Amikor kitaláltam, hogy filmek nőknek tematikával kell egy válogatást létrehozni, kicsivel később eszembe jutott, hogy ez valójában legalább annyira filmek férfiaknak. Jó poén, hogy a nők a Vénuszról, a férfiak a Marsról származnak, de jellemző, hogy ezt is egy bestsellerre hajtó amerikai találta ki, mert a görögök, akiktől a fogalmakat vette, szinte vallásosan hitték, hogy egykor egy lények voltunk, ezért ilyen mély a kapcsolódás.
De mitől lesz egy film női film? Hisz a filmek minimum fele amúgy is nők történeteit is meséli el. A célom csupán annyi volt, hogy kimutassak valami olyan elemet, ami „arany”, és a nőkben van. Amit ők tudnak a világhoz hozzáadni. Nem jó vagy rossz, hanem női. Egyfajta megoldási kulcs, és szerep, amit a férfi erővel vagy tudással old meg, a nő természetességgel és intuícióval. De ha téved, akkor is ezek mentén teszi.
Keresd a nőt!
A gonosz jin nyomában
Érdekes, hogy ha régi műveket nézünk a nő a görbe, a zavaros, a bizonytalan, és a jinben is a fekete, az árnyékos oldal. A femme fatale, a vamp, a női vámpír, a titkozatos csábító, gonosz csáberővel felvértezett asszonyok, sőt meg van írva, hogy a nők csábító ereje a férfiak bukását hozza majd el. Jujj.
Hol, és mikor lett ez a balfaszság tudomány? Biztos, hogy nem nők írták. Ja, ők nem is írhattak. Ez persze így logikus. Ne is adjunk a szukaördög kezébe még több tudást, gondolhatták a talán valami régi szerelmi sérelmet hordozó férfi szerzők.
Fontos megemlíteni, hogy a divatos nézettel ellentétben, a nő és férfi megkülönböztetés nem egyenértékű a jin és jang lényegiségével – itt a nőies és férfias jellegű tulajdonságokon van a hangsúly. Egyik sem létezhet a másik nélkül, nem választhatók szét. Nem értelmezhető külön. Normális körülmények között az erők kiegyenlítik egymást és egyensúlyban vannak. A természet valójában felfogható egyetlen energiaként, amelynek különböző fázisai fejlődnek ki az élet önmagát teremtő folyamatában.
Tehát valójában minél régebbi iratokat nézünk, annál kiegyensúlyozottabb és egészségesebb a viszony a nőkhöz. Valahol a társadalmiasodás mentén lett a nő egyfajta félelmetes lény, de egyben a vágy titokzatos tárgya is. De a fura, hogy pont ezzel együtt lett a pozitív oldal is túltolva, ahol a nő a lágy, a meleg, a dél, a rejtőzködő, a csodás, az álmaink asszonya, aki siklik a lét fölött.
Én olyan filmeket próbáltam keresni, amik őszintén, természetesen kezelik a nőiességet.
Másfelől a férfivilággal néha igen is szembe kellett feszüljön ez a lágyság.
Be water my friend – ahogy Bruce Lee mondta.
Nem tudom az olvasók között mennyien tudják, de a kungfu harcművészet alapjainak egyik kitalálója is nő. Igen, jól olvasod, nő. A két legelegánsabb stílus a sárkány és a daru a női princípiumra van kifuttatva, nem véletlenül egy nő fejlesztette ki. A daru kecses mozgásáról ismert, amely egyben a nemes magatartás szimbóluma is. Úgy tartják, hogy a shaolin rendszerben ez a stílus a legkifinomultabb. A sárkány stílus az elegancia megtestesítője. Erőre itt nincs szükség, a test könnyed és mozgékony. A mozgása egy úszó felhőre hasonlít, ami bármely irányban képes elmozdulni. Érdekességként jegyzem meg, hogy a Tigris és sárkány című filmben pont fordítva van, a lány képviseli a tigris stílust (ami nyers erő és robbanékonyság), és a férfi a sárkányt. Mindenkire vonatkoznak ezek az elvek.
Egy kis filmozófia
Pár szót arról, milyen filmek miért maradnak ki.
