A legjobb könyv, amit ajándékozásra vehetsz, de úgyis meg fogod tartani.
Kortárs írót ajándékozni, netán olvasni, veszélyes játék. Még nem járatták be az évtizedek alatt felgyűlt szemek, hogy elkoptassák a sorokat. Az emberek nagy része, ha olvas egyáltalán, biztonsági játékos. Most biztonsági öv és jogosítvány nélküli olvasásra bíztatlak. Nyugi, Romániában járunk, Kolozsváron, itt lehet.
Egy ajándék ajándéka
Előszó Magyari Tivadar könyvéhez
Magyari Tivadar könyve úgy került a kezembe, hogy rokonlátogatásom voltam Erdélyben, melyhez anyám vette meg az ajándékot, mert magamtól nem vagyok képes ilyen komplex cselekedetekre. Könyvet kaptak, de mivel be volt már csomagolva, így nekem is meglepetés volt a tartalma. Rettegtem, nehogy pontgyűjtésre kapott lidlis szakácskönyv legyen. Nem az volt. A többit fedje homály! Az otthoniak illedelmesen megköszönték, miközben arra gondoltak, minek hoz ajándékot, főleg olyan könyvet, ami nem is érdekel minket. Az illedelmesség íratlan szabályai miatt az otthoniaknak is elő kellett rántani valamit, majd gyorsan lekaptak a polcról egy új könyvet. Így a véletlen folytán igazi ajándékot kaptam. Nem azt, amit a turistának szánnak, hanem amit maguk olvasnak.
Most nem az a rész jön, hogy rögvest elkezdtem olvasni, és belefeledkeztem, mivel a Magyarországra való visszautazás közben lemerült a telóm. Jobb híján csak belelapoztam, lévén a kalauz megmutatta hol tudom a telefonom tölteni. Így még véletlenül sem léptem ki a komfortzónámból. Ellenben otthon anyám, amikor megtudta, hogy egy erdélyi könyvet kaptunk, elkérte – egy laza másfél évre. Ugyanis akkor már tényleg működött a „Magyari-varázslat”: magyari feleim, látjátok szümtükhel, jó könyv vagyon. Anyám, öcsém, minden retyerutyám elolvasta, amíg végre visszakaptam. Atyaég, ez a könyv kurva jó! Bukott ki belőlem. Pedig nem szoktam magamban beszélni. Komolyan nem értem, hogy mi alapján kapnak fel itthon az anyaországban szerzőket. Hahó, marketingesek! Ez a könyv rövid, humoros és befogadható. Aki nem ismeri az ottani viszonyokat, annak tele van izgalmas kulturális kódokkal, szavakkal. A magyar nyelv nagyon színes, hát még a román. Aki meg ismeri, tudja milyenek az ottani emberek, hát még a román.
Ez a könyv bármelyik könyvespolcon megállja a helyét. Stílusában bár humoros, nem Örkényhez,
inkább Karel Čapekhez hasonlítanám. De egy jó írót nem hasonlítgatni, hanem olvasni kell.
Tivadar meghatározó
Mint köztudott a Tivadarok ritka lények. Bátor szülők kísérleteznek ilyen nevekkel. Akik szeretik a gyerekeiket kalandok elé állítani. Hadd küzdjön! Teher alatt nő a Tivi.
Magyari Tivadar Kolozsváron született 1968-ban, erdélyi magyar szociológus, újságíró, író, humorista, még egyetemi docens is. Női lapot is szerkesztett, kalandos pályája volt, na. Az irodalom mellett vannak szakmai, szociológiai munkái is, de mi most a fikcióval foglalkozunk. Ami nem is annyira fikció.
Elbeszéléseire a nyelvi humor mellett, jellemzőek a különböző társadalmi rétegekbe tartozó, más kulturális közegben, eltérő nívón élő emberek ütköztetése, bemutatása. Nem hiába szociológus a szerző.
Az emberek együttéléséből, egymásra való rácsodálkozásból kerekedő szatirikus helyzetek azoknak is ismerősek lehetnek, akik nem ismerik Erdélyt vagy a kolozsváriakat. Mindemellett nagyon jó betekintő a hetvenes, nyolcvanas, kilencvenes évek világába is.
Tudtommal két kötete jelent meg ez idáig. Mi az első szépirodalmi, prózai kötetéről beszélünk ebben a cikkben. Ez a Megszokás első látásra címmel jelent meg a kolozsvári Koinónia Könyvkiadó gondozásában 2014-ben. A ragasztott ház (és még két kisregény) című műve is a célkeresztben van.
Milyen is ez a könyv?
