át, ismeretlen terepen egy ismeretlen cél felé. Voltaképp ez az utolsó mondat inspirálta a névválasztást is.
Hiszem, hogy minden emberben ott van a többre vágyás, egyedi, személyes célok elérése. Úgy a magánéletben, mint a karrierben. A természetben ezeket a legkönyebb elérni, hisz adott a cél és adott az út, a mikéntben
pedig mi segítünk. A sikerélmény pedíg könnyen átültethető a hétköznapi életbe is.
Mióta csináljátok ezt? Mikor kezdődött az egész?
Nagyon sokat mentünk ketten, mert sajnos a baráti társaságunk nem nagyon volt kapható erre. Azt a sok csodát és élményt, amit mi halmozunk hétről hétre, meg akartuk osztani másokkal. Ezért elkezdtünk olyan embereket gyűjteni magunk köré, akik hasonszőrűek. Egyrészt túrakedvelők, másrészt a Kicsit Másképp vonallal is azonosulni tudnak.
2015-ben kezdtük el kiscsoport jelleggel. Nyilván először a mi ismerősi körünkből jöttek, aztán mások is az övékéből… szájról szájra terjedt a kaland. Végül azt vettük észre, hogy több száz tagnál járunk. Ekkor jött az első felismerés, hogy csinálhatnánk ezt egy kicsit komolyabb szinten is.
Alapfeltétel volt, hogy ne a profit vezéreljen bennünket. Sosem akartunk megélni belőle, sem kereskedelmi szolgáltatásként felfogni. Ez egy szerelem projekt. Mostanra egyesület lettünk, de továbbra sem ebből élünk, nem is ez a motiváció, az árképzésünk sem így van belőve.
Te hogyan változtál az idők során? Úgy tudom elképzelni, hogy eleinte csak random bevállalás, meg brahi és a teljes univerzumra való ráhagyatkozás volt. Hogy néz ki ez mostanság?
Ez annyiban módosult, hogy most már kicsit célzottabb a spontaneitás. De tény, hogy a fentiekben felsoroltak a KKM-nek esszenciája. Természetesen mindig van egy váz és egy fix útvonalterv. A legfontosabb dolgok, mint szállás, étkezés be van programozva, azonban menet közben nyitottak vagyunk a változtatásra, igény szerint.
A sok éves rutinnak és tapasztalatnak köszönhető, hogy már be merünk vállalni akár egy nagyobb fős társaságot is. Alig vannak olyan kihívások, amivel eddig ne találkoztunk volna és ne oldottuk volna meg. Mindez adott számunkra egy nagy adag magabiztosságot, ezért mi is sokkal bátrabban és körültekintőbben tudunk bevállalni olyasmit, amit kezdetekben még nem mertünk volna.
…hogy számomra mi változott meg?
Bármennyire is az ember hobbiként tekint valamire, amint átlépsz egy ráfordított idő mennyiségen, onnantól már elkezd kötelességgé válni. Természetesen ezzel nincs semmi gond, de el kell fogadnom, hogy ez már nem a magam szórakoztatásáról szól, csak.
Ez a professzionalizmus.
Így van! Ki kell írni a dátumokat. Meg kell csinálni a terveket, össze kell írni az útvonalakat…
És ez nehezedre esik?
Nagyon ritkán érzem úgy, hogy teher lenne számomra. Bár hozzáteszem, hogy az életem más területei is kihatnak erre. Akár ha a szabadidőmet nézzük, vagy az energia szintemet egy adott időszakban. Ettől függetlenül a motiváció továbbra is megvan. Amikor éppen nincs úgy hangulatom, akkor egy kicsit kevesebbet dolgozom rajta. Szerencsére a rugalmas szervezeti struktúránk megengedi, hogy egy napot vagy akár egy hetet csúsztass. Ráadásul az évek alatt egy nagyon megbízható csapatunk jött létre a lelkes túrázóinkból, akik mára szervezőként és segítőként mögöttünk állnak. És azt hiszem bátran mondhatom, ők már a barátaim és nélkülük már nem létezne KKM.
Kik a közönségetek?
A mi közönségünk önszelekció útján jön létre. Már csak a kommunikációból fakadóan – akár verbálisan, akár írásban – igyekszünk a fiatalabb korosztály fele nyitni.
