Vakolat graffiti és egyéb brutalizmus
A kevesebb több, főleg, ha levered a vakolatot. Nehéz Vhils művészi tevékenységét pontosan meghatározni: festő, szobrász, netán egy agresszív, ugyanakkor kreatív kőműves. Egy biztos, hogy a vakolatvandál a monumentális portréjairól híresült el. Tulajdonképpen visszabontja, levési a rétegeket. A 2000-es évek óta aktív portugál művész nevéhez számtalan fura, helyszínspecifikus projekt fűződik. Sajátos értelmezésű street art alkotásai, valamint installációi a roncsolás eszközeivel jönnek létre, többek között vésővel, savval, fehérítővel, lánggal, rozsdával és különféle robbanóanyagokkal kísérletezve. Minden piromániás kisgyerek álma egy ilyen élet.
Vhils Uses Explosives, Chemicals and Power Tools to Create Fine Art
Luzitán lázadás és angol anarchia
Vhils, polgári nevén Alexandre Manuel Dias Farto 1987-ben született, Portugáliában. A londoni Byam Shaw School of Artban tanult. Jelenleg London és Lisszabon között ingázik, mindeközben pedig a világ számos pontján alkot. Barreiróban lévő stúdiójában nem építés, hanem „rombolás” folyik.
Visszanézve a magazin témáit egész szép sorozat kerekedett ki az Ibériai-félsziget, spanyol, katalán és portugál street art művészeiből. Olyan nevek kerültek sorra, mint Vile, Odeith, Demsky, Felipe Pantone, Torre Pentel, és most Vhils. A lista azonban még korántsem teljes. Mindazonáltal ez nem egy előre megtervezett, tudatos döntés volt részünkről, a színvonal volt az egyetlen kritérium. Valaki szóljon a követségeknek, hogy küldjön a 4BRO-nak egy üveg jó portóit, és egy nagy cupák serrano sonkát mellé.
Vhils tudatosan készült arra, hogy street art művész legyen, folyamatosan keresve a többiektől eltérő formanyelvet. Mégha az oly időigényes is, mint az általa választott stílus. Ezzel nem lehet illegálisan napokig, hetekig pepecselni. A kezdetektől fogva az újításra törekedett, és végül ez a kísérletező szellem hozta meg számára a sikert.
Jókor, jó helyen
A véletlen úgy hozta, hogy 2008-ban a londoni Cans Fesztiválon egy falba vájt arcot ábrázoló alkotása pont Banksy képe mellé került. Meglepő, de egyben kissé kiábrándító is, hogy sok esetben ilyen apró részleteken múlhatnak a dolgok. Mivel a sajtó ezúttal is Banksy kilétének leleplezésére törekedett, aki persze nem volt jelen, jobb híján Alexandre került a figyelem középpontjába. Még a The Times címlapján is megjelent egy fénykép róla, amint épp a szóban forgó a művet készíti. Később Banksy ügynöke, Steve Lazarides kezdte el menedzselni, ami számos új lehetőséget kínált a munkáinak bemutatására. A Cans Festival – mely névben játékosan utal a graffiti festékes dobozaira (kanna) és a cannes-i filmfesztiválra – egy elhanyagolt városrész graffitikkel való revitalizációját tűzte ki célul, ami egy merőben új megközelítést jelent, hiszen a graffiti hagyományosan a városi hanyatlás jeleként értelmeződik.
Banksy a Cans-t egyfajta show-nak is szánta, mely kiállítás, a városkép átalakulásának demonstrációja és graffitifesztivál volt egyben. Street art művészeket hívott a világ minden tájáról, hogy segítsenek neki átalakítani a Waterloo állomás alatti Leake Streetet. Többek között ott volt Dolk, Vhils, Pure Evil, Blek le Rat, Eelus, Vexta, Pobel, Kaagman, Ron English stb. Ezek mind korszakos tehetségek, Vhils-ben az volt a pláne, hogy teljesen más a formanyelvet használ. Nem fest, hanem vés.