Napsütötte Toszkána vagy Ízek, imák, szerelmek típusú filmparfé habok szerintem nem női filmek, hanem olyan, mintha az Édesvíz kiadó filmeket kezdene el gyártani, ezoterikus kultúrgiccsek.
Fekete hattyú, Eastwicki boszorkányok típusú filmek jó filmek, jutalomjátékok, de ott színészek (esetünkben nők) színészkednek. És kihagytuk Jean d’Arc, Evita, Jackie, Piaf, Marie Curie, Coco Chanel típusú önéletrajzi filmeket is. Kihagytam a modern meséket is, a Dolgozó lány (főszerepben Melanie Griffith és Harrison Ford), és Micsoda Nő (Pretty woman) típusú, amúgy igényes szórakoztató filmeket. Olvasatomban ezek kicsit hercegváró mesék női körítéssel, mindig van egy makulátlan lovag, aki a világ közepe, akinek a karjaiba lehet olvadni, és nem is lehet más dolga a nőnek, mint megtalálni a helyét a patriarchátusban. Csak viccelünk.
1. Bridget Jones naplója
Kezdjük rögtön azzal, amit mindenki ismer. Igen, itt a bizonyíték, hogy egy romantikus dráma is lehet igényes, ha van benne humor. Nem hazudja azt, hogy a főszereplő tökéletes, és végre, végre, nem a nők a statiszták a sztorihoz, ami egy férfi kalandjait meséli el, hanem a férfiak a statiszták a női történethez. Mint minden jó film, ez sem csupán jókra és rosszakra, férfiakra és nőkre osztja a világot. A rosszak is szerethetők, kivéve, aki álmában… na, hagyjuk is.
2. Roma
Ha egy korszakról mesél a történelem, királyokat, királynékat mutat be. A híres, gazdag és nagy emberek történeteit nézzük legtöbbször. Mexikóvárosban a hetvenes évek elején járunk. A történet egy évet mutat be egy jómódú család szobalányának életéből. A film valójában Cuarón saját élete a Roma nevű negyedben. A nagy események fontosnak hiszik magukat, mindenki fontosnak hiszi magát. Mégis az igazi élet, amit érdemes elmesélni, Cleo a dadus története. Ha fel tudjuk venni a film nyugodt ritmusát, kibomlik előttünk minden. A minden alatt úgy értem, hogy minden. Az egész élet. És ennél nehezebb nagyobbat mondani.
Alfonso Cuarón maga rendezte, kamerázta, vágta a filmet, és a producere is volt. Megérte.
3. A szobalány (The Handmaiden)
Lehet, hogy hibáztam és az Oharu élete vagy az Egy gésa emlékiratait kellett volna kiemelnem. Kenji Mizoguchi is hatalmas rendező.
Egy nő harcát és túlélését követni az élet viszontagságai és a társadalom kegyetlensége közepette nem könnyű. Legtöbben nem is tudjuk milyen középkori elnyomásban szenvedtek a nők egész Ázsiában. 1945-ig tulajdonképpen adták vették a nőket, mint a rabszolgákat, de szó szerint. Japánban 1905-ben a leghaladóbb nézeteket képviselők csak azt tudták elérni, hogy azon az összegen vásárolhasd magad vissza, amin eladtak. Ennek az volt az értelme, hogy egy jó hasznot hozó „női árut” nem hagytak volna elmenni az emberkereskedők. A The Handmaiden az Oldboyt is rendező Park Chan Wook filmje, a név garancia a borzongásra és a furcsa megoldásokra. A történet sok szempontból nézhető, egy átveréstörténet, egy fejlődéstörténet. Sokáig nem tudjuk ki kivel van. Vagyis ez az utolsó 10 percben derül ki. Sajnos nem mondhatok semmit, mert a filmmel együtt haladva kell megérteni mit is látunk valójában. A szadizmus és az emberi ravaszság árnyékos oldalát ritkán mutatják be ilyen komplexen.
4. Kjú Dzsú története (Story of Qiu Ju)
Egy parasztasszony keresi az igazságot, miután a falu főkádere összeverte a férjét. Valójában, hogy ezt a filmet meg tudták rendezni, sőt, hogy nem került böribe Zhang a rendező, annak köszönhető, hogy lehet úgy is értelmezni, hogy a kommunista Kínában igazságot szolgáltatnak a kisembernek.
