Barion Pixel

Marathon des Sables: nem embernek való vidék

Benedek Csanád

2023.02.10.

7 perc

Hardcore maraton a sivatagban
A sivatagi show vagyis a „Homok maratonja” a világ egyik, ha nem a legfájdalmasabb ultramaratonja. Tulajdonképpen minden adott, hogy ne sikerüljön. Idén áprilisban 37. alkalommal kerül megrendezésre a tikkasztó őrület. Most ennek járunk, izé futunk utána.

Írtunk már különleges maratonokról, de most itt az ideje, hogy alaposabban is megfuttassunk párat. A Marathon des Sables futók és távgyaloglók számára is nyitott megmérettetés, több szakaszos, szabadstílusú, önellátós hozzáállású verseny, mintegy 250 km-es távon, 6 napon át. Minden résztvevőnek magával kell vinnie a saját hátizsákját, amely egy hétre elegendő vizet és ellátmányt tartalmaz. Ez a verseny a túlélésről szól, a táj és az időjárás ellened van. A versenynek egyetlen szabálya van. Ha a tevék utólérnek, kiestél.

Egy fecske hogy csinált maratoni nyarat?
1984-et írunk. Patrick Bauer 28 évesen úgy döntött, hogy a Szaharába utazik, hogy megpróbáljon gyalogosan, egyedül átszelni egy 350 km-es lakatlan szakaszon. Egyetlen falu sem keresztezi útját, nincs oázis vagy öntözőhely. Valójában nincs nagyon árnyék se. Pontosan olyan állapotok, ahogy a Rejtő-könyvekben a légiósok kóvályogtak a Szaharában. Menni vagy meghalni. Itt nem jön érted senki. Teljesen önellátó módón, csak egy 35 kg-os hátizsákkal, vízzel és élelemmel indult útnak, amely 12 napig tartott. Ez volt a Marathon des Sables kiindulópontja. Ma már a 37. alkalommal rendezik meg.

Habár a kiszáradással és az életeddel játszol,
manapság ez már egy biztonságosabb szaharai rulett.

Furcsa belegondolni, hogy a kilencvenes évekig mennyire gerilla és veszélyes volt egy ilyen verseny. Kirabolhattak a berberek, de akár egy sérülés is könnyen sakk-matt helyzetbe rakhatta az embert. Ma az MDS és az Atlantide szervezet szinte egy hadsereget biztosít számunkra. 140 önkéntes, 450 fős kisegítő személyzet, 515 berber és szaharai sátor, 140 terepjáró, 2 „Ecureuil” helikopter, 8 „MDS speciális” kisrepülőgép, 25 busz, 2 teve, 1 hulladékégető kamion, 5 quad a környezet és a biztonság megóvása érdekében.
Ehhez jön a 60 fős egészségügyi személyzet, 1 szerkesztőbusz, 1 műholdállomás + 10 műholdas telefon, amit a hadsereg használ és bárhol, bármikor működik. Egy ilyen csapattal egy háborút meg lehet vívni. A háború célja, hogy legyőzd magad. Mindamelett sok helyinek is munkát adnak ezek a versenynek és nincs olyan ökológiai lábnyomuk, mint a Dakarnak, vagy bármilyen autósversenynek. Az ember lebomlik, ha nem éli túl. De mint látható, ha bajban vagy egy komoly stáb indul a segítségedre.

Na, de milyen volt biztosító háló nélkül szaltózni?
Most kicsit felpuhítottalak, hogy azt hidd ez egy diadalmenet, ahol behűtött limonádékkal kínálnak, de a helyzet egészen más. Nem véletlenül mondják „Föld legkeményebb futóversenyének”. Bár erre a címre több helyszín is bejelentkezet, annyi biztos, hogy a 6 maratonnyi táv a fojtogató sivatagi hőségben embert próbáló feladat.

Legutóbb 2021-ben egy futó halt meg a második napon. Ez volt a harmadik haláleset az eseménysorozat 35 éves történetében. Ráadásul ezen a versenyen az indulók közel fele nem ért el a célvonalig – ez az eddigi legmagasabb kiesési arány a versenyen, ami általában kb. 5-10%.
Abban az évben a szokásos április helyett októberben került sor a versenyre, a hőmérséklet rendszeresen 50 fok felett volt, a hőguta és egy gyomorvírus járvány kombinációja pedig sok embert legyengített. A tényezők ezen kombinációja arra késztetett néhány versenyzőt, hogy megkérdőjelezze az esemény további folytatását.

Egyes versenyzők azt mondják, attól féltek, hogy meghalnak az 56 fokos szaharai hőségben a hatnapos, 250 km-
es verseny során, ugyanis olyan leterhelt volt a mentőszemélyzet, hogy volt, aki azt hitte neki itt lesz a vég.
Tetejébe egy gyomorbajt okozó bakteriális fertőzés az egészségügyi és kisegítő személyzeten is végigsöpört.

Tényleg csak háborús övezetként tudom leírni.” – mondta Charlotte Heaford, aki az első nap után feladta élettársával, Grant Moors-szal, aki szintén lebetegedett. „Annyira beteg volt, hogy még soha nem láttam ilyennek. Körülbelül ötször próbáltam megnyomni a hívógombot a jelzőfényeinken, de semmi sem történt.” Hozzátette, hogy szerinte nincs tisztázva, hogy pontosan miként kell használni az eszközt, és ez lehet az oka annak, hogy nem kaptak segítséget.

