A snowboardozás viszonylag sérülésveszélyes sportnak mondható. Egy svájci biztosító cég felmérése alapján a foci és a jéghoki után a snowboardosok körében történik a legtöbb baleset. Egy hasonló rangsor minden országban máshogy nézne ki, de az biztos, hogy aki snowboardozásra adja a fejét az számolhat kisebb-nagyobb sérülésekkel. Egyes (korábbi) felmérések szerint, a síeléshez képest kétszer annyi sérüléssel jár a boardozás, habár ezek az adatok a freestyle sí térnyerésével kiegyenlítődni látszanak.
Alapvetően minden sportnak megvannak a jellemző sérülései, amit maga a mozgásforma, a felszerelés, az eszközök, valamint a szabályok, és a környezet sajátosságai határoznak meg. Síeléskor például a boka a kemény sícipő miatt szinte soha nem sérül, ugyanakkor a léceken a végtagok külön mozgásra képesek, ezért eséskor könnyen és meglehetősen gyakran sérül a térd. Ezzel szemben snowboardozás közben mindkét láb egy deszkán helyezkedik el, a kötés fix, nem tud lecsatolni, így a végtagok és a deszka együtt egy egységet képeznek. Ez térd szempontból előnyös, mert ebben a helyzetben rotációs mozgás igen nehezen jöhet létre. Bot híján azonban a snowboardnál nagyobb szerephez jutnak a karok. Aktív szerepet játszanak az egyensúlyozásban, viszont annak elvesztésekor, esés következtében pedig elsődlegesek, hiszen csak a karjaink segítségével tudjuk valamelyest tompítani az esést.
Alapvető különbség a két sportág között, hogy síelőknél az alsó végtag, míg snowboardosoknál a felső végtag sérülései dominálnak. A mozgás sajátosságaiból fakad, hogy a sísérülések között több csavarásos mechanizmus hatására történik, így több a lágyrész bántalom, egyes szalagok rándulása, szakadása.
A snowboardbaleseteket inkább a direkt erőbehatás jellemzi, így jóval több csonttöréssel is találkozunk az esetükben. Ha a két sportágra leginkább jellemző sérüléseket kellene kiemelni, akkor a sínél biztosan az elülső keresztszalag szakadása, míg snowboardnál a csukló törése végezne az élen.
A snowboardsérüléseket elszenvedők legnagyobb része, nagyjából a 49-59%-a a kezdők közül kerül ki. Ezeknek majdnem a negyede rögtön az első három alkalom során szenved valamilyen balesetet. Az első csúszások alkalmával a deszkán való egyensúly megtalálása szokta a legnagyobb gondot okozni, ez az időszak főleg az esésről-kelésről szól. Nyújtott karral való érkezéskor legtöbbször a csukló sérül, ami az összes snowboardbaleset közel harmadát teszi ki, felméréstől függően 24-32%-ban.
A kezdő snowboardosok esetében a nyújtott karral való érkezéskor legtöbbször a csukló sérül, ami az összes snowboardbaleset közel harmadát teszi ki, felméréstől függően 24 – 32%-ban.
A törések legnagyobb része is a csuklót vagy a kéztőcsontokat érinti, de más felső végtagi sérüléssel is gyakran találkozunk, ilyen például kulcscsonttörés, vállficam vagy a rotátorköpeny-sérülés. Szintén jelentősek a fejsérülések, amik sokszor járnak agyrázkódással és lényegesen gyakoribbak snowboardosok, mint síelők körében.
A bukósisak viselése sok síterepen bizonyos kortól már kötelező, de mindenképpen ajánlott korosztálytól függetlenül mindenkinek. Ezen kívül a csuklórögzítő viselése lehet kifejezetten hasznos a snowboardosoknak, főleg kezdő és haladó szinten. Változó, hogy kinél mennyi idő után jön el az a fázis, amikor az alapvető technika elsajátítása már megtörtént és a csúszás nem jelent gondot, de azt tapasztaljuk, hogy ebben az időszakban a legkisebb a sérülés valószínűsége. A freestyle- ozáshoz már kellő jártassággal és bátorsággal rendelkezők, valamint a versenyzők körében ismét nő a balesetek száma.
Profi szinten a kezdőkhöz képest kevesebb, de általában súlyosabb sérülésekkel találkozunk. A versenyszámok közül az alpin a legbiztonságosabb. A gyorsasági számokban a kapukkal történő ütközések jelenthetnek plusz sérülésforrást, illetve, ha valami mégis rosszul sül el, a nagy sebesség szinte garantálja a komolyabb sérülést.
A freestyle és a cross egyértelműen a legveszélyesebb számok és a sérülések jellege is teljesen más a kezdőknél tapasztaltaknál.
Kevesebb a csukló, de több a térd, a boka és a gerincsérülés. Az ugratásoknál az érkezés a kulcskérdés. Ha a landolás nem az érkező vagy a félcső megfelelő lejtett részére történik, hanem vízszintes felületre tompítás nélkül, a túl nagy erőbehatás az alsó végtag sérüléseit okozhatja. Van példul egy jellegzetes „snowboardbokának“ nevezett kórkép, ami az ugrócsont külső peremének a törését jelenti. Azért kapta ezt az elnevezést, mert míg az átlag populációban nagyon ritkán fordul elő, snowboardosok körében 15-ször gyakoribb. Ez a törés magasból történő eséskor, a lábfej visszafeszített és befordított helyzetében jön létre, amikor a boka – szaknyelven kifejezve – ún. dorsalflexiós, inverziós helyzetben sérül. Röntgen felvételen is nehéz észrevenni, emiatt fontos, hogy ilyen mechanizmusú baleset esetén gondoljunk ennek az eshetőségére is.
Profi szinten ha a landolás nem az érkező, vagy a félcső megfelelő lejtett részére történik, hanem
vízszintes felületre tompítás nélkül, a túl nagy erőbehatás az alsó végtagok sérüléseit okozhatja.
Van egy jellegzetes „snowboardbokának“ nevezett kórkép, ami az ugrócsont külső peremének
a törését jelenti. Ez a snowboardosok körében 15-ször gyakoribb.
A slidereken és különféle boxokon jellemző a törzs – leginkább a bordák – és a gerinc sérülése. A snowboardcrossban pedig a több versenyző miatt még a kontaktsérülésekkel is számolni kell. Ezek egyrészt plusz veszélyforrást is jelentenek, másrészt egyes felmérések szerint a legsúlyosabb kimenetellel az ütközéses sí- és snowboardbalesetek járnak.
Az adott sportok jellemző sérülésinek vizsgálata több szempontból is fontos. Egészségügyi szakemberként azt látjuk, hogy ezek feltérképezése könnyíti a helyes diagnózis felállítását és az átlag populációban egyébként igen ritkán előforduló kórképek helyes értelmezését, illetve időben történő észrevételét. A rehabilitációból való visszatérés időzítéséről is csak akkor dönthetünk magabiztosan, ha tisztában vagyunk az adott sport, mozdulatainak jellegzetességeivel és vészelyforrásaival. Másrészt pedig, habár ennek terén egyetemesen elfogadott ajánlás nem létezik, védőfelszerelések választásában is segíteni tudjuk a sportolókat, legyenek amatőrök vagy profik. Ami pedig a modern sportorvoslásban talán az egyik legfontosabb, hogy sportágspecifikus sérülésmegelőző program kialakításával, profi gyógytornával és bizonyos kulcsmozdulatok tökéletesítésével, gyakorlásával képesek legyünk megelőzni és csökkenteni a sérülések számát és azok súlyosságát.