A Qiu Ju története lehetővé teszi számodra, hogy egy olyan Kínát láss, amit másképp sehogy sem láthatnál. Ahogy egyébként a lakosság talán hetven százaléka lakik. Ez a vidék Kínája, és azoké a városoké, amelyek nem szerepelnek a turisztikai vagy a média fő vonalán. Északnyugat-Kínában játszódik a kafkai történet. Jellemző, az emberek nem azon aggódnak, hogy Qiu Ju férjét többször is elverték, hanem az a fő bajuk, hogy Qiu Ju túllépte a „feleség határait”. Egy terhes nőt látunk kóvályogni a vidéki Kína egészen sajátos világában. Gong Li alakítása, és az egész film egy energiabomba, minden nőnek kötelező. Remélem a trailer kedvet csinál.
5. Isten hozott a babaházban (Welcome to the Dollhouse)
Todd Solondz filmeket eleve érdemes nézni, de ezt különösen. Ha lány vagy és érezted magad úgy, hogy rosszkor vagy rossz helyen, és ez még így fog tartani évekig, ez a te filmed.
Egy hatodikos lány nehezen birkózik meg a figyelmetlen szülőkkel, sznob osztálytársakkal, a tudálékos bátyjával, mindenki kedvence édike húgával és saját bizonytalanságával. New Jersey külvárosa hatalmas filozófiai leckét ad. Ez egyébként a kedvenc anarchista filmem. Soha életemben nem tudtam még így azonosulni egy pattanásos, fogszabályzós, szemüveges kislánnyal. Fuck the system! Girl riot.
Ha azon nyüsszögsz, hogy olyan filmeket ajánlok, amit nem tudsz egyből a Netflixen kipattintani, a torrent letöltősdit ezzel kezd. Vagy nézd meg ITT.
6. Lady Bird
Sokáig gondolkoztam, hogy a Junot vagy a Lady Birdöt ajánljam. A végső ok, hogy a Juno szerintem egy pár története, bár a tinédzserkori terhességet járja körbe. A Lady Bird egy árnyalattal mélyebb, és egy fokkal viccesebb. 2002-ben egy művészi vénájú tizenhét éves lány kicsit okosabb és felnőttebb lesz Sacramento amúgy egészen élhető világában. Vannak történetek, amiket meg kell nézni, és érteni fogod. Nem lehet elmesélni.
Gyerekek a felnőtt világban elveszve keresik a varázslatot
Most kicsit trükközök, hogy több filmet tudjak ajánlani.
A messzi dél vadjai (Beasts of the Southern Wild) és Bálnalovas (Whale Rider) két olyan film, ami kislányokat mutat be, akiket így-úgy valahogy magukra hagytak, félárvák, vagy tán egészen azok. Kérdéseik vannak, és számukra még létezik a Mikulás, úgy értem, nem vesztették el az illúzióikat az álmaikat. A bálnalovasban egy kislány olyan bátorságot mutat be, hogy tényleg szó szerint bálnalovaglásba fullad a történet, de nem fullad. Nem spoilerezek, nézd meg. A Beast of the Southern Wildnak még a filmzenéjét is Oscarra jelölték, szóval csak ajánlani tudom.
7. A remény receptje (Sweet Bean)
Naomi Kawase egy költő, csak éppen filmek nyelvén ír verseket. Kevés film van, ahol úgy folyt a könnyem, hogy nyeltem, és nem azért, mert annyira szomorú, hanem mert akkora erő van benne. Nagyon különleges film. Az ilyen filmek túl vannak azon, hogy nő, férfi, lány, gyerek. Itt ezek egybefolynak. Egy alkoholista, életunt, adósságokkal terhelt dorayaki (édes babsüti) pék felvesz egy kedves, idősödő nőt, miután megkóstolta annak a süteményét. Addig azt hitte, ő csinálja azt a legjobban. Akkora zen van a filmben, hogy csak úgy csattan az egy tenyér tapsának koanja. Apránként feltárul előttünk a recept titka, és egy néni élete. És ahogy nézed, valahogy a te életedre is válaszokat kapsz. Gyógyító erejű film. Ez a film tényleg a remény receptje. (Ha vállalkozást akarsz nyitni, és bizonytalan vagy mit tegyél, akkor is kötelező megnézned.)