A romániai magyar élet bemutatása a kolozsváriság, illetve a kolozsváriak egy részére oly jellemző tört beszédmódot figurázza ki. Humoros helyzeteket teremt, de olyanokat, hogy te is rögtön felismered magad és a szomszédjaid benne. Ezek a karakterek univerzálisak. A kommunista diktatúra kivesézése, de a jelenkor is górcső alá kerül.
Ízes nyelvi humor jellemzi. Ha van pesti humor, és miért ne lenne, úgy van erdélyi humor is. Tulajdonképpen a székely viccek, a székely humor is ide kapcsolódik. Van egy transzilván, erdőntúli humor. Most kapaszkodj meg, a román humorral szorosabb kapcsolatban van az erdélyi, mint a magyarral. Olvasok román novellákat, regényeket, és van hasonlóság. Ez kicsit engem is megijeszt, de igaz. Ez szorosan kötődik ahhoz is, ha ugyanabban a hideg tanteremben ültél, ha ugyanott álltál a sorban órákig, hogy végül ne kapj semmit, ha ugyanazt a hazugságot hallgattad a tévében, a közös életre edzés megtette a hatását. A kötetet egyébként a transindex.ro erdélyi magyar portál zsűrije 2014-ben az év könyvének választotta. Nálunk nem nagyon tudnak róla. Kár, mert messze túlmagaslik az átlagon.
Batman Kolozsváron és egyéb történetek
A könyv négy részre van osztva. Hosszabb elemzés lenne kifejteni, hogy mi alapján. Annyi biztos, hogy szerzőnk nem csupán a témával, hanem a formával is játszik.
Barna rántás
Az első fakk címe, amiben sok mindent megtudhatunk a kolozsváriak szaporodási és egyéb ciklusairól. A mennyasszony nem ismeri a vendégeket című novella akár stand-upként is előadható lenne. Teljesen érthető egy svédnek, is.
Fele se elefánt
Itt sok kifordított, megfordított alapszituációra és humorra épülő rövidpróza található. A megszokás első látásra novella is ebben szerepel.
Kilin néni mosatlan murkot (sárgarépa) terjeszt novella arról szól, hogy a multik panaszkodnak és az államhoz fordulnak, hogy milyen sok kis magán cég van. Nem lehet nem ráismerni a magyar helyzetre, ahol milliárdos cégek kapnak hatalmas adókedvezményeket. Miközben a kis- és középvállalkozásokat komoly adóterhek sújtják. Mégis a multik sírnak a leghangosabban.
„Be kell látnunk, hogy nem sokat tehetünk. Kevesen vagyunk. Alig egypáran uraljuk a világpiacot” – mondja a multik szóvivője a novellában.
A Házinénik a náluk lakó diákokról novella szintén Bödőcs Tiborért kiált. Igazából csak ismételni tudom magam, ez is akár élőben is előadható.
Kulturális különbségek az ágyban
Hát ez Karinthyért kiált. A kedvencem a Bánk bán német megközelítésben. Katona József lehetett volna egy kicsit politikailag korrektebb is, szegény németeknek se könnyű itt hatalmaskodni a magyar ugaron. Ebben a novellában megtudunk mindent, amit Budáról tudni érdemes.
„Kutyavásár is egyetlenegyszer volt, de azóta is tele vannak az utcák kutyaszarral.”
Magyar oroszlán a román színházon
Ebben a részben is szárnyal az író, részben a kulturális ütköztetés a téma persze itt is a maga sajátos fanyar módján. Hová tűntek a románok? Ez az egyik novella témája, és tényleg mit fogunk csinálni, ha eltűnnek a románok, akikre mindent rá lehet fogni. Inkább hozzuk vissza őket Kolozsvárra, jutnak erre a végkövetkeztetésre a szereplők.
Mikor írom alá, hogy mentsük meg a kiskutyákat? Ezt az érzést a humoreszk olvasása nélkül is mindenki ismeri, akire már rátámadtak valaha az interneten, hogy nem ember, mert nincs százszázalékosan az ügy mellett.
Magyari Tivadar humoreszkjeiben kevés szóval, de annál találóbban teremti meg szereplőit: a szomszédot, a volt iskolatársat, a piaci árust vagy a nagyotmondó orgazdát. A novelláskötet helyi szlengjeire jellemző, hogy még az irodalmi kritikusok, ítészek se jól vették le az összes helyi zsargont.
Van a kötetben kurázsi. Érdemes lapozgatni, megnyílik az igazi Erdély. Ez nem a Magyarországról elképzelt erdélyi és székely népi Disneyland nemzeti giccsképei.
Ez egy urbánus erdélyi világ, aminek a múltja a középkorig nyúlik vissza. Magyarostul, szászostul, románostul, szomszédasszonyostul, gazdagostul, csavargóstul. És tényleg: „Honnan jönnek a csórók?”
