Dzsaméka, dzsaméka
A reggae az 1960-as években fejlődött ki Jamaikában. Abban a Jamaikában, ahol ma is csak alig több mint 2 és fél millióan élnek. Egészen fenomenális, nota bene semmihez sem fogható, hogy lakosainak számát tekintve egy budapestnyi ember, zenei stílusok garmadát hozza létre. A modern zenékre gyakorolt hatásukról már nem is beszélve. A jamaikai zene nem a reggea-vel kezdődött, burro, mento, ska, rocksteady és sorolhatnám a pezsgő zenei stílusokat, amiket aktívan művelnek ma is itt.
Érdekes, hogy a sziget Kubától mindössze 150 kilométerre délre, Haititől pedig 180 kilométerre nyugatra fekszik, mégis mennyire más zenei kultúra alakult itt ki. A felületes „szakértő” elsőre az angol, spanyol, francia gyarmatosító zónákra gondol, de a titok az idetelepített afrikai rabszolgák hazájának zenei kultúrájában rejlik. Ezt az európaiak gyarmatosították, beporozták csak. Míg Kubában tényleg nagyon spanyolos lett a téma, addig Jamaika felfedezte, feltalálta és folyton újrakitalálta magát. Ennek a legismertebb zenei importterméke a reggae. Persze a ragga, dancehall, dub és kistestvéreik is szorosan a kötődnek hozzá.
Ebben a cikkben azoknak az autentikus filmeknek járunk utána, amik még a korai szakaszában
kapták el a születő reggae kultúrát. Itt még minden nyers, karcos, igazi és önazonos.
Harder They Come és testvérei
A Harder They Come-ról szóló cikkünknek nem véletlenül adtuk az „amikor Jamaika berúgta a kaput” mottót. Ez pontosan így történt. Bob Marley feltűnése előtt és közben már jó néhányan előkészítették a terepet. Jimmy Cliff filmje az elsők között volt, ám több olyan alkotás is létezik, amiről érdemes szót ejteni.
Hozzánk, mint szinte minden, a reggae világa is később érkezett. Tulajdonképpen már majdnem 30 éve virágzott, amikor egyáltalán itthon szóba kerültt. Többek között ezért is szeretnénk, hogy legyen egy lista a legendás filmekről. Nemcsak zenei, hanem szociológai, kultúrantropológiai értékei is vannak ezeknek a stílust a gyökereknél megragadó alkotásoknak. A Harder They Come-ról már írtunk, így ez most nem kerül bele. A sorozatnak lesz folytatása, ami az újabb alkotásokat, dokumentumfilmeket gyűjti össze.
A régi reggae
Reggae (1971)
Horace Ové doksiját csak ilyen rossz minőségben tudtuk beszerezni. De ez egy igazi ritkaság, az első film a témában.
A Horace Ové által rendezett alkotás apropóját az 1970-es Caribbean Music Festival adta. A közel egy órás dokumentumfilmet manapság nehéz jó minőségben megszerezni, de mindenképp megérdemli, hogy helyet kapjon a klasszikus koncertfilmek kánonjában. Franco Rosso vágta, aki a listánkon is szereplő 1980-as klasszikus Babylon-t is rendezte. A doksi Toots & Maytals, The Pyramids, Desmond Dekker, John Holt, The Pioneers és más ma már legendássá vált zenészek színpadi felvételeit szövi össze interjúkkal. DJ Mike Raven és hasonló autentikus figurák megvitatják a műfaj történetét és hatásait, valamint a rajongók gondolatait arról, mit jelent számukra ez a zene.
A reggae gyökerei fellelhetőek az afrikai karibi zenében, ugyanakkor az amerikai R&B-ben is. Előfutára a ska és a rocksteady volt a ’60-as években. A reggae megnevezést sokszor tágabb értelemben is szokták használni az összes jamaikai zenére, beleértve a ska, rocksteady, dub, dancehall és ragga műfajokat is.
A stílus alapját egy különleges ritmus adja, aminek fő jellemzője a taktusok közötti hullámzás.
A dobos gyakran üt egy harmadik ütemet is. Ez a „one drop”. Jellegzetessége, hogy ez
az ütem itt lassabb, mint a reggae előfutárainál, a skanál és a rocksteady-nél.
A városi legendával ellentétben (miszerint volt egy nyár, amikor annyira beszívtak, hogy mindenki lelassult) nagyon is tudatos kísérletezés eredménye a műfaj. 1963-ban Jackie Mittoo, aki akkor még elsősorban a Skatalites nevű együttes zongoristája volt, felkérést kapott Coxsone Dodd producertől, hogy gyűjtsön össze zenészeket és csináljon egy eredeti, újvonalas zenét a Studio One-ban. Mittoo, a Lloyd Knibbs dobosának segítségével a tradicionális ütemeket is felhasználta a reggae-hez. Elsősorban gyorsabb bulizenét akartak csinálni, de a folyamat végére a ritmus lelassult. Ez az egyik ősforrása a reggae-nek. A listánkon szereplő Rockers intrója is segít bevezetni ebbe a nagyon is eredeti ősi kultúrába, amiből a reggae kifejlődött. Ma már sok ilyen figurát láthatsz, de ez akkoriban nagyon új volt és különleges.