A rombolva építés művészete
Az alapvető technikája, hogy a vakolatot lefúrja, lekaparja, amíg a megmaradt felület végül egyfajta domborműként ölt alakot. Továbbá ajtókba is szokott faragni, vésni, marni. Gyakran alkalmaz robbantási technikákat, valamint Quink tintából és háztartási fehérítőből készült keveréket a festéshez. A művész az anyagokkal való kapcsolata egyszerre intuitív és mélyreható. Néha a rozsdás fémajtók természetes bomlását használja portréinak kiemelésére vagy a fluoreszkáló lámpák absztrakt mintázatba való elrendezésével éri el, hogy kirajzolódjanak az emberi vonások. Van egyfajta ad hoc, véletlenszerű elem alkotásai létrejötténél.
„Soha nem tudom, hogyan fog végződni a műalkotás. Van egy kép a fejemben,
de amikor a falat faragom, még nem sejtem, mit fogok felfedezni.” – Vhils.
Vhils | Explosive Street Art
Vhils elsődleges célja, hogy a köztereket emberközelibbé, személyesebbé tegye. Gyakran a helyszín felmérése közben véletlenszerűen lefotózott járókelők arcát vési bele a városi tér falaira, ezzel is megörökítve azokat, akik a környéken élnek. Az egyszerű embereket, akik gyakran többel járulnak hozzá a társadalomhoz, mint a hírességek vagy a politikusok.
Vhils a Hypebeastnek adott interjújában így fogalmazott: „Nem minden álom válhat valósággá, ezért időnként vesztesnek érezhetjük magunkat, ezt sugallja a sztárkultusz is. Nem ismerem a boldogság titkát, de ha egy átlagember rádöbben, hogy ő is részesülhet egy hatalmas falfelületben, tán meglepődik, felnevet, és jobb napja lesz. Ezt is értem a közterek humanizálása alatt.”
Vhils munkái tükrözik a társadalmi változásokat és a kulturális rétegződéseket, személyes történeteket mesélve el a városi falakon keresztül.
Apropó politikusok, természetesen a témára ráugrottak a nagyok is. A 2013-as Fremantle International Street Arts Festival idején az első ausztrál női szenátor képét kérték tőle. Dorothy Tangney faragott mását, Vhils és asszisztensei alkották meg, mert az idő kevés lett volna egy emberes munkára.
Vhils művészete költői, összetett és ambiciózus, nehéz szavakba, sőt, még nehezebb formába önteni. Noha kültérre, urban street artként tervezi munkáit, a megbízók előszeretettel rendelik beltérre is. Igazából bejárta az egész világot. Számos államban és városban hagyta ott a roncsolt street art nyomát: Baltimore (2012), Chicago (2018), Detroit (2014), Fort Smith (2015), Honolulu (2014), Las Vegas (2013), Los Angeles (2010, 2011, 2014 és 2018), Miami (2011 és 2018), Philadelphia (2013) és San Diego (2010). De Mexikóváros, Bogota, Rio de Janeiro, Lisszabon, Párizs, London, Hong Kong, Peking, Sanghaj, Dakar, Johannesburg, Sydney – egészen brutális a brutalista stílus népszerűsége. 2023-ban avatták fel a Hotel Artsys Cascais-t, amelynek homlokzatát Vhils tervezte. Ugyanebben az évben falképet készített az UNESCO központja számára. Ez volt az első street art művészeti alkotás, amely az UNESCO falai közé került.
Az elmúlt években Lisszabon a street art egyik legelismertebb városává vált világszerte. A portugál főváros a művészi stílusok sokszínűségével tűnik ki, melyek nap mint nap megjelennek az utcákon. Állítólag Vhils napjaink egyik legkomolyabban jegyzett portugál képzőművésze. Műveinek komplexitását, főleg amiben nincsenek színek, nem mindig adja vissza egy fotó, esetében igaz az, hogy érdemes élőben levadászni. Vésőt azért ne vigyél magaddal.