8. Bíborszín
A film Alice Walker Kedves Jóisten című regényéből készült. „Aki szegény, az a legszegényebb.” – mondja József Attila. A film nem elsősorban a feketék másodrangúságáról szól, hanem a nőkről, akik a feketék társadalmában másodrangúak. „Csak nézd meg magad!” – vágja Celie fejéhez a férje – „Nigger vagy, szegény vagy, csúnya vagy, nő vagy.” A négerek négere a néger nő. Sokan elfelejtik, hogy Spielbergnek ilyen filmjei is vannak. Pedig az életművét megtekintve nincs oka szégyenkezésre. Amúgy se.
9. Amélie csodálatos élete
Nagyon fura számomra, hogy ezt a filmet sokan egyáltalán nem ismerik. Miközben van egy korosztály, akiknek ez az egyik alapfilm. Most értettem meg mi az, hogy generációs szakadék. Pedig ez a film egy függőhíd bármilyen szakadékon át. Egy óda az optimizmushoz és az emberszeretethez. Humanista mágikus realizmus. Ritkán látsz csodát filmvásznon. Na, ez az.
10. Mi vagyunk a legjobbak (Vi är bäst!)
Lukas Moodyson több filmjével is felkerülhetett volna, hiszen a Lilja 4-ever és a Fucking Amal (Redvás Amál) is egy lány története.
Az ok csupán az esetlegesség, és hogy viszonylag ritkán látunk bele a hetedikesek, nyolcadikosok világába. Az időszak a nyolcvanas évek közepe. A film az első lépések, barátságok, szerelmek és tévedések filmje. Mindezt kendőzetlen őszinteséggel, természetességgel és humorral teszi. Azért jó tudni, hogy a mindig kimért svédek is vedeltek és cigiztek gimis korukban. Ja, és Punx not dead!
+1 Napló gyermekeimnek
Sokat gondolkoztam, hogy melyik magyar filmet válasszam, hisz van mit mesélnünk nekünk is. Az Abigél sorozat világszínvonalú. Az Angi Vera szintén. Makk Károly filmje Örkény Macskajátékából egészen ritka filmtéma. Két idős nő féltékenységi története bomlik ugyanis ki. Enyedi Ildikó meg Az én XX. századomban tetejébe két ikerlány történetét meséli el. Sára Sándor Magyar nők a Gulágon dokumentumfilmje szintén igazán megérdemelné, hogy mindenki tudjon róla. Választásom végül a Napló sorozat nyitó filmjére esett.
Nem az az oka, hogy Mészáros Márta női rendező. A Napló gyermekeimnek nem ettől jó film, hanem attól, hogy az emberi psziché mélyére megy.
Az 1940-es években a Szovjetunióban lezajlott politikai tisztogatás miatt árván marad a serdülőkorú Juli, hazatér hát Magyarországra, ahol egy Magda nevű nő fogadja be, aki egy börtönintézet vezetője. Durva nyitás. Magda igyekszik Juliba is belenevelni a vonalas kommunista eszméket, azonban a lány, mint mindenki, levegőt és teret szeretne. Mit csinálsz, ha nyomasztó világból egyszerűen nincs menekvésed? Elmenekülsz a belvilágba, egy beszélgetésbe, egy filmbe, egy könyvbe, addig se vagy itt vagy ott.
A listát tudnám még folytatni. Miért maradt ki Fellini filmje, a Cabiria éjszakái, vagy a legfurcsább thriller, a Felicity utazása, vagy a Maléna, a Persepolis, a Thelma és Louis? Nincs mentségem.
Jafar Panahi legalább két filmjében foglalkozott az iráni nők helyzetével: Három nő, A kör.
Almadóvar életműve meg szinte csak női filmek: Mindent anyámról, Mit vétettem, hogy ezt érdemlem?, Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén. Na, de erről majd külön.