Rockers: Intro (1978)
A reggae-t gyakran összefüggésbe hozzák a rasztafári mozgalommal, ami befolyással volt számos kiemelkedő reggae-zenészre a ’70-es és ’80-as években. De fontos tudni, hogy nem a raszták találták ki a reggae-t. A mozgalom tőlük függetlenül is létezett volna. Mint ahogy a zenei stílus is.
Horace Ové rendezőnek a Pressure című klasszikusát is ide linkeljük. Ezek igazi filmes és zenei csemege.
Pressure (1976) by Horace Ové | The first British black feature film
Rockers (1978)
Ha van film, amit a Harder They Come-hoz lehet mérni, mind fontossága, mind hatása tekintetébel, az a Ted Bafaloukos által készített Rockers. Ma is friss a szabadstílusú megközelítése. Áldoksi, amatőr film, zenei cameofilm, szabad asszociációs mockumentary. Mindegy is minek hívjuk, laza lett ez a jambalaya, pontosabban karibi vegyes tál. Az eredetileg a ’70-es évek végi zenei szcénáról szóló dokumentumfilmnek készült Bafaloukos-mozi fokozatosan egyre egyedibb, hibrid entitássá alakult, amely valós figurákat fiktív elemekkel ötvöz egy elnyomott zenészekről szóló mesében.
Már maga film címe is talányos, és talányosan nagy oltás is. A legnagyobb reggae-film címe Rockerek. Mi van?! Persze benne van a gegfaktor is, azonban a nevet a dubikon Augustus Pablo és testvére, Garth Swaby lemezkiadójától kölcsönözték. A Rockers reggae-kiadót Augustus Pablo (igazi nevén Horace Swaby) és testvére alapította 1972-ben. A film soundtrack része mondanom sem kell, hogy szuper lett, amelyen két Rockers-dal is szerepel.
Bunny Wailers: Rockers
Sose láttál még husi embert így boogie-zni, a hónaljig felhúzott nadrágért külön SWAG-pontok járnak.
Jacob Miller and Inner Circle: We A Rockers Live Paris 1979
Mint említettük a Rockers eredetileg dokumentumfilmnek készült, ami végül a reggae-kultúra csúcspontját bemutató teljes hosszúságú filmmé nőtte ki magát. Körülbelül 40 000 dolláros költségvetéssel a film két hónap alatt készült el. A végeredmény egy autentikus kultúrát, karaktereket és életmódot bemutató alkotás.
A fő „rocker” Leroy „Horsemouth” Wallace példának okáért a saját otthonában, feleségével és gyerekeivel került megörökítésre. Leroy akkoriban Jamaika egyik leghíresebb dobosa volt.
Az alapsztori szerint Kingston gettójában élő Horsemouth, azt tervezi, hogy plusz pénzt keres a lemezek eladásával és terjesztésével. Motorkerékpárt vásárol, de ellopják a munkaeszközét. A kingstoni gettóban és a zeneipari berkekben járva keresi ellopott motorját. Útja során számos legendával találkozik, köztük Jacob Millerrel, Gregory Isaacs-szel, Burning Spearrel és Big Youth-szal. A Rockers kitörölhetetlen portrét kínál a jamaikai kultúráról és a reggae színteréről forrongó csúcsidőszakában. A bemutatott hangstúdiók között feltűnik a híres Harry J. Studios, ahol sok reggae-művész készített felvételeket az 1970-es években, köztük Bob Marley is. A film tartalmazza Kiddus I. Graduation In Zion stúdiófelvételét, amelyet véletlenül éppen akkor vettek fel, amikor Bafaloukos meglátogatta a stúdiót. A zenei dzsembori Vittorio de Sica Biciklitolvajok című művének laza interpretációjával kezdődik, majd a Robin Hood-mítosz reggae-értelmezésévé válik. Közben hatalmas raszta patois szlengek dörrenek a hangfalakból lüktető karibi vájbokra.
A Rockers az 1978-as San Francisco-i Filmfesztiválon debütált, majd 1980-ban került a mozikba az Egyesült Államokban. Meglehetősen nagy sikerre szert téve. A Shop Stoppal és Blair Witch Projecttel együtt a mai napig az élbolyban van a legkisebb költségvetésből legnagyobb hasznot hozó filmek listáján.
Rockers Trailer
Babylon (1980)
Franco Rosso-t már emlegettük Horace Ové doksija kapcsán, de természetesen a maga jogán is itt a helye.
Martin Stellman és Chris Menges-szel erős filmkészítő triót alkottak. Stellman neve már ezt megelőzően is jól csengett a Sting főszereplésével készített 1979-es zenei filmjéről a Quadrophenia-ról, amely a Who’s 1973-as, azonos című rockoperáján alapul.