Mit jelent ez pontosan? Hány évesek a fiatalok?
Gyakorlatilag 18-35-ig, de nagyon fontos itt megjegyeznem, hogy nincs korlát! Ha akad egy idősebb jelentkezőnk, vele személyesen szoktunk foglalkozni, legalább tájékoztató jelleggel, hogy tudja mire számíthat. Hogy a Másképp-et át tudja élni.
Nagyon sok túrázó van, aki csak szervezeti hátteret szeretne, ahol a fő cél eljutni a kiszemelt helyre.
Számukra maga a túra jelenti az élményt, és nem elsősorban az, hogy mindezt közösségben tegyék.
Kicsit másképp.
Magam is sok más szervezett túrán vettem részt, egyrészt kíváncsiságból, másrészt tapasztalatszerzésből. Őszintén mondhatom, hogy nem találkoztam olyannal, amit mi képviselünk. A legtöbb esetben a profitorientáltság érződik, hogy te túrázóként csupán egy szám (összeg) vagy. Érdekük a részvételi arány, hiszen ebből élnek, ebből jön a bevétel. Nem veszik azt számításba, hogy egy harminc fős társasággal sokkal nehezebb közösséget építeni és közösségként működni. Nem beszélve arról, hogy számtalan dolgot nem is tudsz megcsinálni abból adódóan, hogy túl sokan vagytok jelen.
Nálunk túránkénti létszámstop van. Éppen azért, hogy megőrizzük azt a miliőt, amiben tudunk kicsit másképp lenni.
Van kedvenc túrád, vagy ahhoz kapcsolódó történeted?
Kedvenc túrám… mivel az egész KKM gyakorlatilag a hobbim és az én társaságom, így nehéz kiválasztanom egyet. Vannak kötelező bakancslistás helyeim, amiket sorra veszünk. De alapvetően oda szervezem a túrákat, ahová én el szeretnék jutni.
Melyik a legemlékezetesebb túrád?
Legemlékezetesebb, így már más a kérdés! Ezt is kategóriákra tudnám bontani: A Garda-tó nekem egy igazi gyöngyszem. Minden évben visszajárunk, idestova ötödik éve. A szállásunk rendszerint Sistiánába, Lago di Garda-n szokott lenni egy kempingben. Az első alkalom vitte a prímet, az volt az első távolabbi túránk, így valamennyire mérföldkőnek is számít. Nagyon jó volt a társaság. Az egész egy baráti nyaralásba csapott át. Mindenki nagyon jól érezte magát, átment az a flow, amit szerettünk volna. Csodás emlék volt. Szeretem a kihívásokat, így a komolyabb csúcsmászások is a személyes kedvenceim közé tartoznak, de imádom a bulisabb eseményeinket is, itt tudsz igazán kapcsolatot teremteni a közösséggel.
Könnyű ezt elképzelni, mert azt a helyet én is imádom.
Illetve kiemelnék még egyet: tavaly volt az első judo táborunk. Én szegről-végről Paksi vagyok, ahol a judonak viszonylag nagy hagyománya van. Így az ismeretségi körben is meglehetősen sok a judos, többek között az olimpiai bajnok Braun Ákos. Vele is közeli viszonyba kerültünk az évek során. Nemrégiben megkeresett, hogy a szövetség szeretne a sportolóinak egy ajándék hetet adni. Nem nyaralást, de mégsem edzőtábort. Egy aktív programmal teletűzdelt, sok pihenéssel teli hetet, amit végül tavaly, épp az EB után sikerült összehozni.
Egy hetet töltöttünk a szlovákoknál. Minden nap óriási túra, esténként főzés, iszogatás, dumázgatás. Nekem különösen nagy élményt jelentett, mivel egyfelől személyesen is nagy megtiszteltetésnek éreztem, másrészt a beszélgetések során némi bepillantást nyerhettem a profi sportolók életébe és mindennapjaiba.
Kinek nem ajánlod ezeket a túrákat? Illetve kinek ajánlanád leginkább?