Az egyik névtelenséget kérő futó elmondta, hogy korábban számos ultramaratont futott, és rendszeresen fut 40 fokos hőségben Görögországban. Azonban itt hőgutát kapott, és öt órát töltött intravénás csepegtetőn, mielőtt másnap feladta. Egy másik futót meg visszaléptettek, miután kétszer is elájult a pálya első szakaszán. Egy 50-es éveiben járó francia futó szívleállás miatt halt meg a verseny második szakaszában.

Sivatagi só
A helyszín tényleg egy kemence, ahol nincs rá mód, hogy elkerüld a forróságot, ami a földbe passzíroz és elveszi minden erődet. Érzed az égő bőröd szagát, ami vörösre sül, de nem a naptól, hanem a homok melegétől. Idén 37. alkalommal, 2023. április 21-től május 1-ig tart a verseny, amin 250 km-t 7 nap alatt kell teljesíteni.

Bár 1984-től számítják, az első igazi Marathon Des Sables 1986-ban volt. A rajthoz álló 23 úttörő nem is gondolta, hogy lábnyomaik egy legendás esemény első csapását jelentik. A nevezési díj €3,190 Euróba kerül, ennek ellenére általában több mint 1000 résztvevőt vonz.

1989-től lehet komoly versenynek tekinteni, ekkor 170 nevező indult. 1995-re már a mai 1000 körüli létszám is összejött. 2001: A hagyományosan „70-nek” nevezett hosszú szakasz először lépi túl a 80 km-es határt, és eléri a 82 km-t.

A legrövidebb a legnehezebb és a legkutyásabb
2009, árvíz Marokkóban és a Szaharában, ilyet a világ még nem látott. Szinte bibliai. A Marathon des Sables, a sivatag maratonja területén, a szaharai árvíz miatt az 1. és 6. etap nem valósulhatott meg. A legszokatlanabb vízi szaharai versenyen a szervezet az árvízi zónák elkerülése érdekében köteles napi szinten új útakat rögtönözni. Ily módon a 2009-es év legendássá válik a 3. szakaszról, amely a valaha volt leghosszabb verseny: 92 km a homokban. A díjátadás során a két nyertes elismeri, hogy a legnehezebb MDS-ben versenyzett. Viszont ez volt a legrövidebb is: 202 km.

2015-ben a verseny 30. évfordulóján 1300 versenyző állt a rajtvonalhoz, ez új részvételi rekord, de nem emiatt volt emlékezetes. Az egyik versenyző lány a kutyáját az alaptáborban hagyta, de a kutyus ezt nem tűrte és szag alapján a gazdi után indult. A második szakaszon a Cactus becenevű kutya aztán igazán szagot fogott és csatlakozott a futókhoz, és 192 km-t tett meg a versenyzőkkel! A verseny végén aztán visszakerült a kétlábú társához, de természetesen kapott érmet, és különdíjat. Váó, vagyis vaú!

2016-ban alakult úgy, hogy a táv 257 km lett, ez az eddigi leghosszabb MDS.

A második legnehezebb vagy a legnehezebb, mint mondtam a 2021-es. A szervezők elismerték, hogy az idei versenyre „kétségtelenül az eddigi legnehezebb versenyként fognak emlékezni – a hőség, a globális egészségügyi válság és a gyomorvírusfertőzéses hullám miatt.”

Számok sivatagában
1986 óta több mint 22 000 versenyző fordult meg eme versenysorozaton. Az indulók 30%-a többszörösen is induló versenyző. Az indulók 30%-a francia (de nem ugyanaz a 30%, mint aki többször indult), és 70% nemzetközi vegyes induló. Az indulók 20%-a nő. A legérdekesebb adat, hogy a versenyzők 45%-a tapasztalt futó, mi több negyven fölötti. 10% a távgyaloglók aránya, hozzá kell tenni, hogy a futók egy része is néha gyalogol a terep nehézsége miatt. A legfiatalabb versenyző életkora 16 év, a legidősebb induló életkora 83 volt.

Összességében ez egy igazán embert próbáló sport. Valamiért, tán mert nem látványsport, kevesebb figyelmet kap a maraton, az ultra pedig mindenképp a végső csúcsteljesítmények egyike. Sokan maguknak akarják bizonyítani, hogy képesek szembenézni a félelmeikkel és élve megúszni. Ezek az emberi képességek végső zónái, a határok, nem az a kérdés át mered-e lépni, a kérdés át tudod-e. És vissza is tudsz térni?

Tisztelt Olvasó!
A magazinnak szüksége van a segítségedre, támogass minket, hogy tovább működhessünk!

A 4BRO magazint azért hoztuk létre, hogy olyan egyedi és minőségi tartalmak születhessenek, amelyek értéket képviselnek és amik reményeink szerint benneteket is érdekelnek.

Az ilyen tartalomalkotás azonban időigényes és egyben költséges feladat, így ezen cikkek megszületéséhez rátok, olvasókra is szükség van.
A magazin működtetésére nagylelkű és folyamatos támogatásotok mellett vagyunk csak képesek. Kérjük, szállj be te is a finanszírozásunkba, adj akár egyszeri támogatást, vagy ha megteheted, legyél rendszeres támogatónk.

Amennyiben értékesnek érzed munkánkat, kérlek támogasd a szerkesztőséget a cikkek megosztásával.
Kapcsolódó cikkek

Amikor megfagy a pokol: Douglas Mawson túlélésért folytatott küzdelme az Antarktiszon

Colin Fletcher, a gyalogtúra királya

Karnyújtásnyira a nagy fehértől

Millican Dalton: a kalandorok professzora

Óceán hipnózis: Az agyhullám és a hullám

Korunk legnagyobb kalandora – Mike Horn, a köztünk élő legenda