A Babylon középpontban a londoni soundsystem-szubkultúra kortárs portréja áll. A reggae kezdetben nem az Államokban, hanem Angliában hódított élénk, önszerveződő kis közösségeket létrehozva. A film a fiatal DJ Blue-t (Brinsley Forde) követi nyomon, aki nappal autószerelőként dolgozik, éjjel pedig egy feltörekvő reggae-sztár. Egyfelől a családi feszültségek, másrészről az uralkodó angol társadalom rasszizmusa közepette próbálja elérni zenei céljait.
A film rendkívül élesen és nyersen fogalmaz, különösen a kényes témákat illetően, így nem meglepő, ha a konzervatív Thatcher-érában minden eszközzel igyekeztek gátolni az elterjedését. Az Egyesült Királyságban „X”-es besorolást kapott, ennek értelmében túlságosan ellentmondásosnak, „faji feszültséget gerjesztőnek” ítélték ahhoz, hogy a New York-i Filmfesztiválon bemutathassák. Több mint 40 év elteltével Rosso filmje még mindig gyomrost ad, a zene pedig szintén ütős. UK reagge underground.
BABYLON – Official Trailer
Stepping Razor: Red X (1992)
1993-ban mutatták be a Stepping Razor: Red X című dokumentumfilmet, amely Peter Tosh életét, zenéjét és korai halálát mutatja be. A filmet Nicholas Campbell kanadai filmrendező jegyzi.
„I’m like a steppin’ razor/Don’t you watch my size/I’m dangerous,” – Peter Tosh.
Stepping Razor című dalával Joe Higgs 1967-ben már egyszer előrukkolt.
Peter Tosh nagyszerű feldolgozása nem elvesz, hanem hozzátesz. Tosh és Higgs egyébként kimondottan jóban voltak. Az 1960-as évek elején Tosh feltörekvő, szegény zenészként Joe Higgs-hez ment, aki ingyenes zeneleckéket adott a fiataloknak.
Peter Tosh: Stepping Razor
Nicholas Campbell Peter Tosh-ról szóló dokumentumfilmje első része ebből a számból merít, a második pedig az úgynevezett Red X-szalagokból. Ezek random felvételek, amelyet Tosh 1987-es meggyilkolása környékén készítettek. Ezeket a hangforrásokat Tosh előadásairól készült archív felvételekkel, családjával és barátaival készített interjúkkal, valamint halála körülményeinek impresszionista, dramatizált újraalkotásaival gyúrták egybe. Mindezt szélesebb társadalmi kontextusba helyezve Campbell sajátos portrét készít a művészről, amely megvilágítja Tosh hátterét és szellemiségét.
Tosh a korszak egyik leginkább felforgató és szókimondó reggae-zenésze volt. 1964-ben Tosh, Marley és Bunny megalapították a Wailing Wailers-t. Kezdetben Tosh volt az egyetlen a bandában, aki tudott hangszereken játszani. Tosh és Bunny már rasztafariak voltak, amikor Marley visszatért az Egyesült Államokból 1967-ben, majd mindhárman méginkább belemerültek a rasztafari hitbe. Nem sokkal ezután átkeresztelték a zenekart Wailers-re. Tosh írta a Wailers számos slágerét, többek között a Get Up, Stand Up, a 400 Years és a No Sympathy. Legalize it c. szólóalbuma örök klasszikus.
1987. szeptember 11-én, közvetlenül azután, hogy Tosh visszatért jamaikai otthonába, egy háromfős banda jött a házához motorkerékpárokon pénzt követelve. Tosh azt válaszolta, hogy nincs nála semmi, de a banda nem hitt neki. Több órát tartózkodtak a lakhelyén, mialatt megkínozták Tosh-t, hogy pénzt csikarjanak ki tőle, végül fejbe lőtték. Ilyen méltatlanul és szomorúan ért véget az egyik legfontosabb reggae-zenész élete. Tetejébe Peter Tosh egész életében a kisemberek érdekében harcolt a Babilon, vagy ahogy ő szerette hívni, a „the shitstem” ellen. A jamaikaiak mégsem értékelték eléggé. Senki sem lehet próféta a saját hazájában. A filmet itt meg tudjátok nézni, elérhető.
Peter Tosh: Stepping Razor RedX
Régi regi után új táncház
A sorozat következő részében a dancehall, a dub és velük együtt újabb dokumentumfilmek nyomában fogunk barangolni. Manapság már az etiópiai és jamaikai zászló színe, a dreadlock, a rasztahaj nem unikális, de gondoljunk bele, milyen fejet vághattak anno a tisztes angolszász polgárok.
Mivel nem ez a cikk fő témája, azért érdekességként fontos elmondani, hogy mindössze 2% Jamaikában a raszta hit követőinek aránya. Részben ez a kis csoport és követőik alkották meg a világ egyik leglazább zenei hullámát. És ne feledjétek, bár Lu-Lucifer son of the morning, …Jah is our manajah.