Inkább azt határoznám meg, hogy kinek ajánlom. Elsősorban a fiatalos felfogásúaknak, akik nem zárkóznak el a spontaneitástól, a menet közbeni változtatástól. Kaphatóak a kalandra. Szeretik, ha egy túra nem csak a teljesítményről szól, hanem közösségépítésről, életszemléletről is. Arról, hogy megismerhet hasonló embereket, barátokat szerezhet, mindamellett gyönyörű helyekre jut el és életre szóló élményekkel gazdagodhat. Nem ritka esetben akár párt találjon magának. Van KKM-es gyerek! Több is, és KKM-es házasságok! Például a tesómék is KKM-es túrán ismerkedtek meg, de több ismerősöm is rátalált a szerelemre általunk.
Volt esetleg olyan, hogy a spontaneitás és a zord körülmények miatt valaki kiakadt és ezt kezelni kellett?
Nem mondom, hogy nem volt erre precedens, de hál’ istennek a hét éves működésünk alatt, talán 2-3 olyan ember akadt, aki egyáltalán nem tudott integrálódni a társaságunkba. Persze ez sokszor érthető, hiszen ahány ember annyi személyiség. Van akinek bulisabb társaságnál az esti mulatozás nem fér bele. Olyan is akad, aki nagyobb fizikai elvárást szeretne maga elé állítani, mint amit mi nyújtani tudunk számára. Vagy az adott ember volt egy kicsit speciálisabb hozzáállású és felfogású, ami nem fért bele a mi közösségünk működési elvébe. Mivel mi egy elfogadó társaság vagyunk, ebből adódóan nem is foglalunk állást semmilyen témában, de megvédjük a közösségünk tagjait ha szükséges. De többnyire azért közös megegyezésre tudunk jutni az adott féllel.
Nem nyomaszt téged az a felelősség, ami abból fakad, hogy emberek rád bízzák a sorsukat? Miként tudod ezt kezelni?
Mindig benne van, hogy történhet egy baleset, történhet egy sérülés. Lekopogom, a hét év alatt sikerült elkerülni minden komolyabb sérülést és balesetet.
Három dologgal lehet ezt megelőzni. Az egyik a felkészültségi fok. A mi felkészültségünket értem ezalatt. Minden túravezetőnk fel van készülve elméletben és gyakorlatban is a váratlanra, így tudják mi a teendő egy kritikus szituációban! Fontos a kommunikáció egy ilyen helyzetben, hogy miként lehet megnyugtatni a bajba esettet. A sok éves rutin azért már ad egyfajta magabiztosságot, hogy ne kelljen azon pörögni, hogy csak ez ne legyen, meg nehogy az történjen.
Magasfokú tájékoztatást adunk, így aki velünk jön, mindig tudja, hogy mire számíthat.
Persze a kicsit másképp faktort leszámítva. Arra mi vagyunk felkészülve! A lényeg, hogy a túrázó
tudja milyen szintű erőfeszítésre lesz szüksége ahhoz, hogy legyűrje az előttünk álló akadályokat.
A túráink nehézség szerint vannak osztályozva. Ez nyilván az egyéntől is függ, abból a szempontból, hogy milyen a fizikai és mentális állapota, hogy csinált-e már ilyet korábban. Mi 100%-ban amatőrökkel foglalkozunk, akik soha nem jártak még azelőtt ilyen közegben. Vagy még csak ízlelgetik a hegyi sportok élményét, a természetet. Ebből adódóan a túráink is ehhez vannak igazítva. Kerüljük azokat a helyeket, ahol magas a kockázati faktor.
Az jutott eszembe, hogy a KKM a természet egyfajta nagykövete a városban…
Ezt mondhatjuk így. Nem titkolt szándékunk, hogy népszerűsítsük a természetjárást és ennek az elkerülhetetlen nevelő hatását. Mindig fokozottan figyelünk, ha azt látjuk, hogy valaki nem olyan magabiztosan mozog. Akkor a közelemben tartom, ha úgy adódik tudjak neki segíteni. Ha nem kéri, akkor is ott vagyok, mutatom neki, mondom neki, hogy milyen technikát alkalmazzon. Igazság szerint elég magas fokon segítünk azoknak, akik szeretnék. Ez együtt jár az amatőr túráztatással, persze senki helyett nem másszuk meg a hegyet, de megadunk minden támogatást amire szüksége lehet. A közös célunk, hogy mindenki elégedetten távozzon és jó élményekkel gazdagodjon.
